Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-09-27 / 20. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP A saccharin. A természetes és mesterséges édesítő szerek értékelésében a háborús viszonyok folytán furcsa eltolódás állt be. Azelőtt a saccharinnak, még a nevét sem volt szabad kiejteni, legfeljebb a patikában. Nem lehetett a közfogyasztás céljaira forgalomba hozni, s ha egy-egy kis mennyiség tilos utón mégis használatba került, a saccharin- csempészt a pénzügyi hatóságok és jövedéki ellenőrző közegek részéről oly heves üldözés kisérte, mintha nem is egy haszontalan és ártalmatlan mesterséges édesítő szerről lett volna szó. Ismeretes, hogy könyörtelen üldözést nem túlbuzgóság vagy indokolhatatlan ellenszenv, hanem jogos állam érdek parancsolta. Mindenáron védeni kellett nemcsak a kincstárnak egy veszélyeztetett bevételi forrását, — a cukor után fizetett óriási adót — hanem a mezőgazdasági és ipari termelésnek egy óriási terjedelmű, fontos cikkét is, magát a cukrot, bár ezen az utóbbi másodrendű kérdés, miután a cukorgyárak magán- vállalkozások lévén, helytelen dolog volt az ő érdekeik védelmében a legolcsóbb édesítőszert kivonni a forgalomból. A küzdelem folyamán magának az édesítő szernek mivoltáról, lényeges tulajdonságairól széles körökben hamis fogalmának haphattak lábra, így terjedt az a hir, hogy a saccharinnál édesített ételek az egészségre ártalmasak. E balvéleményt a hosszú háború gazdasági tanulságai hamar eloszlatták. A cukorkészletek csökkenésével lépést tartott a saccharin meghurcolt becsületének helyreállítása. Kiderült, hogy a saccharin, mint édesítő szer, az ember egészségére ártalmatlan és minden olyan étel vagy ital édesitésére bátran használható, amelyhez cukrot eddig leginkább csak az iz vagy a konzerválás kedvéért szoktunk alkalmazni. És ma már ott tartunk, hogy ennek az igazságnak hirdetésére a külőmböző államokban maguk a közegészség és közélelmezés gondozására hivatott állami hatóságok vállalkoznak. Az osztrák legfőbb egészségügyi fórumnak e tárgyban kiadott megnyugtató kijelentései alapján újabban már életbe is lépett Ausztriában a saccharinegyedáruságról szóló kormányrendelet, még pedig lényegesen más jeleggel és célzattal, mint a mi 1912. évi XXII-ik törvényünk. Az osztrák rendelet szerint ugyanis e naptól kezdve cukrok: citromszörp, puncsesszencia, likőr és kozmetikus cikkek gyártására használni és venHajnalra mienk volt Moncsaselul, egy 1601 méteres hegy. De a szemben levő Tiblesulról jól látja csapatainkat az ellenség. Sok veszteséget is okoz. Különben is fontos magaslati pont. El kell hát veni tőle ! Az első zászlóalj, mely két századból állott, kapta a feladatot. És augusztus 5-én délután háromkor egyesekre szakadozva indultunk meg. Megkerültük a Moncselult, hogy mozdulatainkat ne vegye észre a muszka. Borzasztó ut volt. Meredek hegyen, fékcserjék között, úttalan utakon bujkálni ... a kifáradt láb megakad egy-egy bokorba . . . na- gyott vágódik a baka, nyomja a nehéz szerelvény . . . melle zihál, torka a forróságtól és szomjúságtól ki van száradva, aztán felál, és . . . és megy tovább . . . Esteledett, amikor elértük a Tiblesul előtti kis völgyet. Zászlóaljparancsnokunk, Zeidner kapitány, maga rendezte a támadást. Á legnagyobb katonai tudással és ambiczióval. Minden embert ő állított a helyére. Adott jelre egyszerre indultunk meg. A két század két oldalról támadt. Hátunk mögött a 3. zászlóalj volt tartalékban. A muszka talán nem vett észre semmit talán azt hitte, hogy csak egy nagyobb járőrcsapat jön, engedett bennünket közeledni. Már alig voltunk a drótkerítéstől ötven lépésnyire, amikor egyszerre tizenhat gépfegyver (ez adatot a foglyok adták) és aknavető kezdett ellenünk dolgozni, nem szólva a gyalogsági fegyverről. é déglőkben, kávéházakban cukrot ital desitésére vagy ital mellé adni nem szabad. Hasonló intézkedés várható nálunk. Ezt megelőzően Olaszországból is jött egy idevágó érdekes hir. Ott ugyanis — egy luganói távirat szerint — országszerte megtiltották a cukorsütemények előállitását és forgalombahozatalát. A pénzügyminiszter elrendelte, hogy a cukkorral készülő élelmiszereket ezentúl saccharinnal édesítsék, mely édesítő szer „állami cukor“ név allatt mint „cukor“ név alatt mint cukorpótló kerül forgalomba. De legalaposabb véleményt mondott ebben a kérdésben egy nagyobb tekintélyű hatóság, a német Hadi Élelmezési Hivatal, mely legutóbb az újságokat következő kommüniké beiktatására kérte fel : Az utóbbi időben oly híresztelés kapott lábra, mintha a saccharin a egészségre ártalmas volna. Ez a híresztelés helytelen. Azok a tudományos vizsgálatok, amelyeket a saccharinnak emberi élvezetre alkalmas voltáról jeles német és különösen amerikai tudósok folytattak, nem a báboru idejében, hanem már vagy 15 évvel azelőtt vették kezdetüket és e vizsgálatokat a német császári egészségügyi hivatal a háború alatt is a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesiti. A megejtett kísérletek mind a saccharin ártalmatlanságát bizonyítják. Hogy e szer a cukrot nem pótolhatja minden tulajdonságban, tudvalévő, minthogy tápláló ereje nincs. De mint kisegítő édesítő anyag a mai elháríthatatlan cukorszükség idejében kiterjedt mértékben bátran alkalmazható. E célra kiválóan meg is felel. így végre megkapja méltó helyét a saccharin, mint édesítő szer egyedül hivatott a cukorhiány enyhítésére és olcsóságánál fogva a szegény néposztály népszerű élelmicikkévé avanzsált. Rovar és gombakár elleni védekezés a gyümölcsösben. Jablonowsky József áll. kertészeti felügyelő a napokban Nagybányán járt s megállapította, hogy az idei, nagyon is gyenge gyümölcstermésnek oka az, hogy gazdáink a rovar és gombakár ellen nem védekeznek kellőleg és idejében; utalt az állami gyümölcstelepre, hol a védekezést pontosan betartották s igy ott most is igen szép a termés. Közöljük azokat a szabályokat, amelyeket Jablonowsky felügyelő a védekezésre előír s amelyek betartása mellett emberileg a kedvező termés biztosítható. Bár a közlemény Hasra vágódtunk mindnyájan. Pár perc múlva elhallgatott a tüzelés. „Auf! Vorwärts!“ és ebben a pillanatban még nagyobb vehemenciával indult meg az ellenséges tűz. Rettenetes gépfegyverkattogás . . .jaj kiáltások . . . szanitéc . . . szanitéc . . . pik-pak — szól a robbanó golyó . . . nagyokat csattan az akna ... és — egy pillanatra mintha megállna a támadás. De nem szabad megállni! Nem szabad ! A Tiblesulnak a mienknek kell lennie! A második század parancsnoka, Oswald Pál tartalékos hadnagy, mint félisten rohan előre: Utánam, fiuk ! Ötösök vagyunk! . . . És az ötösök, akik alig-alig pihenték ki a stanislaui, minden képzeletet felülmúló, három napos, szakadatlan pergőtüzet, felugrottak, mentek, nem: rohantak előre. Feltartózhatatlan volt ez a rohanás. Elértük a drótot. Már ki is van dobva a bejárást akadályozó spanyol lovas. Már mindenütt át vannak vágva a drótok . . . egy őrületes hurrá kiáltás, mely sokszorosan visszhangzik a hegyek közt . . . Pár perc múlva mi vagyunk a Tiblesul urai. Szuronyaink vasától ész nélkül fut a muszka. Hat géppuskát, egy aknavetőt, rengeteg muníciót és élelmiszert zsákmányoltunk tőle. Leírhatatlan a fiuk lelkesedése. De igazán ragyogó is volt, amit produkáltak. Nem maradt el az elismerés sem. Hadosztályparancs megdicséri az ötösöket és másnap a brigadéros személyesen osztotta ki a vitézségi érmeket. Dr. Borgida József. nem egészen időszerű, de mégis már most hozzuk, hogy gazdáink lássák be, mit nem végeztek el gyümölcsösükben s miért nem volt termésük s idejében beszerezhessék a jövendő védekezéshez (ami a mai időben nem kis gond) a szükséges szereket: 1. Paizstetves, zuzmos, mohás gyümölcsfák télen, február előtt, vizes gyümölcsfa Carbo- leummal (15 kgr. carbolineum, 100 liter viz) megpermetezendők. Tiszta, egészséges fa nem permetezendő e szerrel. 2. Március folyamán az öregebb fák hámló héja lekaparandó. 3. Március közepéig a hernyófészkek, a tojásgyürük, a petecsomók, a rothadt gyümölcs leszedendők, a levágott korona-részekkel és a száraz lombbal, törmelékkel együtt elégetendők. 4. Fakadásuk előtt a fák, kivált a vértetves almafák előzetesen kivágott sebei melegített kátránnyal bekenendők. 5. A fák fakadás előtt 2 százalék rézgálic- oldattal megpermetezendők. 6. Az alma és körtefák elvirágzás után 2 százalék (nem maró) rézgálic-oldattal és 100 literenként 80 gr. schweinfurti zölddel megpermetezendők. 7. Ugyanígy és ugyanilyen anyaggal megpermetezendők az alma- és körtefák az előbbi permetezés után 12—15 nappal másodszor és 12—15 nappal utána harmadszor. 8. A lisztharmatos almafák (kivált a Jonat- hán) megpertnezendő nyári kénes mészfőzettel. 9. A lehullott alma-, körtegyümölcs naponként felszedendő, a rothadt gyümölcs naponként leszedendő a fáról is. 10. A felszedett férges almát, körtét nem szabad semmiféle helyiségbe vinni, hanem az a kertben szalmára hordandó össze és ez alma feldolgozása vagy eladása után minden 8—10 napon elégetendő és mással cserélendő ki. 11. Julius elejétől rajta legyen minden termő alma- és körtefán a hernyófogó kötés, mely minden 8—10 napon ujjal cserélendő fel. 12. A gyümölcs kamara, vagy e célra szolgáló helyiség ablaka júliustól kezdve szúnyoghálóval legyen felszerelve; ajtaja pedig csak a déli órákban legyen nyitva. Különfélék. Földea Béla választása a legnagyobb csendben, ünnepélyesen ment végbe múlt szerdán. A független párt egyedül őt jelölte s a jelenvoltak kikiáltották. A mandátumot még aznap, 19-én elküldötte Makray Mihály választási elnök, a következő levél kíséretében: Nagyméltóságu Dr. Földes Béla miniszter urnák, a nagybányai választókerület országgyűlési képviselőjének Budapest. A nagybányai választókerület polgárságának leghőbb vágya lett volna, hogy a mai képviselőválasztás eredményét küldöttség utján tudassa Nagyméltóságoddal s átadva a mandátumot, ismét biztosíthassa Nagyméltóságodat ama tör- hetlen bizalmáról és szeretetéről, mellyel Exel- lenciád kiváló egyénisége iránt viseltetik. Sajnos, a mai viszonyok kevésbbé alkalmasak e szándék megvalósítására, másrészt pedig választópolgárságunk is teljesen tisztában van azzal, hogy bűn volna, ha Nagyméltóságod mai rendkívüli elfoglaltsága mellett csak egy pillanatot is megrabolna idejéből. Legyen szabad tehát ez utón átnyújtanunk a ■ álasztókerület egyhangú bizalmának zálogát: a mandátumot. Mi úgy tekintjük azt, mint újra megpecsételését ama bizalomteljes baráti köteléknek, mely Nagyméltóságodat ez ősi bányavároshoz fűzi s boldogok leszünk, ha Exellencziád ugyanoly szeretettel, baráti készséggel és bizalommal fogadja azt, mint a mily érzelmekkel küldjük azt mi Nagyméltóságodnak.
