Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-09-13 / 19. szám

Felsőbányái hírlap anyakönyvvezető is működött a köznek teljes megelégedésére, továbbá ugyanott ezernél több kötetre menő népkönyvtárat is alapított, hogy ez által a már az iskolából is kikerülő serdülő nemzedéket a közművelődésben előre segítse. Egyéniségének kiválósága családjában is megál­lapítható, gyermekeiért mindent megtenni képes, hogy azokat a haza és társadalom hasznos tag­jaivá nevelhesse. Kitűzött célját, mint a tények igazolják, meg is tudja valósítani. István fia róm. kath. orgonista, ki mint kitüntetett tüzér zászlós szolgál a csatatétren, másik fia selmeci akadé- mista, ki mint ilyen az ifjúságnak elnöke is lett. Szaucsek Dánielt eme 40 éves évfordulója alkal­mából kartársai is testületileg üdvözölték, mely üdvözléshez mi is hozzá járulva, kívánunk a jubilánsnak erőt, kitartást és tökéletes boldog­ságot. [ Id. Joós Elek. I Közöljük a I ____ f gyaszlapot kö vetkező : Alólirot­tak szivünk mélységes fájdalmával jelentjük, hogy az önfeláldozó édes apa, nagyapa, dédapa, após és igazi rokon : id. Joós Elek birtokos, 1848/49. honvéd tűzmester, hosszú időn keresztül ref. pres­byter, megyei törvényhatósági bizottsági tag, köz­ségi képviselő, áll. isk. gond. elnök, a Fillér-bank alelnöke, 84 éves korában, az oláh betörés má­sodik napján, 1916. augusztus 30-án, ellenséges katona golyója által szivén találva kiszenvedett. Azt a szivet, mely egy hosszú életen keresztül családja, hazája és egyháza boldogságáért olyan önfeláldozóan dobogott s mely annyi szegénynek és árvának könnyítette meg e nehéz szenvedé­seit — s annyi nemes áldozatban mutatta meg fenkölt gondolkozását s már életében erő emlék­oszlopot emelt nevének kegyes alapítványaiban. — azt a szivet, mely igazi emberré tette s a köz- tisztelet glóriájával fényesítette meg munkás éle­tét s amely a váratlanul reánk szakadt oláh áru­lás veszélyével szemben egy perczig is félelmet nem tanúsított: durva martalóc fegyvere töri ösz- sze s vet véget a szeretetben soha meg nem lan­kadó s hitében és reményeiben soha meg nem szégyenülő életnek! Az erős férfiúi kar, mely egykor hazája védelmében aczélosodott s majd lankadatlan munkában mutatta meg, mikép le­het vasszorgalommal, erős kitartással építeni családja jövő boldogságának fundamentomát s emellett mint lehet a közügyek szolgálatában — bár egyszerű körben — fényes nevet vívni ki és soha székely faja s magyar hazája fel­virágoztatásában meg nem fáradni — az a kar és erős akarat: az emberi gonoszság által éppen akkor semmisitették meg, amidőn a meg­aggott Pátriárcha — bár övéitől elszakítva — magyar voltát meg nem tagadja s hosszú életének össze gyűjtött javait s a közérdeket védel­mezni próbálja! Élete bizonyság volt arról: kik az Urban bíznak, azoknak erejök megújul — jár­nak és nem lankadnak meg, futnak és meg nem fáradnak! Porrészei csaknem egy év óta a csa­ládi sírboltban pihennek, az előtte elköltözőitek­kel — mi fájó szívvel bár — de az Isten akara­tán való megnyugvással, áldásos élete emlékét kívánjuk felújítani s az egyházi végtisztességet megadni, folyó 1917. szept. 2-ik napján d. u. 2 órakor a ref. templomban és a családi sírbolt­nál. Emléke áldott és örökké él szeretteinek és tisztelőinek szivében. Kisborosnyó 1917. aug. hó. Joós Lajos és neje Mike Ilona; Joós Ágnes és férje Imreh Mózes; Joós Imre és neje Nagy Ida ; Joós Borbála és férje Deák Barabás; Joós Mi­hály és neje Maksai Irma; Joós György és neje Már Irén ; Joós András; özv. Joós Istvánné Hre- banda Róza; gyermekei, illetve vejei és menyei. Imrech Albert és neje Miklóssy Nellike; Imrech Ilona és férje Veres Károly; Deák Ferencz; Deák Károly; Deák Ida és férje Jancsó Béla; Deák Mariska ; Deák Irma; Joós Irén és férje Bitay Imre; Deák István ; Joós Irma és férje Demeter Antal; Joós Ilona; Joós Amália; Joós Ágnes és férje dr. Vadász Elemér; Joós Ibolya ; Joós Etel; Joós Viola; Joós Piroska; Joós Irén; Joós Ka­tus ; Joós Erzsiké; Joós Elemér; Joós László; Joós Imre; Deák Endre; Joós Lajos; Joós Ilus; Joós Ida ; Joós Klárika ; Joós Miska; Joós Bandi; Joós Boriska ; Joós Sára; Joós Elek és Joós Róza uno­kái. Veress Piroska, Irénke, Józsika és Dórika; Jancsó Ferike, Sárika, Tibor és Boriska; Deme­ter Emmike és Sándor, dédunokái. Felhívás a vármegye közönségéhez I A háború ridegen sújtó keze nem egy kenyér­kereső elvesztése számtalan családnál teremtett elviselhetetlen keserű szükséget. Ennek enyhíté­sére hivatali elődöm megalakította a „Hadbavo­nultak családjait segélyező központi Bizottságot“ s felhívást intézett a vármegye közönségéhez, hogy a mélyen sújtott, szűkölködő családok se­gélyezésére nyújtson anyagi támogatást s minden erejéhez képest adakozzék. A felhívás szép si­kert eredményezett s nem egy család áldja az adakozók jóságos tettét, kiknek jószívűségéből nem egy család talált kétségbeesett helyzetében enyhülést. Az adakozásból rendelkezésre állott ösz- szeg ma már elfogyott s ott áll a Bizottság, hogy a közelgő s a szükséget hatványozóan fokozó tél idején nem lesz képes további segélyt nyújtani. A támaszukat vesztett, szükséget szenvedő em­bertársaink és a segítségért könyörgők nevében is azon kéréssel fordulok a vármegye közönsé­géhez és egyesekhez, hogy a nemes célra juttas­sák el adományaikat hozzám, mint a fentemli- tett bizottság elnökéhez. Nagykároly, 1917. aug. 31. Jékey Sándor főispán. Városi közgyűlés volt f. hó 5-én mely­ről térhiány miatt a jövő számban adunk rész­letes tudósítást. A világháború megjövendölése. A „Neues Wiener Journal“ augusztus 29-iki száma a következő érdekes hirt közli: A „Szentlélek“- hezczimzett wismari Mecklenburgban lévő kolostor egyik falának lebontása közben egy bibliában egy prófétai jövendölést jartalmazó pergamentre bukkantak. Az érdekes kutyabőr most a wismari városháza tulajdonát képezi. Az 1701-iki eszten­dőben egy menekülő barát a következőket irta a pergamentre: „Uram, könyörülj meg népeden, amely mindinkább elfordul Tőled! Lerombolja kolostoraidat, megsemmisíti a szent rendeket. A Te hatalmad után törekszik és ha ezt megszerezte, pusztító célokra használja fel. A mikor a pápai trón megint egyszer megürül, egész Európa bor­zasztó csapásokban fog sínylődni. Gonoszság, rágalom és gyűlölködés lesz úrrá az emberek egy csoportjánál. Egy fejedelem meggyilkolása fogja a világot lángba borítani. Hét birodalom fog harcra kelni egy kétfejű és egy egyfejü madár ellen. A madarak szárnyaikkal oltalmazni fogják jogaikat és karmaikkal meg fogják őket védeni. — Egy fejedelem, aki a fordított oldalról szokott lóra szállani, áll a harc közepén, ellenségek töme­gétől körülvéve. A fejedelem vezérszava ez: „Isten­nel előre!" Isten Mindenhatósága segíteni fogja őt és győzelemről győzelemre vezeti. Óriási harc keletkezik nyugatról—keletig és emberek tömegei fognak megsemmisülni. A kocsik lovak nélkül fognak tovarobogni, tüzes sárkányok fognak a levegőben száguldani, tüzet és kénesőt okádva, városokat és falvakat megsemmisítve. Tehetet­lenül fogják az emberek e borzalmakat nézni. A nép hallani fogja Isten intő szózatát, de az Úr el fogja arcát fordítani. Három évig és öt hóna­pig fog a borzasztó felfordulás tartani. Éhínség, ragály és nyavalyák fogják az emberiséget meg­tizedelni. Eljön az idő, amikor semmit se lehet se eladni, se venni. A kenyeret megfogják jelölni és osztogatni fogják. A tengerek pirosra festődnek a vértől. Az emberek a tengerek fenekén fognak lakozni és ott várnak prédájukra. A hetes csillag- népe be fog avatkozni a harcba, hátba támadja a szakállas népet és igy elfordul a középtől. Az egész alsó Rajna vidéke reszketni és remegni fog, de nem vész el, hanem megmarad az idők végéig. A szigetország királyával együtt vereséget szenved és nagy nyomorba sülyed, a szakállas nép még soká fog élni. Az összes népek részt vesznek a küzdelemben és mindenfelé hullámzanak. A győztes keresztet hord. Négy tornyos város között fog a végső küzdelem eldőlni. Egy kereszt áll ott két hársfa között. Ott fog a győztes le­térdelni, karjait ott fogja kiterjeszteni és kezeit hálaadó imára kulcsolni. Az istentelen táncok mind eltűnnek a világ színéről, rend lesz az egyházban, az államokban és családokban. A háború meg fog kezdődni, amikor a kalászok érnek és tető­pontját fogja, amikor harmadszor virágzik a cse­resznyefa. Á békét a fejedelem a karácsonyi mise idején köti meg.“ — Egy nagy része a jóslatnak már bekövetkezett. Bárcsak a másik része is va­lóra válnék! Kiadó laptulajdonos: Nánásy István. 4143—1917. ki. sz. Hirdetmény. Közhírré tétetik a magyar királyi földmive- lésügyi miniszteri 130732/1917—XII. fő—2. ü. o. sz. rendeletet: Folyó évi aug. hó 28-án 3875. sz. a. kelt felterjesztésére értesítem Polgármester urat, miszerint a város lakosainak megengedem, hogy saját termésükkel, vagy helyi vásárlás utján nem fedezhető igazolt gazdasági szükségletüket a 67700. ein. 1917. sz. rendeletemben megállapított mértékben (zabszükségletét hivatkozott rendeletem értelmében csak október illetve november végéig számítva, árpából pedig kocánként 50 kg , hízón­ként 200 kg. mennyiségben) az átvevő bizottsá­gok működésének megkezdéséig de legkésőbb október 15-ig Szatmár vármegye területén meg­vásárolhassák. Felhívom Polgármester urat, hogy a vonat­kozó vásárlási igazolványt jelen rendeletemre való hivatkozással fenti értelemben az érdekelteknek állítsa ki. A házi szükséglet beszerzése végetti körzet­kiterjesztés tárgyalása végett beadványát az Or­szágos Közélelmezési Hivatalhoz áttettem. Farkas Jenő s. k. kir. tan. polgármester. Értesítés. Magyarországi Kárpátegyesület Keleti Kár­pátok Osztálya. T. Tagtárs Ur! Tisztelettel alulírott az 1917. évre szóló tagsági jegyet azon kéréssel küldöm meg, hogy a f. é. 4 K 60 f tagdijat és tagdíj hátralékát utalványon pénztárosunk: Háder Ferenc urnák Felsőbányára elküldeni szíveskedjék. A tagsági jegyek oly alakban adattak ki, hogy a tulajdonos lebélyegzett arcképe reá illeszt­hető legyen. Ez azért szükséges, hogy a t tag­társ urak a különféle kedvezmények engedélye­zése iránt igazolhassák magukat. Azon tagtárs urak, kik ezt igénybe akarják venni, szíveskedjenek arczképüket és 40 fillért a tagsági jegyhez mellékelve Háder Ferenc pénztá­ros úrhoz beküldeni, mire a tagdíj lefizetése után a lebélyegzett tagsági jegy bérmentesen vissza­küldetik. 1916-ról jelentésünk a mellékelt 1917. évi évkönyvben foglaltatik. Folyó évi közgyűlésünket Felsőbányán fog­juk október hó 7-én d. e. 11 órakor a városház tanácstermében megtartani. Közgyűlés előtt 10 órakor választmányi ülés lesz, a t. választmányi tag urak ez utón hivatnak meg. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki jelentés. 2. 1915. és 1916. évi zárszámadás. 3. 1917. és 1918. évi költségvetés. 4. Vagyon-kimutatás. 5. A jövő évi közgyűlés helyének és idejé­nek megállapítása. 6. Indítványok. Ez évben is azon kéréssel fordulok a t. tag­társakhoz, hogy osztályunkba mennél több tagot ajánlani szíveskedjenek. Az ujjonnan belépők tagdijait postautalvá­nyon kérem alulirott címre beküldeni. Elégséges, ha a postautalványon az uj tag neve, állása és a pontos cim megadatik. Kelt Felsőbánya, 1917. augusztus havában. Kiváló tisztelettel: Farkas Jenő s. k. kir. tan. ügyvivő alelnök. Tiszteletteljesen hozom a nagyérdemű közönség szives tudomására, hogy a czég által negyven éve képviselt hírneves HRAHÜÓi PORCÍfUl ÉS CSERÉPKÁLYHÁK az idei saisonra raktáramba megérkeztek és azoknak felállítását a gyár szakképzett sze­relőjével megkezdettem. üli: Kályhák, kandallók és takarék­tűzhelyeket, valamint e szakba vágó fayence burkolásokat és fürdőszoba berendezéseket. A kályhák kiviteléért, valamint annak kifogástalan működéséért teljes szavatossá­got vállalok. Minta kályha és csempék külömböző kályhákról raktáramban megtekinthetők, va­lamint nagy raktár különféle chamott és ősz- lopkályhákban is. kmió , SFIKEIII SÁNDOR II1ÍIA vaskereskedő. Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában, Nagybányán.

Next

/
Thumbnails
Contents