Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-09-13 / 19. szám
XXII. évfolyam. 19. uám. 1917. Szeptember 19. // / társadalmi közgazdasági, és vegyestartalmu lap. * = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. == \ I Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. | Egyes szám ára 20 fillér. j Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ j A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére •: Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá i ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- | zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Az uj kormány. Gróf Esterházy Móric, alig hogy hozzáfogott azoknak a nagy feladatoknak a megoldásához, amelyekre vállalkozott, már is leköszönt a miniszterelnökségről. Ritka példa az nálunk, hogy a miniszterelnök önként köszönjön le. Rendszerint megbuknak azon, hogy a korona nem fogadja el valamely javaslatukat s megvonja tőlük a bizalmát vagy megbuknak amiatt, mert a képviselőház többsége ellenök fordul. Esterházy önként mondott le, mert egészsége nem bírta azt a nagy munkát, mely a miniszterelnökséggel béke idején is jár, annál kevésbbé azt, melyet a mostani viszonyok között kell kifejteni. Esterházy lemondását fájlalni kell a nemzet érdekéből. Arra termett ember volt — s az ma is — hogy a nemzet vezetője legyen s úgy a saját képességei, mint a külső körülmények olyanok voltak, melyek kedveztek vállalkozásának. Az ország legnagyobb családjából származott s olyan vagyon vár rá atyja után, amelynek jövedelméből ő szerény életmódja mellett — csak egy kis részt tud elkölteni. Szorgalmas, lelkiismeretes férfiú, aki annyit tanult, mint a legszegényebb kosztos diák, aki a tudománya után akar megélni s annyit olvasott és gondolkodott, amennyit az ő korabeliek közül csak kevesen e szép országban. Amellett komolyan fogta föl a politikai pályát, mint képviselő lelkiismeretesen teljesítette kötelességeit, csupa megfontolás és józanság volt minden fölszólalása. És ez az előkelő származású, nagy A „Felsőbányái Hírlap“ tárcája. Vágy. — Irta: Révai Károly. — Mintha alkonyaikor erdő alatt járnék: Apad már a napfény s növekszik az árnyék. Nemsokára est lesz: szellemei járnak S vetik már az ágyát hosszú éjszakának. Készülj öreg lantos örök pihenésre! Zengjen egy-két dalt még a szived verése! Hátha szárnya nő az utolsó daloknak És szállani messze jövendőkig fognak! Ó, mert amit eddig énekeltél halkan, Mint a tilinkószót elnyelte az alkony: Zümmögő bús nótát a pásztortűz mellett Csak az hallja, aki mellé telepedett. Szetetnék dalolni hangos, édes szóval. Versengésre kelni harci indulóval, Hogy azt égzengésbe, búgó zivatarba Hegyek ormán túl is mindenki meghallja! Szeretnék egy szívbe (régi emlék késztet!) Csengő-bongó rímmel építeni fészket; Kibélelni alját puha, meleg tollal, S beleköltözködni csókos hatalommal. családi összeköttetésekkel biró gazdag férfiú ép azokkal szövetkezett, akik a legszegényebb néposztályok érdekeit Írták a zászlójukra, azoknak akartak érvényt szerezni, azokat óhajtották jogokhoz juttatni. Ez a szövetkezés mindenkép biztató volt az ország szempontjából s ha úgy sikerült volna megoldani a feladatot, hogy túlzásba ne csapjanak s a magyarság döntő befolyását kockára ne tegyék: úgy csak jót és üdvösét lehetett reményleni a vállalkozástól. Most Wekerle Sándor vette át Esterházy örökét. Még pedig úgy, mint általános örökös. Átvette az egész minisztériumot és annak teljes programmját. így tekintve a dolgot, kevés újat hozott tehát. De aki ismeri az ő múltját, az ő egyéniségét, az ő képességeit és az ő munkaerejét, az nagyon jól tudja, hogy sokat hozott. Hozta saját magát. Sokszor gondolkodtunk már azon, hogy mi lesz ebből az országból gazdaságilag, ha egyszer ez a rettenetes háború véget ért. Mikép fogjuk fedezni azokat a nagy kiadásokat, melyeket a háború követelt s melyeknek kamatoztatása és visszafizetése rá fog nehezedni a nemzetre? Mert a tudósoknak azzal a tanításával nem érhettük be, hogy ezentúl a nemzetnek többet kell dolgoznia, többet kell produkálnia. Miben álljon ez a több munka, ez a több produkció ? Hogyan kell azt szervezni, létrehozni, irányítani? Mit és hogyan kell tennünk, hogy uj erőre kapjon a nemzet, hogy megbirja a terheket s uj fejlődésnek és uj virágzásnak rakjuk le az alapjait? Oly kérdések ezek, melyek sok gonSzeretnék trillázó fiilemile lenni, Ébredő tavasszal mindig megjelenni; Hogy mikor meghallják hangomJ a csalitban Rajongva kiáltsák: énekesünk itt van! Csattogni szeretnék, hogy messze is hallják Mint a magas tornyok legnagyobb harangját, Hogy győzze le azt is, aki pogány lenne, S áhitattal mondja: sok ezüst van benne! Ó, ha csak egy nótám repülne el messze: Félszázados múltam nem lenne elveszve! . . . Madársikoltás is szállván fától-fáig, Rengeteg erdőben visszhangzik sokáig . . . Régi följegyzések az uj miniszterei nőkről. „Olle Willem“ — a borussusok királya nagyon vallásos ember volt. Minden sikerét az Isten segítségére vezette vissza. Ezért is segített neki az Isten. így, a mikor fegyverei in illő tempore, diadalmaskodtak a kerge galluson, áhitatosan mondogatta: „Welche Wendung, durch Gottes Fügung . . .“ Szárnyaló ige lett ez azóta. Önkéntelenül eszembe jutott most ez a mondás, amikor ma, éppen a Szent István-napi számban — egyik bécsi ujságárkus, a Wekerle miniszterelnökké való kinevezését hozta. A vonal alatt nem szabad politizálni. Én dolkodó fejet foglalkoztattak és foglalkoztatnak ma is az országban. Egy azonban egészen bizonyos. És ez az, hogy nincs az országban olyan férfiú az ismert politikusok között egy sem, akitől épen ezen a téren eredményesebb munkát várhatnánk, mint épen Wekerle Sándor. k. n. Földes Bili m. lii. wiszlsr ligáim. Dr. Földes Béla miniszter nagy és fényes kísérettel érkezett Nagybányára. Budapestről elkísérték ez útjára: dr. Falussy Árpád, dr. Ráth Endre, dr. Platthy György, Jártny Béla, Jaczkó Pál, Kovácsy Kálmán és Preszly Elemér országgyűlési képviselők, Kenéz Béla egyetemi tanár. Nagykárolyban csatlakoztak a miniszterhez: Jé key Sándor főispán, Plachy Gyula min. tanácsos, pénz- ügyigazgató, Kálnay Gyula főispáni titkár, továbbá a vármegyei függetlenségi párt képviseletében : Luby Béla, Madarassy Dezső, dr. Adler Adolf. Szatmáron a minisztert Vajay Károly kir. tan. polgármester nagy küldöttség élén fogadta s a vasúti állomáson fényes villásreggeli volt. Szatmáron csatlakoztak a miniszterhez : Papolczy Gyula törvényszéki elnök, kúriai biró, Leitner Emil törvényszéki biró, dr. Fabó Zoltán kir. ügyész, továbbá a szatmári függetlenségi és 48-as párt képviseletében: Bélteky Lajos, Thurncr Albert és mások. Szinérváralján szintén ünnepélyesen fogadták a minisztert s a nagybányai küldöttség is Szinérváraljáig utazott a miniszter elé. Szinérváralján csatlakoztak a miniszterhez: nem is vagyok, nem is voltam soha politikus. Csak egy afféle nincstelen, régen expátriált, rongyos iródiák. Egyénileg éppenséggel se hasznom, se károm ebből a kinevezésből nincsen. Csak úgy, a magam kontójára örvendeztem néki. És éppen talán azért, mert mindétig haszontalan álmok álmodója lévén, szeretem és becsülöm a positiv, céltudatos, szerencsés kezű egyéneket. Azokat, akik mindig biztos csapáson járnak. Akiket a szerencse, amely a jó Berzsenyiként: „sima talppal jár-kel, fordul mellettünk“, kegyen- cévé avatott. És ilyen ember Wekerle Sándor Scythiá- nak immáron több Ízben és újra kinevezett pre- mier-je. Akit visszahívott a korona, mikor már nagyon összegabalyodtak a szálak a politika ör- döginotoláján. Halt ... De hiszen éppen föntebb jegyeztem meg, én nem akarok politizálni. Csak mindenféle egyéni reminiscenciákat kívánok össze- tarlózni, amelyek éppen úgy eszembe ötlöttek, ebben a hosszú, késő-nyári alkonyaiban. Mikor először láttam, még diák sem voltam. Csak afféle apró gyerek. Édes apám kézen vezetgetett a Váczi-utcában. A nagy-trafik előtt megálltunk. Édes apám több Camerádja is megállt ott. Meg egy pár civil-pajtása. Molnár István, Andrássy jobbkeze. Andrássy Gyula, Molnár Pityu, több Bernáth- meg Soós-fiuk, együtt cimboráltak az édes apámmal, amikor Zemplénben, a Kazinczy nagyanyjánál járt vakációzni. Egyszer csak egy nagyon szép, Antinous- külsejü ifjú jött velünk szemközt.
