Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-09-13 / 19. szám

F E LIS.ŐIB Á N Y HI RiL A P Mándy Zoltán, Tóth Móricz, dr. Komo- róczy Iván, dr. Bajnőczy Géza, dr. Ember Elemér és még igen számosán a járás vá­lasztópolgárai közül. A minisztert hosszú kocsisor kisérte be a városba. Brebán Sándor esperes laká­sára hajtattak, hol a miniszter s kísérete részére fényes reggeli volt szervírozva. E reggelin részt vettek dr. Lakatos Ottó, a minorita rend tartományi főnöke s dr. Fá­bián Péter szamosujvári kanonok is. Mig a villásreggeli tartott, a nagybá­nyai függetlenségi és 48-as párt a Lendvay- szinházteremben Szerencsy József elnöklete alatt népes ülést tartott, melyen a nagybá­nyai kerület képviselőjelöltjéül dr. Földes Bélát kiáltották ki nagy lelkesedéssel. A függetlenségi és 48-as párt e jelö­lését Szőke Béla vezetése mellett egy kül­döttség vitte hírül dr. Földes Bélának s föl­kérte őt programbeszédének elmondására. A miniszter ezután a városi színház helyiségében a nagy számban egybegyült polgárok előtt elmondta programmbeszédét. Földes miniszter beszéde Az uj kormány feladatának tekinti a válasz­tójog kiterjesztését. Aki a modern állam óriási terheinek viselésére képes államot akar szervezni, széles alapra kell épitni, a nép nagy tömegeinek erejét kell igénybe venni. Sem a háború, sem a béke munkáját ma a nép egyes osztályai el nem végezhetik. A választási korrupció veszélye is csökken a választójog kiterjesztése és a választás tisztasága által. Ami a veszélyeket illeti, amelyek különösen a szociálizmusban és nacionalizmusban rejlenek, azokat a szűk választójog éppenséggel nem kisebbíti, azoknak elhárítása nem a választó­jog korlátozásával éretik el, hanem helyes kulturpo- likával, helyes gazdasági politikával, jó közigaz­gatással és igazságszolgáltatással, megfelelő had­ügyi és külügyi politikával, a politikai erkölcsök megjavításával és a politikai érettséggel, amit ismét csak a választójog gyakorlása után lehet előmozditani. A választójogi kérdés elintézése egyúttal utat nyit a parlamenti helyzet tisztázására. Az az állapot a legrövidebb idő alatt megszüntetendő, hogy a kormány kisebbségben van. Ez az állapot esetleg uj választás kiírását is teheti szükségessé, mely választás, bármennyire kerülendő a háború alatt, mégis kisebb bajt jelent, mint a mai állapot. Uj kormánypárt alakítására is kerül a sor, melynek sorsa azonban nagyban függ attól, mennyi megy teljesedésbe a nemzet aspirációiból. A kormány abban a helyzetben lesz, hogy a magyar hadsereg tekintetében a nemzet által régóta táplált vágyak­nak teljesítését előmozdítsa. A magyar katona — Nézzétek ezt a fiút — mondotta Kandó Kálmán, aki akkor lépett a kis, körbenálló cso­porthoz. — Concipista a pénzügyminisztérium­ban. Nem adok, neki húsz esztendőt, miniszter lesz. Lángész. Óriási munkabírás. Vasszorgalom. Ezé a .jövő! Én persze, az ékesen gúlákba rakott havan­nákon merengve, — ezt a mondást nem igen értettem akkor. Csak, miután nekem a katonaság volt mindenn ek az Alpha-ja és Omega-ja, úgy vélekedtem, most olyanformát ígér Kandó Kál­mán bácsi ennek a szépséges fiatal urnák, mint amikor Napoleon a káplároknak a marsall-botot emlegette. Teltek, múltak az évek. Wekerle Sándor szorgalmasan körmölt tovább fent a várban. Ebé­delt néhai jó Kárikás Miskánál a Kispipában. Rendezett bálokat a Redutban. Ha Pesten vol­tam, gyakran láttam az utcákon. A Margitszige­ten. Szép lányok, asszonyok társaságában. Egy fejjel kivált a többi fiatal ember közül és talán csak Rohonczy Gida volt szebb nála, a régi Ma­gyarország jeunesse d’orée-jában. Szó azonban nem igen esett róla. Emelke­dett lassan a hivatalos ranglétrán. — Mig egyszer aztán nagyot ugrott. Államtitkár lett belőle. Már akkor nagyon sokat emlegették. Emi­nens finánckapacitásnak tartottak. — A Kandó Kálmán bácsi által előlegezett marsall-bot mind­egyre kijebb kívánkozott abból a bizonyos bor- nyuból. Egy napon aztán egészen ki is mászott. Fináncminiszter lett Wekerle. Akkor is válság a harctéren vívta ki magának azt a jogot, hogy nemzeti jellege megbecsültessék és a hadsereg szervezetében kifejezésre jusson. E tekintetben kilátásunk van lényeges haladására, amit különben is a viszonyok természetes fejlődése is magával hoz. Ha a katonai kérdések nemzeti irányban való megoldásával a függetlenségi párt egyik programmpontja megvalósul, úgy marad még a gazdasági önállóság problémája függőben. Hogy épp most, a háború által okozott teljes zűrzavar­ban, a nemzetközi viszonylatok bizonytalansága közepette, a valuta megrongálása és az árak tel­jes irracionalitása mellett hosszú időre szóló szerződések köttessenek, egészen eltekintve a gazdasági önállóságból fakadó aggályoktól, nem igazolhatók. Gróf Esterházy miniszterelnök a Házban kijelentette, hogy a kormány a húsz éves szerződést tartalmazó kiegyezési javaslatokat nem óhajtja a jelenlegi országgyűlés elé terjeszteni. És minthogy a kormányprogrammban semmi változás nem történt, természetesen ez sem vál­tozott Wekerle jövetelével. A nők, gyermekek, serdülők védelme lét­kérdés a nemzet további fejlődésében. Ha azokat a megdöbbentő számokat nézzük, amelyeket a népesedési statisztika élénkbe tár, tisztában va­gyunk azzal, hogy a nő és a gyermek védelmé­től függ jövőnk kialakulása. Csak néhány számot akarok említeni. 1914. első negyedében a házas­ságkötések száma volt 70.046, 1917-ben 17.942. A születések száma ugyanebben az időben volt 191.231 1914-ben és 88.447 1917-ben. Felállította az uj kormány a békére való átmenetnek rázkód- tatás nélkül való keresztülvitelére, a hazatérő munkaerők kellő elhelyezésére, a katonai kincs­tár tulajdonában lévő, különösen az ipari munka kellő megindításához szükséges anyagok felosz­tására, úgyszintén a külföldről beszerzendő nyers­anyagok, segédanyagok, félgyártmányok beszer­zésére, de ezzel együtt valutánk megvédése czél- jából az átmenet gazdasági minisztériumát. A státus-rendezés által a tisztviselők előmenetelére kedvezőbb alkalmat nyújtott és gondoskodni ké­szül a tisztviselőknek naturáliákkal való ellátásá­ról. Előkészítjük a birtokreformot, felemeljük a hadiözvegyek járandóságait. A nők ezentúl a jog- és államtudomány’ karba is bebocsátást fog­nak nyerni. Az egész tanítás terén, elsősorban a népoktatás terén, a gyakorlati tanítás, a gazda­sági ismeretek nagyobb figyelemben fognak ré­szesülni. Nagy munkálatok készülnek a pénzügy j terén. Itt irányadó lesz az az elv, hogy elsősor­ban a vagyonosabb osztályok vétessenek igénybe, a jövedelem- és vagyonadók kiépítése és az örökösödési adó teljes reformja utján. Emelni kell a termelést és azt racionalizálni kell. Sok százmilliót nyerhet az állam azáltal, ha a termé­szeti erőket, különösen a vizierőket, továbbá a földgázt kellően kihasználja. Részesedést kell magának biztosítani a nagy vállalatok nyeresé­geiben. A hadsereg leszerelése emberben és anyagban fontos problémákat vet fel. Az egész lehetett nyilván, mert Wekerlének mindig Caesar ad Rubiconem kellett a gátra állni. Ebben az időben már minden szájon ott volt a neve. Dicsérték. Szidták. A nagyság átká­val együtt jár ez. De mint embert is, éppen ez időtájt hallottam legtöbbet emlegetni. Egy unoka­öccse által. Bábolnán volt. Ott, ahol egy feledhe­tetlen, néhai hedves cousineomnak a férje is szol­gált. A szelid, szőke fiatal ember sok nehéz órát megosztott a drága jó asszonynyal, mikor az gyermekeiért aggódott. Rettegett. Minden baját, gondját vele együtt viselte. És sohasem juthat eszembe hálás megindultság nélkül. Mikor először lett miniszterelnök Wekerle, akkor volt talán népszerűségének a tetőpontján. Akkor danolták a divatos nótát: Törvénybe irta Wekerle. — Abban az időben sokszor láttam Bécsben, egyszerű, fekete diszmagyarjában menni a Burgba. Arcképe ott volt a Graben meg a Kärthnerstrasse minden kirakatában. Utána futot­tak az utcán. Ünnepelték. Egyszer Pesten még a lovakat is kifogták a kocsijából. Úgy húzták a la­kására. Virágeső. Fáklyafény. More patrio . . . Most, hogy újra miniszterelnökké lett, eszembe jutnak ezek az apróságok. A külföldi lapok mind hasábokat szentelnek ennek a kinevezésnek. Nagy sympathiával emlegetik az uj magyar miniszter- elnököt, aki tulajdonképen sváb. Valamikor régen, amikor még alkalmat ad­tak rá Wlassics miniszterségének idejében, ked­venc foglalkozásom volt a históriai kutforrások kutatása. így olvastam egyszer a Ficker-féle gazdasági életet rekonstruálni -kell. Uj módsze­reket kell meghonosítani, uj nyersanyagokat kell keresni, uj kereskedelmi összekötetést kell létesíteni. Á gazdasági erkölcsöket purifikálni kell, a gazdasági ismereteket szétterjeszteni min­denfelé. Az ipari tevékenységet meg kell indítani, támogatni kell az életképes, a behívások által tönk­retett műhelyeket. A technikai eljárásokat töké- letesbiteni. a vizi erők és a földgáz utján uj erő­ket nyerni, pénzünk értékét konszolidálni, teher­viselési képességünket fokozni kell. Közgazda- sági vezérkart akarok teremteni, mely a bürokra­tikus gépezetbe beleillesztve, abba szaktudást, tapasztalatot, gyakorlati érzéket, kezdeményezést, ritmust és tempót vigyen be. A vidéken is fogok szerveket létesíteni. Valutánk helyzete igen ked­vezőtlen. A legkedvezőtlenebb az összes hadviselő nagy államok között. A valuta kedvezőtlen álla­pota azonban nem ok a kétségbeesésre. A háború­ban rendkívül nehéz helyzetbe került pénzrend­szerünk. Hibák is elkövettettek. Bizonyára hosszú ideig fog tartani, mig ismét teljesen konszolidált viszonyok előállanak. Nagyon sok függ a háború befejezésétől, mert joggal mondta Helfferich, hogy a győző valutája lesz a legjobb. A valuta helyreállítása nagy áldozatokat fog követelni, de azoktól nem szabad visszariadni, mert gazdzdasági életünk jövője ettől függ. Az átmeneti gazdaság feladataiba bele aka­rom kapcsolni a városi politikát és a városi hi­telügy kérdését. Nagy tisztelője vagyok a falunak, de a haladás zászlótartói, a kulturális emlkedés feltételei mégis kétségtelenül a városokban vannak. Teljes figyelemmel leszek a kérdések iránt, sőt azok megoldása céljából máris lépéseket tettem. Fontos világkereskedelmi utak fognak Magyaror­szágon áthaladni és nekünk a világkereskedelemben ezentúl aktivebb szerepet kell vinni. Többet kell foglalkozni anyagi érdekeinkkel. Minden erőnket arra kell fordítani, hogy az uj feladatokra fel legyünk készülve. Egy uj Magyarországot kell teremteni, mely megállja minden tekintetben a súlyosabb nemzetek sorában helyét, különben hiába folyt volna annyi magyarnak drága vére. (Lelkes éljenzések.) A nagyszabású beszéd elhangzása után Szerencsy József mondott köszönetét a prog­rambeszéd megtartásáért s biztosította a mi­nisztert, hogy a függetlenségi párt rendit- hetlenül ki fog tartani kibontott zászlaja mellett. A díszes közönség ezután a nagyte­remben bankettre gyűlt össze. A banketten mintegy háromszázan vettek részt. Ott volt a város s a vidék szine-java. Az első felköszöntőt dr. Falussy Árpád országgyűlési képviselő a szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt nevében mondta dr. Földes Bélára. Egly Mihály főjegyző Regesta Imperii-ben, anno 1267, Conradin her­ceg: utolsó sarja a Hohenstaufen császári háznak: „3000 jóféle sváb fő-vitézekkel elindula az Alpe- seken túlra“, és egyik csapatban, amit Baden hercege, Frigyes vezetett, a többi közt ott szol­gált egy Ritter Weckerl nevezetű vitéz is. Ki tudja, nem-e ebből a névből csinált a népszáj később Wekerlét? Eféle ősi lim-lomra, a nagy demokrata We­kerle Sándornak nincs ugyan szüksége, hogy fé­nyesebbé tegye Európaszerte ösrnert nevét, csak épen ez is eszembe ötlött. És eszembe a nápolyi de Carmine templom, amelyben porladozik az utolsó Hohenstaufen, Thorwaldsen remek már­vány státuájának alatta. Mindig megnéztem, va­lahányszor Nápolyban jártam elmélázván a szép, szőke fürtü fejedelmi ifjú tragoediáján. Csodála­tos, hogy össze-vissza csavarogtam személyileg sohasem jöttem össze a nagy premier-vei. Pedig hányszor álltam tőle öt-hat lépésnyire a pilisi vasúti állomáson, amikor a kenyeres nyalka, szép fogata várt ott rám. De hát én világéletemben soha se törlészkedtem a hatalomhoz. I had all- ways a backbon . Pilis — a Wekerle fináncz- ininisztersége, meg a miniszterelnökségei alatt a szó teljes értelmében a világ közepe volt. Az volt t. i. a Wekerle remek dánosi tusculmának a vasúti stácziója. Dánoson csodaszép mintagaz­daságot létesített a kegyelmes ur. Amikor békén hagyták — nagy ritkán — csak ennek a gazda­ságnak élt. Meg a családjának. Igaz falusi gazda volt ilyenkor. Hasonlóképen a kegyelmes asszony

Next

/
Thumbnails
Contents