Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-04-12 / 8. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

Magyarország területén 20 millió magyar állampolgár, de csak 10 millió magyar él. Ugyan kinek jutna eszébe a magyarság megsemmisítése, vagy csak területi épségünk megcsonkítása, ha szin- magyar volna ez ország lakossága ? Egyszerre megszűnnének, mert tárgytalanná válnának a cseh-tót, a dákoromán s a szerb-horvát aspirációk, az bizonyos. Aminthogy bizonyos az is, hogy ezek a kifelé sandító, vagy kívülről közénk ok- vetetlenkedő mesterkedések nem fognak addig megszűnni, amig Magyarország területén nemzetiségi tömegek lesznek.

Csak a felületes naivság hiheti azt, hogy „megértő nemzetiségi politikáival, bizonyos nemzetiségi kívánságok teljesítésével, főleg nyelvük használatának biztosításával szilárdan a magyarsághoz köthetjük nemzetiségeinket. Minden engedőién}'’, amit nekik akar egyházi, akár iskolai vagy közigazgatási téren teszünk, csak növeli telhetetlen étvágyukat s gyarapítja kezükben ama fegyverek számát, amelyeket a magyarság ellen használhatnak. Tanulságos példát nyújt erre a horvátok dolga. Évszázadokon keresztül testvéri viszonyban éltek velünk; 67-ben ostoba nagylelkűséggel mindent megadtunk nekik, még a szlavóniai magyar vármegyéket is átengedtük nekik; kaptak olyan széleskörű autonómiát, amilyenről nem is álmodtak. S az eredmény? — Erről jobb nem beszélni.

A nemzetiségi kérdésnek csak egy megoldása lehet nálunk: a nemzetiségeknek fenntartás nélkül bele kell olvadniok a magyarságba. A magyar államegység földrajzi és történelmi jogon annyira elvitathatatlan, a magyarság számbeli és kulturális fölénye annyira világosan neki biztosítja az uralkodó szerepet, hogy kivüle más nézettségi különállás fenntartásának semmi hazafias célja vagy joga nem lehet.

A helyes magyar nemzeti politikának tehát energikus kézzel meg kell ragadnia mindazon törvényes eszközöket, meg kell teremtenie a legnagyob áldozatok árán is azon intézményeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzet nyelvi egységét létrehozzák.

Ez ellen a „soviniszta“ nemzeti politika ellen két ellenvetés tehető. Az egyik, hogy nem vezet eredményre; a másik, hogy sérti a nemzetiségek természetes jogait.

Végezzünk előbb az utóbbival. Magyarországon egy nemzetiségnek sincs sem természetes, sem szerzett joga ahoz, hogy nemzeti különállásában meghagyassék. Ez magyar ország. Az oláhnak, a szerbnek, a tótnak meg van a természetes joga ahoz, hogy oláh, szerb vagy tót maradjon, de nem Magyarországon. Ha ő ehez a természetes jogához annyira ragaszkodik, ismét joga van elköltözni olyan helyre, ahol eme jogának fenntartása nem ütközik másoknak világos, az ország földjével összeforrt jogaiba. Hogy ez türelmetlenség, vagy szívtelenség ? Hát

„Wacht am Rhein“-t nem tudom többé elfujni, mert — szelei a pofám 1

*

Belépés. Egy alföldi nagyközség jegyzője beszéli :

— Száznál több orosz fogoly vendégeskedik a községemben. Egy vasárnap délelőtt beállít hozzám a hivatalba Sz. András gazdaember egy jóképű, szakállas muszkával. Amint illedelmesen belépnek, a muszka szót sem vár, benyúl a belső zsebébe, kivesz onnan egy levéiboritékot, a borítékban különféle bankókban hetven korona és odateszi az asztalomra.

— Mi a csuda ez ? - kérdem.

A muszka csak hajlong némán, de előlép András gazda és kioktat :

— Az adóba tessék beírni.

— Az adóba ?

— Abba. Mert ez a jó ember itt abba van hogy ü magyar szeretne lenni. Nem kívánkozik vissza a vöt hazájába, hanem itt akar maradni. A háború után a családja jönne ide, amint az ott való jószágot eladja. Fél azonban, hogy akaratlan is. visszaküldik, ha vége lesz a háborúnak. Hát oszt azt sütöttük ki, hogy az lesz a legjobb, ha most mingyán belép a magyar államba.

— Belép a magyar államba ?

— Be. Ezt én magam komendáltam neki, oszt ebbe járnánk mostan a jegyző urnái. Tessék bevenni az adóba, azt is mingyán ki is fizeti egy esztendőre, akkor aztán tudom, rendben is van az egész dolog. Hetven koronája van neki, abbul biztosan kifutja.

nem megköveteljük minden idegen ajkú honfitársunktól, hogy szeresse a magyar hazát és hogy érzésben összeforrjon velünk? Ha pedig igazán, őszintén megvan ez a magyarsággal való együttérzés, hát ennek legelső megnyilatkozása lehet-e más, minthogy nyelvünket elsajátítsa ? Ha nincs meg bennük a készség nyelvünk megtanulására, ha annak terjesztése ellen kézzel- lábbal tiltakoznak, akkor rossz magyar állampolgárok, akik sem védelmet, sem kíméletet nem érdemelnek.

Alaptalan az az ellenvetés is, hogy a soviniszta nemzeti politika nem tud eredményt elérni. Dehogy nem tud, csak legyen kitartó és ne elégedjék meg félrendszabályokkal. Csak álitsa szol- i gálatába a közoktatást minden fokon, a sajtót, I a közigazgatást és a közgazdaságot, nagyobb nemzetiségi tömegek között a telepítést, az izga- tókat pedig, személyeket és szervezeteket irgalmatlanul törje össze : akkor egy-két emberöltő biztos eredményt hoz.

Félre e szentimentálizmussal, a kishitűséggel! Salus republicae suprema lex esto! Sz. fi

Különfélék.

Kitüntetések. Ilosvay Tihamér huszárezredes megkapta a Ferencz József-rend tiszti keresztjét s Búr kart Ferenc főhadnagy a koronás arany érdemkeresztet.

Személyi hírek. Ifj. Farkas Jenő honvéd tüzérhadnagy szabadsága leteltével pótütegéhez Totsóvárra bevonult. — Literáty Endre zászlós szabadságra haza érkezett.

Eljegyzés. Kupás Gyula Nagybánya v. közgyám, tart. hadnagy eljegyezte Ember Péter komlói kincstári pénztáros leányát: Valériát.

Vármegyei Közélelmezési és Közellátási Központ. Szatmárvármegye tisztikara Szatmáron Csaba Adorján főispán elnöklete alatt tisztiértekezletet tartott. A tisztiértekezlet elhatározta, hogy a vármegyei alispáni hivatal a vármegye közön- j ségének közszükségleti czikkekkel való jobb ellátása érdekében egy Vármegyei Közélelmezési és Közellátási Központot állít föl és ennek intézésével a Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságot bízta meg. A központ felállításától a közeílátás lényeges javítását lehet várni, amennyiben a vármegyei lakosoknak további ellátása szakemberek közbenjöt- tével fog megtörténni. Ebből a szempontból nagy előnye a megyének, hogy rendelkezésére áll egy olyan kereskedelmi vállalat, mint a Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaság, amely eddig is fényes tanujelét adta annak, hogy az üzlet az altruizmus szolgálatába is állítható. A Központ a vármegyei alispán felügyelete alatt működik. Minden járás székhelyén egy-egy kiNehéz dolog volt megmagyarázni az öregnek, hogy nem olyan egyszerű a mesterség. Igen elbusultak rajta mind a ketten. Sőt - én is. Mert nem olyan sürü virág az a magyar, akinek az az első gondolata, hogy előre kifizesse az adóját egy teljes esztendőre.

*

Az elhagyott hurkatöltő. Az olaszharctérről Írja egyik tisztünk :

Még a nyáron történt, hogy itt fönt, a hó- boritottta csúcsok közt — talán a disznótorokra emlékeztető télies hangulat hatása alatt, megmagyarázhatatlan appetiusoin támadt a májashurkára. A szakács, — élelmes somogyi legény, — pár nap múlva ragyogó szemekkel hivott félre egy rögtönzött fatákolmány felé, melynek benejéből szelíd röfögés méla hangjai ütötték meg fülemet. Ez volt aztán meglepetés ! A szegen fényesre puccolt hurkatöltő. — (tudja Isten, honnét keríthette a szemfüles magyar) — hirdette, hogy disznóölés készül . . .

De, sajnos, csak készült . . .

Este parancsot kaptunk, hogy azonnal ürítsük ki ellőretolt állásainkat.

Képzelhetitek aztán mulatságomat, mikor néhány nappal később az ellenséges vezérkar hivatalos jelentésében (— otthon bizonyára ti is olvastátok -) ezt láttam :

„A Ni^sic hegyháton augusztus 20-án zsákmányolt hadiszer között egy készüléket találtunk, mely valószínűleg robbanó folyadék kilövésére szolgált.

sebb központot állítanak föl, amelyek a járási főszolgabirák ellenőrzése alatt fognak működni. A Központ ellátását a Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaság a legminimálisabb haszonért vállalta, amelyet mindig az alispán határoz meg. Az értekezleten a várost, miután súlyos reumája miatt ott Farkas Jenő kir. tan. polgármester nem jelenhetett meg, Puskás Ferenc városi gazd. tanácsnok képviselte.

Mozgalom a tisztviselők helyzetének javiíása érdekében. Kecskemét város tisztviselői Győrffy Pál jegyző, Rapcsányi Kálmán főszámvevő, Fü- zessy Imre főkapitányhelyettes, Varga Adolf főmérnök, Fekete Béla árvaszéki irodavezető, Garzó József levéltáros és Barna Tibor rendőrparancsnok aláírásával körlevelet intéztek a többi városi tisztviselőkhöz, amelyben csatlakozásra hívják fel ezeket, hogy a tisztviselők helyzetének javítása érdekében országos mozgalmat indítsanak. E célra azt tartják megfelelőnek, hogy a vármegyei és városi tisztviselői kar az állami tisztviselőkkel együttesen Budapesten országos kongresszust tartson s azon emlékiratot készítve, azt a m. kir. kormányhoz és a képviselőházhoz küldöttség utján eljuttassa s kérje e tarthatatlan helyzet megjavítását. Ezután a körirat arra szólítja fel a tisztviselőket, hogy' csatlakozásukat a kecskeméti tisztviselőknél nyolc nap alatt jelentsék be, még akkor is, ha a kongresszuson nem jelenhetnének meg. A város csatlakozását bejelentette.

Szatmárvármegye belső hadtáp terület. A belügyminiszter a hadügyminiszterrel egyetértőleg Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyéket a belső hadtápvonalba osztotta be. A hir, nagy kons- ternációt keltett a közönség körében, a háború férfi hiszterikái siettek az eseményt naggyá fújni és riasztó kommentárokkal ellátni. Első formájában a hir úgy került forgalomba, hogy a vármegye belső hadszíntérré lett nyilvánítva, amivel többféle erélyes rendszabály életbelépése van egybekötve. A belső hadszíntéren köztudomás szerint tilos a közlekedés úgy vasúton, mint gyalog vagy tengelyen és e tilalom alól kivételt csak indokolt esetekben tehet a katonai hatóság, amely eme kivételes esetekben kiállíthat i utazási igazolványokat. Ugyancsak a belső had- ! színtéren alkalmazandó rendszabályokhoz tartozik a levél és távirat cenzúra életbeléptetése és a távbeszélő forgalom korlátozása. Minthogy ezen intézkedések megtételére sem a katonai, sem a polgári hatóságok nem kaptak utasítást felsőbb hatóságaiktól, maguk a hivatalok sem tudták, hogy a belső hadtápterületté való nyilvánítással együtt fog-e járni ezeknek a rendszabályoknak az életbeléptetése. Minthogy azonban e három vármegye belső hadtápterület jellege már vasárnap, április hó 1-én életbe lépett és mindezideig sem a katonai utazási igazolvány kényszerről, sem a postai cenzúra élet- beléptetéséről, sem a távbeszélő forgalom korlátozásáról intézkedés nem történt, mint illetékes helyről értesülünk, ezen túl sem fog semmi intézkedés sem történni. A három vármegyének a belső hadtápterületbe való beosztása tisztán katonai jelleggel bir és a polgári közönség életviszonyait semmiben sem érinti. A rögtön Ítélő eljárás azonban elrendeltetett a. m. kir. kassai honvéd kér. parancsnokság által folyó hó 1-én.

Országos hadigondozó szervezet. Őfelsége a királyné felhívására a minisztérium megszervezte az Országos hadigondozázt. Az erre vonatkozó miniszteri i’endeiet most jelent meg a hivatalos lapban. Ez a szervezet hivatva van az ország egész területét felölelve, a hadiárvák és rokkantak ügyét gyámolitani. A gondozást az önkormányzat kezébe teszi le, amely társulva a kulturális, népjóléti és gazdasági intézményekkel, fogja teljesíteni nemes hivatását. A rendelet a hadi rokkantaknak és családjuknak, továbbá a harctéi’en elesett katonák özvegyeinek és családjainak gondozását nemzeti feladattá avatja. A gondozást pártfogók és tanácsadók fogják végezni, akik az árvák és rokkantak viszonyait állandóan figyelemmel kisérik és a családot szoros viszonnyal magukhoz fűzik. Arra kell töre- kedniök, hogy a hadiárvák olyan nevelést kapjanak, mint amilyent apjok életbenmaradása esetén kaptak volna. A gondozó és tanácsadó tisztre alkalmas személyeket községenként sürgősen össze fogják Írni. Ezek felett áll a városi és járási hadi- gondozó bizottság, mely választmánya utján működik s figyelemmel kiséri a pártfogók és tanácsadók működését. A vidéki centrumok központja