Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-10-12 / 21. szám
egyenletes elosztását és a gazdaságos beosztását akarja biztosítani, másként nem várható siker, csupán ha az önmegtagadásban eddig tanúsított szívósság továbbra is következetes erényünk marad. Amire az ország népének a megélhetésre szüksége van, azzal Istennek hála rendelkezünk. De ez a készlet elég csak úgy lehet, ha lehetősége nem visz tulságba senkit és mindenki beéri a tényleges szükséglet kielégítésével. A miniszterelnök intelmének fontosságát is, igazságát is szinte kézzel foghatólag bizonyítja az az örömhír, mely a déli Kárpátok ormairól hömpölyög felénk és tölt el bennünket lelkesedéssel. A nemezis elérte már legújabb és leggazdagabb ellenségünket, Nagyszebentől délre eszeveszetten futnak az oláhok! Vájjon jutott volna-e osztályrészünkül ez a mámoros elégtétel, ha a fronton és a front mögött kezdettől fogva nem a törhetetlen kitartás és amit most a miniszterelnök mindnyájunknak lelkére köt: nem az önmegtagadás erénye tölti el apraját és nagyját ennek az önfeláldozásban párját ritkító nemzetnek ? Az örvendetes fordulaton kívül, mely a súlyosan megpróbált Erdélyben teret nyújtott orvul kikényszeritett bosszuállásunknak, még egy nyomós jelenség biztosit arról, hogy a mi- nisztelnök hazafias intelmére megértő visszhangot fog adni az egész ország. Az a megértés, mellyel a nagy politikai ellentétek dacára összes pártjaink a háborús helyzet magaslatára emelkedtek s amely a legszenvedélyesebb viták után is lehetővé tette, hogy a győzelmi akaratuk megvalósításán kívül minden más cél háttérbe szoruljon. Ennek a mi politikai józanságunknak magasra taksáló példaadásnak is okvetlenül meglesz a jótékony hatása szerte az országban, a legnemesebb versenyre kelve hős katonáinkkal, mindnyájan minden embertől telhetőt megteszünk arra, hogy ellenségeinknek ne csak fegyveres ereje, de kiéheztetési tervei is megtörjék ösz- szetartásunk és ellenállásunk szilárdságán. Törvényhatósági közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága f. évi szeptember hó 28-án, délelőtt 10 órai kezdettel, Csaba Adorján főispán elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott. Úgy a helybeli, mint a vidéki bizottsági tagok szép számmal jelentek meg a közgyűlésen. Elnöklő főispán, miután megnyitotta a közgyűlést, a fájdalom és keserűség érzetével emlékezik Románia orvtámadásáról. Példátlan a not hajtónak és előnyösnek tartottak: a bányákat, szenet, platinát, aranytermő földeket, rengeteg őserdőket, egész vasúti vonalakat stb. Két év alatt többet vásároltak össze, mint a német vállalkozók évtizedek alatt, pedig ezeknek az erőszakosságától hangzik vissza egész Oroszország. Az angolok még többet akarnak. Az adósság pedig kötelez. Az örökös csődbe került orosz kormány, mely a francia milliárdo- kat, már elköltötte, kénytelen abba beleegyezni, hogy uj seregeket állítson a németek ellen. Az angol és francia tábornokok ellenőrzik az orosz fővezéreket. Az orosz miniszterek kinevezését az angolok hagyják jóvá. Ennyire sülyedt Oroszország nagyhatalmi állása. Pétervárott most nagy port vert fel Szu- chanov, liberális politikus „Miért viselünk mi háborút“ czimü röpirata. Ennek az az alapgondolata, hogy az oroszoknak sohasem volt érdekében háborút viselni a németek ellen, ez csakis néhány önhitt és éhes politikus bűne. Az angol-német háborúban sokkal okosabb és jobb lett volna Oroszország neutralitása. Oroszország most áldozata az angol önzésnek. Az angol politikának sikerült, hogy Oroszországot ebbe, a roppant anyagi és véráldozatokkal járó világháborúba beleugratta. „Mi oroszok szeretjük hazánkat, de nem a szövetségeseinket és elnyomóinkat, kikkel bennünket, természetellenes kapocs fűz össze.“ Most már az orosz liberális köröknek is megnyílnak a szemeik; e körök eddig Angliát bálványuknak és a felszabadító mozgalom fő- támogatójának tartották. Pedig az orosz felszabadító mozgalom csak annyiban érdekli Angliát, mint amennyi hasznot az neki hajt. Ezt a szempontot jó lesz el nem felejteni. v. K. FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP világhistóriában Románia alattomos támadása, mert minden előzetes tárgyalás, vagy kívánság nélkül üzent nekünk, 30 éves szövetségesének háborút. A figyelmes szemlélő nem is lepődik meg a hűtlenségen; a románok történelme az árulások szakadatlan láncolását mutatja. A történelemből tudjuk, eddig még minden szomszédját és szövetségesét csúnyán elárulta és megtámadta. A történelem ítélni fog felettük. Erős a hitünk és bizodalmunk, hogy hű szövetséges társainkkal egyetemben ezt az ellenséget is legyőzzük és Románia megérdemelt büntetését meg fogja kapni. Amidőn erről megemlékezem, egyben leszögezem, hogy egy örvendetes momentum nyilvánult meg akkor, mikor a hazai románság köztük Szatmár vm. románsága is, hűségnyilatkozatukban siettek kijelenteni, hogy mennyire elitélik Romániának e perfid árulását s hogy készek a jövendőben is életöket, vagyonukat, mindenö- ket feláldozni szeretett magyar hazánkért. Ezt kötelesség a mi részünkről is honorálni; ápoljuk, fejlesszük ez érzelmeket, ki kell küszöbölni minden félreértést a jövőben; kéri a bizottsági tagokat, hogy ennek a testvéries együttérzésnek igyekezzenek mindenkor érvényt szerezni ; most csak együttesen állhatjuk meg biztosan helyünket. Majd megkapóan ecseteli a hontalanná lett erdélyiek sorsát. Ne csak sajnáljuk őket, de tettekben juttassuk kifejezésre a velők való érzésünket. Napirend előtt jelenti főispán, hogy Nemes- tóthi Szabó Antal tb. bizottsági tag a következő indítványt teszi: Szatmárvármegye gazdaközönségének egy nagy része az 1913-14. évi pénzügyi válságok és ínséges gazdasági évek, továbbá a háború kezdetén a vármegyét is közelről érintő orosz betörés következtében oly válságos helyzetbe került, hogy ha a kormány kiváló jó indulatával az 1913. és 1914. években kivételes kedvező kölcsönök nyújtása, továbbá 1915. évben folyósított altruista kölcsönök által segítségére nem siet, ezen csapások a vármegye középbirtokosainak egy részét teljes anyagi romlásba dönt- hették volna. Indítványozza, hogy a kormánynak és különösen Gróf Tisza István miniszterelnök és Teleszky János pénzügy miniszter uraknak a vármegye közönségének gerincét képező gazdaközönség iránt tanúsított ezen jó indulatáért a legteljesebb elismerés és köszönet nyilváníttassák. Törvényhatósági bizottság az állandó választmány véleményével egyezőleg az indítványt egyhangúlag elfogadja és elhatározza, a m. kir. kormánynak és gróf Tisza István miniszterelnök urnák a vármegye gazdaközönsége iránt válságos helyzetében tanúsított kiváló jóindulatáért hálás elismerését és köszönetét fejezi ki. Ezután megválasztatott szinérváraljai főszolgabíróvá egyhangúlag Komoróczy Iván s megszavaztattak a vármegyei pótadók. A többi ügyek tárgyalása minden felszólalás nélkül gyorsan ment. E tárgyak között jóváhagyatott Felsőbánya tüzrendészeti szabályrendelete is. A közgyűlésen Felsőbányáról Farkas Jenő, kir. tan. polgármester jelent meg, ki több városi ügyben is eljárt a vármegyénél. Különfélék. Az állami óvoda felügyelő bizottsága a múlt héten ülést tartott, melynek főtárgyait az 1915/16. évi zárszámadás és az óvoda épületének kijavítása képezte. Neubauer Ferenc. A nagybányai bányakerület igazgatóját, Neubauer Ferenc min. tanácsost, a pénzügyminiszter Budapestre helyezte át s megbízta a bányászati osztály vezetésével. Hogy a bányakerület mit vészit az ő eltávozásával, azt érezni fogják a bányászok és kohászok egyaránt, habár vigasztalásul szolgál az, hogy magas állásában is főnökük lesz; ott sem fog Nagybányáról megfeledkezni, nem fogja tőle támogató- j sát megvonni. Veszteni fog vele a társadalom is, melynek minden mozgalmában tevékeny részt vett. Szívből jövő, meleg „Jó szerencséivel \ üdvözöljük a bányászati osztály uj főnökét s tiszteletünk kiséri őt útjára! Neubauer Ferenc I min. tanácsos a bányakerülettől a következő ; í meleghangú körlevéllel búcsúzott el: „Midőn 16 év előtt Ő Felsége, Apostoli királyunk magas elhatározása folytán átvettem e bányakerület vezetését, 1900. évi 20. ein. számú körrendele- temben ama reményemnek adtam kifejezést, hogy az összes tisztviselők, altisztek és munkások kitűnő szakértelemmel, soha nem csüggedő buzgalommal, önfeláldozással párosult odaadással és kitartással, valamint hazafias érzéssel fognak munkámban támogatni. Jól esik bevallanom, hogy ezen reményemben sohasem csalatkoztam, 16 évi igazgatói működésem alatt az összes alkalmazottak részéről annyi őszinteséggel, buzgalommal és odaadással találkoztam, hogy most, midőn a felsőbb szolgálat érdekében itteni álló másomtól megválók, nem mulaszthatom el, hogy az összes hivatalok főnökeinek, tisztviselőinek, altisztjeinek és munkás személyzetének legőszintébb köszönetemet kifejezzem. Fölhívom a hivatalok főnökeit, hogy köszönetemet és elismerésemet az összes személyzetnek hozzák tudomására. M. kir. bányaigazgató. Nagybánya, 1916. október hó 5-én. A szatmári püspök jubileuma. Boromisza Tibor megyéspüspök a múlt héten ünnepelte meg a szatmári püspöki székbe való beiktatásának tizedik évfordulóját. Jubileuma alkalmából minden templomban ünnepi hálaadó istentiszteletet tartottak a szatmári egyházmegye területén. A fővárosban időző egyházfejedelmet részint személyesen, részint távirattal és üdvözlő irattal sokan keresték fel, hogy kifejezzék jókivánataikat. Püspökünk, dr. Boromisza Tibor Kalocsán született 1840. év Julius hó 18-án. Atyja érsekuradalmi tiszt volt. iskoláit Kalocsán és Baján végezte. A papi pályára lépvén, mint kiváló növendéket érseke Rómába küldötte. Ott végezte három éven át bölcsészeti tanulmányait és szerezte meg a doktori oklevelet. Gyengélkedése miatt vissza kellett jönnie Kalocsára, ahol a theologiát be is fejezte. Aldozópappá 1863. évben julius 26-án szentelte föl Haynald érsek. Egy ideig káplánkodott Jánoshalmán, Apatinban; 1869. évben tanárnak nevezik ki a kalocsai nőképzőbe. Majd jánoshalmai plébános, mint ilyen hővizi apát; aztán kalocsai kanonok, pápai prelátus. 1906. junius 20. szatmári püspöknek nevezi ki őfelsége a király. Ugyanez év augusztus 3-án prekonizálta őszentsége X. Pius pápa. Szeptember 30-án követte a püspökké való szentelés, melyet Satnassa József egri biborosérsek, Párvy Sándor szepesi püspök és Szmrecsányi Lajos akkori segédpüspök, most egri érsek közreműködésével végzett; székhelyét ugyanazon év október 7-én foglalta el. 1913. évben Rómában mondotta el aranymiséjét Lo- yolai sz. Ignácz templomában. A király nevenapja. Koronás agg királyunk névünnepét hagyományos kegyelettel ünnepelte meg városunk közönsége is. A plébánia-templomban hálaadó istentiszteletet tartottak, melyen a hatóságok is részt vettek. c, Pénteken, október 6-án év___________ fordulója volt a tizenhárom ar adi vértanú gyászos, de dicsőséges halálának. A nemzet e nagy, véres időben mélységes emlékezettel fordul az aradi vérmező felé. Az a vér, mely ott áztatta a magyar termő földet, termő talajjá vált mindig, de főleg most, mikor a magyar nemzet vére patakokként ömlenek, hogy a vérhullások nyomában dicsőséges győzelem és megujhodott független nemzeti élet sarjadzék ki. A róm. kath. templomban e napon ünnepi gyászistentisztelet volt az 1848/49-ben és a mostani világháborúban elveszett hősökért. A gyászistentiszteleten a hatóságok is megjelentek. Főorvosi kinevezés. Őfelsége a király dr. Szokol Edgárt főorvossá nevezte ki. Egy-két lap tévedésből dr. Szokol Edgár alorvosi kinevezéséről emlékezett meg. Királyi kitüntetések. Csüdör Gyula és Erdődy István huszárhadnagyokat Őfelsége az ellenség
