Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-07-20 / 15. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP ban egy-egy önzetlen embert látni, ki nem rejti véka alá tudományát csak azért, hogy versenytársai ne legyenek, ki nem akarja azt, hogy csak az 6 „Paradicsom“ kertjében teremjen értékes gyümölcs s a ki másrészt siet gazdatársainak a gyümölcs értékesítésénél is jó tanácscsal, útbaigazítással szolgálni, mert jól meg kell jegyeznünk: a jó gyümölcs megtermelésével egyenértékű annak előnyös értékesítése, mivel a gazda csak e kettőnek összhangba hozatalával találhatja meg számítását: befektetett tőkéjének kamatját, fáradságának jutalmát s viszontláthatja azt a horribilis összeget, amibe ma a megmunkálás kerül. A midőn magunk részéről is melegen üdvözöljük Korponayt nemes elhatározásáért, ki kell jelentenünk, hogy gyümölcstermelő gazdáink örülhetnek elsősorban annak, hogy ily szak- tanácsadót juttatott a sors nekik, kiben a vasakarat, a rendíthetetlen kitartás, a tapasztalattal és igazi tudással párosulva van. sz. Q. Szedjük a rongyot! Háború előtt Budapesten, a korzón, kioszkokban és a többi Faubourg Saint-Leopold- negyedekben sokszor hallhatta a vidékről felkerülő ember e pesti zagyvaléknyelvből kivihánc- koló leszólást valakiről: Az csak - rázza a rongyot! Körülbelül annyi, mint a régi jó magyar „Fenn az ernyő, nincsen kas“. Fitogtat olyasvalamit, ami nincs neki. „Flancol“ — megint jó pestimagyarosan szólván. Ez volt a háború előtt. Rázza a rongyot! . . . De most a háború második esztendejében uj jelszó kerekedett fel a főváros közhelyein és elite társadalmától kezdve le egész a wurstli- práter körhintájáig. Szedjük a rongyot! Ez az uj jelszó. És ez annyiból jó, hogy nemcsak divat, hanem hasznos is. Hasznos a közügynek, hasznos a hadiárváknak, hasznos a hadban értünk küzdő katonáinknak. Ennyiből áll: A Hadsegélyző Hivatal, - amelynek a székhelye Budapesten az Országházban van s amely hivatal minden hozzáintézett, kérdésre, tudakozódásra részletesen választ ad, Budapesten megvalósított egy ötletet, melyből pár hónap alatt százezreket kalapált össze a köz javára, amely ötletet tehát nálunk a vidéken is meg kell honosítani, át kell plántálni magunkhoz és amety ötletből pénzt kell csinálnunk — a Hadsegélyző részére, hogy a Hadsegélyző meg viszont téli ruhát, meleg takarót, cigarettapapirost s más effélét csináltathasson a gyárakkal katonáinknak. Arról van .szó, hogy semmiféle hulladékot, posztómaradványt rongyos nadrágot, elnyűtt feA hazafiasak közül legjobban példázza énjét a végszó, amelyet egész terjedelmében ide igtatunk: Csak egy rongyom van, mely testem takarja És mindennapra egy falat kenyér; A puszta földnek csakis az avarja, Hol munkakedvem televényt nem ér. Szomjamat oltja árkok tocsogója, Hol békanyál közt nincs egy tiszta folt; Ez összesen a kincsek milliója, Mit nékem eddig a Hazám adott: Be könnyű volna átkozódni érte S hazám testét megmarni, mint az eb; Ököllel ütni lüktető szivére, Hol nyitott sebe a legvéresebb. Kacagni rajta őrjöngésbe fulva, Mikor az arcán lázas tűz ragyog S szemébe vágni: ez az Isten ujja! Légy nyomorult, ha én is az vagyok! Sohasem jártam idegen világban, Dél izzó napja nem tűzött reám; Én csak a magyar rónaságra vágytam S futottam egy-egy délibáb után. A Tiszapartra jártam álmodozni, Hol a közelben vert a fülmile; A parti fűzek aranyos pimpói Selyem szálakkal hintettek tele. Gyönyör ha kellett, királyi, fenséges: A magyar földre hajtám le fejem; Feledtem azt, hogy testem-lelkem éhes, A mámor tombolt lázas szivemen. hérnemüt, lyukas halinacsizmát, szétmállott szőnyeget, harisnyát, még folthátán folt szürdol- mányt se dobjuk többé a szemétbe, hanem gyűjtsük össze még a szomszédainktól is és adjuk oda a Hadsegélyző Hivatalnak. A gyűjtésre — szervezkednünk kell. Megint ott vagyunk, ahol voltunk. Megint csak azokat kérhetjük fel a szervezés munkájára, akik vidékünkön a hadikölcsönök ügyét oly sikeresen előmozdították. Papokat, tanítókat, jegyzőket, a közigazgatás és a társadalmi élet minden vezéreit. És még különösen a tanulóifjúságot is. Nemcsak az ifjakat, hanem a lányokat is. Szervezkedjünk ezalatt a jelszó alatt: Ne rázzuk többé a rongyot. Hanem: szedjük a rongyot. Szedjük a rongyot 1 Szedjük vidáman. Mert a rongyszedés ma már nemes foglalkozás. És mert a rongyszedés hasznára válik hadiárváinknak s hadban ott küzdő hős fiainknak. Szedjük a rongyot! Ne szégyeljük, hogy rongyszedők lettünk. Ma már a rongyszedés is munka, háborús munka. És a munka — nemesit. Sz. H. Különfélék. Személyi hírek. Tury József miskolczi téglagyári s fürdőigazgató, ki megkapta a vöröskeresztes bronzérmet és a hadiékitményes ezüstérmet, pár napig itt időzött. - Puskás László tart. főhadnagy Albániból rövid időre szintén itthon volt. - Nagy Ernő tüzérhadnagy és Haranth Dezső gyógyszerész járulnok szabadságon itthon vannak. — Spácsay Zoltán honvédzászlósnak, ki tüdőlövést kapott s kit Gördingben (Morvaország) ápolnak, állapota nem ad aggodalomra okot. Kitüntetés. Ifj. Farkas Jenő honvéd tüzér zászlós megkapta a II. osztályú ezüst vitézségi érmet. A magyar vöröskereszt javára f. hó 2-án tartott estélyen a pénztárnál befolyt a jegymegváltásokkal és felülfizetésekkel együtt 198 K az eladott jegyek árából Kilián Béla átadott 80 K 40 f-t. Összesen 278K-40 f. Felülfizettek: Fizély Sándor 10 K, Bradofka Frigyes 8 K, Farkas Jenő 6 K, dr. Tóth Gábor, Mikola A. Gyula, Kilián Béla 4-4 K, Bergfest Árpád 3 K, Révai Erzsiké, dr. Berks Aurél, Magyar László, Sárközi Lajos, Hámori Nándor, Váradi János, dr. Szokol Pál, Mayer Salamon 2-2 K, Kozák János, Lányi Gyula, Szász Gusztáv, 1 — 1 K, Hajdú Istvánná 60 f. Jegyeiket megváltották: dr. Csausz Károly 5 K, özv. Roupecz Simonná Szigyártó Erzsiké, Kilián Béla 2-2 K, dr. Szokol Pál 1 K 20 f, Csepreghy Mariska 1 K. Kiadás összesen 23 K 50 I. Tiszta bevétel tehát : 252 K 90 f. Köszönetét mondunk Szkiesák Ödön mérnöknek, ki a —riiTTn'3| l"l^ lllirg"yrnifir7l''T’T' PfflgftBwrM—»aassacttaaetagB "atirmrei asw* Acélos búza suttogott fölöttem, Vándor darúpár krugatott le rám; Barázdáidba hintegettem könnyem Megrágalmazott én szegény Hazám! S csak Téged áldlak drága Magyarország, Sok ellenséged akármint üvölt! És hálás szivvel fordulok tehozzád, Mert magyar szóra tanított e föld. Mig oda jutok én is az avarra Nem nyitom ajkam, - áldó szóra csak! Petőfi nyelvét nem használom arra, Hogy azzal Téged összemarjalak! Sok szép műfordítást találunk a könyvben németből, románból. Egy-egy napvilágot is látott (pl. a Rajnaőre, sikerült, szellemes alkotás), többnyire azonban most kerülnek először világ elé. Jól tudja megválogatni, mit ültessen át, hiábavaló léhaságokra nem pazarolja idejét. Eminescut különösen szereti. Van is ebben az emberben valami csodálni való eszmegazdagság. Olyan, mint a rogyogó, piros gyümölccsel megrakott egészséges fa. Újat, komolyat, szépet, igazat nyújt. A „Vágy“ cimü versét Révai fülbemászóan pengeti nekünk: O, hogyha olyan Hatalmas lennék, Hogy minden vágyam Beteljesedjék: Tükörré válnék Legszívesebben, világítást ingyen adta és Kilián Bélának, továbbá id. Dimand Károlynak a je gyárul ás ért, illetve a pénztári teendők ellátásáért. Szent Péter Pál napján a róni. kaik. templomban Dimand Károlyné vezetése mellett Farkas Giziké, Kozák Baske, Pap Ella, Pircsi Rózsi és Vagány i Mariska 97 K10 f-t gyűjtöttek, A gör. icalh. templomban Anka János esperes lelkész gyűjtése 24 K 20 f. A rcf. templomban a vöröskereszt egylet részére gyűlt perselypénz 3 K 24 f; később hozzájárultak: Bartos Lajosné 20 f, Jancsó Janka 1 K, Pércsi Karolina 4 K, Lévay Zsigmondné 2 K, Mikola Gyuláné 50 f. Összesen 11 K 4 f. Az izr. felekezet gyűjtése: Salamon Mayer 3 K, Klein Sámuel í K, Róth Lázár 2 K, Hoffmann László 1 K, Donnenberg 2 K, Ferenc 2 K, Wégh Jenő 1 K, Stern József 1 K, Novy Salamon 1 K, Wider Lázár 2 K, Krigler Mór 1 K, Fridman Mór 1 K, Jakabné 2 K. Összesen 20 K. L. Bay Károly gyűjtése 20 K 40 f. Begyült tehát a vöröskereszt javára összesen 425 K 44 f. Orosz hadsereg Erdély ellen. Erdély biztonságának kérdése a besztercei és máramarosi magyar határokat érintő kirlibaba—jakobényi harcok első híradásai után merült fel. A vonal északnyugati kiindulása a térkép szerint a magyar határtól alig pár kilométernyire van és Kirlibaba községet csak egy magyar hid választja el a magyar földtől, mely hid az Aranyos-Besz- tercén vezet keresztül Lajosfalva magyar községbe. A harcok azonban nem itt folynak, hanem Kirlibabától keleti irányban, a Kirlibabát övező hegyeken túl, a hegyek lejtőin. S állásaink annyira biztonságosak, hogy a vezetőség teljesen bízik benne, hogy az oroszoknak, bár- mint és bárménnyiszer ismétlik is véres és minden áldozatrakész vállalkozásaikat, nem fog sikerülni az állásokat tőlünk elhóditaniok. Odébb lefelé, a Szamos völgyétől északkeletre. Kosma fölött, a Moldova vízválasztójánál és a Szkakan- esztic-hegynél folyik nagy küzdelem. Ez a hegy fontos pontja ennek a harcvonalnak, uralkodik az egész világ fölött. Az oroszok acéltámadással és megkerüléssel próbálták e hegyet hatalmukba keríteni, hogy ezáltal megingassák az egész itteni frontszakaszt és benyomulhassanak lent Dorna-Watrára, fent pedig Lajosfalván keresztül részint a Szamos völgyébe, részint az Aranyos-Beszterce völgyébe. Mondják, hogy az oroszok itt külön hadsereget formáltak, melynek célja volna a magyar földre való betörés, Erdély felé behatolás, hogy ezzel Romániával való szándékaik mellett demonstrálják és demoralizálják az északkeleti vármegyék lakosságát. Ha igaz volna is ennek a külön hadseregnek a hire, akkor sincs ok aggodalomra, mert amint a máramarosi és besztercei hivatalos körök kijelentették, minden intézkedés megtörtént az orosz kísérletek visszautasítására. A kirlibaba- jakobénii védőkapu parancsnokának csapatai pélHogy szép alakod Csillogjon bennem. Lennék egy fésű, Aranyos fémbül S hajad’ simítnám Fájdalom nélkül. Szellővé válnék, Mely titkon ossan S kebled csipkéit Szétnyitnám lassan. Lennék az álmod, Nyáréji álom S szemed’ lezárnám Bús éjszakákon. De mindhiába! Erőm nincs hozzá, Hogy mire vágyom, Változzak azzá! . . . Révai Károlynak bányászdalai, a barátságról itt-ott kipattanó emlékezései, háborús versei mind-mind figyelemreméltó dolgok. Vajha észrevennék már egyszer ott, ahol hivatott kollegái mérlegelik a költő értékét. Nagy, szép a kötet, kedves, értékes, mely gondolatokkal, eszmékkel bővelkedő, csak egy nem tetszik benne, az a bús halálsejtelem, mely mindenáron az alkonyatot hirdeti. Erre azonban, úgy hiszem, nemsokára rá fog cáfolni a tétlenséget nem szerető költő egy újabb kötettel. Révész János.
