Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-07-20 / 15. szám
évfolyam. 2.£S„ i&ss&xxi. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁG], LS VEGYESTARTALMU = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN KUNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = ' Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. | Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyeit FARKAS JENŐ | A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére I Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Á kitünteteti főispán üdvözlése. Szatmár város törvényhatósága folyó hó 10-én délelőtt valóban ünneplő közgyűlést tartott, mikor is a Lipót-rend lovagkeresztjével kitüntetett főispánt, — Csaba Adorjánt meleg szeretettel ünnepelte. Ha valamiről, erről a szép ünnepségről elmondható, hogy ez az őszinte ragaszkodás és szeretet jegyében folyt le. A megjelentek impozáns szép száma, a különböző egyházak képviselői, a katonaság, a testületek, a hivatalok rendezték az ünneplést, amely csakis főispánunk személye, hivatali működése s az ő osztatlan népszerűségében bírja erejét. Sajnos, helyszűke miatt röviden kell fognunk referádánkat s emiatt nincs módunkban részletes tudósításban beszámolnunk magáról az ünnepségről. Az ünnepi közgyűlést dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester igen szép beszéddel nyitotta meg, majd ennek végeztével egy küldöttség ment Csaba Adorján főispánért, akit megjelenésé után a városi törvényhatóság részéről dr. Farkas Antal biz. tag üdvözölt tartalmas, az idő komolyságához mért szép beszéddel. Utána dr. Lénárd István városi főjegyző, h. polgármester tolmácsolta a városi tisztikar köszöntését s ragaszkodását az ünne- pelttel szemben. Csaba főispán meghatott szavakban mondott köszönetét a meleg ünnepelte- tésért s beszédében a további ernyedet- len munkát, a háború által okozott sebek gyógyítását jelölte meg, mint olyant, amelyet szigorú kötelességei közé soroz. A közgyűlés után következett a küldöttségek fogadása. Elsőben Benkő József kanonok-plébános vezetésével a róm. kath. egyháztanács és iskolaszék küldöttsége jelent meg a főispán előtt, azután a szatmári g. kath. egyházak küldöttségei. A megállapított sorrend szerint jelentek még meg ezután a különböző küldöttségek, igy a szatmári és németi részi református egyház Bélteky Lajos lelkész, az evang. egyház Duszik Lajos lelkész, az izr. hitközség dr. Jordán Sándor főrabbi, a katonaság Masorana Emil cs. és kir. ezredes, tanintézetek, egyesületek, testületek, hivatalok igazgatóik, elnökük, főnökük vezetésével. Csaba Adorján minden egyes küldöttségnek külön-külön meghatott szavakban mondott köszönetét megjelenésükért. Korponay Kornél — és gyümölcs- termelésünk fejlesztése. Még mindnyájunk élénk emlékezetében van Korponay Kornél feketefalusi földbirtokosnak kiváló gyümölcstermelő gazdának az a mindenkit bámulatra ejtő gyümölcs kollekciója, melyet az 1911. évi jubiláris kiállításunk gyiimölcsészeti pavilonjában bemutatott, az sem akkor, még kevésbé most, nem szorul külön dicséretre, elbírálta azt akkor a zsűri, de elbírálta főleg a messze távolból köreinkben jött nagy közönség. Korponay Kornélt különben lapunk olvasói nagyon jól ismerhetik mint kiváló gyümölcstermelő szaktekintélyt. Korponay mint szakiró és gyümölcstermelő hazánk határain messze túl taAlkonyat. — Révai Károly uj kötete. Egy egész kötet vers és pedig vaskos, 200 oldalas kötet, melyben lehet kedvteléssel búvárkodni annak, aki szereti az igaz gyöngyöket. A háború kezdetén azt a jelszót adta ki Tisza Pista, hogy „Kiki maga mesterségét folytassa.“ Odakint harcoljon a katona, itthonn pedig dolgozzunk mi mindnyájan. Révai Károly, úgy látszik, megfogadta az okos tanácsot, mert két év alatt több mint száz gyönyörű költeményt alkotott, értékes kincsekkel gazdagítva^ igy a magyar irodalmat. Hetek előtt jeleztük, hogy készül a mű s május 28-ikán lapunkban fölhívást is mellékeltünk, melynek volt is egy-egy kis eredménye, de semmiesetre sem olyan, a melyet a költő megérdemelne. Talán most, amikor tisztelői, kedvelői meglátják a díszes kiállítású, tekintélyes, tartalmas könyvet, mikor készen vehetik át, rohamosabban fog fokozódni az eredmény. Révainál én egyszerű, szép, magyaros nyelvezetén kívül azt szeretem, hogy nem igyekszik minden áron valami különöset, valami megütközést keltő újat mondani, hanem megmarad igazi régi magyar poétának, ki a gondolat és a nyelvezet szépségében és igazságában keresi az értékest és nem abban, hogy folytonosan szembe helyezkedjék a rendes gondolkozásu emberekkel, a jelenvaló világgal. r***: UH [JUXü'ÍLLl ü rrjmrnnwBíjMMjiiiiMSj Révai mély érzésével hat, ezt joggal elmondhatjuk családi és hazafias költeményeiről egyaránt. Az Erzsike-dalokkal egész uj irányt teremtett, de régi jó szívvel. Ha szép dolog megénekelni a kedvest, az anyát, a barátot, miért ne volna költői feladat dalolni a szeretett, kedves, egyetlen leányról. És nem törődött a másképpen gondolkozók birálgató megjegyzéseivel, csak irta a szebbnél- szebb Erzsike-dalokat, mert leikéből fakadtak azok. Van ebben a kötetben is sok, élvezettel gyönyörködhetik bennök a nyájas olvasó. Milyen közvetlen pl. ez : Tudom, hogy fogsz keresni, Én édes, kicsi lányom I De sehol sem találsz rám A kerek nagy világon. A szobákat bejárod S minden zugát a kertnek, Az utcát, ahol laktunk S hol engem jól ismernek Kimássz a szálerdőbe S megkérdezed a fákat: „Melyiknek ága, lombja Látta az én apámat ?“ A patakot megkérded, Beszédbe állsz az érrel S igy szólnak: „Itt járt egykor Vállán a fegyverével!“ Ián még ismertebb mint itthon, mert a praktikus Németbirodalom legelőkelőbb ily irányú szaklapjai nagy előszeretettel közük cikkeit és még nagyobb inyenczséggel fogyasztják zamatos gyümölcseit. De térjünk a tárgyra. Korponay mint igazi magyar hazafi tudatában van annak, hogy a mai háborús időben elsőrendű kötelesség a gazdaság minden ágát fejleszteni és forszírozni, mert ebben a vérrel teljes háborúban gazdáinkra épp oly fontos kötelességek háramlanak, mint vitézül harcoló katonáinkra, ő tehát siet tudását, tapasztalatait a köz javára érvényesíteni s mint a m. kir. földművelésügyi minisztériumtól értesülünk, Korponay felajánlotta, hogy hajlandó az ország hegyes gyümölcstermő vidékein a gyümölcstermeléssel foglalkozó közönséget szaktanácscsal díjtalanul ellátni. A miniszternek ezen ajánlatra adott válaszát kivonatosan a következőkben közöljük: Ajánlata alapján megbízom önt, hogy az ország gyümölcstermesztésének fejlesztése és fokozása céljából a gyümölcstermelő közönséget szaktanácsokkal lássa el. Szaktudását főleg arra kívánom igénybe venni, hogy Szilágyvármegye, de különösen a Kraszna vidékén levő, valamint a hegyvidéki, felvidéki, székelyföldi, kolozsvári, nagyváradi és eperjesi kirendeltségeim előterjesztésére az ezek hatásköréhez tartozó felsőmagyarországi és erdélyi vármegyék területén levő gyümölcsösök tulajdonosainak a gyümölcstermelés fejlesztéséről, fokozásáról és legmagasabb védekezési eljárások alkalmazásáról stb. stb. időközönként tanfolyamokat tartson, továbbá, hogy egyeseknek gyümölcsöseit hozzánk előterjesztett kérelmükre a helyszínen megszemlélje és a helyszíni szemle alapján a szakszerű termelési módozatokat megállapítva, a legalkalmasabb védekezési eljárások alkalmazására vonatkozólag a szükséges útmutatásokat megadja. Korponay nemes gondolkodásáról tesz tanúságot ajánlata s jól esik e mai rideg, önző korS hogy sehol sem találsz rám, Se földön, se az égen: Egy dobbanás kél csöndben A szived közepében. Belétekintesz mélyen S mit látsz a kis kalitban? . . . Sikoltva felkiáltasz: „Az édes apám itt van!“ Vagy mennyi érzés árad felénk abból a két kicsi versszakból: Mikor szivemből kilobban a fény, Nem lesz sötétebb a föld kerekén; Hisz’ a világra semmi fény sem árad Kis mécseséből szentjános bogárnak. Csillogni fog a föld s a magas ég, Csakis egy szívben lesz nagyon sötét, A Te szivedben Erzsikém, ki vársz rám A kalásztalan bús életbarázdán. Szeretem a Révai hazafias verseit is. A hazafiság egyes szörnyszülött költőknél háború előtt „lejárta magát.“ Jött a nagy rázkódás s hue most érezzük csak, mi a hazafiság. Révai igazán érzi. Az ő e nembeli költeményei szivtől-szivhez szólanak. Ezekben is irigylésre méltóan gazdag az uj kötet s ami fő, mind újak a versek, soha ki nem adott alkotások. Sokan régi alkotásaikon kérődznek, Révainak van dal a lelkében elég, hogy újakat hozzon elő mindig. Igazi bányász-költő, leszáll az aranyért a mélységre és talál is, hoz is mindennap.
