Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-07-06 / 14. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP két és lélekjelenlétünket és feledünk mindent, ami történeti csuda történt s ami dicső tettet vitt végbe ez a törhetetlen hadsereg ? Hát hol van a világon háború, ahol csak akkor lehet szó sikerről, győzelemről, ha soha balsors nem éri a harcolókat. Az offenziva kezdetben mindig elér valami futó sikert. Hol van harctér, ahol kiüríteni, menekülni nem kell, a hol a muníció soha ki nem fogyhat és ki nem apadhat. A hol erő, kitartás, erkölcsi fölény csak nagy és hatalmas akcziók után vívják a sikereket. Bízzunk Istenben, a ki eddig is látható módon segített, Bizzunk a magyar virtusban, melyet a félvilág bámult meg. És ne tegyük tönkre a lelkekben azt a bizalmat, azt a reménységet, azt a hitet, melyet a mi dicső hadseregünk oly erős gyökérszálakkal ültetett immár a háborús idők harmadik esztendejének barázdáján a magyar nemzetnek szivébe. Gondolják meg az óbégatók, az azt mondják katonái, hogy a nagy kárpáti harczok után is mennyire szégyelhették magukat, mikor elvesztvén bizalmukat, sötét jóslásokba tévedve, nemcsak maguknak okoztak kint, félelmet, hiábavaló rettegést, hanem másokban is meggyengítették a hitet. És az Isten megsegített, a mint rendíthetetlen a hitünk, hogy most is meg fog segíteni. Szurmay, a hős kárpáti vezér vallja a világ előtt, hogy mikor már az emberi erő .mit sem tehetett: az Isten segítsége érkezett és diadalra vitte a mi seregünket. Mit féltek óbégattok tehát ti, anyámasszonykatonái „azt mondják“ hadseregének ? Kolomea ismét a miénk! Szerdán délelőtt a német főhadiszállásról érkezett távirati értesítés szerint Bothmer tábornok hadserege a kolomeai harczvonalon 10 kilométernyire nyomultak előre s igy Kolomea ismét a mi birtokunkban van. Harcztéri levelek. i. VI/15. Végre ismét irhatok egy-két sort megnyugtatásul, hogy ütegünk ismét oly szerencsés, hogy ezideig semmi bajunk nem történt, igy természetesen nekem sem. Igen nehéz napok vannak, a januáriak meg sem közelitik. Másodnapja pihenőben vagyunk, mert ágyúinkat javítják, a mik tönkre mentek a napokig tartó, le sem irható tüzelésben. 1916. VI/16. Nagyon kemény forró napokat élveztünk át, de azért mégis mindnyájan megvagyunk a a mi ütegünkben. Már majd 10-ik napja támad nap-nap mellett az orosz, de azért a hires 39 előre hadosztályunk a legnagyobb veszteségek és áldozatok árán is tartja vitézül magát a sokszoros túlerővel és főleg annak erős és nagyszámú tüzérségével szemben. Három napon és éjjelen át mi is megszakítás nélkül lőttünk, négy ágyúval leadtunk 5080 lövést, de ezalatt ágyúink tönkre mentek; igy most közvetlen a front mellett várjuk azoknak javítását. Azt hiszem, az újságok elég részletesen beszámolnak a Strypa menti harcokról, amikből a legnehezebb rész nekünk jutott. — Még talán az orosz hivatalos jelentések mondanak még többet. Nem tudjuk, mikor fog kissé enyhülni a harc, de igen várjuk, hogy egy hadsereg jöjjön segíteni, hogy a muszikat ismét előbbi állásaikba kergessük vissza. — Igen elkeseredetten és ügyesen támadnak a muszik; a vitéz honvéd bakák már jó hete nap-nap mellett verik vissza támadásaikat, segítve nehány német zászlóaljtól. Bízunk a magyarok Istenében, hogy ezentúl is megsegít. — Hála az Égnek jól vagyok, úgy leéget a nap, hogy darabokban jön le a bőr az arcomról, de sajnos pár nap óta zuhog az eső és igy nem a legkellemesebb folyton ide-oda mászkálni. 1916. VI/21. A muszit a mi hadosztályunk megállította. 1976. VI/25. Most pár nap óta nyugalom van ; nekünk különösen jó dolgunk van, pihenünk, várva az uj ágyukat, mert a régieket mind széttörtük a nagy harcok alatt, a muszik nem nagy örömére, akik itt a mi frontunkon amúgy is porul jártak. Minden erőlködésük hiába való volt. Reméljük továbbra is megsegít a magyarok Istene ezentúl is ily szerencsések leszünk. II. Styrpa, 1916/7. Két napig tartó ágyutüz után vagyunk. Két nap szóltak az orosz ütegek és szórták a halált. De ma már nem szólaltak meg az ágyuk, csend van és melegen süt a nyári nap. Nagy harcok voltak a Strypa hídfőnél tőlünk pár kilométerre, de épen ma reggel kaptunk jelentést, hogy a muszkákat véresen visszaverték és az összes állásaink kezeink között vannak. De hát ennek is igy kellett lenni, hisz az ötösök négy százada is ott volt. Helvey alezredes ur is megsebesült az ottani harcokban haslövést kapott. Tegnap nagyon nehéz napunk volt. Kora hajnaltól nehéz tüzérséggel javította a muszka a mi állásunkat. És egész nap lőtt a muszka, úgy, mintha az egész municióját grátis adná Amerika. Meghúzódtunk vitézül a rókalyukban s lemondtunk még a menázsiról is, de ő csak lőtt, lőtt veszettül, alig tartva 5 perces szünetet. Azt hittük, hogy meghosszabbítja a támadási vonalát, de bizony még tegnap este is le kellett mondjon arról a reményről, hogy frontunkat áttörje. Ezt meg kell ünnepelni, azt mondja a zászlós urunk. 11 órakor elkezdtünk hurrázni, én is olyan lelkesen,hurráztam, hogy a 3-ik hurrá után berekedtem. És a muszka hallgatta némán, sőt még egy srapnellel sem honorálta koloszális lelkesedésünket. Tagadhatatlan, hogy tegnap a „Trommer fenek“ idején nem voltunk ilyen lelkesek, de hát ezt nem lehet bünül felróni nekünk. Még egy utolsó felvonás hiányzik csak a nagy drámából. Most kezdődött a főpróba és máris kiderül, hogy a szereplők kívülről tudják a szerepüket. A fronton már végig avizálták a bakák, hogy a I ... i. szakaszon véres muszka hullák ezrei borítják a virágos mezőt. De ez csak egy jelenet az idegizgató drámából. Az utolsó jelenet már nem lesz messze. Hisz most jönnek az évfordulók. A Dnyeszter, Dolina, Osztra, stb. mind fényes diadalok, babérok . . . melyet méltán megünnepelni kell. Most már minden eszközt felhasznál a muszka, hogy valami eredményt kicsikarjon a sorstól, robbanó golyó, gázbomba és kartács járja ... A kartácsot eddig csak közel harcban használta, de most a tüzvonalat rongálja ezzel. Fegyverrel nappal alig lő, csak ha alkonyodik ; akkor durrant egy párat robbanó golyóval. Mondják is a bakák. Na szürküj, hajtják már a kondát hazafelé. Éjjel úgy Jő, mintha egy egész hadsereget látna maga előtt, már rém látásai vannak. Most otthon sokat mondogatják : Na végre ott is történt már valami. Egy éve már, hogy az északkeleti harctéren csend van A vezérkar mindig azt jelentette : jelentősebb esemény nem történt. Hát most kiverhetik a port a muszkán, Persze a laikusok nem tudják, hogy 40-50-100 ember elvesztését a vezérkar nem minősítheti jelentős eseménynek, mert itt a számolás csak 1000-nél kezdődik. Egy ismerősöm Kolozsváron volt szabadságon (civilben bankhivatalnok) az meséli, hogy ismerősei kérdezték, hogy honnan került haza ? A frontról melyik frontról ? Az orosz frontról. Az orosz frontról ? ! ? Hisz akkor neked kitűnő dolgod van. Ott egy esztendeje halotti csönd van. Ott nincs is háború. Volnál csak itthon, akkor tudnád meg mi a háború ! !.. Szerettem volna at ............cei temetőt megmu tatni nekik, — mondja ismerősöm, — de hallgattam és vegyes érzelmekkel visszajöttem a frontra, ahol nincs háború. ... Ha már most itt tartunk, akkor az utókor az egészet csak verekedésnek fogja minősíteni. — Némely társadalmi osztálynak ilyen felfogása van, de bizony- nyara csak annak, aki ernyővel járhat a zivatarban, vagyis nincsenek benne a skolasztikában. Hála az égnek elég jól érzem magam. Szép idő van. A repülők napja volt ma. Egy francia repülő is itt kering, de a mieink is „gyünnek má“ ! Kellemes pünkösdi ünnepeket kívánok. Sajnos a levélírás óta másként fordult a kocka, mi megtettünk mindent és megteszünk ezután is, hogy kiküszöböljük a csorbát. Megállj muszka, megbánja ezt valaki! Megtörve vagyunk, de megverve nem ! Egy erdőben tanyázunk, amig eljön az idő, hogy megállj muszka megbánja ezt valaki. Csendes megnyugvással várjuk a jövőt, amely még nem oly sötét, mint sokan hiszik. Hallom, hogy otthon már a menekülésről beszélgetnek. Hát elfelejtik, hogy élnek még az ötös bakák. Itt vagyunk az elzárt utón. Még érezzük a Strip menti lágy szellő simogatá- sát. — Megállítottuk az ember kolossust, ahol nem is gondolta senki. S azóta itt vagyunk lelkes hangulatban várjuk a tömegeket, akikel halálra szánt a fehér cár . . . Temetetlen orosz hullák kellemetlen illata terjeng a meleg júliusi levegőben, azok se kiálják soha, hogy „Úrrá“ ! C. B. J. Szerkesztői Szenet. Nagyságos ur. Kárpáti Endre nyug. igazgató urnák Győr. Kedves Endre Bátyám! Engedd meg, hogy ezúton fejezzem ki legőszin- tébb örömömet igazán megérdemelt magas kitüntetésed felett s a legjobb kívánságaimnak itt adok kifejezést. Hálásan tisztelő és szerető tanítványod s őszinte hived: F. J. h. szerk. Kiadótulajdonos: Nánásy István. ^ - - ----iV f f ...... Alapittatott j 1892. NRÍ1RSY I5TVRM villameröre berendezett könyvnyomdája és nyomtatványraktára, a „Felsőbányái Hirlap“ kiadója @ Tisztelettel értesítem a m. tisztelt közönséget, hogy négy gyorssajtóval és mindenféle segédgépekkel felszerelt könyvnyomdádban mindennemű e szakba va'gó munka pontos elkészítésére juta'nyos a'rakért vállalkozom. NAGYBÁNYÁN, Lakatos-utca 1 Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
