Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1916-07-06 / 14. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

rüt vitt s akikkel érintkezett - azokat nyomban megnyerte, sőt meghódította. Derült, széles világnézete őt szinte kiemelte a sorból; humora, mely senkit nem bántott s mosolygó arcza őt igazán a jó emberek sorába helyezte. Jellemző, hogy a fiatalabb tisztek állandóan Bérezi bácsinak hívták. A kin segíthetett, segített. A kinek szívességet tehetett, önzetlenül megtette. Mikor a Vöröskereszt egyletnek — frontra küldött ajándékait megköszönte : leveléből is a derűnek, a sziporkázó humornak, a vigasztalásnak és megnyugtatásnak szikrái, elemei ömlöttek ki.

. . . Mig mi kétségben voltunk a hős alezredes sorsát illetőleg s talán még mindig a reménységnek szikráit élesztgettük lelkűnkben, hogy életben van . . . ő már (junius 9) rég sírban pihent ... a messze távolban. Az emlékezet virasszon a hős sírján.

Különfélék.

Személyi hirek. Farkas Jenő kir. tan. polgármester a városunk élelmezési és más ügyeiben Budapestre ment. — Spáczay Gyula v. ki. tanácsnok az északi harctéren megsebesült Zoltán fiának látogatására Morvaországba utazott.

Képviselőtestületi tagválasztás volt f. év junius 26-ikán. A választás elnöke Farkas Jenő kir. tan. polgtn. volt, jrgyzője Spáczay Gyula főjegyző, v. ki. tanácsnok, bizalmi férfiak: Pap Márton, Münnich Sándor, Varga János és Dra- vetzky Károly. Megválasztattak rendes tagokká : Szigyártó József 144, Bónis Sándor 144, Maiker József 144, Tury Ferencz 144, dr. Tóth Gábor 143, Maár József 80, Máriás György 78, Bu- gesch Károly 77, Neubauer Leó 77, Arkosi József 76, Szabó Károly 68 és Varga János (sorshúzással közte és Doroghv Sándor között) 67 szavazattal. Póttagokká: Csepregi György 143, Kosztróber György 142, Rusiczki Ferenc 78, Szász Károly 75, Sárközi Lajos 67, és Hajdú István szintén 67 szavazattal. Rendes tagságra szavazatot kapott Doroghy Sándor 67-et Labina Sándor 66-ot, Oraveczky Károly 66-ot, Lupán Athanáz 66-ot, Magyar László 66-ot, Májdik József 11-et, Kosztróber György 1-etés Csepregi György 1-et; póttagságra: Szabó Károly 77-et, Nagy Károly 65-ot, Maár József 64-et, Doroghy Sándor, Lupán Athanáz, Arkosi József és Smidtkó József 1 - 1-et. A legtöbb szavazatot kapott póttagok közül Csepregi György, Kosztróber György és Rusiczki Ferenc az üresedett helyekre azonnal bejönnek a képviselőtestületbe. Szalai László bár megfelelő szavazatot kapott, kimaradt a rendes tagok közül, mert az országgyűlési képviselő választók listájába nincsen fölvéve. Intő például szolgálhat ez mindenkinek, hogy kivált most, mikor a választók száma tömegesen megszaporodott, az összeírás iránt érdeklődjenek.

Itt van Hédervár is Duna szigetében

De már fogyatkozott hajdani hírében.

Tolna vármegyéről pedig ez:

Tolna vármegyét is, ha van kedved, eljárd,

Hol van Simontornya, Földvár, Tolna Szekszárd.

De hogy a nagy veszélyt életedre ne várd,

A jó vörös bortól szád amint lehet, elzárd.

Tehát a Hármas Kistükörből tanítottam a földrajzot. Persze első kérdésem volt: Hol a térkép ? — Mire való az ? — Mondta Urambá- tyám. Nem vásáros bódé ez ! No, — gondoltam - tehát majd anélkül magyarázok, lerajzolom az országot.

— Mit csinál ? — kiáltott rám Urambá- tyám. Mit tölti azzal az időt? Minek az a mint van keetekbeszéd? Ott a könyv. Abból tanuljon a gyerek — és nem volt szabad magyaráznom. Csak olvastattam egy-egy megyét 20-szor harmincszor, mig a gyerekek megtanulták.

No meg a „Magyarok történeté“-t is tanítottam ugyanezen könyvből. Kérdések és feleletek voltak. Tele latin szavakkal. Bemagolta a gyerek de nem értette, mit mond. Mig egy idegen szót megtanult, valóságos kínszenvedés volt neki.

Ez volt a második osztály tananyaga, természetesen még a katekizmus és biblia is . . . és ezzel ha éveken át megbirkózott, kivégezte az egész újvárosi iskolát.

Ezek forogtak eszemben mikor a régi iskolát nézegettem.

Adományok. A magyar vörös kereszt egyesület javára adakoztak: Stoll Béla 20 K, Bay Károly 2 K, Schultz Ferenc 2 K. - Hadicélra adott Hirsch Adolfné 3 drb nagyobb sárgaréz tárgyat.

Baumerth Károlynénak leveléből: Kedves jó

....................! Ä nekem oly jól eső részvétedre

csak m

ost van alkalmam, hogy köszönetemet kifejezhessem. Nemde, azért nem haragszol ? Igen is, büszke vagyok az én Dodómra. Ki- iencz hónapon át aggódtunk érte, szenvedtünk érte, hogy végre mégis elveszítsük! - Ha a távoli egyszerű fakereszttel ellátott hantra gondolok, akkor -- óh az borzasztó nehéz különösen, ha meggondoljuk, hány számtalan anya hullatja könnyeit veszteségéért. Szomorú hangulatunkat még tetőzi aggodalmunk Pista miatt. Mig Dodát temettük, Pista volt a legnagyobb tűzben. Most egy kis szünet után ismét megy a frontra. Hová ? - Reményiem egészségesek vagytok? Fiatoktól kaptok gyakran és jó hirt? Isten oltalmazza és tartsa meg számotokra. Vég- hetetlen örömöt szerzett nekünk látogatása alkalmával — több felvételt is adott nekem, töb- | bek közt a bugáét is. Sok örömöt kívánok gyer- ! mekeidben. Ölel változatlan hűséggel Selmecz- í bánya, 1916. VI/13. Szerafined.

A Magyar Vöröskereszt Egyesület javára f. hó 2-án sikerült estélyt rendeztek a felsőbányái | műkedvelők pompásan összeállított műsorral. Már az első szám: Költemények irta és felolvasta Révai Károly meghatotta és lebilincselte a közönséget. Hálásak vagyunk a kiváló poéta iránt, ki a szomszéd városból jött fel, hogy gyönyörű gondolatait a nemes cél érdekében maga közölje, egy megértő közönséggel. 2. Liszt Ferenc: Rapsódidját Jékly Irén zongorázta, bámulatos technikával interpretálva a nagy zeneszerzőt. 3. Bodnár Gáspár: „A király sir“. Szavalta Kovács Rózsika, megértőén a költőt az ő behízelgő hangján, melyet bájos, ifjú megjelenése tett még kedvesebbé. 4. Reményi Bélától: ,,Van otthon egy cifra szűröm. Kilián Béláné tökéletes zongorakisérete mellett énekelte Bergfest Árpád kiválóan művészit nyújtva e számmal a közönségnek. 5. A háborús érzések szomorúságából ép’ idejében hozott vissza. Gábor Andor: „Pufi meg a sótarló“ tréfás dialógja Pap Erzsiké és Árkosi Bétától sikerültén előadva. A tízperces szünet után bravúros bevezetés volt Gábor Ilonka concert darabja. Meglepően szép kifejezett tökéletes játékot produkált s a hálás tapsoló közönséget megajándékozta néhány pompás magyar nótával is. 7. Erdélyi Zoltán: „Miért vagyok kicsi?11 monológját a mi aranyos kis művésznőnk, Nagy Vicza adta elő. Oly közvetlen kedvességgel, finomsággal, mely kevésnek adatik meg. 8. Medrei/ Lajos: „Bús Lengyelország“ műdalát Kilián Béláné és Bergfest Árpád énekelték egyszerűen, gyönyörűen. A meghatottság pauzája után tapsban kitörő közönséget még pár háborús nótával jutalmazta a két művész. 9. Szécsi Ferenc: „Bárányfelhők“ jelenete fejezte be a műsort, melyben Pircsi Rózsika már egész routinnal és Dimand József főszereplők ügyesen játszottak, mulattatva a közönséget ; a szobaleányt és inast Dimand Böske és Károly kedvesen adták. A sikerült műsor élvezete után még egy pár óráig együtt maradt a közönség hálával eltelve a szereplők iránt, kik fáradtságot nem ismerve lelkesen működtek közre a nemes célért. Az estélyt Farkas Jenő rendezte Dimand József segítségével. A jövedelemről a következő számban adunk értesítést.

A nagybányai főgimnázium értesítőjét vettük dr. Rencz János igazgató szerkesztésében. 68 lapra terjed. Az élén Dergáts Sándor közöl kartársi meleghangú megemlékezést dr. Káplány Antal- j ról, aki az iskolai év folyamán halt el. „Iskolánk ! és a háború“ cimen részletesen beszámol az igaz- j gató a tanárokról, tanulókról, a háborúval kapcsolatos segélymozgalmakról, sorozásokról, a hősi halált halt katonákról, kik az intézetben tanultak, háborús hatásokról és jelenségekről, j Ez az értesítőnek kétségkívül igen értékes, tör- j ténelmi szempontból is kiváló becsű része. Azért j az 1915/16. év történetét külön is egybeállitja ! az értesítő. A tanulók száma 423 volt, 20-szál ! több, mint az előző iskolai évben. Az érettségi ; vizsgálatot 42-en tették le. Beyer Jenő, Fischer Károly, Huszár Kornél, K. Pauer Viktor, Sipos Dezső, Szeleczky János, Szkicsák Ödön, Veress József nagy elismerést és köszönetét érdemelnek, hogy a hadbavonult tanárok helyett egyes tárgyakat ingyen adtak elő az intézetben s igy lehetővé tették azt, hogy az egyáltalában fennálljon. A tanulók érdemsorozata, számadatolások stb. után az 1916/17. évre szóló értesítés zárja be a tüzetesen szerkesztett és Nánásy sajtója által csinosan kiállított füzetet. Tanulók fölvétele juh 1-5. és szept. 1. 2. 4-én lesz. Megnyitás 5-éh, rendes tanítás kezdete szept. 6-án.

Érdekes ellenőrzést hozott be Gömörvárme- gye törvényhatósága a napokban, a hadisegélyben részesülők megfelelnek-e kötelességüknek s foglalkoznak-e valamivel, vagy here módjára I a hadisegélyből láblógatva élnek. A törvényhatóság rendelkezésére ugyanis a hadsegélyesek munkakönyvvel lettek ellátva s a hadsegély felvétele alkalmával ezzel kötelesek megjelenni s igazolni, hogy a községi vagy városi mezőgazdasági munkabizottság által kiszabott munkát elvégezték-e. A hadisegélyt csakis a munkakönyv bemutatása mellett vehetik fel. Ilyes valami vármegyénkben is nagyon kívánatos lenne.

Bízzatok, akik bizonytalan szomorúságban vagytok. Jó Lakatos István dobóruszkai lakatost és

11. honvédgyalogezredbeli katonát halottnak vélte mindenki; 1914. szeptember havától nem jött semmiféle értesítés. Akadtak olyanok, akik biztosan tudták, hogy az oroszokkal vívott harcokban elesett. Itthon maradt felesége megsiratta, meggyászolta, a dobóruszkai plébános bevezette elesett hívei névjegyzékébe és gyászmisét mondott lelkiüdveért. A napokban aztán levél érkezett Lakatos Istvántól Krasnojarskból (Szibéria), írja, hogy nincs semmi baja. Lakatos István esete alapján sokan reménykedhetnek, akik hozzátartozóiktól nem tudnak biztosat.

Ne búsuljanak! A mostani időben kezdődik el a gyümölcs befőzés. Azért nem lesz talán felesleges e lapot olvasó gazdasszonyáink figyel- | mét felhívni arra, hogy a nagy cukorinség közepette is lehet gyümölcsöket befőzni: ne búsuljanak hát! Hisz mindenki tudja, hogy a szilva- izbe sem szokás cukrot tenni s igy a szilva-iz mégis állandóan eltartható. Pedig bizonyára gazdasszonyáink azt hiszik, hogy cukor azért kell a befőzéshez, mert a cukor konzervál. Ez pedig tévedés. Ezért igen ajánljuk, hogy akinek elég gyümölcse van befőzésre, az csak főzze be úgy a barackot, meggyet, málnát és cseresznyét cukor nélkül épen oly módon, mintha abban cukor volna s azután gondosan helyezze üvegbe, amit le kell kötni és lekötés után gondosan, legalább 90° C. mellett kell kifőzni. Az ilyen gyümölcs-befőtt is eláll kellő száraz helyen egy évig is, ha pedig fogyasztásra veszünk belőle, akkor azt csak fel kell melegíteni s ha cukor nem lenne, úgy a mindig kapható Za- charint tehetjük hozzá, ami kellően meg fogja azt édesiteni s élvezhetővé tenni. Ajánljuk ezen módszerrel legalább próbát tenni. Lenhardt Antal.

Az „azt mondják“ tábor katonái már megint kezdenek előbujni gondtalan, zavartalan lövészárkaikból. Most, hogy a „hegyről-hegyre“ űzött talián-sereg megkönnyítésére az orosz újra egy csordát ereszt reánk Bukovinában, kezdődik a rémlátás, a gyáva, férfiatlan bizalmatlanság és képzelődés itthon.- Azt mondják, hogy már tiz helyen áttörték frontunkat.- Azt mondják, hogy tiz századunkat elfogtak.- Azt mondják, hogy már itt, meg ott, meg élelamott úgy hallatszik az ágyuszó, mintha csak ... na mit is mondjak . . . újra menekülni kellene.- Be is fog következni. Azt mondják. Igenis, azt mondják. Sürgöny is jött . . . Azt mondják . . .

És mondják ezeket akkor, mikor a hatalmas német császár törhetlen diadalmunkat hirdeti, mellyel az „olaszokat hegyről-hegyre kergetjük.“ tagadhatatlan, hogy rettenetes a küzdelem, mellyel a bősz csordát visszatartanunk kell; de hiszen nem volt-e már része a mi dicső hadseregünknek hasonló, rettentő küzdelemben ? Hadseregünk most is tele van bizodalommal, vezéreink felemelt fővel hirdetik, hogy nincs erő és hatalom, mely többé győzelmünk zászlóját kiragadja kezeink közül s mi félnénk, mi lennénk gyáva nyulak, reszkető, sirdogáló anyámasszonyok, kik ha egy ágyuszót hallunk vagy hallanánk, ha egy okos és szükséges hátrálásról beszélnek, ha egy benyomulás hire érkezik, ha menekülteket látunk: mindjárt elvesztjük hitűn-