Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-07-06 / 14. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP Olvastatott a városok közigazgatási hivatalainál alkalmazott dijnokoknak állami hozzájárulással háborús segélyben való részesítése tárgyában a 10.341/1916. számú alispáni rendelettel megküldött 66.100/1916. III. a. b. szánni belügyminiszteri körrendelet, valamint az erre vonatkozó bizottsági javaslat és ezen segélyről összeállított kimutatás. A városi képviselőtestületi közgyűlés a bizottsági javaslat alapján az előterjesztett kimutatásban felsorolt s 1916. január 1-én már a tényleges szolgálat kötelékeibe tartozott dijnokok háborús segélyét a körrendelet rendelkezéseihez képest fejenként 300 - 300 koronában megállapítani határozta, annak meg- emlitésével, hogy nevezett dijnokok a kimutatásban neveik mellett feltüntetett összegben már az Országos Dijnok Egyesülettől is részesültek segélyben. Jelen határozat jogerőre emelkedése után a kimutatás a közgyűlés elfogadási záradékával ellátva a vármegyei törvényhatósághoz felterjesztendő lesz. Olvastatott Szmik Antal okleveles mérnök levele az aknasugatagi vasút ügyében hozott 58/1916. kgy. sz. határozata. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a választ tudomásul vette ; polgármestert pedig kiküldte és megbízta, hogy Szmik Antal okleveles mérnökkel személyesen tárgyalva tájékozódjék az iránt, hogy hajlandó lenne-e az engedély kieszközlésével és az előzetes munkálatokkal járó összes költségeket az esetben viselni, ha a várossal közösen kérnék a íelsőbánya-aknasugati vasút építésére az engedély megadását. Megbízta továbbá, hogy a költségek elvállalása esetén a kérelmet közösen aláírva azonnal adják be; mig ellenesetben meghatalmazta, hogy a kérelmet egyedül a város nevében adják be. T. ügyész jelentése a Rumpold Gyula által a város ellen a jégverem beépítéséért viszkere- setként 7500 korona iránt, indított s 2500 K-ra leszállított perben amelylyel a k. törvényszék mint Il-od bíróság elutasította, tudomásul vétetett. Olvastatott Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának 491/1915. alispáni szánni véghatározata, özv. Brettschneider Béláné özvegyi nyugdija iránt. A közgyűlés a nyugdíj és pénzügyi bizottság javaslata elfogadásával özv. Brettschneider Béláné sz. Konkolits Etelka er- zsébetfalvai lakosnak, mint Breschneider Béla városi adótiszt-végrehajtó özvegyének nyudijigé- nyét megállapította, illetve a vm. törvényhatóság bizottságának véghatározata és a m. kir. közig, bíróságnak 6511/1915. k. sz. ítélete alapján elismerte és ehez képest az évi nyugdíj ösz- szegét az 1913. évben érvényben volt 16947/1915. alispáni 1011. bjkvi törvényhatósági véghatározattal jóváhagyott városi nyugdijszabályrendelet IV-ik fejezet 22. §-a alapján néhai férjének legutóbb élvezett 1200 korona évi fizetése 50%-ban vagyis 600 (hatszáz) koronában állapította meg s azt 1913. junius hó 24-től kezdődőleg kiutalta, azzal, hogy a felfüggesztés tartama alatt a felvett fizetés után járó, de le nem vont nyugdíj- illeték cimén 126 K 46 fillér lesz levonandó ; a lejárt időre az özvegyi nyugdíj az életbenlét és özvegyi állapotának igazolása után egy ösz- szegben lesz kifizetendő; mig jövőre pedig a nyugdijak fizetés módjára. Az özvegy által kért magasabb fizetési fokozat után az özvegyi nyugdíj megállapítható nem volt, mivel férje fegyelmi eljárás során felfüggesztve volt és mint ilyennek magasabb fizetési fokozatba jutásra igénye nem lehetett. Ifelvey Adolf hősi halált halt... Helvey alezredesnek, ki több Ízben volt sorozó főtiszt Felsőbányán, megsebesüléséről már [ hetekkel ezelőtt hirt hallottunk. Aztán arról is, hogy a hős sebesültet — Szatmárra hozzák — operációra. Nem hozták. Halálának hire is megérkezett közönségünkhöz. De ez az általános részvét mellett is, ki vállalkozott volna a halálról nyilvános orgonumban csak említést is tenni a megérkezett és meg nem változtatható bizonyság nélkül. . . Most már aztán tudjuk a valót. Helvey Adolf alezredes hősi halált halt. Mélységes részvéttel adózunk hősi emlékének s mindazoknak, kiknek soraiban széles rendet vágott a rettenetes harc, mely most vívja a hörgéséből újra talpra állott csordának, szeretjük hinni: utolsó erőfeszítéseit. A hősi halált halt Helvey nyolc esztendeig állomásozott Szatmáron. Sneidig, müveit katona volt, deriis világnézettel s nagy, finom érzékkel a polgári élettel szemben is. Szívesen, minden póz nélkül vegyült bele társadalmi életünkbe és itt kiváló népszerűségre és becsülésre, benső értékelésre tett szert. Jelen volt a legelső mozgósítás napjában a szatmári Pannónia vendéglő íelavatási vacsoráján. Ez este érkezett meg ugyanis az általános mozgósítás hire. Pohárköszöntője már akkor a hős katonát és a nemzetet melegen szerető lelkét mutatta be. Még egy ideig itt maradt közöttünk s nap- ról-napra várta a parancsot, a frontra való menetelést. Mint őrnagy ment aztán a harctérre, ahol csakhamar lábtörést kapott. Sebe begyógyulása után ismét a frontra ment, a hol alezredessé léptették elő, de a hol haslövést kapott. Halálos sebével beszállították Nisniowba. Az orvosi tudomány azonban már mit sem tehetett. Junius 8-án kiadta hős lelkét. A nisniowi temetőben hántolták el - a két kitüntetésben is részesült hős alezredest. Mikor haláláról Írjuk e sorokat: emlékünkben szinte megújul kedves alakja, őszinte igaz, egyenes egyénisége. A hol megjelent, oda deliosszu éveken át úgy a szivéhez nőtt, összeköttetésben maradjon arra a már említetteken kívül alkalmat nyújtott bold. Zalka János megyés püspök, aki az „Őrangyal“ képes gyer- mekujság szerkesztésével bízta meg. Irodalmi munkásságát 1860-ban tehát ezelőtt 56 évvel kezdte meg a különféle lapokban. Csak a győri újságokban éveken át közel 200 tárcát irt, melyek többnyire a város kultúrtörténeti eseményeit tárgyalják. — Részben önálló, részben dr. Emericzy Géza tanártársával irt kiadványai a következők: Vezérkönyv a népiskolai iránygyakorlatok kezelésében. — Irómester. Utasítás a szépírás tanításban. Allatmuzeum. Utasítás az állatok kitömésére és eltartására. — Vezérkönyv a népiskolai földrajz tanításban, tanítók és tanítójelöltek számára. — Ehhez Eredménytár. — Ehhez: atlasz. - (E 3 munka pályakoszoruzolt mű.) Vezérkönyv a népiskolai számtanitásban. — Ezekhez példatár. A gyermekek kezébe. Hat füzet. Gyakorlati méréstan, tanítók és tanítóképzősök számára. — Ehhez példatár. Vezérkönyv a népiskolai méréstan tanításában tanítók számára. — Ehhez : példatár. — Olvasókönyv a polgári és felsőbb leányiskolák számára 2 kötet. — Ezenfelül különféle kiadásban megjelent ismeretterjesztő és elbeszélő művek nagy számban. Mi felsőbányaiak is a legőszintébb örömmel vettük az igazán megérdemelt, magas kitüntetés hírét és szivünkből kívánjuk, hogy még sokáig legyen öröme kitüntetésében. F.- -ő. Városi közgyűlés.- 1916. évi juius hó 21=én. Elnök: Farkas Jenő kir. tan. polgm. jegyző : Spáczay Gyula főjegyző, v. ki. tanácsnok. Polgármester bejelenti, hogy a bor és husfogyasz- tási adó megváltására vonatkozó szerződések folyó évben lejárnak. Azoknak újbóli megkötése ügyében eljártak, mint az előző években főszámvevővel együtt s azok megváltási jogát 1917-19. évekre biztosították s erre vonatkozó szerződéseket a város nevében aláírták. A közgyűlés polgármesternek jelentését, hogy a. bőr és husfogyasztási adók beszedési jogának 1917 — 1919. évekre biztositása tárgyában az ügy sürgősségére való tekintettel főszámvevővel együttesen eljártak s az erre vonatkozó szerződéseket a város nevében aláírták, helyeslőleg tudomásul veszi, illetve azok aláírására felhatalmazottaknak tekinti őket. Vármegyei Főispán Ur köszönő levele, kitüntetése alkalmából, a város nevében küldött üdvözletért tudomásul vétetett. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának 469/1916. bjkvi 4584/1916. alispáni számú véghatározata, a város részére 1916. évre kiutalt államsegély tárgyában, tudomásul vétetett. o. é. forintra rúgott.. Hanem volt kosztom, szállásom. így volt az akkor. Népoktatási törvényünk nem volt. Tanítóképzőket csak az egyházak tarthattak fönn. A mestert rendesen a község választotta, de már az „István“-okát a mester szegődtette ; amennyiért tudta. Nem kereste, mit végzett, hány iskolát járt. Volt azok között olyan is, akinek tudománya az Íráson és olvasáson túl nem terjedt. De iskolába is csak az járt, aki akart. Az iskola népessége attól függött, hogy mikép elégedett meg a nép a tani- tószemélyzettel. Hatvan éve. Igen, hatvan éve hire futamo- dott a városban, hogy az uj tanító győri gyerek — igazán 16 éves gyerek — és oklevele is van. Be is iratkozott azon melegében 180 gyerek körül. Az én Urambátyám csak dörzsölgette kezét; lesz iskolapénz. Hanem én, mikor először megtelt velük az a hatalmas tanterem, félve gondoltam reá, hogy mit csinálok én ezzel a regement tudomány szomjas gyerekkel. Hozzá úgy a fiuk, mint a lányok között 15 —16 évesek is voltak. Sőt egyik fiú valamikor, kiskoromban játszótársam volt. Náluk laktunk és mig én a főelemi tanodát, alipartanodát, képezdét elvégeztem, ő még mindeddig nem jutott tovább a gombóciskolánál. így hívták az újvárosi iskolát. Hogy mily alapon, nem tudtam kiböngészni. A múlt napokban Újvárosban jártam. Bepillantottam a templom mögött szerényen meghúzódó házba, amelyben Urambátyám lakott; de utódai is ott húzzák meg magukat. Bepillantottam a tanterembe is. Most két szobát csináltak belőle és szorgalmasan tisztogatja benne a piszkos ruhákat a tisztító-vállalat. Ott láttam a másfélöles ABC-tábla helyét. Ott a szoba azon sarkát, ahol lakosztályom — egy ágy, asztal és szék, no meg a ruhatáram egy ládában — be volt rendezve. A krétával irt vonalat, amely lakosztályomat a tanteremtől elválasztotta, már rég fölsikálták. Nem találtam a leskelődő ablakot sem, amely urambátyám szobájába nyílt. Azon szokott pipaszó mellett hallgatódzni, hogy mit müvei az iskolában az Öcsém. Mig itt álldogáltam eszembe jutott a hatvan év előtti idő. Megkezdtük a tanítást. Én a fiukat kaptam Urambátyám a leányok fejébe erőltette a tudományt. Elkezdtem az újoncoknál. Nekifohászkodtam az ABC tanításnak. De szakítani akartam a régi silabizálással; az épen akkor gya- korlatbavett hangoztatással szándékoztam az olvasást megtanítani. — Mit csinál ? Ugatni tanítja a gyerekeket ? — förmedt reám az utolsó pádból az én Urambátyám. — Ott a tábla. Tanítson arról úgy, amint én tanítottam. Ha a maga ura lesz, tehet amit akar, de itt én parancsolok. Tehát megkezdtem a tanítást a régi módszer szerint. Mire a gyermek a kis- és nagybetűkkel megbarátkozott, bizony farsangoltunk. Erre kezdődött a silabizálás. Éz eltartott az év végéig. Tehát csak a második évben kezdett a gyerek olvasni, a Kis-olvasóból. Ha már némileg eldöcögött a sorokban, lett belőle nagy olvasó, kezébe kapta az Öreg-olvasó könyvet. Némelyik gyerek évekig elolvasóskodott, mig a második osztályba került. Két osztály volt csak. Mire aztán ezt az osztályt is átgázolta, bátran mehetett akár kovácsinasnak is, úgy megnőtt, megerősödött. Az első osztályt én is Újvárosban végeztem, de aztán a belvárosban iratkoztam be a második osztályba. A második osztályban már az olvasáson kívül tanultak számolni is. De hogyan ? A fejszámolás szóba sem jött. A táblán számolásnál is csak a milliók, trilliók szerepeltek. Az volt a főcél, hogy a gyerek 15—20 számjegyből álló számokat le tudja Írni, ki tudja mondani és azokkal a négy alapműveletet végezni. így volt ez a belvárosi iskolákban is . . . akkor. Én is igy tanítottam mert Urambátyám igy parancsolta. Tanítottak a második osztályban földrajzot is . . . versekben. Mert az volt a legtöbb tanító meggyőződése, hogy csak az marad meg emlékezetükben, amit versben tanulnak . . . Egyik későbbi tanítói állásomon igazgató fölszólított, hogy a különféle tantárgyakat Írjam meg versekben. — Alig tudtam lebeszélni ebbeli kívánságáról. No hát elővettem a verses földrajzot. Volt könyvünk : A Hármas Kis tükör.“ Ebben volt a földrajz „a gyenge elmékhöz alkalmazott köny- nyü módon Írva.“ Győr vármegyéről ez állt benne. Győr vármegye vagyon a Duna mentében, Hol Győr és Szentmárton a hegy tetejében
