Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-06-08 / 12. szám
12. &S!£iiX-j£ZL. "K jjr^\ 1918. junius S. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. f Egyes szám ára 20 fillér. I Felelős szerkesztő: Dr. Aioldován Ferenc helyeit FARKAS JENŐ '■ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilltér garmond sora 40 fillér. Főispánunk kitüntetése. Őfelsége a király vármegyénk kiváló főispánját, Csaba Adorjánt, a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. E legfelsőbb helyről jövő egyik legszebb kitüntetést bizonyára osztatlan örömmel fogadta az egész vármegye. Igen, mert a legmagasabb kitüntetés olyan férfiút ért, aki a kiválasztottak között is a legelső helyen áll. Ebben a kitüntetésben némileg jutalmazva látjuk igaz értelemben vett igazságosságát, határtalan emberszeretetét s fáradhatatlan ügybuzgó tevékenységét. Csaba Adorján múltja nyitott könyv, melynek minden lapján párt-, osztály- és valláskülönbség nélkül mindenki az ő nemes, csillogó egyéniségét láthatja. Jószívűsége, igazságossága és különbség nélkül, mindenkivel szemben való sze- retete közmondásos. Tapasztalhatta e nemes tulajdonságait mindenki, akinek csak egyszer is ^alkalma volt vele az életben érintkezni. Elet elve, amelyeket Deák Ferenc is az élet vezérelveiül tűzött ki: igazság és szeretet. Soha nem tett különbséget, mindenkivel egyenlő jóakarattal bánt. Egész életét a munkának szentelte. Hosszú, tartalmas, eredményekben gazdag múltra tekinthet vissza. Munkásságában nem a fény, pompa, kincs, rang, erő, hatalom és dicsőség utáni vágy vezette, mert bölcsen tudta, hogy az életben ez mind merő külsőség, ürességek üressége, hiúságok hiúsága, jól tudta azt, hogy az embernek értékét, egyéniségét, becsét sohasem ezek adják meg, hanem mindég a belső tartalom, lelkének gazdagsága, akaratának jóra irányuló erélye, az erények folytonos gyakorlása és ezek utján mindnyájunk, azaz az édes haza közös boldogságának előmozdítása. Ezért szereti, ezért becsüli őt mindenki és ezért kelt örömet minden kebelben kitüntetése. Kevesen mondhatják el, amit C méltósága jogosan tehet, hogy ennyi tiszta és igaz szeretet jutott osztályrészéül. Immár 7-ik éve kormányozza nagy- kiterjedésű vármegyénket úgy a magas kormány, mint a vármegye közönségének legteljesebb megelégedésére. Pedig éppen nem a legrózsásabb viszonyok között vette kezébe a kormányzói pálcát. Azonban higgadt, nyugodt egyéniségével és böl- cseségével csak ő tudta megnyerni még politikai ellenfeleit is és csak ő teremthetett olyan közszellemet, amilyen ma vármegyénket uralja. Hogy minden tekintetben mennyire egész ember, a háború bizonyította be. Egy nagy vármegye kormányzása és a háborús élet súlyos feladatai: hadiszolgáltatások, jótékony akciók, élelmezési kérdések, mezőgazdasági és száz meg százféle ügyek helyes/intézése és megoldása olyan munka, amely vasidegzetet, óriási munkaerőt kíván. Ez idegfeszitő és idegbomlasztó munka közepeit sem vesztette el pillanatra sem nyugalmát, türelmét. Munkássága állandóan tovább folyt és folyik, a lélek energiája felvillanyozta a néha-néha még gyönge, emberfeletti munkában kimerült test szervezetét is. De aki csak mindég dolgozott a közért, embertársai javáért, annak erejét Isten továbbra is megacélozza, hogy annál magasabban lobogtathassa azt a zászlót, amelyen a munka, az igazság, a szeretet hármas jeligéje arany betűkkel van feltüzdelve. E három nagy idea megvalósítása volt és lett mindenha életének célja. Az a férfiú, aki a haza és embertársai javának előmozdítása körül már évtizedek óta buzgón munkálkodik, máris elévülhetetlen érdemeket szerzett; ezenkívül egyházának lelkes hive, számos emerba- ráti és másféle egyesület elnöke, nemes- lelkű támogatója és buzgó tagja, a gondjaira bízott vármegyének tapintatos vezetője, az az isteni gondviselés áldásán kívül méltán kiérdemelte a vármegye nagyrabecsülését, őszinte elismerését. Ezért ünnepelte Csaba Adorjánt kitüntetése alkalmából Szatmárvármegye közönsége, mert benne egy kipróbált, kiváló hivatalfőt tisztel. D. A. Városi közgyűlés. Felsőbánya sz. kir. r. t. város képviselőtestületének I9i6. évi május hó 20-án tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 1. Elnök napirend előtt megemlékszik arról, hogy a mai hivatalos lap szerint méltósá- gos Csaba Adorján főispán urat ő Felsége a közügyek terén szerzett érdemeiért legfelsőbb elismeréseként a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki, ezen magas kitüntetése alkalmából, mely közkedveltségnek örvendő szeretett főispánunkat érte, indítványozza, hogy a képviselő- testület a mai közgyűlésből táviratilag üdvözölje s íelolvastatja az üdvözlő távirat szövegét. A közgyűlés Főispán ur éljenzése mellett az indítványt elfogadja s ezen magas kitüntetése alkalmából érzett őszinte öröme s ragaszBáthory Erzsébet.*) Csejthe vár asszonyát nagy, nehéz gond bántja, Lelkét a gonoszság vasekéje szántja; Fű se’ nőtt még sírján Nádasdy Ferencnek, Zólyominak már is epedőn izenget: „Jösz te én szerelmem, üdvöm, menyországom! Akit választottam ezen a világon; Nincsen annyi csöppje a rohanó Vágnak Mint a mennyi könnyet hullatok utánad 1“ „A gomolygó felhők Csejthe várnak ormán Mintha egytől-egyig a lelkemből szórnám; Virradattól estig egyre jönnek-mennek Sürü sóhajtási özvegyi szivemnek.“ „Hát mikor még búsan az éjszaka rám száll: Vergődöm, meghajlok, mint viharvert nádszál. Tűz ég a szivemben, testem’ hideg rázza, Összemarcangolja nagy szerelem láza.“ „De ha Te megérted az én vágyódásom, Több szomorúságot Csejdie vár ne lásson! Lágyan ringó szellők hirtelen kibontják Lángoló szerelmem piros lobogóját 1“ . . . Ez volt a levélben. Lóhalálban vitte Lanlpengető Takács, udvari meghittje. Sólyom szárnyon röppent, vissza is jött estig. De akkor már alig vonszolta a testit. *) Mutatvány Révai Károly „Alkonyat“ c. kötetéből. Le sem törölhette arca verejtékét, Erzsébet nagyasszony elejébe vitték, Ki biborba gyultan, észbontó nagy lázban Várta a levelet fent az ágyas házban. „Mit üzent Zólyomi? A levele hol van? S beleiül a szója egy éles sikojban. Fölszakitja gyorsan s amint belebámul, Hol bíborra válik, hol elhalaványul.“ Mintha gyöngyszemecskék állanának sorba, Gyönyörű a levél minden egyes sorja; Csakis, hol a nevét keményen bevéste, Látszik egy kevéssé keze reszketése: „Szép asszony köszöntlek I Vettem az Írásod, Hizelej* lelkemnek szerelmes hívásod! Az igazát szólva, rég elmentem volna, Ha meg nem babonáz, Ujváry Johanna!“ „Ami igaz, igazi Sok szép leányt láttam, De Johanna párját, sehol sem találtam ! Ámde Csejthe várnak nagyasszonya mellett, Buborékká válik, akár egy lehellet.“ „Köszöntlek Nagyasszony! Nyergelik a ménem, Ide hallom amint kapálóz’ keményen; Engem is valami nagy melegség jár át, Amint meg-megrázza ezüstös zabiyáját.“ „Nyargalok szép asszony! s megpihenek nálad Jaj, ha tudnád mennyit vágyódtam utánad! Mire a legelső hajnalfény kivillan, Ott leszek, ott leszek édes karjaidban 1“ . . . Jaj, minő iűz támadt Erzsébet szemében, De nyomán árnyék is, sötét mint az ében. Kitör a nagy tüzből egy szempillantásra Hatszáz liliomnak hörgő sóhajtása. Rákiált sikoltva a lantos futárra: „Mintha villám lennél, úgy repülj Sárvárra I S mielőtt a Göncöl letéritné rudját, Ide hozd vendégül Ujváry Johannát I Megirja levelét, két sor van csak benne, De e két sor mintha halálhörgés lenne: „Ujváry Johanna! kéretlek egy szóra, Várlak Csejthe várba egy kis vigadóra!“ A kezébe nyomja s kitaszítja szépen Egy mosolyt ad néki utravaló képen: „Sűrű erdő mélyén, hol mások nem járnak, Te leszel lovagja a legszebb leánynak!“ Vad mosoly cikázik ajka szögletében, Lobognak a lángok örvénylő szemében. Amikor meghallja dobaját a ménnek Nem tud gátat vetni gyilkos örömének. Alighogy a hajnal piros ruhát öltne, Csejthe vár kapuja nyílik menydörögve; Zólyomi érkezik habzó paripáján, Mintha lidércnyomás ülne szive táján. Szalad a cselédség: „Tisztel a Nagyasszony! Várakozz! Kiment, hogy virágot szakaszon. A legszebb virágot, hogy csokorba fűzze S szerető lovagja kebelére tűzze!
