Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-03-16 / 6. szám
í TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. — MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. áBiMHiBfcwE~ wÉüüii flfWiBftvih ÉriiBHMiBBwa'ií ÉfTi 1 fíiTiiTn^iílTíi 1 IMaBBHHB&BMM Felelős szerkesztő: Dr. Moídován Ferenc helyett FARKAS JENŐ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Négy millióra van még szükség. Ezt az összeget kell összeadni a magyar társadalomnak, hogy a fönségesen szép terv nemzetünk méltó büszkeségére és dicsőségére megvalósulhasson. S csak egy pillanatra is mernénk-e kételkedni a siker bizonyosságában?! A mi városunknak, Felsőbányának sem szabad kimaradnia a hozzájárulásból, az ujabbi áldozatkészség méltó dokumentálásából. Az Országos Bizottság kijelentette, hogy 600 K adomány alapján megörökítik az adakozók nevét s márvány tábla hirdeti majd, kiknek nagylelkűségéből épültek az uj kárpáti épületek. Siessünk hát mi is az érettünk annyit szenvedett és még most is saját hajlékától és mindenétől megfosztott szenvedő kárpáti nép segítségére! Ne feledjük, hogy az említett magyarországi vármegyék minden magyar városért szenvedtek s egész Magyarországot védték. Legyünk rajta s járuljunk hozzá szives adományainkkal, hogy ama községek mielőbb felépüljenek, s hálás szemek pillar-ása áldja meg a Kárpátok vérrel öntözött szent földjét! S ott a Kárpátok szent bérce alján felépült iskola vagy óvoda falába helyezett márványtábla hirdesse majd a nemzedéknek Felsőbánya r. t. városa lakosságának mélységes hazaszeretetét és nemes áldozatkészségét! A mondottak alapján tisztelettel felkérjük lapunk olvasóit és városunk közönségét, hogy a fenti magasztos célra nagybecsű adományaikat a polgármesteri hivatalhoz juttatni szíveskedjenek. A begyülendő összeg, mint Felsőbánya sz. kir. r. t. városának adománya lesz beszolgáltatva az Országos Bizottsághoz. Rendes havi közgyűlés 1916. évi március hó i-én. Elnök: Farkas Jenő kir. tanácsos, polgár- mester, jegyző : Spáczay Gyula közig, tanácsnok. Napirend előtt elnök szép szavakban emlékezett meg Friderik Géza városi elnöki szolgának elhalálozásáról, ki az északi harctéren a hazáért hősi halált halt és bejelentette, hogy a tanács, tekintettel a hátramaradt nagyszámú családjára, fizetését folyó évi március 1-ig folyósította. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette s nevezett emlékét jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta. Ezután polgármester előadta, hogy a múlt hó folyamán egy följelentés köröztetett aláírás végett a városban, melyben panasz emeltetett amiatt, hogy a tanács a közönség faszükségletének kielégítése tekintetében nem tette meg a kellő intézkedéseket. Ezzel szemben előterjesztette, hogy a tanácsot e tekintetben mulasztás nem terheli, mert a múlt évi október 1-én 7000 köbméter fa volt kitermelve, miből a lakosság szükségletét bőven ki lehetett elégíteni annál is inkább, mert a csusz- tatón naponkint 100 köbméter fát lehetett leszállítani. Közbejött azonban a december 10-iki árvíz, mi a csusztatóból 900 hosszmétert elvitt s ekkor állott elő a baj s ez okozta a zavart. A hatóság ugyan azonnal intézkedett, hogy kapjon megfelelő számú erdei munkásokat és fuvarosokat, de a fölmenteni kért munkásoknak csak igen kis részét szabadságolták s a fuvarosok kirendelése tekintetében is csak későn történtek és akkor csak ki nem elégítő intézkedések. A csúsztató helyreállítása tekintetében is azonnal történt rendelkezés, de annak helyreállítása is nagy nehezen ment, részben a megfelelő számú munkások hiánya, részben a szokatlan nagy hó miatt. Befolyásolta a szállítást azon körülmény is, hogy 1916-ban 737 köbA feldúlt tűzhelyekért. Kérő szó lapunk olyasóilioz és városunk közönségéhez. Teljes húsz hónap óta dúl a rémes és véres világháború. Élet- és halálharcot vív magyar nemzetünk. Reánk zudult egy rettenetes háború fergetege, amelynek kimenetelétől nemcsak nemzeti létünk, hanem egyéni boldogulásunk is függ. És ime ebben a félvilág ellen vívott rettenetes harcban a mi tűzhelyeinktől, kik hazánk északkeleti határaitól beljebb lakunk, távol maradt a harcok pusztitó vihara. Mi nem láttuk, nem éreztük, nem szenvedtük át a barbár oroszhad dulását, vad kegyetlenségeit. Ámde látták, érezték és átszenvedték szerencsétlen honfitársaink, kik az északkeleti határszéli vármegyék területén laknak. A háború rémesen dübörgő, pusztulást ontó vasszekere nyomát is elsöpörte a föld színéről annyi házi tűzhelynek, sőt egész falvak, községek tűzhelyeinek. S óh mennyit szenvedhettek azok iménti birtokosai! Gondoljunk reájuk, szegényekre, kik rémülve — rettegve menekültek a vérszomjas ellenségtől s mindenöket — legszükségesebb dolgaikat is odahagyva, mentek, futottak, rohantak. Mivel fizethető meg csak némiképpen is e rettentő nagy áldozat? A legméltóbb választ megadja e kérdésre „A Feldúlt Tűzhelyeket Újraépítő Bizottság“ őszinte, fölemelő jelentése. A bizottság tervei megvalósítására, hogy az elpusztított falvakat újra építse s a mindenéből kifosztott, koldusszegény nép legegyszerűbb házi berendezéséről is gondoskodjanak. TÁRCA. Március Idusán. — Irta: Révai Károly. — Bús március! A hegyen, réteken Csak szűzi fehér hókristály terem; A patakokon jégpáncél ragyog. Szél ajkán zúgnak viharos dalok. A vándorlud reszketve bújik össze, Nincs nyűt viz, ahol szárnyát megfürössze; Valami bugást visz’ felé a szél. Mint mikor ágyuk érctorka beszél. Ameddig csak vágyó szemünk belát, Sehol se nyílik egyetlen virág; Más esztendőkben amikor tavasz volt, Az erdők alja ibolyát fakasztott, Szerelmes párok járták a mezőt S meg-megpihentek ibolyák között. Zsombékok mentén zajos volt a lonlca S a csalitokban húzott a szalonka. Most bús a táj. A legbúsabb azóta, Hogy szárnyra kelt az „Azt üzente" nóta. A Kárpátokból — hol nagy tél lehet, - Hozott a posta egy kis levelet. Egy honvéd irta. íme a levél, Amely tavaszról, virágról beszél: „Nálunk tavasz van: szivünk tavasza. A földet — amit úgy hívnak: Haza, - Az ibolya itt már sűrűn belepte, Mert tüzes szellők ringanak felette. De csodálatos! Az ibolya itt - Nem úgy mint otthon, kékes színbe nyit, Hanem piros s a hómezók felett, Mint a kaláris gyöngyszeme pereg. Néhol - amerre nyíltabb egy-egy lejtő, - Bíborban ég a hófehér terítő; A Kárpátoknak olyan egy-egy foltja, Mintha a legszebb pipacstábla volna. Egyik pajtásom azt is mondja, hát Azért piros, mert vér az, nem virág! A pajtásomnak igaza lehet, Mert ég bennünk a hazaszeretet!" Nincs több a drága levélben, csak ennyi. Éji Istenem mily szép magyarnak lenni! Ferdinánd cár, a bolgár király. — Irta: Dr. Strauss Adolf tanár. — Hogy megérthessük, Ferdinánd királyt mint diplomatát, szükséges, hogy előbb megismerhessük mint embert s csak igy, ha mint embert tudjuk értékelni, akkor láthatjuk meg a trónon igaz nagyságában. Ferdinánd cár egy igazi univerzális tudásu ember. Különösen sokat foglalkozott a természettudományokkal, jelesen a növény- és madártannal. Növénygyűjteménye a muzeális botanikai gyűjtemények bármelyikével vetekszik. Ornithologai kutatásaival pedig számtalanszor lepte meg a tudós világot. Ezeknek előrebocsátásával érthető, hogy ezen tanintézetek minőségileg vetekszenek a „müveit nyugat“ iskoláival. Nem egyszer fordult elő, hogy a cár előadás alatt látogatta meg a főiskolákat és kérdezgette a hallgatókat, különös előszeretettel az általa annyira kedvelt természettudományokból. O alapította meg a természettudományi múzeumot és az ő kezdeményezésére állítottak fel a szófiai egyetemen egy szépművészeti tanszéket. A külföld irodalmát ő kedveltette meg a bolgár néppel és igyekezett e hajlandóságot minél szélesebb rétegekben terjeszteni. Nem is igen van klasszikus, kinek remekei ne lennének átplántálva a bolgár nyelvre. E téren elsőnek fordította Göthe: Faustját. A drámákat rendkívül szereti és ő épitette a szófiai nemzeti szin-
