Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-03-16 / 6. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP méter fával többet kellett kiadni a városi lakosságnak, mint 1915-ben. 1914-ben 2385 D8 adatott ki, 1915-ben 3122 Q:J. Panasz tárgyává tétetett az is, hogy a hatóság túlsók fát szállíttatott el idegenbe. Ez sem áll, mert a hatóság az idegenbe való szállítást, mi pedig azon időben, úgyszólván, egyedüli bevétele volt a városnak, már november 14-én teljesen beszüntette, tehát már a csúsztató megrongálása előtt; pedig még lett volna elég eladni való fa azonkívül, mi a lakosság igényeinek kielégítésére kellett. Felpanaszoltatott az is, hogy a tisztviselők nagyobb mennyiségű fát vettek ki illetményeikből, mint szabad lett volna. A városi tisztviselői failletményi nyilvántartásból mindenki meggyőződhetik, hogy a tisztviselők az árvízig még azt a mennyiséget sem vették ki egészen, minek kivételére jogos igényük volt. További panasz az volt, hogy a tisztviselők idegenbe adták el illetményeiket s ez is oka volt a fahiánynak. Megjegyezte, hogy a tisztviselő úgy rendelkezik íailletményével, mint fizetésével. Igaz, hogy október hóban több tisztviselő adott el fát idegenbe, de november 1-től tisztviselői failletmény nem ment ki a városból, amit a vasúti elöljáróság igazolhat. De, ha még az árvízig is adtak volna ki fát a tisztviselők idegenbe, az sem akadályozta volna meg a városi közönség igényeinek fedezését, mert kellő készlet volt az erdőben. — Panasz tárgyát képezte az Í3, hogy a tisztviselők az idegenbe való faszállitással még meg is károsították a várost. Ez csak az esetben állhatott volna elő, ha a tisztviselők illetményfájukat drágább áron idegenbe adták volna el s a várostól polgári árban vettek volna iát. Már pedig a városi anyageladási lajstrom igazolja, hogy a várostól egyik tisztviselő sem vett polgári áron fát. — Felmerült még az a panasz is, hogy a városi tisztviselők biztatták a kincstári tisztviselőket, hogy csak adják el illetményeiket idegen, tehát drágább áron, majd kaphatnak a várostól polgári, tehát olcsóbb áron fát. A kincstári tisztviselők igazolhatják, hogy ilyen biztatást egyik városi tisztviselő sem tett, mert a város csak akkor adott a kincstári tisztviselőknek, a bányahivatalnak és a bányaiskolának fát, mikor nekik az erdőkincstár fát szállítani nem tudott s ha ezt nem tette volna, a kincstári tisztviselők fűttetni és főzetni nem tudtak volna s a bányahivatal és bányaiskola is fűtellen maradt volna. Előterjesztése után fölkérte a képviselőtestület tagjait, hogy ha van valami előadni valójuk vagy megjegyzésük, terjesszék elő. - Miután szólásra senki sem jelentkezett, föltette a kérdést: elfogadja-e a képviselőtestület előterjesztését ? Egyhangúlag elfogadtatott. A kir. rokkantügyi hivatal értesítése, hogy a Felsőbányán szervezendő tüdőbeteg szanatórium és vizgyógy- intézet ügyében tett ajánlata a városnak elfogadható nem volt. Tudomásul vétetett. Olvasházat, azonban az idegen nyelvű drámákat csak mintegy alapul, lépcsőnek fogadta el a színházba, mig elérkezik majd az idő, hogy a hazai drámatermelés elláthatja saját otthonát. Teljes öntudattal átérezte, hogy egy nemzet csak akkor lehet nagy, ha minden tekintetben el tudja látni magát, ezért forszírozza annyira a bolgár művészetet, alkotó elemei bizánci és szláv motívumokból állanak. Ferdinánd cár szabad idejében azonban mindig visszatér kedvelt foglalkozásához: a természettudományokhoz és Konstantinápolyban tett látogatása alkalmából, midőn Abdul Hamid szultán kérdezte magas vendégét, van-e valami kívánsága, állítólag azt lelelte: Egyetlen kívánságom volna, hogy szabadon és zavartalanul botanizálhassak Kisázsiában. A bolgár cár nyelvtudása is óriási. Majdnem minden európai nyelven beszél. Országának elismerten legjobb bolgár nyelvű szónoka. Görög alattvalóival görögül, spanyoljaival spanyolul beszél. Németül és franciául természetesen folyékonyan beszél. Amit pedig azt hiszem fölösleges megemlíteni, hogy nagyon jói tud és rendkívül szeret magyarul beszélgetni. Ferdinánd kitűnő emberismerő. Nagyon pontos és lelkiismeretes. Egy államféríiu beszéli, hogy nemrégiben egy hosszú és fárasztó audiencia után történt, mely az éjszaka késő óráiba húzódott, épen, midőn távozni készült, a cár egy nagyobb aktacsomót vett elő és addig nem engedte el ma gától a halálra fáradt referenst, ameddig pontosan nem volt informálva a hatalmas paksamétáról. tatott Szmik Antal levele, melyben értesíti polgármestert, hogy a városi muzeum részére ajándékoz a világháborúra vonatkozó mintegy 1229 drb összegyűjtött tárgyat 250 K értékben, a közgyűlés örvendetes tudomásul vette és Szmik Antalnak újabb értékes adományáért hálás köszönetét jegyzőkönyvileg is kifejezni és az ajándékozott és kimutatás szerint feltüntetett tárgyakat a városi múzeumban elhelyezni és i azokat ajándékozó óhajához képest külön megőrizni határozta. Ádámcsik József kérelmére az árvíz által háza mögött elvitt Zazarpart helyreállítása iránt a közgyűlés a bizottsági javaslat elfogadásával határozatilag, egyhangúlag kimondta, hogy amennyiben a Lugassy-utca leomlott és az árvíz által elsodort részének helyreállítása úgy a folyamodó anyagi érdekeinek megvédése, mint az utcai közlekedés fenntartása érdekében egyaránt szükséges,bízassák meg a tanács, hogy ezen utcaszakasz helyreállittatását a mutatkozó szükségnek megfelelőleg mielőbb foganatosíttassa. Fógel Mór ajánlatát melyben a Korona-fogadó északkeleti sarok részét és 2 szobát évi 150 K bér mellett bérbeadni kérte. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg egyrészt az ajánlott összeg csekélységére tekintettel, másrészt tekintettel arra, hogy ezen helyiségekre később a városnak is szüksége lehet és azt esetleg előnyösebb módon értékesítheti, folyamodót ajánlatával elutasítani határozta. Ber- kovics Zsófia illetőségére, a közgyűlés nevezettet felsőbányái illetőségűnek nem ismerte el, mert nevezett nem Felsőbányán született; szülei: Ber- kovics Mendel és neje, Magyarkékes községben, mint italmérők hosszú időn át laktak s Felsőbányára költözésük után csak 1904 és 1906 években lett a családfő, tévesen adóval megróva és az ezen években reá kirótt adót is behajthatatlanság és adótárgy hiányában a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóság 908/906 számú határozatával törölte. így Berkovics Mendel Felsőbányán adót nem fizetett, a község terhéhez hozzá nem járult; tehát az 1886. évi XXII. t.-c. értelmében illetőséget sem szerezhetett; miért is sem őt, sem Zsófia nevű leányát felsőbányái illetőségűnek elismerni nem lehet. A magyar honvédség. Negyvennyolc esztendővel ezelőtt téglavörös nadrágban és sipkában, kimustrált ócska fegyverekkel fölszerelve indult az élet útjára a m. kir. honvédség. Ott voltam a születésénél. Láttam, amikor az első lépéseket tette, mint a kis csirke, mikor kibúvik a tojásból. Tisztekben nagy hiány volt. A magasabb parancsnoki állásba öreg 48-asokat nevezett ki a király, alantas tiszti állásokra pár heti kiképzés után fiatal tanulókat, földbirtokosokat, sőt iparos embereket is. A Ferdinánd cár majdnem minden európai uralkodócsaláddal rokonságban van. Uralkodási pályafutásán ez nagy előnyére szolgált és midőn battenbergi Sándor után a bolgár trónt elfoglalta, nem kezelték mint holmi jövevényt, midőn Bulgária és Keletrumélia egyesítése után Bulgáriába bevonult a Koburg herceget mindenütt a legnagyobb bizalommal és tisztelettel fogadták. Igen, mondhatni, hogy a bizalom jövendőbeli országában sokkal nagyobb volt a fiatal honvédhuszár százados iránt, mint a nagyhatalmaknál, akik a herceg trónralépését elősegítették. S midőn később Ferdinánd király Tirnowba a cári koronát fejére tette, az egész országa orosz uralom alól való felszabadítás öröme már ott ragyogott minden bolgár arcon, mégis félve pislogott a hatalmas zsarnok szomszéd felé. Ferdinánd király a talpára állította Bulgáriát. Orosz Bulgáriából, bolgár Bulgáriát teremtett, amely nem az orosz, hanem a bolgár érdeket tartja szem előtt. Most harminc év után látja hatalmas munkájának gyümölcsét. Bulgária végleg lerázta magáról az orosz igát. Az idegen ráczból (race) származó Koburg herceg magára vette a bolgár karakter legszebb jellemvonását : a politikai becsületességet, az álhata- tosságot, a sors súlyos csapásainak elviselésének bírását és a győzelmi mámorban is mindig megtartani e bölcs mértékletességet. fő-fő generálissimusi állásra a magyar nemzet szemefényét, az öreg József főherceget, akit palatínus Jóskának is neveztek. Az osztrák hadsereg tagjai szörnyű lenézéssel bántak a honvédséggel. Ha kivonultak gyakorlatozni, mosolyogva néztek utánuk s odakiáltották : „hová mentek paprikások?“ No mert a piros nadrág miatt paprikásoknak gu- i nyolták őket. Egyszer aztán ezért Kolozsvárt két honvédtiszt egy egész tele kávéház osztrákot vert ki a főtérre. Hát az igaz bizony, hogy gyönge kis hadsereg volt eleinte a honvédség! Magam láttam, amikor József főherceg szemlére jött Kolozsvárra. A honvédség a főtéren sorakozott, lehetett úgy egy zászlóaljnyi. A vezényletet néhai Istenben boldogult Incédy Samu ezredes vette át s várta mig a Teleki palotából kilép a főherceg. Jött is sok-sok tábornok és kegyelmes ur kíséretében. Két vezéralakra most is emlékszem: Szende Bélára és Ghiczy Bélára. Inczédy Samu vezényelt s a csapatok ösz- szevissza csináltak mindenféle mozdulatot, úgy hogy egyes századok szembe kerültek egymással. Micsoda nevetés volt az osztrák fővártán, amely ott volt a főtéri templom tövében! Hogy a főherceg mit mondott Incédynek, azt nem tudom, de azt láttam, hogy majd a guta ütötte meg. Azóta 48 esztendő telt el. Palatínus Jóska, báró Fejérváry, Szende Béla, Mádi Kovács, Hild Gyula, Ghiczy, Kápolnai Pauer, F'orinyák, Henneberg, Jánky Lajos s a többi mind megtértek őseikhez s itt hagyták nemes emléküket a magyar honvédség történetének lapjain, mert ők voltak az elsők, kik a kis pelyhes madarat sassá nevelték. Kápolnai Pauer István, a nagyíudásu ezredes, a hires garibáldista mondta egyszer: „Meglátjátok fiaim, ha a honvédség valamikor tüzbe kerül, túl tesz a gúnyolódó osztrákokon.“ A jóslat beteljesült: „hirvirágot szednek gyöngyös koszorúba!“ mint Arany János adja Toldi Miklós szájába. A világháború borzalmas jeleneteinek tüz- fénye kellett, hogy rávilágítson a magyar kir. honvédség fenséges tetteire. Egy modern, erős, megingathatatlan hadsereg vált belőle, mely egyre-másra aratja a diadalokat s kivívja a világ első katonája“ nevét, amit Vilmos császár maga adott nekik. Legendák fonódnak a magyar és horvát honvéd ezredek csoda tetteihez s nincs ütközet, hol egyik-másik ezred ki ne tüntetné magát. Jó Incédy Samu! ki annyiszor bosszankodtál a „paprikás“ gúnynév miatt, — de sok örömkönnyet hullatnál most, ha látnád csuka- szürke honvédeidet! S én megvagyok győződve, hogy mikor dicső honvédeink rohamra mennek a muszka állások ellen; Palatínus Jóska lelke oda száll az ezredek élére s kürtfölharsanása után odakiált nekik : „Üsd : nem apád ! A fejét, hogy ne sán- tuljon ! Én édes, drága honvéd fiaim!“ . . . F. J. Ä kecsketenjésztás, íejhiányunk onoslása. A tejhiány napról-napra nagyobb mérveket ölt és táplálkozásunk e fontos problémájának megoldása egyre késik. A hadsereg hus- szükségletének ellátása maga után vonta a szarvasmarha-állomány jelentékeny részének levá- gatását, a külföldről való behozatal nagy akadályokba ütközik, a gazdaságok munkáskéz és takarmány hiánya miatt korlátozzák üzemeiket és igy a tejhiány állandóan fokozódik. Akik a dolgok könnyebb végét szeretik megfogni, azok most azt bizonyítják, hogy az emberiségnek ez az évezredes tápszere nélkülözhető, illetve pótolható, mintha nem szenvednénk szükség-et az ajánlott pótszerekben is. Sokan, sajnos, az illetékes tényezők közül azt ajánlják, hogy korlátozzuk a tejfogyasztást, Budapest székesfőváros már elrendelte néhány hét előtt, hogy a meglevő tej elsősorban a betegeknek és gyermekeknek adassák. A tuberkulózis-ügy szempontjából két okból igen fontos a tejkérdés mielőbbi helyes megoldása: az egyik, hogy a tejet ismertük meg olyan tápláléknak, amelynek a tüdőbeteg előrejutásában kiváló nagy szerepe van. A hatósági intézkedések csak a lázas beteg ré- széro óhajtanák a tejet lefoglalni, de - sajnos — nagy azoknak a komoly eseteknek a száma,
