Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-11-11 / 23. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP Felsőbánya sz. kir. város képviselőtestületének 1915. nov. 3-án tartott rendes havi közgyűlése. Elnök: Farkas Jenő polgármester; jegyző: Spáczay Gyula, közig, tanácsnok. Napirendre térés előtt elnök bejelentette, hogy az 1916. évi költségelőirányzat mindezideig összeállítható nem volt, mivel a főbb bevételei tételek megállapíthatók nem voltak, mihelyt ez, valamint a bérletekre nézve az árverés megtartva lesz, beterjeszti. — Tudomásul vétetett. Belügyminiszter 129769/914. VI. a. sz. leiratára, mellyel Felsőbánya r. t. város tüzrendészeti szabályrendeletét a felmerült észrevételeknek megíelelőleg átdolgozni és jóváhagyás végett újólag felterjeszteni rendelte, a közgyűlés a belügyminiszteri leiratban felsorolt észrevételeknek megfelelően átdolgozott tüzrendészeti szabályrendeletet elfogadta és jóváhagyta. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának, 718/1915. bjkvi sz. véghatározata, Puskás Ferencz gazdasági tanácsnoknak 3 és év 3 havi állami szolgálatának nyugdíjba beszámítása tárgyában, ugyanannak 717/1915. bjkvi sz. véghatározata Almássy Kornél rendőrtiszt nyugdíjba beszámítható éveinek megállapítása tárgyában, — ugyanannak 774/1915. bjkvi számú véghatározata az elhagyott gyermekek segélyalapjának 1914. évi zárószámadása jóváhagyása tárgyában s ugyanannak 747/1915. bjkvi számú véghatározata a közvilágítási pótszerződést elfogadó városi közgyűlési határozat jóváhagyása tárgyában tudomásul vétetett. Szatmárvármegye alispánjának 9602/1915. Jszámu rendeletével az 1914. évi kövezetvám számadását megvizsgálva, azt 6201 korona 13 fillér bevétellel 6194 K 17 f kiadással s 6 K 96 f maradvánnyal helyesnek találva elfogadta és jóváhagyta s felsőbb jóváhagyás végett a törvényhatósági bizottsághoz beterjeszteni határozta. A folyó év végén lejáró városi bérletek ügyében a ; közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a városnak jövőben előállható nagyobb takarmány szükségletére a Szakadás és Bocskai rétet a bérleti tárgyak közzül kivenni és házikezelésbe venni határozta. A rakodó terek közzül a felső rakodó térnek bérbeadását, mint amelyet jelenleg is a város használ, mellőzte. Az árverési feltételeket elfogadta és jóváhagyta és annak alapján a bérleteket 3 vagy 6 évre kiadni határozta. Az árverés megtartásával a gazdasági és pénzügyi bizottságot bízta meg, azzal, hogy a rakodó terek egy évre lesznek bérbeadandók, mivel a magyarláposi vasút építésével ezen terekre szükség lehet. Egyideüleg a közgyűlés tudomásul vette, hogy az árverés tekintettel az idő rövidségére f. hó 15-ére tűzetett ki. Zsigmond Árkos és társa kérelmére a tévesen kiirott kövezetvám visszatérítése iránt a közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg meggyőződést szerezni határozta, hogy a kérelemben felemlített és tévesen felszámított kövezetvám dijak tényleg befolytak-e a városi pénztárba s ennek beigazolása esetén az ily tévesen befolyt összegeket 10% levonásával kérelmezőnek megtéríteni határozta. Verdes Gábor felsőbányái lakos kérelmére, melyben az általa bérelt lakház bérösszege után kivetett járulékok elengedését kérte, a közgyűlés a bizottság javaslata alapján a kérelemnek részben helyt adott és kérelmező által bérbe tartott alsó vasutiház bérösszegével azon időre, mióta kérelmező a bérrel hátralékban van, az évi 19 K 04 fillért, mint a bérösszeg után kivetett járulékot elengedni s ennek leírására főszámvevőt utasítani határozta. Özv. Kremnitzky Albertné kérelme, melyben a kikapcsolás idejére a fürdő és clozett után kivetett vizdijakat törülni kérte, közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a kérelemben felhozottak és viz- müfelügyelő igazolása alapján 1914. évi szeptember 1-től kezdődőleg 1915. évi november hó 1-ig terjedő időre a fürdő és clozettre kivetett vizdijat elengedni és ennek leírására főszámvevő utján adóhivatalt utasítani határozta. - Lévay Károly kérelmére, melyben a nyiresi ut használati jogát birtoka uj tulajdonosára átruházni kérte, közgyűlés az ut használatának átruházását csak az esetben helyezte kilátásba, ha ezt az uj tulajdonos annak kijelentésével kéri, hogy a fuvarozással okozandó esetleges kárért a vagyoni szavatosságot elvállalja. Meddig bírjuk a háborút? Él széles e világon és sajnos a mi hazánkban is sok kishitű ember, akik könnyen a kétségbeesésre hajlanak. Akik folyton aggódnak és felhajtják a kérdést : meddig bírjuk még a háborút ? Már egy éve dörög az ágyú. Hullanak katonáink a jó Isten tudja, mikor lesz már vége ennek a vad zivatarnak. Mennyi ember kell még! Mennyi vér fog még folyni! Mennyi puska és ágyú és mennyi pénz! Nem,a mi utolsó milliónk fogy-e el legelőször?! És igy tovább.Igaz, hogy nagy mérőre tétettünk. De azért nincs ok a kishitűségre. Tavaly ilyenkor, mikor még a tücskök muzsikáltak a mezőn, mikor a kicsépelt gabonát hordtuk a csűrbe, sokan a most lefolyt évet is kibirhatatlannak suttogták. Akkor karácsony volt a végterminus. És most szeptemberben vagyunk. Újra megnyíltak a tudomány, művelődés Ugyanebben a parancsban rendelkezik a tisztek költséges életmódjának eltiltásáról: „Különös figyelmébe ajánlom az ezredeseknek, kövessenek el mindent, hogy a paré- dás bankettek és a szokásos drága ajándékoz- gatások megszűnjenek, a mit annál is inkább elvárok, mert ezáltal megszűnnek azok a költséges reprezentálások is, melyekre egyes ezredparancsnokok magukat tévesen kötelezve éreztek. Minden tiszt feleljen meg társadalmi kötelezettségeinek a legegyszerűbb keretekben; teljesen elegendő, ha csak a parancsoló tábornokok reprezentálnak.“ A császár szigorúan ügyelt arra, hogy ezeket a rendelkezéseit végrehajtsák. Égy Ízben megtörtént, hogy az ulá- nus-gárda egy banketjén, amelyen a császár is részt vett, drága francia pezsgőt szolgáltak föl. Ott a banketen azonnal figyelmeztette a tiszteket, hogy pazarlás a francia pezsgőre pénzt költeni, mikor igen jó és olcsó német pezsgő is van. Nemsokára azután megtörtént, hogy a tisztek egy másik ünnepi banketen ismét francia pezsgőt ittak, de hogy a parancsnak legalább látszólag eleget tegyenek, az üvegekről levakarták a francia vignettát, és német márkát ragasztottak föl. A császárnak valahogy a fülébe jutott ez a pia íraus amire az ezredest nyug- dijaztatta és a tiszteket elhelyeztette. II. Vilmos béke idején is nagy súlyt vet arra, hogy a tisztikarral a legfesztelenebbül érintkezzék. Eljáro- gat a kaszinókba, gyakran velük vacsorái ottan, tanulmányozza a gondolatmenetüket. Alig van valamelyes nagyszabású katonai ünnepség, az ország bármely messze fekvő vidékén, a hova, ha csak időt tud szakítani magának, el ne menne. Ott van az ezred jubileumokon, zászlószentelésekkor, emlékleleplezéseken, tisztavatásokon, parádékon. A hadgyakorlatoknál maga érdeklődik a legénység ellátása iránt, a katonákat megszólítja, családi dolgai iránt érdeklődik, maga jár elől az időjárás nehézségeinek elviselésében. A legégetőbb napon, a legzuhogóbb esőben viharban, órák hosszat kint van a szabadban, szenved és tűr a katonáival együtt. Figyel, hogy a menetelés ne legyen nagyon kimerítő, hogy a pihenés kielégítő legyen, Végül említsünk még meg egy epizódot, amely 1897 junius hónapban egy tiszti banketen játszódott le. Az eset ma, mikor a franciákat a német hadsereg egész vonalon szorítja, - nagyon aktuális. A banketen jelen volt mint vendég Noailles francia hadnagy, Noailles márki akkori berlini francia nagykövetnek az unokaöccse. A császár igen figyelmesen bánt a követ öccsével, több Ízben beszédbe eredt vele és többek között említette neki, milyen szívesen van mindig a tisztjeivel. „Láthatja ön, - mondotta - megosztom velük a lakomáikat, beszélgetek velük, meghallgatom terveiket és azt hiszem, ez igy van jól 1“ — Majd a francia hadseregre mondott bókokat: „Igen szép az önök hadserege, volt alkalmam látni katonáikat, mikor Franciaországban jártam. Gyalogságuk igen jó, bár, azt hiszem, az enyém sem rosszabb. A tüzérségük egyelőre jobb, mint a mienk, de remélem rövid időn belül, utol érjük e téren is önöket, lovasságom azonban jobb, mint az önöké, amit különben viszont önök elismerhetnek.“ . . . Amiről akkor a császár egy hadnagyot akart meggyőzni, ma már meggyőzte az egész világot, első sorban éppen magukat a a franciákat . . . Ifj. Gondu Béla. és nevelődés csarnokai. És ime még ugyancsak bírjuk. Annyira bírjuk, hogy mindennap hoz egy kis, de nem is olyan nagyon kis erőt, dicsőséget. Annyira bírjuk, hogy a nagy orosz gőzhenger, amely már a múlt évben ilyenkor Szatmáron át Budapesten akart uj szenet felvenni és Bécsben meg Berlinben vagy az Isten tudja, hol akart lenni, hazafelé hengerel, s oly hihetlen gyorsasággal siet hazafelé, persze a jó magyar és porosz széntől hajtva, hogy meg sem áll sem Ivangorodnál és Varsónál, sem Lublinnál és Brest-Litowsknál, sem Nowogeorgievsknél és Kovnónál, hanem ezeket a jó és fontos pontokat most lehengereli és siet, siet Moszkva felé s csak a legfőbb Hadúr tudja, hol feg megállani. Meddig bírjuk? Még soká, nagyon soká. A dicsőségig. Emberünk még sok van. Minden város tele van még emberekkel. Csak nézzünk be a kávéházakba, a mulatóhelyekre, a kocsmákba és meggyőződhetünk, hogy mennyi ember, tagba szakadt férfiak vannak még, akik mind elmehetnének a háborúba, ha szorulna. Aztán te is kedves olvasó még itthon vagy; meg én is; még sok ezer te és sok ezer én, akik mind elmegyünk, ha szükség lesz ránk. Kevés a puskánk? Amiatt ne fájjon senkinek a feje. Mire megyünk és mire mennünk kell a vállain- kon fog lógni! Ágyúink? Hála Istennek, bővi- ben vagyunk ; annyit vettünk el az orosztól, hogy már azokkal lehetne az oroszt visszakergetni. Kevés a muníció ? Ne higyje el senki, hiszen éjjel-nappal gyártják s nem is csak egy gyárban. Nem a mi muníciónk fogyott ám el. Hát a pénz dolgában ? Oh, még neked is van. Nekem is van még. Másnak is van. A szomszédnak is, az államnak, a hadseregszálli- tóknál még pláne sok is van. Tehát ebben sincs baj. Amire a katonának szüksége van az ellenség verésére, abban nincs hiány. A magyar katona, akár honvéd, akár közös, derekasan szokta a dolgát végezni. Csak türelem kell, bizalom kell! Egy kis szenvedéstől, munkától, nélkülözéstől nem szabad félni. A jó Isten segítségét kell kérnünk, az biztos. Ő legyen mellettünk, jöhet akkor bárki is ellenünk. A háborút bírjuk, ha mindenki erejéhez képest a haza javára közreműködik. A győzelem a mienk ! B. Konrád. Felsőbányái behivottak:*) F. évi november hó 3-án bevonultak. 826. Csicsó Tyirilla, 827. Kádár János, 828. Máj- dik Péter, 829. Mészáros Ignácz, 830. Nagy Sándor, 831. Rettegi Lajos, 832. Rézműves Sándor, 833. Rup Lázár, 834. Varga József. Mint elszabadságoltak behivattak: Bauer Mihály, Dácsek Péter, Dáncs János, Gájer István, Ilucz Gergely, Vigyikán Simon. A besorozottak közzül különféle jogcímek alapján fölmentést nyert összesen 62. Fölülvizsgálat folytán mint rokkant elbocsájtatott 8. Mint alkalmatlan gyenge 3. Ebből kórházba küldetett 1. Újabb szemlén besoroztatott 1. A vett hivatalos értesítések alapján hősi halált halt összesen 21. Különfélék. Vízjogi tárgyaláson Kacsó Károly, müsz. főtanácsos, Manyu Béla t. vm. főjegyző és Pintér László kultur s. mérnök itt jártak. Sorozás f. hó 6-ikán ejtetett meg. A vizsgáló bizottság tagjai voltak: Balogh Ferenc honvéd alezredes, Kölcsey Zsigmond honvéd százados, a katonai orvos, Bradofka Frigyes, polgári elnök, Farkas Jenő polgármester, dr. Csausz Károly ügyv. orvos és Schultz Ferenc, katonai nyilvántartó. I TT" ..... Mély részvéttel vesszük Qé resy János.j a ^ogy mátészalkai Géresy János nyugalmazott telekkönyvvezető, a reform, egyház presbytere, városi képviselő, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa tegnap, kedden este hosszabb szenvedés után elhunyt. A boldogult igazi puritán ember volt, aki általánosan tisztelt és becsült nevet vívott ki magának. Múlt csütörtökön délután három órakor helyezték örök nyugalomra. A család gyászjelentése igy hangzik: Térj meg én lelkem a te nyugalmadba, Mert az Ur jól tett teveled, (Zsolt. 116. 6.) Özv. Géresy Jánosné született *) L 17.-22. sz.
