Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-11-11 / 23. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP Batternay Friderika a maga és gyermekei ne- 1 vében mély fájdalommal jelenti, hogy szeretett férje, mátészalkai Géresy János ny. kir. telek­könyvvezető a református egyház presbytere, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, éle­tének 67-ik, boldog házasságának 37-ik évében november havának 2 napján, délután 7 órakor az Urban csendesen elhunyt. Kedves halottunk porrészeit november hó 4-én délután 3 órakor temetjük. Nagybánya 1915. november hó 3. Gé­resy Gyula, Géresy Gizella, Géresy Erzsébet, Géresy Juliánná, Géresy Mária gyermekei, Gé­resy Kálmán, Géresy Imre, özv. Kőváry Józsefné, szül. Géresi Ilona, Géresy Albert testvérei. Adótárgyalás. A III. oszt. kereseti és nyilv. számadásra kötelezett vállalatok adótár­gyalása f. hó 4-ikén volt Nagybányán. Innen a tárgyaláson megjelentek Farkas Jenő polgár­mester és Pap Márton, fősz. adóü. tanácsnok. A gabona neműek rekvirálása tárgyá­ban a földmivelésügyi miniszter. 7900. ein. sz. alatt a következő rendeletet küldte meg sür- gönyileg a Nagybányai Gazdasági Egyesületnek: „A gabona készletek bejelentése és közszükség­leti célokra való igénybe vétele ügyében 3925 M. E. szám alatt ma megjelent rendeletre való hivatkozásra felkérem az egyesületet, szívesked­jék tájékoztatni az érdekelteket, hogy I. novem­ber l-étől kezdve december hó 25-éig, búzát, rozsot, kétszerest, árpát és zabot senkinek sem szabad vásárolni csak a hadi termény részvény- társaságnak vagy bizományosainak, akik a vá­sárlás megkezdése előtt a társaság által ré­szükre kiállított igazolójegyet a főszolgabírónak láttamozás végett bemutatni és a községi elöl­járóság felhívására felmutatni kötelesek. 2. Aki rozs, kétszeres, árpa és zab termését a hadi­termény részvénytársaságnak november hó 1-től december hó 25-ig eladja, vagy ela­dásra felajánlja; gabonájáért megkapja a ha­tóságilag megáilapitott legmagasabb árat s az 1916. január 1 után az át nem vett termények után havonként és métermázsánként 20 fillér őrzési térítést kap. 3. november hó 25-től 28-ig mindenki tartozik bejelenteni, hogy beleszá­mítva azt is, a mit már előbb eladott, de még el nem szállított mennyi búzája, rozszsa, két­szeresse, árpája, zabja és lisztje van, tartozik tevábbá bejelenteni, hogy gazdasági és háztar­tási szükséglet cimén mennyit tart vissza és igy ennek levonása után, mennyi a feleslege ? 4. A november 28-iki összeírás után is jogosítva van még mindenki december hó 25-ig készletét a haditermény részvénytársaságnak, vagy bizo- mányossainak a maximálás áron eladni. Decem­ber 25-étől kezdve azonban a háztartási szük­ségleten felül levő minden gabona és liszt, köz­szükségleti célokra rekviráltnak tekintik és a termelő köteles azt is a maximált árnál 4 ko­ronánál alacsonyabb áron a hadi termény rész­vénytársaságnak átszolgáltatni. 5. Ezek közlé­sével kérem felhívni az érdekelt közönséget, hogy gazdasági és háztartási szükségletén felül való készletét saját érdekében s közérdekből mindenki sürgősen jelentse be a haditermény részvénytársaságnál. Ugyanez alkalommal ké­rem felhívni az érdekelt közönség figyelmét arra is, hogy a gabonára vonatkozólag ma kiadott kormány rendelet a bab, borsó és lencse kész­letükre is vonatkozik és ha azt december hó 25-éig a haditermény részvénytársaságnak el nem adja vagy nyílt piacon közvetlen fogyasz­tás céljaira el nem árusítja, vagy nem adja el olyan kereskedőnek, aki hüvelyeseiket helyben kicsinyben árul; bab, borsó és lencse készlete a maximális árnál 4 koronánál alacsonyabb áron elrekviráltatik. Földmivelésügyi miniszter. Gyűjtések és adományok. Sirvilágitás megváltás. Pap Erzsiké és Farkas Giziké gyűjtése. Farkas Jenő 5 K, Schultz Ferencz 1 K, Stoll Béla 5 K, Spáczai Gyula 2 K, Puskás Ferenc 2 K, Wider Lázár 1 K, Pap Márton 2 K, Máriás György 1 K, Lányi Gyula 1 K, Fi- ztly Sándor 5 K, Jeremiás János 1 K, Nopcsa Mária 40 f, Jancsó Janka 1 K, Vagányi Kálmán 1 K, Mikola Gyuláné 1 K, Szilágyi Ibolyka 1 K, Bay Károly 1 K, Dr. Csausz Károly 5 K, Bauer Gyula 2 K. Bradoíka Frigyesné 4 K. Rajz ír énke és Pap Elluska gyűjtése. Bradofká Frigyes 5 K, Dr. Tóth Gábor 3 K, Illés Sándor 3 K, Dr. Berks Aurél 3 K, Magyar László 1 K, Dimand József 1 K, N. N. 1 K, Mangu Béla 1 K, Kacsó Károly 2 K, X. Y. 50 f, Weisz Jenő 1 K, Kilián Béla 1 K, Rotsteinék 1 K, özv. Csausz Tiva­darné 1 K, Lévay Ferenc 3 K, Szabó Károly 1 K, özv. Gábor Józsefné 1 K, Gábor Sándor 1 K, Likker Károly 1 K, Tomasovszky Imre 1 K, Pály Ede 2 K, Nagy K. 1 K, Anka János 3 K, Lupán Athanázné 2 K, Berkovitsné 2 K, X. Y. 20 f. Szegények részére: özv. Süssner Ferencné 20 K. Pircsy Kálmán gyűjtése a nagy­bányai főgimnáziumi és polg. leányiskolái ta­nulóktól 5 K. A hadsereg részére: Szelleny László 4 vörös réz s 1 sárga réz edény, Be- reczki Károlyné 6 ólom és sárga réz darab, Haró Lajosné 14 sárga és vörös réz s ólom edény, Veress Istvánná 5 ólomdarab, Bradoíka Frigyesné selyem szövet és tépés, és Likker Károly 4 sárgaréz darab. Haldinszky József szövetek. Uj vonatok. Folyó év november hó 8-tól kezdődőleg az 5812. számú vonat, mely Felső­bányára érkezik délelőtt 10 óra 14 perckor és és az 5711. számú vonat, mely indul Felsőbá­nyáról délután 2 óra 50 perckor ismét forga­lomba jött. Ezüst ár. A m. kir. pénzügyministerium 1915 évi október hó 25-én kelt 116.892 szám alatt kelt leiratával a hazai bányákban termelt ezüstnek beváltási árát 1915. évi november hóra Egyszáztizenkettő (112) K-val állapította meg. Ólomár. A bányakerületi fémkohó mü­veknél beváltandó bánya és kohóterményekben foglalt ólomnak 100 kg-kénti beváltási árát 1915. év november 1-től 65 K-ban állapította meg a nagybányai m. k. bányaigazgatóság. Hazádnak rendületlenül . . . Jósa And­rás, aki a 48-as időkben nemzetőr volt Károlyi György századában, a nagy napokra visszaem­lékezve a következő epizódot mondta el éle- ményeiből : - Pesten laktunk a régi Cukor és Magyarutca sarkán L alakú emeletes házban. Ugyanazon ház földszintjén udvarra nyíló szo­bában lakott nemzeti irodalmunk büszkesége: Vörösmarty Mihály. Az elhelyezés olyan volt, hogyha kinéztem az ablakon, beláttam a költő szobájába. Minden délután ott ült Íróasztalánál aranyhimzéssel díszített megyszinü házisapkájá­ban; szájában csibukkal, előtte egy kis kancsó borral. Rótta a sorokat, irta azokat a gyönyörű verseket, melyek olyan naggyá, gazdaggá tet­ték irodalmunkat. Megfigyeltem őt sokszor, az alkotás perceiben. Néha félórákat is elgondol­kozott s egy kis, udvarra való mozgás után azonban egyfolytában annyit irt, hogy szinte ki- merithetetlennek tűnt föl invenciója és költői készsége. Ilyenkor a tartalom és forma egy­szerre született meg nála. Mindig büszkén gon­dolok arra az időre, mikor láttam egy nem örökké jubiláló reklám-poétát, hanem igazi klasszikus költőt az ihletés pillanataiban. Majd­nem mindennap pont 3 órakor meglátogatta Vörösmartyt Petőfi Sándor is. Amennyire visz- szaemlékszem, Petőfinek arcán mindig komoly­ság ült, őt mosolyogni, vagy bort inni nem láttam soha, de a kínálást a szives gazda nem mulasztotta el soha. Petőfi mindig állva beszélt Vörösmartyval. A beszélgetés tárgyáról semmit sem mondhatok, de azt megfigyeltem, hogy Pe­tőfi rövid kérdéseire Vörösmarty mindig hosz- szabb magyarázattal válaszolt. — A látogotás után Vörösmarty mindig kikisérte vendégét, de mindig csak a kapualjnak udvarra eső részéig. Egy alkalommal itt beszéltem a nagy költővel. ; Nemzetőr voltam akkor a Károlyi György szá­zadában s épp hazafelé igvekezve, találkoztam velük. - Nemzetes öcsém, maga ilyen fiatal és gyenge testalakkal nemzetőrnek csapott fel? - kérdi Vörösmarty. — Igen, bátyámuram, - feleiéin — a haza iránt való szeretet mindenre képesít és mindenkit megerősít, aki magyar. — Derék dolog! Ösmeri verseimet? Amit már a szomszédság jogán is megkérdezhetek. — Mind ösmerem, mind szeretem. S ekkor kezet szorí­tott velem Vörösmarty Mihály és igy szólt: Felejtsd el öcsém mind, csak azt az egyet tart­sad emlékedben a sírig, mely úgy kezdődik, Hazádnak rendületlenül . . . BoIgár=ország. A világháború rettenetes színjátékéba ismét egy uj szereplő jelentkezett és oh csodák-csodája, az uj szereplő a mi se­gítségünkre jön: Bolgárország. Uj szövetsége­sünket nemcsak a térképről, hanem még inkább az utolsó balkán háború borzalmas eseménye­iből ismerjük. Magunk előtt látjuk jóravaló, vitéz népét, amint hősi küzdelemmel harcol a törökök ellen s nagyrészt ö vivja ki a győzelem I jutalmát. Mikor aztán a rettenetes harcokban kimerült, ellenséggé lett az addigi szövetséges s kicsavarta kezéből a pálmát. Mindannyian em­lékezhetünk erre a történelmi alakulásra. Bizo­nyára mindannyian rokonérzesünkkel és részvé­tünkkel gyászoltunk annak idején a vitéz bol­gár nemzettel. Történelmük. A bolgárok kü­lönben is sok küzdelmeken mentek keresztül. Régen az avarok uralma alatt álltak. Boris khán alatt 864-ben elfogadták a kereszténységet. Si­meon khán alatt nagyon megrősödtek, de ké­sőbb a görögök fenhatósága alá kerültek. Csak 1200- körül szabadultak fel ebből a szolgaság­ból. 1356-ban a hatalmas Török nép tette rá a bolgárokra a kezét s ettől fogva 485 éven át hordozták a Török igát. — Oroszország szegő­dött Bulgária mellé patronusnak. De bizony olyanforma volt mindig, mint a báránybőrbe bujtatott farkas. O éhezett leginkább a szegény országra. 1877- 78-ban volt a bolgárok szabad­ságharca s ekkor országuk egy része felszaba­dult a török járom alól. 1879-ben monarchiává tették. De ekkor mindjobban érvényesült az orosz befolyás. Szegény bolgárok cseberből ve­derbe kerültek mert bizony még a minisztereik nagy része is az orosz tábornokok sorából ke­rült ki. Sokféle küzdelem, összeesküvés után, 1887. évben Kóburg Koháry Ferdinánd her­ceget választották meg fejedelemnek, ki aze­lőtt és azóta is sok időt töltött Magyar- országon. — Bolgárország földje. Bolgáror­szág földjén lapály és hegy változik. Hegy­ségei nem magasak, vizei is jelentéktelenek. A Dunán kívül nincs is nagyobb folyóvize. A lakosság földmiveléssel, iparral foglalkozik. A földbirtok majdnem mindenütt nagyon el van aprózva. Egyébként is nagyon egyszerű módon gazdálkodnak. Főtermékük a búza, hires a kert­művelésük és rózsaültetvényük. Állattenyészté­sük szintén jelentékeny. Vannak bányáik, gyógy­forrásaik, de még nem tudták eddigelé meg­felelően kiaknázni. Lakosság. Bolgárország la- kossainak száma 1910-ben 4.284,844 volt, ebből 3.494,381 bolgár, 485,038 török, a többi görög, szerb, stb. A nép nagyrésze görög-keleti val- lásu, 3.346,773 ; róm. kath. van 29,442, protes­táns 5,402, zsidó 37,653, mohamedán 603,113. Iskolák. Bolgárország újabban sokat fejlődött. Sok iskolát építtetett s egyébként is igyekezett a nép szellemi műveltségét emelni. Mig 1897- ben 44®/o volt az irni-olvasni nem tudók száma, addig 1906-ban ez a szám 16°/o-ra esett. Az iskoláztatás 8 — 12 évig kötelező. 4581 népisko­lájuk, 20 gimnáziumuk, egy egyetemük. Had­erejük. Bolgárországban a védkötelezettség a 20-46 évig tart. Á szolgálatképtelenek 10- 1000 frank hadmentességi adót fizetnek. A tény­leges szolgálati idő a gyalogságnál 2 év, a többi fegyvernemnél 3 év. Az országnak háborúban körülbelül a következő hadereje van : Tényle­ges: 8000 tiszt, 230,000 ember, 50,000 ló, 9000 málhás állatt. Tartalékhadsereg: 2000 tiszt, 90,000 ember 7000 ló, 2300 málhás állat. Nép­fölkelés : 1000 tiszt, 55,000 ember. 1000 ló. Pót­csapatok : 500 tiszt, 8000 ember. A bolgár had­sereg jól fel van szerelve, kitünően képzett és rendkívül bátor. Hisszük, hogy vitézségük köze­lebb segít minket, az általánosan óhajtott be­csületes békéhez! A harctérről. I. Kozákfalva, 1915. X/24. Nagyságos Pol­gármester Ur! Régóta készülők már Írni, de mozgalmas napjaink meggátoltak ebben. Hála a Gondviselésnek a 12-iki ütközetből is szeren­csésen jöttem ki, dacára annak, hogy 13-án lá­baim nagyban közreműködtek ennek elérésé­ben . . .! Munkával töltjük el a nap legnagyobb részét. Kubikus, kőműves, kályhás, ács stb. ipar­ágak nagyrészét ma értem s túlzás nélkül mond­hatom, hogy egy galíciai templom építéséhez is hozzá mernék fogni, - igaz - szavatosság nél­kül. — A muszkák elég tisztességesen viselked­nek, leadnak naponta 8-10 srapnel adagot, de kitűnő fedezékünkben csak kacagjuk ezt a mu­níció pazarlást. — 19-én „Pokoli ágyutüzet“ kapott a muszka, a gránátok rémes fütyülése, bugása 15 percig tartott ... És a muszkák úsztak a levegőben, — kiverte őket a gránát és feldobta a levegőbe. Ugyanekkor egy kiro­hanást csináltunk s 108 ruszist fogtunk. - A kozákokkal is volt egy kis csetepaték. Bestiális népek ezek: lő, szúr, vág, harap még a lova is, de végre mégis Mi — bakák - kerekedtünk

Next

/
Thumbnails
Contents