Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-11-11 / 23. szám

évfolyam. S3, szám 1015. november 11_

TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

= MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = j

*

Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. j Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő:

Dr. Moidován Ferenc helyett FARKAS JENŐ

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

Gróf Tisza István a világháborúról.

Wiegand Károly, az amerikai lapok ismert berlini levelezője, kinek igazságos tudósításai miatt Londonban folyton panaszkodnak, több amerikai lapban intervjut közöl, amelyet gróf Tisza Istvánnal folytatott.

A beszélgetés során Tisza arra a kérdésre, hogy lesz-e béke vagy meddig fog tartani a háború, kijelentette, hogy az ellenségeinktől függ.

Nekünk sohasem voltak agresszív tendenciáink. A mi háborúnk a védelmi háhoru jellegével bir, de nekünk garanciák kellenek jövendő biztonságunkra.

Viegand cikkében kijelentette, hogy hatalmas befolyása van, amely úgy a mai politikai helyzet, mint a jövő eseményei tekintetében messze meghaladja saját határait.

Tisza legerősebb embere volt Magyarországnak a háború előtt is, de a háború még nagyobbá, erősebbé tette.

A központi hatalmak részéről a háborúban vezető szerepet játszó férfiak nagyobb részével talákoztam — Írja Wiegand — velük eszmecserét is folytattam, de nem habozom kijelenteni, hogy Tisza a legnagyobbak közé tartozik.

Arra a kérdésre, hogy végéhez közeledik-e Szerbia drámája, azt felelte a miniszterelnök:

— Azt hiszem, hogy igen.

TÁRCA.

II. Vilmos császár a katona.

Vilmos császár 1900-ban egy emlékmű leleplezésekor mondotta a következő szavakat : „Ha egy világraszóló nagy eszmét keresztül akarunk vinni, ahhoz a toll csak akkor elég, ha megfelelő számú fegyver támogatja.“ Kétségtelen, hogy a császár nagy eszméje a német világuralom, melynek megvalósítása érdekében épp oly szeretettel próbálta a békét ápolni, mint amilyen elhatározással a fegyverek útjára lépett velünk együtt múlt év augusztus havában, miután az ellenséges hatalmak a békés megerősödés lehetőségének útjába állottak. De kétségtelen az is, hogy a német császárnak ez az energikus kardmegmarkolása épp úgy a szövetségi hűségnek a megnyilvánulása is, mint következménye az Isten előtti felelősségben való annak a hitnek, mely talán csak egy vérbeli uralkodónak juthat osztályrészül.

Idézett kijelentése megmagyarázza azt, miért szervezett Németországból katonai államot, de megérteti azt is, hogy a tollat a fegyverek mellett egyenlő rangú tényezőnek ismeri el. S ha ehhez még hozzá tesszük, hogy Németországban a legtöbb toll a tudományért szánt, akkor előttünk áll a német birodalom két fő tartóoszlopa : a tudomány és a hadsereg.

A tudomány hadseregét a császár büszkén

— Döntő fordulathoz fog-e vezetni Szerbiában a végső kifejlődés?

Reméljük, hogy igen, de” ez a szövetségesektől függ.

— Kivánt-e már Szerbia békét kötni?

— Nincs tudomásom róla, hogy Szerbiának békeintenciói volnának.

— Mi lesz Szerbia sorsa?

— Nem vagyok próféta, de Szerbia kisebb, gyöngébb lesz. Semmi esetre sem maradhat annyiban a dolog, hogy Szerbia ismét egy tűzfészek maradjon. Ausztria- Magyarország békéjének veszélyeztető forrása legyen.

Wiegand megjegyezte, hogy Amerikában erősen gyökeret vert az az impresszió, hogy ha az ántánt-hatalmak a központiakat nem fogják katonailag legyőzni tudni, akkor Anglia kereskedelmi és üzleti összeköttetéseinek megsemmisítésével békére kényszerítheti azokat.

Tisza erre azt felelte, hogy ez az impresszió csalódásnak fog bizonyulni. Anglia ki fog ebből ábrándulni. Igaz, hogy a háborút nem vagyunk képesek nyomban invázió utján Angliával vinni, de Anglia szövetségeseinek egynémelyiket szivén találhatjuk.

A szerb Campagne lezárása után csapataink felszabadulnak, máshová mennek. Hogy hová, azt nem mondhatom meg, de csak egy pillantást kell vetnie a térképre, eltalálja az igazat. Magyarország ép úgy, mint a többi központi hatalom, a végtelenségig kibírja.

Tisza ezután rendkívül melegen beszélt a magyarok hősiességéről. A maés szeretettel támogatja, a fegyveres haderőt ő maga vezeti. II. Vilmos elsősorban katona. Ezt ma nagyon is tudjuk. Hogy békében is menynyire katona volt, arról szóljon az alábbi pár sor, mint mindig kedves ismétlés.

Trónralépésekor energikus kézzel látott hozzá a hadsereg szemlének megjavításához. Két főfeladatot tűzött ki maga elé : a közkatonák nehéz sorsának könnyítését és a tisztikar erkölcsi életének a megjavítását. A legénység élelmezését bőségesebbé tette, a tulszigoru büntetéseket enyhítette és az erőltetett marsolásokat, meneteléseket kedvezően módosította, végül pedig a legénységgel szemben humánusabb bánásmódot rendelt el, a miről tanúságot tesz az akkoriban kiadott következő napiparancsa : „A hadseregben minden egyes katonát igazságossággal és jósággal kell kezelni, mert csak igy lehet őket a kívánt önmegtagadásra és tisztjeik iránt való szeretettel teljes bizalomra nevelni.“ Képzelhető, hogy ez az intézkedés egyszer és mindenkorra ragaszkodóvá és hálássá tette iránta a katonákat. A tisztikar életmódjának szolidabbá tételére, valamint a tiszti pályának szélesebb néprétegek számára való megnyitására irányuló törekvései, illetően rendelkezései azonban — bár csak múló pillanatokig — nem keltettek szimpatikus benyomást a tisztikarban. De ez a zúgolódás csak elszigetelt volt és inkább a hirtelen változás okozta. Igen rövid idő alatt minden tiszt belátta, hogy a császárnak van igaza. A tisztekre vonatkozóan életbeléptetett rendszabályai közül legnagyobb

gyarok ismét bebizonyították, hogy milyen nagy hazafiak és nagy katonák s hogy milyen bámulatos kitartásra képesek.

Tisza ezután a Magyarország és Anglia közötti viszony elhidegüléseiről szólott, amit igazán sajnál, de silány hypok- rizis az Anglia részéről, hogy a szabadság háborúja ez a militarizmus ellen. Anglia fél Németország kereskedelmének rendkívüli fejlődésétől. Anglia tengeri des- potismusa az, ami ellen sikeres védelmi- háborút viselünk.

A párisi kabinet válságáról nem nyilatkozott Tisza, ellenben kijelentette, hogy akik Londonban Grey bukásán fáradoznak, azok a végletekig menő háború hívei.

Romániáról kijelentette Tisza, hogy nem úgy néz ki a dolog, hogy Románia az ántánthoz csatlakozzék.

Arra pedig, hogy Románia velünk jöjjön, nem is számítunk.

Végül a diplomáciai akcióról szólott a miniszterelnök.

— Júniusban Conrád báró azt kérdezte tőlem, hogy mit tehet a diplomácia a Balkánon. Erre azt feleltem hogy: ha ön az oroszokat megveri, akkor mi leszünk minden idők legnagyobb diplomatái. Ha pedig az oroszok verik meg Önt, akkor mi mindnyájan ostobák leszünk.

Harctéren levő fiainknak legkedvesebb == ajándék egy hazulról érkező hírlap!

fontossága volt annak, a mely kimondotta, hogy a tisztikart demokratizálni kell. Az 1890. évi március 29-én e tárgyban kiadott császári parancsban a következőket mondja:

„Népünk műveltségének növekedése megadja immár a módot ahhoz, hogy tisztjeinket mind szélesebb rétegekből szerezzük be. A születési arisztokrácia napjainkban már nem követelhet kizárólagossági jogot a hadsereg tisztikarába való jutásra. A/ lélek nemessége olyan tulajdonság, amely méltóvá tesz mindenkit a tiszti kardbojtra, igy tehát tisztjeinket rekrutál- hatjuk mindazokból a körökből, a hol a léleknek ez a nemessége föllelhető. Ezért tehát kiváló arisztokrata-sarjainkon, továbbá tiszti és hivatalnoki családaink gyermekein kívül, a kikből eddig hadseregünk magva állott, a derék polgári családok sarjainak a tisztikarba való bevonását is szükségesnek tartom, annál is inkább, mert a hadsereg jövőjét igy jobban biztosítottnak látom. A polgári család fiaira ez nagy meg- tisztelés lesz és bizton hiszem, hogy ők is egyek lesznek a többiekkel a tradíciók és hazaszeretet ápolásában. Éppen ezért, hogy a polgári elem térfoglalását a hadseregben megkönnyitsem, elrendelem, hogy a tisztikarba való fölvétel ezentúl ne köttessék az eddig megállapítva volt nagyobb otthonról való pénzjáradékokhoz, hanem ezentúl fölvehető legyen minden olyan polgárcsalád fia, a kinek szülei hónaponként legalább a következő járadékot tudják garantálni: a gyalogságnál, vártüzéreknél és pioníroknál 45 márka, a tüzéreknél 70 márka, a lovasságnál 150 márka.“