Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-06-24 / 13. szám
/ If IX25I. évfolyam. IQ. széirti, 1016. ju.n.ÍTJs TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ír Felelős szerkesztő: Dr. Moldova» Ferenc helyett FARKAS JENŐ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A megyebeli románok. Történelmi időket élünk. A háború csattogó forgataga végig sepri a konti- ncnsffcw-J^pfosszusait és mennyropogtató égzengés kiséri a soha nem látott zivatart. Ez a vihar már több, mint tisztitó. Alapjaiban rángatja a megvénhedt földet s re- csegve-ropogva omlik a kultúra büszke, de hazug palotája, hogy nyomában lassú méltósággal emelkedjék az uj, az igazi, az örök. Kergetik egymást az események, a háború tüzes szekerébe fogta magát, a történelmet, hogy napok alatt végigszáguld- jon évszázadokat. A mi csendes vármegyénk eddig csak lelkesedésből és az elmaradhatatlan gyászból ismeri a háborút. Nyugodtan, a fensőbbségbe vetett rendíthetetlen hittel szivében, él az itthon maradt nép a maga mindennapi munkájának és fokozott buzgalommal pótolja a távol viaskodó munkás kezeket. A történelmi napok kellemes mozzanatot loptak most a szomorú egyhangúságba. A szatmárvármegyei románság hitvallást tett, hűséget fogadott a hazának és a királynak. Ki merte mondani azt, amit vérrel, akarattal, meggyőződéssel már tizenegy hónapja cselekedett. Megfogjuk a meleg kezet, amely felénk nyúlt, megszorítjuk a becsületes jobbot, amely közös munkára kínálja magát, szemébe nézünk a nyílt ábrázatnak és összedobban a szivünk is egy közös, szent érzésben : a rendületlen hazaszeretetben. Ennek a nagy kataklysmának kellett eljönnie, hogy bizonyosságot tegyen róla, hogy ez a föld, az édes, mindnyájunk földje egyképpen ontja áldásait, egyformán méri az igazságot, különbség nélkül öleli magához gyermekeit. Ott együtt a Kárpátok szűzi taraján, az ajkak más- és másképpen szólnak, az imák több nyelven kiáltanak segítségért, erőért, de a véres fegyvereknek egy a célja, közös véres munkából ered a diadal, mindenkinek egyféleképen jut ki a dicsőség aranyából. A közös vércsatornák, amelyek immár folyamokká dagadtak a harctereken a közös haza védelmében, elhozták láthatatlan utón közibénk a maguk drága értékét és amit meggyőző érvek bosszú időn át nem voltak képesek nivellálni, amit tudományos, nagy férfiak a szó és igazság erejével évtizedek alatt nem tudtak elérni, ime a fegyverben álló istenadta nép át- revelálta a lelkekbe, pillanatok alatt. A temetkező jelenbnn íéröwtkezik a meg nem érett múlt és bíboros vérben születik a nyugalmas jövő. A magyar románság testvéri érzülete testvéri szeretetre talál. Együtt haladunk vérés útvesztőkön, megsiratott Golgotákon, mi az egy haza, nemzeti becsületért viaskodó gyermekei. Legyenek meggyőződve román testvéreink, hogy Magyarország, a mi közös édes anyánk soha nem volt és nem is lesz mostoha. Közgyűlés Igl5. évi április 2-án. Elnök: Farkas Jenő polgármester, jegyző: Pap Márton adóügyi tanácsnok, hitelesítők: Bra- dofka Frigyes, Likker Károly és Puskás Ferenc. Polgármester hivatkozva a nemzeti hadiköl- csön jegyzése ügyében kiadott főispáni és alispánt rendeletre és a miniszterelnöknek 1915. évi május hó 27-ikéről keltezett felhívására, - előterjesztette, hogy Felsőbánya városa az árva- gyámpénztári tartalékalap terhére 10.000 korona névértékű ö'/Wo'OS hadikölcsönkötvényt jegyezhetne, miáltal az alap kamatjövedelme nüvel- tetnék, maga az alap teljesen biztosítva lenne és rendeltetése céljából sem vonatnék el. A névszerinti szavazást elrendelve, feltette a kérdést: Kik fogadják el azon előterjesztést, hogy az ezidőszerint 15.804 K 27 fillért kitevő városi árvagyámpénztári tartalékalap terhére 10.000 K névértékű 5Y20/'0-os hadi kölcsönkötvény jegyeztessék. - Igennel szavaztak az összes képviselő- testületi tagok. így a város képviselőtestülete megértve a haza szózatát, átérezve a nemzet létfenntartásért északon és keleten folyó óriási életharc nagy fontosságát, megértve azt, hogy az eddig szövetséges volt, most azonban önző érdekből hitszegő lett olasz árulásnak megtorlására is, tehát az uj ellenséggel és uj veszéllyel szemben fokozottabb gazdasági erőkifejtésre és áldozathozatalra van szükség és a nemzetnek meg kell hoznia nemcsak a vérben, de pénzben, gazdasági eszközökben is mindezeket az áldozatokat, melyeket a haza érdeke kíván s amelyek az egész vonalon ellenségeink legyőzését, harcunk végleges sikerét biztosíthatja: hazafias lelkesedéssel és készséggel, egyértelmű elhatározással kimondotta, hogy a tett előterjesztést elfogadja és a városi árvagyámpénztári tartalékT A R C A. Egy henvéd őrmester naplójából. (Folytatás és vége.) Találtam még vagy 3 darab fegyvert, melyekhez hűtlenek lettek gazdáik. A fegyvereket összetörve ott hagytam, a muszkát pedig átadtam az őrségnek, de előbb dohánnyal megkínáltam, a miből nekem mindig bőven jutott. Különben is a magyar honvéd mindig kollegásan bánik az ellenséggel. Megtörténik, hogy a le- fegyverezés után kézszoritással üdvözlik egymást, amit a muszka sokszor kézcsókkal fogad. — Másnapra virradóra óriási tűzre ébredtünk fel. Honvéd bajtársaim krumplit főztek a nagy deszkaraktárban s véletlenül a tűz martaléka lett az egész deszka készlet. Égett cirka 3 napon át. Innét tovább üldöztük az ellenséget, mint ágyú fedezék. - Az ellenség részéről alkonyaikor nagy ágyú és srapnel tüzet kaptunk, melyet igazán mint megszokottat minden félelem nélkül fogadtunk. Az országúton álltam, mikor egy ismerős tartalékos tiszt arra felé jött és azt kérdezte : „hogy vagyok s hogy birom-e még ?“ Sok mindent felelni rá nem volt időm, mert egy gránát épp a hátam mellett csapolt le i egy ló az árokba esett, az árok szélén lévő karfa összetört, mi pedig a föllocscsanó sártól nagyon sárosak lettünk s megremegtünk egész valónkban. Gyorsan hozzáláttunk az ágyuk elhelyezéséhez és aztán erősen tűz alá vettük a futva menekülő ellenséget. Nemsokára rajvonalba fejlődve üldöztük tovább. Alkonyodott, mikor egy szép fenyvesbe értünk s nyomultunk előre a hegy magaslata felé. Egyszer csak puska ropogásról Ítélve, azt hittük, hogy saját Csapatainkkal vagyunk szemben, mire parancsnokunk engem, ki akkor már őrvezető voltam, egy másik őrvezető kollegámmal és 6 közemberrel kiküldött fölkutatni, hogy tulajdonképen kik tüzelnek reánk. Az erdőre sötét est borult, mikor 8-án bujkálva fölértünk a tetőre. A tüzelés mind két részben szünetelt. Erős kiáltással oda kiáltok : „honvédek ne tüzeljetek ránk, hiszen mi is honvédek vagyunk.“ Semmi válasz nem jött. Még egyszer átkiáltottam, ha feleletet nem adtok tüzeltetni fogok. Feleltek rá erős puska tűzzel, arra én is tüzet vezényelve 8-án ösztüzet adtunk. Mire az ösztüz megkezdődött, már egy segítségünkre küldött géppuska is szórta golyóit, melynek segítségével gyorsan elhallgattattuk az ellenséget. 8-án óriási ordítással megrohantuk a muszkát s rövidesen 37 muszkát sikerült elfogni. Szaladtunk jobbra, szaladtunk balra, még többet is összefogni, de a sűrű fenyő erdőben és az éjjeli homályban sikerült elmenekülniük. 2 — 3 órai pihenő után tovább folytattuk utunkat mint ágyú fedezék s egy kis faluba értünk. Innen már ágyutüzzel űztük az ellenséget Farkán felé. Jól esett szemeinknek és lelkűnknek nézni az ellen futását. Még éjjel is küldtünk egy-egy srapnellt emlékeztetőül, hogy ne feledjék a menekülést, mert nyomukban vagyunk. Közben más puskázások is történtek más századok által. Szolgálaton kívül egy-egy házba húzódtunk 4-5 en. A gazdátlan lakásokon tüzet gyújtva krumplit főztünk és sütöttünk. Krumplifőzés alkalmával egy házban egy jó gumiköpenyt találtam. Gondoltam ejnye de jó lesz eső ellen, még kámzsája is volt. Meglátta egy derék hadnagyunk, sokat dicsérte; tekintettel arra, hogy igen derék ember, örömmel ajánlottam fel neki, hiszen a sokféle szerelvénytől úgy is túl voltam terhelve. O készséggel fogadta s ellenértékűi 1 drb cuba szivart, 10 drb magyar cigarettát és egy szelet csokoládét adott, ami bőven elegendő veit, hiszen szivart, kész cigarettát, meg csokoládét a szemünkkel is ritkán láttunk abban az időben. Akkoriban csak 7 filléres pipadohányt kaptunk, igy hát az ilyesmi delicatesszámba ment előttünk. — 2-3 napi ottlét után bevonultunk Turkánban. Szép kis rendezett város lehetett valaha, de most kihalt romhalmaz, leégve, lerombolva; csak a város végén egy-egy ruthén kis viskó a lakójával. Az egész várost katonaság szállta meg ; az országúton a nagy sártól és a sok Iréntől járni se lehetett. Egy csizmadia mester házában húzódtunk meg, hol vagy 80 drb töltött orosz fegyvert találtunk. Itt hallottuk, hogy az oroszok mikor jöttünknek hírét vették, mindenüket ott hagyva megfutottak. Mondták, hogy a honvéd elől menekülni kell, mert az ellenséggel szemben a lefegyverezésig szinte vérszomjas, mint a vad állat. Szegény házigazdát mindenétől megfosztották ott létük alatt. Két marháját levágták, a krumpliját megették, a műhelyét tönkre tették, ruhaneműit kirabolták. Nem csoda ! Hiszen az atyuska emberei 1 Az elnyomoitság és a szolgalélek sugárzik belőlük. Itt töltöttünk jő bajtársaimmal 2 napi pihenőt. Megtakarítottuk magunkat a rajtunk lévő élősdiektől, melyből min-
