Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-06-24 / 13. szám

/ If IX25I. évfolyam. IQ. széirti, 1016. ju.n.ÍTJs TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ír Felelős szerkesztő: Dr. Moldova» Ferenc helyett FARKAS JENŐ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A megyebeli románok. Történelmi időket élünk. A háború csattogó forgataga végig sepri a konti- ncnsffcw-J^pfosszusait és mennyropogtató égzengés kiséri a soha nem látott zivatart. Ez a vihar már több, mint tisztitó. Alap­jaiban rángatja a megvénhedt földet s re- csegve-ropogva omlik a kultúra büszke, de hazug palotája, hogy nyomában lassú méltósággal emelkedjék az uj, az igazi, az örök. Kergetik egymást az események, a háború tüzes szekerébe fogta magát, a történelmet, hogy napok alatt végigszáguld- jon évszázadokat. A mi csendes várme­gyénk eddig csak lelkesedésből és az el­maradhatatlan gyászból ismeri a háborút. Nyugodtan, a fensőbbségbe vetett rendít­hetetlen hittel szivében, él az itthon maradt nép a maga mindennapi munkájának és fokozott buzgalommal pótolja a távol vias­kodó munkás kezeket. A történelmi napok kellemes mozzanatot loptak most a szo­morú egyhangúságba. A szatmárvármegyei románság hitval­lást tett, hűséget fogadott a hazának és a királynak. Ki merte mondani azt, amit vér­rel, akarattal, meggyőződéssel már tizenegy hónapja cselekedett. Megfogjuk a meleg kezet, amely felénk nyúlt, megszorítjuk a becsületes jobbot, amely közös munkára kínálja ma­gát, szemébe nézünk a nyílt ábrázatnak és összedobban a szivünk is egy közös, szent érzésben : a rendületlen hazaszere­tetben. Ennek a nagy kataklysmának kellett eljönnie, hogy bizonyosságot tegyen róla, hogy ez a föld, az édes, mindnyájunk földje egyképpen ontja áldásait, egyfor­mán méri az igazságot, különbség nélkül öleli magához gyermekeit. Ott együtt a Kárpátok szűzi taraján, az ajkak más- és másképpen szólnak, az imák több nyelven kiáltanak segítségért, erőért, de a véres fegyvereknek egy a célja, közös vé­res munkából ered a diadal, mindenkinek egyféleképen jut ki a dicsőség aranyából. A közös vércsatornák, amelyek immár folyamokká dagadtak a harctereken a közös haza védelmében, elhozták láthatat­lan utón közibénk a maguk drága értékét és amit meggyőző érvek bosszú időn át nem voltak képesek nivellálni, amit tudo­mányos, nagy férfiak a szó és igazság erejével évtizedek alatt nem tudtak elérni, ime a fegyverben álló istenadta nép át- revelálta a lelkekbe, pillanatok alatt. A te­metkező jelenbnn íéröwtkezik a meg nem érett múlt és bíboros vérben születik a nyugalmas jövő. A magyar románság testvéri érzülete testvéri szeretetre talál. Együtt haladunk vérés útvesztőkön, megsiratott Golgotákon, mi az egy haza, nemzeti becsületért vias­kodó gyermekei. Legyenek meggyőződve román testvéreink, hogy Magyarország, a mi közös édes anyánk soha nem volt és nem is lesz mostoha. Közgyűlés Igl5. évi április 2-án. Elnök: Farkas Jenő polgármester, jegyző: Pap Márton adóügyi tanácsnok, hitelesítők: Bra- dofka Frigyes, Likker Károly és Puskás Fe­renc. Polgármester hivatkozva a nemzeti hadiköl- csön jegyzése ügyében kiadott főispáni és alis­pánt rendeletre és a miniszterelnöknek 1915. évi május hó 27-ikéről keltezett felhívására, - előterjesztette, hogy Felsőbánya városa az árva- gyámpénztári tartalékalap terhére 10.000 korona névértékű ö'/Wo'OS hadikölcsönkötvényt jegyez­hetne, miáltal az alap kamatjövedelme nüvel- tetnék, maga az alap teljesen biztosítva lenne és rendeltetése céljából sem vonatnék el. A névszerinti szavazást elrendelve, feltette a kér­dést: Kik fogadják el azon előterjesztést, hogy az ezidőszerint 15.804 K 27 fillért kitevő városi árvagyámpénztári tartalékalap terhére 10.000 K névértékű 5Y20/'0-os hadi kölcsönkötvény jegyez­tessék. - Igennel szavaztak az összes képviselő- testületi tagok. így a város képviselőtestülete megértve a haza szózatát, átérezve a nemzet létfenntar­tásért északon és keleten folyó óriási életharc nagy fontosságát, megértve azt, hogy az eddig szövetséges volt, most azonban önző érdekből hitszegő lett olasz árulásnak megtorlására is, tehát az uj ellenséggel és uj veszéllyel szem­ben fokozottabb gazdasági erőkifejtésre és ál­dozathozatalra van szükség és a nemzetnek meg kell hoznia nemcsak a vérben, de pénzben, gaz­dasági eszközökben is mindezeket az áldozato­kat, melyeket a haza érdeke kíván s amelyek az egész vonalon ellenségeink legyőzését, har­cunk végleges sikerét biztosíthatja: hazafias lelkesedéssel és készséggel, egyértelmű elhatá­rozással kimondotta, hogy a tett előterjesztést elfogadja és a városi árvagyámpénztári tartalék­T A R C A. Egy henvéd őrmester naplójából. (Folytatás és vége.) Találtam még vagy 3 darab fegyvert, me­lyekhez hűtlenek lettek gazdáik. A fegyvereket összetörve ott hagytam, a muszkát pedig átad­tam az őrségnek, de előbb dohánnyal megkínál­tam, a miből nekem mindig bőven jutott. Kü­lönben is a magyar honvéd mindig kollegásan bánik az ellenséggel. Megtörténik, hogy a le- fegyverezés után kézszoritással üdvözlik egy­mást, amit a muszka sokszor kézcsókkal fogad. — Másnapra virradóra óriási tűzre ébredtünk fel. Honvéd bajtársaim krumplit főztek a nagy deszkaraktárban s véletlenül a tűz martaléka lett az egész deszka készlet. Égett cirka 3 na­pon át. Innét tovább üldöztük az ellenséget, mint ágyú fedezék. - Az ellenség részéről al­konyaikor nagy ágyú és srapnel tüzet kaptunk, melyet igazán mint megszokottat minden fé­lelem nélkül fogadtunk. Az országúton álltam, mikor egy ismerős tartalékos tiszt arra felé jött és azt kérdezte : „hogy vagyok s hogy birom-e még ?“ Sok mindent felelni rá nem volt időm, mert egy gránát épp a hátam mellett csapolt le i egy ló az árokba esett, az árok szélén lévő karfa összetört, mi pedig a föllocscsanó sártól nagyon sárosak lettünk s megremegtünk egész valónkban. Gyorsan hozzáláttunk az ágyuk el­helyezéséhez és aztán erősen tűz alá vettük a futva menekülő ellenséget. Nemsokára rajvo­nalba fejlődve üldöztük tovább. Alkonyodott, mikor egy szép fenyvesbe értünk s nyomultunk előre a hegy magaslata felé. Egyszer csak puska ropogásról Ítélve, azt hittük, hogy saját Csapa­tainkkal vagyunk szemben, mire parancsnokunk engem, ki akkor már őrvezető voltam, egy má­sik őrvezető kollegámmal és 6 közemberrel ki­küldött fölkutatni, hogy tulajdonképen kik tü­zelnek reánk. Az erdőre sötét est borult, mikor 8-án bujkálva fölértünk a tetőre. A tüzelés mind két részben szünetelt. Erős kiáltással oda kiál­tok : „honvédek ne tüzeljetek ránk, hiszen mi is honvédek vagyunk.“ Semmi válasz nem jött. Még egyszer átkiáltottam, ha feleletet nem ad­tok tüzeltetni fogok. Feleltek rá erős puska tűz­zel, arra én is tüzet vezényelve 8-án ösztüzet adtunk. Mire az ösztüz megkezdődött, már egy segítségünkre küldött géppuska is szórta go­lyóit, melynek segítségével gyorsan elhallgat­tattuk az ellenséget. 8-án óriási ordítással meg­rohantuk a muszkát s rövidesen 37 muszkát si­került elfogni. Szaladtunk jobbra, szaladtunk balra, még többet is összefogni, de a sűrű fenyő erdőben és az éjjeli homályban sikerült elme­nekülniük. 2 — 3 órai pihenő után tovább foly­tattuk utunkat mint ágyú fedezék s egy kis fa­luba értünk. Innen már ágyutüzzel űztük az el­lenséget Farkán felé. Jól esett szemeinknek és lelkűnknek nézni az ellen futását. Még éjjel is küldtünk egy-egy srapnellt emlékeztetőül, hogy ne feledjék a menekülést, mert nyomukban va­gyunk. Közben más puskázások is történtek más századok által. Szolgálaton kívül egy-egy házba húzódtunk 4-5 en. A gazdátlan lakáso­kon tüzet gyújtva krumplit főztünk és sütöttünk. Krumplifőzés alkalmával egy házban egy jó gu­miköpenyt találtam. Gondoltam ejnye de jó lesz eső ellen, még kámzsája is volt. Meglátta egy derék hadnagyunk, sokat dicsérte; tekintettel arra, hogy igen derék ember, örömmel ajánlot­tam fel neki, hiszen a sokféle szerelvénytől úgy is túl voltam terhelve. O készséggel fogadta s ellenértékűi 1 drb cuba szivart, 10 drb magyar cigarettát és egy szelet csokoládét adott, ami bőven elegendő veit, hiszen szivart, kész ciga­rettát, meg csokoládét a szemünkkel is ritkán láttunk abban az időben. Akkoriban csak 7 fil­léres pipadohányt kaptunk, igy hát az ilyesmi delicatesszámba ment előttünk. — 2-3 napi ott­lét után bevonultunk Turkánban. Szép kis ren­dezett város lehetett valaha, de most kihalt romhalmaz, leégve, lerombolva; csak a város végén egy-egy ruthén kis viskó a lakójával. Az egész várost katonaság szállta meg ; az ország­úton a nagy sártól és a sok Iréntől járni se le­hetett. Egy csizmadia mester házában húzód­tunk meg, hol vagy 80 drb töltött orosz fegy­vert találtunk. Itt hallottuk, hogy az oroszok mikor jöttünknek hírét vették, mindenüket ott hagyva megfutottak. Mondták, hogy a honvéd elől menekülni kell, mert az ellenséggel szem­ben a lefegyverezésig szinte vérszomjas, mint a vad állat. Szegény házigazdát mindenétől meg­fosztották ott létük alatt. Két marháját levág­ták, a krumpliját megették, a műhelyét tönkre tették, ruhaneműit kirabolták. Nem csoda ! Hi­szen az atyuska emberei 1 Az elnyomoitság és a szolgalélek sugárzik belőlük. Itt töltöttünk jő bajtársaimmal 2 napi pihenőt. Megtakarítottuk magunkat a rajtunk lévő élősdiektől, melyből min-

Next

/
Thumbnails
Contents