Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-04-15 / 8. szám
Felsőbányái Hírlap hogy a lakosság élelmezésének ellátása céljából a hajdúnánási járásból mintegy 200 q búza és 50 q árpa szállítása iránt az intézkedés meg lett téve. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére dr. Csausz Károlyt, Vagányi Kálmánt és Tury Istvánt kéri fel. Olvastatott Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának 51/bjkv. 36-915. alisp. számú véghatározata Felsőbánya város képviselőtestületének az 1910. évi államsegély felosztása tárgyában hozott 57/1910. K. gy. számú határozatának jóváhagyásáról. Tudomásul vétetett. Olvastatott ugyanannak 58/1915. bjkv. 26265/1914. alisp. számú véghatározata, mellyel felhívja a város képiselőtestületét, hogy özv. Bretschneider Béláné volt városi adótiszt özvegyének özvegyi nyugdija tárgyában hozzon érdemleges véghatározatot. A közgyűlés a gazd. s pénzügyi és nyugdijügyi bizottság véleménye elfogadásával nevezettet özvegyi nyugdija megállapítása iránt beadott kérelmével elutasítani határozza, mert: Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága azon indokolással állapította meg özv. Bretschneider Béláné igényét a temetési járulékra, mivel néhai Bretschneider Béla volt felsőbányái városi adótiszt a megválasztása idejében érvényben volt szervezési szabályrendelet szerint nem volt tagja az elöljáróságnak s igy a segéd- és kezelőszemélyzet tagjánák volt tekintendő. Az 1886. évi XXII. t.-c. 63. §-ának második bekezdése szerint a rendezett tanácsú városokban az elöljáróságot képezik az ott felsorolt tisztviselők és „a község által a helyi igények szerint rendszeresített más tisztviselők.“ A Bretschneider Béla megválasztásakor érvényben volt szervezeti szabályrendelet III. fejezete szerint a városi elöljáróság „az 1886. évi XXII. t.-c. 63. §-ának 2. pontjában megnevezett és a jelen szabályrendelet szerint rendszeresített állású egyénekből áll.“ Ilyen a szabályrendelet XIX. fejezetében megnevezett adótiszt és végrehajtó is, a mely állásra Bretschneider Béla 1907. évi május 23-án megválasztatott. Az akkor érvényben volt szervezési szabály- rendelet szerint tehát Bretschneider Béla az elöljáróság tagja volt s igy,1913. évben állását újból be kellett tölteni. És — miután újból nem választatott meg: özvegyét nem illeti nyugdíj, vagy végkielégítés. Miről Bretschneider Béláné azzal értesittetik, hogy ezen határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a város polgármesterénél benyújtandó fellebbezésnek van helye. Olvastatott Rumpold Gyula kérelme a városi Korona fogadó bérének leengedése iránt. A közgyűlés — tekintettel a háborús állapot szülte nehéz viszonyokra — a kérelemnek helyt ad és az 1915. évi bérösszeg után kivetett ösz- szes járulékok összegét, mely 491 K 50 fillért tesz ki, elengedni és leírni határozza oly formán, hogy ez évre a bérösszeg kereken 2000 K-át tegyen ki. Egyideüleg felhívni határozza, kai elfoglalt országokban laknak s legfőbb vágyuk, hogy a reájuk erőszakolt idegen uralom alól felszabaduljanak. Ellenségeinknek ugyancsak a statisztika szerint legalább másfél millióval több katonájuk van, mint nekünk; de ezzel szemben figyelembe kell venni azt, hogy magának Oroszországnak saját országában is nagy sereget kell tartania készenlétben az általa le- igázott népek fékentartására. Ugyanezt kell tennie az angolnak és franciának is gyarmataikban. Most már beszéljünk magunkról az egyes államok katonáiról. Németország katonái föltétlenül legelső rendűek; vallásosak, müveitek s tudják hogy miért, hogy hazájukért harcolnak. A mi hadseregünk is a jobbak közé tartozik; mint olvashatjuk, a magyar, a székely, az ausztriai, a stíriai, a tirol, a horvát, az oláh, a lengyel — tudva azt, hogy fenállásunk van kérdésben, semmivel sem marad a német mögött. A török katonákat pedig, mint mindig megmutatták, a fanatizmus, a vallási rajongás vezeti s hitéért vitézül és bátran megy a csatába. Nézzük mega mieinkkel szemben ellenségeink hadseregeit. Az oroszon kezdjük, hisz 5 tud legtöbb katonát talpra állítani. Oroszországnak nyugati része majdnem egészen lengyel, déli része ukraniai ruthén, Kaukázusban pedig jő részben leigázott muzulmánok és örmények laknak. Északon a finnek és rokon népeik Szibéria déli részén pedig tatár népfajok. Ezek régebben mind független népek voltak s részben pogány vallásunk. hogy ezen bérösszeget a kellő időben pontosan j törlessze. Olvastatott az 1915. március 31-én váratlanul megtartott pénztár-vizsgálatról felvett letét kimutatás és jegyzőkönyv, mely szerint a pénztár ; készpénz és kötvény kezelése teljesen rendben | találtatott. — Tudomásul vétetett. Olvastatott Habina István és gyermekei í illetősége ügyében a tanácsnak 729-1915. k. i. számú javaslata. Közgyűlés a tanácsi javaslat elfogadásával Habina István és kiskorú gverme- í kei felsőbányái illetőségét nem ismeri el, mert a nagyapa Habina Péter 25 — 30 évvel ezelőtt Felsőbányáról végleg eltávozott, ide vissza nem j tért; továbbá 1895-1906. évig, tehát 11 éven ! át Nagyágon adót és pótadót fizetett s igy az 1886. évi XXII. t.-c. 10. §-a alapján régi illetőségét elvesztette s az utolsó 5 év alatt sem ő, sem fia Habina István és ennek kiskorú gyermekei Felsőbányán nem tartózkodtak, miért is felsőbányái illetőségük megállapítható nem volt. Olvastatott Raisz Róza kiskorú illetősége ügyében a tanácsnak 886/1915. k. i. számú javaslata. Közgyűlés a tanács javaslata elfogadásával Raisz Róza kiskorú felsőbányái illetőségét nem ismeri el, mert néhai Raisz Berta, valamint a tőle házasságon kívül született Raisz Róza j kiskorú Felsőbányán nem született s itt soha i se tartózkodtak; itt nevezettek teljesen ismeretlenek s igy az 1886. évi XXII. t.-c. 11. §-ában felsorolt indokok, melyeknek alapján felsőbányái illetőségük megállapítható lenne - fenn nem forognak; miért is felsőbányái illetőségük megtagadandó volt. Egy sebesült leveleiből. (Folytatás és vége.l A leveleket Matyasovszlcy László erdő- mérnök-gyakornok, pgyéves önkéntes tizedes (a 32. honvéd gyalogezred 10. századában) irta szüleihez. V. 1914. december 31. Gyógyulásom napról-napra halad előre. A még meglevő fogaimat tegnap rendbe hozták és holnap a hiányzókat illeszti be egy jóképű cseh bácsi, a törzs-orvos. Hogy mennyire halad a javulás, mutatja az, hogy tegnap már egy zsemlyét is megettem, s a húsleves után egy pohár kitűnő bort is adott az orvos. Általában megvannak velem elégedve, mert nem panaszkodom. Fájni nem fáj semmim, mindent úgy csinálok, ahogy kivánják. Egy hiba van, hogy néha fél éjszakán keresztül nem alszom, most pedig hosszúak az éjszakák. Ilyenkor olvasok, fölkelek, sétálok egyet a szobában. Irigylem, hogy az öröm, aki ugyan itt hál, mily jóízűen horkol, s ez igy megy felváltva néha estétől éjfélig, máskor a változatosság kedvéért éjfélKi fogja elhinni, hogy ezek lelkesedéssel és katonai erényekkel mennek az atyuska (az orosz cár) zászlói alá s lelkesedéssel s katonai erényekkel harcolnak az orosz zászló alatt. Az orosz hadseregnek nagy hátránya sz is, hogy a katonák legnagyobb része a műveltségnek, minek Oroszország a legnagyobb ellensége, nagyon alacsony fokán állanak. - A francia hadsereg- tisztán francia, de tudjuk, hogy ez a valamikor dicsőséges nép, ma már majdnem egészen vérszegény és enervált. Uralkodó lett ebben a jobb sorsra érdemes nemzetben a vallástalanság, a kéjhajhászás, az egy gyermek rendszer és még sok minden rósz, ami egy nemzet vesztére lehet. Az angol katona zsoldos. Ebben azt hiszem, sok van elmondva. A hadseregnek csak egy kis része van rendes katonává kinevelve és kiképezve ; a hadsereg nagyobb részét pedig, ha szükség kerül reá, csak a háború előtt toborozzák s akkor is leginkább a nép legalsóbb rétegeiből, többnyire a munkanélküliek közül. Különben az angol, mint a történelem tanítja, sohasem a maga katonaságával, hanem ügyesen felhasznált szövetségeseivel, — ilyeneket mindig tudott keríteni, — nyert háborúkat. — A belga hadseregről alig van mit mondani; az csak volt. : — A szerb és montenegrói tagadhatlanul bátor, ; vakmerő és vad katona, de ha a támogató ha- j talmak elesnek, illetve vesztenek, komoly számba nem jöhetnek. (Folytatjuk.) i tői reggelig. Ez azonban az orvos állítása szerint pár napig tart s azután rendben lesz minden. Altatót nem akartam bevenni, mert azt nem jó megszokni. Ma épen december 31-ike, a holnapi újévet az én hűséges ápolómnak németül fogom köszönteni. Ez a német atyafi éjjel-nappal mellettem van s mindent teljesíthető kívánságomat teljesíti. Naponta ötször eszem, persze mindig csak olyat, amit nem kell rágni. Mihelyt azonban meglesz az egész alsó fogsor, hozzáfogok a rágcsáláshoz, Templomban elmennék, a templom alig két lépésre van, de nem szabad elhagyni az épületet. Ez a hely különben békében egy klastrom, de a papokat eltették egy mellékszárnyba s a cellákat berendezték beteg szobáknak. Az egész egy hatalmas két emeletes épület tele sebesültekkel. VI. 1915. január 3. Ez a nyolc nap elég gyorsan eltelt s talán a körülményeket tekintve elég kellemesen. A javulás állandóan tart, a lövés helye kívülről már alig látszik. Hogy milyen jó dolgom van, látszik abból is, hogy mindennap kapok egy deci kitűnő bort. Szilveszter estélyén valaki meganjándékozta a betegeket szivarral és csokoládéval, én csokoládét kaptam. A nővér szívességéből még gyümölcsöt is kapok minden délben, persze főve, mert rágni még nem szabad. Az étkezési rend a következő : reggel 6-kor kávé, 9-kor tej, 12-kor húsleves, délután 4-kor kávé, este tejben kása, vagy gríz, vagy egyéb eféle és tea. Vizes citromot iszom. Ebből látható, hogy elég jól gondoskodnak a betegekről. VII. 1915. január 5. Az orvos csak nézeget, de nem dolgozik rajtam; úgy látszik azt várja, hogy a helyre igazított fogak megerősödjenek. Már éjjel is jobban alszom. VIII. 1915. január 8. Ma még két beteget szállítottak a szobámba, az egyik nem súlyos sebesült, de a másiknak a fejéből vették ki a golyót s ez sokszor nagyon rosszul van. Elég jól érzem magam s most már éjjelenkint is nyugodtan alszom. Különösebb seükségem nincs semmire, itt mindent adnak, amire szükségünk van. IX. 1915. január. Vasárnap már templomban is voltam s a nap nagyobb részét felöltözve töltöm, de a szobából még nem ignn szabad kimenni. X. 1915. január 19. Ma lefotografáltak Röntgen sugarakkal. XI. 1915. január 27. Hála az égnek! sebem teljesen begyógyult már s nincs is bekötve; még csak a hiányzó fogakat kell pótolni és megvárni még az eltört csontok összeforradnak, akkor aztán útilaput tesznek a talpam alá. Címem: Karmeliten klos- ter Wadowice (Galicia.) Most is esik a hó s van egy arasz magas. XII. 1915. február 19. Fogaimat már teljesen megreperálták s most már csak lopom a napot. Most az emeleten lakom egy őrmesterrel és egy másik beteggel, kiknek szintén fogaikat operálják; szóval nem betegek, illetve nem sebesültek. Itt még jobb dolgom van, mint az előbbi helyen. Már ismét piros vagyok, mint azelőtt. Az igaz, hogy sok tejet, meg rizskását és csokoládét megettem a két hónap alatt. De prófuntot még egy hónapig nem fogok tudni enni. XIII. 1915.február 11. A német nyelvbe annyira belejöttem, hogy ha egy magyar nem tudja magát megértetni engem hívnak tolmácsnak. Most az államat kötötték föl a fejemhez, hogy az alsó és felső fogsor jó szorosan záródjon. A sebesültek folyton szaporodnak, szobámba is hoztak még egyet úgy, hogy most már ötön hálunk benne. Most már megtudom inni az ebédhez adott vörös bort.
