Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-02-18 / 4. szám
XX, évfolyam. 4. szám, 1015. február 1S_ // / TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC j A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilltér garmond sora 40 fillér. Csaba Adorjási íöispáu beszéde. Szatmár város törvényhatósága ez évi első közgyűlésének különös érdekességet és maradandó emléket adott az a beszéd, amellyel az első közgyűlés alkalmából Csaba Adorján főispán köszöntötte a törvényhatóság tagjait. A törvényhatóságon keresztül tulaj- donképen a város és vármegye közönségéhez szólott a főispán és beszédében, amelyet alább hű feljegyzésben közlünk, benne volt Szatmár város és Szatmárvár- megye főispánjának, Csaba Adorjánnak ; egész egyénisége. Benne volt a főispán nemesen érző szivének teljes melegsége, benne volt a háború árvái és özvegyei iránt érzett atyai részvéte, de nem hiányzott belőle Csaba Adorján közmondásos puritánságának, igaz- ságszeretetének megnyilatkozása; benne volt az ő minden körülmények között korlátlanul megnyilatkozó őszinte szókimondása, amely könyörtelenül állítja pellengére azokat, akik a világháborúban élő társadalom részvéttel teli életének poézi- sét kegyetlenül kalmárkodó zsibajjal pro- fanizálják. És benne volt ebben a beszédben Csaba Adorján egyéniségének igazságérzete is, amely a már-már hangosan fel- zugó közvéleményt tapintatosan megnyugtatja: a mai idők bűnöseinek biinhődése nem fog elmaradni, mert el fog jönni az idő, amikor „a társadalom itélőszéke elé állítja és porbasujtja az ilyen egyéneket.“ A főispáni megnyitó, amelyet a törvényhatóság a közgyűlés jegyzőkönyvében is megörökített, mély hatást tett a bizottság tagjaira, akiknek helyeslése több ízben félbeszakította a beszédet. Hogy pedig azok, akiket illet, Szatmár város és Szatmárvármegye egész közönsége megösmerje a főispán igazán emlékezetes és szép beszédét, itt közöljük azt szószerinti feljegyzésben: Véres felhőkbe hanyatlott az elmúlt gyászos év utolsó napsugara, vértől áztatott földre vetette fényét a beköszöntött újév pirkadása. Dicsőséges hadseregünk emberfeletti küzdelmekkel vívja harcát háromszoros ellenféllel szemben, fiaink soha nem látott hősiességgel, vak fanatizmussal szállanak szembe száz halállal s az elesetteknek utolsó sóhaja is ima az egek Urához az édes hazáért, annak boldogságáért. Meddig tart még ez óriási küzdelem ? Mikor élvezheti ez a nemzet a béke áldásait? ezt ma emberi elmével megjövendölni nem lehet. De hiszek az örökkévaló igazságban, hiszek szent ügyünkben, katonáink hősiességébeiV és szövetségesünk hűségében, hogy ebből a nagy küzdelemből mi felemelt fővel, diadalmasan fogunk kikerülni. Addig még azonban nagy ut áll előttünk, óriási áldozatokat kell hoznunk nemcsak katonáink vérével, hanem áldoznunk kell nekünk, itthonmaradottaknak összes mindenünkkel, ha a haza érdeke úgy kívánja — életünkkel is. Tekintsen mindenki a leikébe — gondolkozzon rajta: hozott-e már áldozatot? Áldozatot, mely csak meg is közelítené azt, amit hoznak katonáink, midőn odaasszonyaink hogy elérje mérleg serdobják családjuk exisztenciáját a haza érdekében ! Láthatjuk azt, hogy ez az istenadta nép odaadja utolsó falat kenyerének felét, odaadja egyik párnáját, csakhogy katonáink sorsát enyhítse s egy kis enyhet nyújthasson nekik pihenésük napjaiban. Az örök dicsőség glóriáját fonták fejük körül hölgyeink, midőn nemes szivük sugallatára éjjet-napot egybetéve ápolják sebesültjeinket s mindenütt, ahol azokért valamit tehetnek. A nép nemes érzülete, magyaros megtartása kell, jutalmát. Nem billenti ellenünk a penyőjét az sem, hogy — fájdalom — vannak a társadalomban olyanok is, kiknek rideg leikéhez sem az éhezők segélykérése, sem az özvegyek és árvák siralma nem talál utat. Nem billentheti ellenünk az sem, hogy vannak közöttünk, kik ezen nagy időkben nem találnak más foglalkozási kört, csak az üzérséget, hogy az alkalmat felhasználva, maguknak kincseket szerezhessenek. Ezek a jelenségek azonban hála Istennek, csak spirádikusak s el fog jönni, el kell jönnie az időnek, hogy az ilyen egyéneket a társadalom itélőszéke elé állítsa és porba sújtsa. A nagy tragédia még nem jutott a végkifejlődéshez, még mindenkinek módjában áll az elmulasztottat helyrehozni s a nagy nemzeti ügyet előbbre vinni. Ismerem e város nemes áldozatkészségét, polgárainak hazaszeretetét, s tudom értelmi szerzője volt a vérlázitó gaz cselekedetnek. Ennek konstatálása után az osztrák-magyar birodalom méltóságának megfelelő ultimátumban vonta kérdőre Szerbia intézőségét, kormányát, j vagy sújtsa a bűnösöket a bűnnek megfelelő szigorral, vagy fegyverrel keres a megsértett magának elégtételt. Ez utóbbinak kellett bekövetkeznie, mert az idegen segítségben bizakodó ; kis Balkán állam romlott feje s népe elbizakodva | tért ki a jogos követelés elől. Erre a terjeszkedési, hatalmi vágy, a kai- j már érdek, irigység s sértett büszkeséggel s ! más emberi gyarlóságokkal kezet fogva, meg- j indult gyorsan az a nagy háború, melyet, mert i mind az öt világrészt tevékenységre szólítja - ] világháborúnak nevezünk. az égő üszkök, ott a sok, az embéri észnek, kéznek mesterművei, a tudomány-művészetnek remekei romokban. Ott a sok sánta, béna, ott a sok sebesült, kisebb s nagyobb fájdalom alatt nyögő katonáink. Ott a hátramaradottak megfosztva kedveseiktől, szívok szerelmesétől stb. stb. Bizony nem is kell hozzá valami érzékeny szív, mely keservében felsír, ugyan miért keli ezeknek igy lenni ? hátha a népek összevesznek, ha köztük valami egyenetlenség, civódás van, nem lehet azt csak ezrek, százezrek, vagy milliók véráldozatával kiegyenlíteni ? Hát igen, bármint érzékenykedjünk mi kis emberek ide alant, fenn a magasban ülők, a népek felett uralkodók mindaddig más megoldást nem tudtak kitalálni a nemzetek közti egyenetlenség megszűntének. E megrázó háború megindításakor a leg- j vérmesebb reménnyel eltett optimisták előtt is 2 kép lebegett állandóan izgalomban tartva a kedélyeket. A milyen szomorú, sötét az egyik kép, oly felemelő, vigasztaló a másik. Az egyiken a legjobb kimenetelű háborút is megelőző borzalmak, a másikon a pusztulás után mutatkozó uj élet, áldás vannak festve. A háborúnak rémei: a sok virágzó ifjú- omló vére, a sok szenvedés, nyomor, mit részint a harcmezőn kell kiáüani, részint itthon a sok árvának, özvegynek kel! szenvedni, a sok jaj, a sok panasz, sirás. Ott a földig rombolt városok, falvak, ott Különben a háború ellenesei tudományos irodalmi műveikben is foglalkoznak elveiknek diadalra jutásával. így p. o. Charles Richet párisi egyetemi tanár Szmik Antal nagyművelt- j ségii kedves hazánkfia által nyelvünkre átfordított „A háború múltja és a béke jövője“ cimü I nagyterjedolmü művében a többi közt ezt mondja: „Évenként 100 kivégzés a civilizált világban. Ez a XIX-ik században összesen 10 ezer : gonosztevőt jelent, akiket feláldoztak a közbiztonságnak. Nos, ezeknek a gonosztevőknek a halála felett szánakozunk, de se szégyent, se íelhábo_____ T Á R C A. A háborúról. I9I5. február 2=án, Felsőbányán. Irta és felolvasta : Nagy Lajos ref. lelkész. Igen tisztelt közönség ! A múlt év nyarán - amint az jól ismeretes — gyorsan követték a megrendítő, világra szóló események egymást. Puskaporos volt a levegő már különben is, ha másat nem említünk az 1912-13. évben lezajlott Balkán-háború eléggé azzá tette azt. Készülődés, mozgolódás izgatta állandóan a népeket s jgy magyar nemzetünket is, 1914. év június 28-án villámgyorsan járta be a íöldtekét a rémitő hir, hogy az osztrák-magyarbirodalom sokra hivatott trónváro- mányosát fenséges nejével együtt a tartomány egyik fővárosában orozva meggyilkolták. G}?ászt öltött erre nemcsak az évele súlya s az uralkodás gondjai alatt roskadozó agg fejedelem, nemcsak az osztrák-magyar birodalom, de a művelt világnak minden jóérzésül lakója. A gyorsan megindított erélyes vizsgálat szálai az elvetemedett s minden emberi érzést levetett utcai suhancoktól Szerbia konakjáig nyúltak. A királyi trónt gyilkosság árán szerzett Szerbia királyának fia - a szerb trónörökös - egyik
