Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-02-18 / 4. szám
azt, hogy e közgyűlés tagjai kifogják venni a nagy munkából részüket. Aki csak egy árvát ment meg az elpusztulástól, — egy kétségbeesett özvegy könnyeit töri le, — annak érdemei már fel lesznek jegyezve. Nem szabad e hazában egy elesett hős gyermekének sem elpusztulnia, nem szabad egy özvegynek sem az élet nagy küzdelmeiben támasz nélkül maradnia. Ezeknek megmentése, ezeknek gondozása a társadalom legszentebb feladata. E téren várom én e város közönségének vezetését. Aki magát e feladat alól kivonja, nem érdemli meg, hogy a magyar társadalomban helyet foglaljon. Ez év legelső közgyűlése alkalmából kívánok én ehhez kitartást a közgyűlés tagjainak a reájuk váró nagy feladatok megoldásához. Kívánom egyúttal Istentől, hogy megpróbáltatásunk ne tartson már hosszú ideig s szenvedéseink jutalmukat nyerjék el a nemzet boldogsága és felvirágozásában. Üdvözlöm a törvényhatósági bizottság tagjait, a gyűlést megnyitom. Sz-s. Felsőbánya. 1914. julius 29. — decmber 31. Jelentés az alispáni hivatalnak. Felsőbányára 1914. julius 29-én este érkezett meg a részleges, julius 31-én délután pedig az általános mozgósítás hire. A város fiatalsága mindkét alkalommal lelkes tüntetést rendezett a háború mellett, éltetve a hazát, királyunkat és Vilmos császárt. Mindkét alkalommal a polgármester buzdító és úgy a bevo- nulandókat, valamint az itthon maradókat hazafias kötelességeikre felhívó beszédet intézett a városházáról a néphez. A mozgósítási munkálatokat a mozgósítási rendelet vétele után azonnal megkeztük s az a legnagyobb rendben ment véghez. Augusztus 1 - én délután és 2-án hajnalban utaztak el Felsőbányáról a behivottak 12-én délután a bajfalusi körjegyzőséghez tartozó községbeliek, kik Weisz Jenő jegyző vezetése mellett nemzeti zászlók alatt mentek keresztül a városon a vasúti állomáshoz. A hadbavonultak családtagjainak segélyezésére a bizottság a városházán már augusztus 2-án megalakult. A női bizottság elnöke lett Újhelyi Andrásné, alelnökei: Bernovits Emilné, Farkas Jenőné és Nagy Lajosné, jegyzője: dr. rodást nem érezünk a csatatéren elesett katonák miatt. Pedig ezek se nem rablók, se nem gyilkosok. Derék fiuk, tele életerővel, hazaszeretettel, egészséggel, nem követnek el semmiféle gonosztettet, egyszerűen az ágyú elé állították őket és kiadták a vezényszót: indulj! És miután meggyőzték őket arról, hogy uralkodójuk dicsősége, tegyük hozzá a haza java, üdve, becsülete az ő hősiességüktől függ, előre rohantak és elestek. Ez is halálbüntetés, de sokkal igazságtalanabb annál, mit a törvényitélete folytán hajtanak végre. Ugyanebben a XIX-ik században, melyben az igazságszolgáltatás nevében 10 ezer gonosztevőn hajtottak végre halálos Ítéletet, 15 millió derék fiú lelte halálát a csatatéren. Más szóval, minden törvényesen kivégzett gonosztevőre 2 ezer ártatlan lemészárolt egyén esik a háború áldozataként. Vannak résztvevő, gyermeteg lelkek, akik a halálbüntetés kínját eltöröltetni kívánják. Nos hát az igazi halálbüntetés ott van a borzalmas, a kegyetlen, rémes háborúban és a vele járó mészárlásokban.“ Ilyenformán ir a nevezett iró művében. Meggyőző érveket hoz fel a korunkba már beilleni nem látszó háború ellen. S igazán bármin! gondolkozzunk is vele vagy ellene, csak az a hazaszeretet igazolja előttünk a háború létjogosultságát, mely a hazánál nem ismer Felsőbányái Hírlap Moldován Ferenc; a férfi bizottság elnöke; Farkas Jenő. alelnökei: Bradofka Frigyes, dr. Csausz Károly és Kováts Gyula, jegyzője: Spáczay Gyula. A gyűjtések a városi úri asszonyok és úri lányok utján haladéktalanul megkezdődtek s nagyon szép eredménnyel jártak. Adakozott mindenki - egy pár egyén kivételével — gazdagabb és szegényebb is erejéhez mérten. Augusztus 2-án megalakult a polgári őrség is Farkas Jenő vezetése mellett s fotytatta működését augusztus 23-ig, amikor részvétlen- lenség miatt be kellett szüntetni. Augusztus 15-én egy osztrák landstrum brigád 3 zászlóalja ment itt keresztül Márama- rossziget felé s az nap este érkezett meg a 4-ik zászlóalja, mely itt éjszakázott s 16-án hajnalban ment a brigád után. Ezen zászlóaljból az utón halt meg egy kimerült közlegény, kit az ut mellett temettek el. Ugyancsak augusztusban alakult meg a járvány-bizottság és indult meg a gyűjtés a vörös keresztes lábadozó telep berendezésére. Az 50 ágy teljes felszereléssel rövid idő alatt berendeztetett s ma is rendelkezésre áll. Csaba Adorjánná főispánná fölhívására Farkas Jenőné megkezdte a gyűjtést az „aranyat- vasért“ Auguszta gyorssegély alap javára is, mely gyűjtés szintén nem várt, szép eredménynyel járt úgy, hogy a főispánná több ízben adott elismerésének kifejezést. Szeptemberben a hadbavonult katonák részére téli ruhák készítése iránt is megindult a mozgalom, mi szintén dús eredményt hozott létre. Szeptember 25-étől a miniszterelnöki sajtóosztály dr. Moldován Ferenc kérésére a főispán közben járása folytán mindennap küldi a Felsőbányái Hírlapnak távirati tudósításait, melyek már délelőtt legépeltetvén, közhírré tétetnek a városházi hirdető táblán, a városi vendéglőben és a kaszinóban. Szeptember vége felé indult meg erre Má- ramarosból a menekülők serege, kik közül egy rész tovább ment Szatmár felé, a másik része pedig oroszoknak Máramarosszigetről és Kőrösmezőről való kiverése után visszament Mára- marosba. Ugyanazon időben itt pihent meg 5 napi csata és visszavonulás után egy napig egy Kőrösmezőtől visszavert magyar népfölkelő század, mely Máramarosban vágatott el ezredétől. Ugyancsak e hó vége felé portyáztak orosz kozákok errefelé és pedig a máramarosi utón Gyulafalváig és a vármegyében Kap- nikbányáig, de a lakosságot nem bántották s károkat nem csináltak. Október 4-én estefelé az a hir érkezett, hogy 3000 orosz katona van a szomszédos Má- ramaros megyebeli Krácsfalván. Később megál- lapittatott, hogy a hir a számra nézve túlzott volt, mert csak mintegy két szotnya kozák volt ott. De mégis el kellett készülnünk arra, hogy reggelre bejönnek Felsőbányára. Vártuk is azon elhatározással, hogy ha közelednek errébb, a szentebbet, dicsőbbet, ki életét is kevésre becsüli akkor, mikor a haza megmentéséről, becsületéről, jövőjéjől van szó, minden magyar keblében visszhangzanak ilyenkor a költő szavai: Neked élni kell. óh hon Sürökre -- mint tavasz - virulni! (Kölcsey.) S mily szépen nyilvánult a hazaszeretet e haza fiaiban is mindjárt a vész kitörésekor. Elmúlt a pártszenvedély, el a torzsalkodás, mint a parlamentben, úgy a különböző nemzetiségek közt is az egyenetlenség, a kicsinyes féltékenykedés, mert ha akadt lelketlen izgága, ki el nem ismerné még most sem itt a magyar suve- renitását, az mint minden bűnösnél nagyobb gonosztevő — mint hazaáruló megkapta érdemszerinti jutalmát. Bármint Ítéljünk tehát mi a háború kikerülhetetlen voltáról, ismerjük azt szükségesnek, jogosnak, vagy tartsuk mellőzhető rossznak, rajta változtatni nem tudván, keressük a másik képet, mely a dúló, pusztító, százezrek életét oltó háború után mutatja. Az igaz ügyben járók haladását, emelkedését, ez önt bátorságot, lel- ] kesedést, hősi elszántságot a nemzet jogaiért küzdők leikébe. Még a pusztió viharnak is van haszna, épen úgy van a dúló háborúnak minden borzalma mellett is. (Folytatjuk) polgármester a lelkészekkel elibök megy s tud- tukra adja, hogy a város nem fog ellenállást kifejteni és kérni fogja, hogy kíméljék a várost és annak békés lakosságát. Szerencsére erre nem került a sor, mert 5-én reggelre megérkezett egy lengyel lövészezred ide s annak előcsapatja már délelőtt */2 9 órakor megindult Krácsfalu felé. Ebéd után indult el maga az ezred is Zsilinszky N. ezredes vezetése alatt, mely elől az oroszok visszavonultak Krácsfaluból. Az oroszokkal Gyulafalu mellett ütköztek meg a lengyelek s azokat, kik meg nem szaladtak, mind leszedték a lóról. A lengyelek közül is elesett egy tiszt és 3 ember. A menekülés Felsőbányáról október elején kezdődött, részint Máramarosból, részint Nagybányáról érkezett riasztó hírek folytán. De aránylag kevesen menekültek el Felsőbányáról s azok is 8-10 nap alat visszatértek. A lakosság, melyet folyton igyekeztünk megnyugtatni, általában elég nyugodtan viselte magát. Halottak napján Újhelyi Andrásné gyűjtést renedzett a megsebesült katonák javára szép eredménnyel. Ugyancsak jó sikerrel járt | ugyanazon célra Rácz Pálné s társainak gyüj- j tése is. Gyűjtések voltak még a katonák karácsonyára és az újévi üdvözletek megváltása címén : a hadsegélyző hivatal részére jó eredménnyel. A városnak, miután a költségvetésbe fölvett faanyagot értékesíteni nem sikerült, 35.000 korona kölcsönt kellett fölvennie az oszrák-magyar banktól, amelynek törlesztése azonban bevétetett a folyó évi költségvetésbe. A városi alkalmaoottak közül hadiszolgálatra behivatott dr. Moldován Ferenc, főjegyző, tartalékos honvédhadnagy és Lévay Imre szám- és adótiszt, tartalékos 5-ik gyalog ezredbeli zászlós (ez utóbbi orosz fogságba került. Hadi szolgálatban, állott még 1 szolga és 3 rendőr. F.— - ő. A háborús estélyről. Mint múlt számunkban jeleztük, hogy f. hó 2-ikán a Vörös Félhold javára, háborús estélyt rendezünk. Hittük, hogy a nemes célt szolgáló estély jól fog sikerülni. S nemcsak erkölcsi sikerről számolhatunk be, de anyagiról is, amennyiben 302 korona 54 fillér tiszta jövedelmről tehettek jelentést az estély buzgó pénztárosai: Pap Márton és Bónis Sándor. Az estély műsora a következő volt: 1. A magyar himnusz, Énekli a dalárda. 2. Prolog. Irta és előadja Révai Károly. 3. A lengyel himnusz. Énekli ő dalárda. 4. Szavalat. Előadja báró Syntenis Ilona. 5. Magyar dalok. Énekli Kilián Béláné, zongorán kiséri Tomasovszky Imréné. 6. Felolvasás. Tartja Nagy Lajos. 7. „Fohász“ Késmárkytól és ^„Fekete hegyek közt“ Hetényi Alberttól, Énekli Nagy Károly, zongorán kiséri Tomasovszky Imréné. 8. Lohengrin opera részlet. Hegedűn előadja Háder Ferenc, zongorán kiséri Tomasovszky Imréné és végül: 9. Die Wacht am Rhein. Előadja a dalkör. A riporternek — műkedvelőkkel szemben, — nem az a feladata, hogy kritikát gyakoroljon, hanem, hogy referáljon az estély lefolyásáról. De ez alkalommal, ha még a kritika tollát is mártanánk téntába, akkor sem lehetne a legkisebb kifogást sem tenni az egyes szereplők működése ellen, mert mindannyian páratlan élvezetes előadásban részesítették a szép számú közönséget, melv a „Korona“ szálló nagy színházi termét és mellékhelyiségeit megtöltötte. Igen szép volt a város közönségének érdeklődése a mai nehéz viszonyok közt, amidőn a családok létfentartását nehéz, sötét felhők borítják. Olt volt az előadáson mindenki, aki csak elmehetett. Nem is csalódott senki. A műsor minden egyes darabja magán viselte a megválogatás bélyegét. Szép, aktuális volt minden darab s kitűnő kezekbe volt letéve. Az estély műsorát a magyar himnusz el- éneklése után Révai Károly vezette be egy rövid kis prológgal, melynek befejező sorai igy hangzanak: Mind ellenség: kelet, nyugat, dél, észak, Hü csak a germán s a rokon török. E két nemzet vonzalma nem beszéd csak, A szeretetük tiszta és Őrök.
