Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1914-11-26 / 24. szám

Felsőbányái Hírlap né és Róth Mihályné 50 - 50 f, Apil Ferenc, Máté Gyula, és Medvecz Vincze 40-40 f, Dobay Ilonka 30 f, és Valaki 20 f. A 133 K 40 f, a Hadsegélyző Bizottságnak küldetett be. Ugyancsak Újhelyi Andrásáé kezdeménye­zésére 6, Dimand Károlyné, Tomasovszky Im- réné, Harantli Gyuláné, Münnich Sándorné és Szalay Lászlóné úrasszonyok, Jamnik Róza, Jancsó Janka, Kunszly Ilon, Miskolczy Kamilla, Horinkár Irma, Nyisztor Irén, Nagy Lenke, Nagy Vica, Pap Erzsiké, Pap Ella, Dobay Mariska és Rábay Etelka urleányok a róni. kalb, temetőben gyűj­töttek a harctéren megsebesült katonák részére A filléres adakozásból 83 K gyűlt be, melyhez Pály Ede, esperes plébános, ki a gyűj­tést engedélyezte, még 3 K, gyűjtött s a 86 K összeget az egyházmegyei hatósághoz küldötte be, hogy nevezett hatóság azt rendeltetési he­lyére juttassa. A gyűjtés és annak szép ered­ménye annál meghatóbb, mert az urak és pol­gárok adományaihoz a koldusok is beadták az ő filléreiket. Elismeréssel vagyunk a kezdeményező Új­helyi Andrásné úrasszony iránt s köszönetét mondunk a gyűjtőknek és adakozóknak. A hadba vonultak családtagjainak Buda­pestről küldött özv. Szabó Lajosné 5 koronát. Az „aranyai vasért“ alapra újabban ado­mányoztak : Krompászky Ignác egy ezüst órát, 2 ezüst óra fedelet, egy ezüst karikát és egy ezüst lánczot. Nagy Sándorné 1 arany gyűrűt. Vigyikán Józsefné 2 darab, Sóvágó Nagy Sándorné 1 darab szőrmét ajándékozott a hadba vonultak részére. Veszteségeink: Az angol, orosz, francia és szerb hadjárat még erősebben folyik, mint eddig s a még vé­resebb csatánkban veszteségeink is nagyobbak: de azért fiaink férfias önérzetükkel bátran néz­nek a veszély elé; az utolsó közlegény is tudja, hogy hazánk jövőjéért harcol s azért csüggedés nélkül, felkölt lelkesedéssel viseli magát. Nagyon jól tudjuk, hogy az orosz más nemzetet állami kötelékében és határain belül nem tűr, hiszen rokon fajtájától, a lengyeltől vallását és anya­nyelvét is elakarja venni; mit várhatunk mi magyarok, vagy románok tőle? Az elől nevezett ellenségekhez még két uj ellenség csatlakozott, a vérhas és a kolera. A lap múlt számában közölt veszteség-kimutatás óta azon ezredekből, melyekhez a fiaink is tar­toznak, meghalt a csatamezőn 25, megsebesült 292 és megbetegedett 37. Egyet elfogtak és 5 vérhasba esett. A veszteség tehát újabban 360 ember s hozzávéve a múlt számban jelzett 255 veszteséget mindössze 615 ember. Minthogy azonban úgy a könnyebb sebesültek, mint a betegek már nagyobb részt visszatértek csapat- jaikhoz, a tényleges vesztesség nem nagy. Mindez a hadvezetőség gondosságának és körültekintő eljárásának köszönhető. A felsőbányái fiuk közül Przemy3l ostro­mánál hősiesen hacrolva elesett Silai József tizedes és Kun János közhonvéd; Bányai Sán­dor tüzér megsebesült és Burján Sándor hon­véd vérhas miatt a zombori kórházba kerütt. Münnich Sándor. Katonáink karácsonya. Közeledik karácsony ünnepe. Más években ez a béke és a szeretet ünnepe. De milyen lesz a mi idei korácsonyunk ? Ha elárvult családi otthonunkban akarjuk megülni, akkor nagyon bánatos karácsonyunk lesz, mert hiszen alig van családi asztal az országban, amelynél egy vagy több helyet üre­sen nem hagytak volna a hadba vonultak. Karácsony esiéjén forradjon az ország népe egyetlen nagy családdá és zarándokoljon sze- \ retetével a katonai táborokba. Minden egyes j katonáknak jusson karácsonyi ajándék. A sze­retet génusza vonuljon végig a tábvrozó he­lyeken és látogasson el a legtávolabbi lövész­árkokba is. Hadd tudják meg a hős fiuk, akik testvéri egyetértésben, vállveve küzdenek ki­rályukéit, és hazájukért, hogy Magyarország az édes szülő szeretetével, hálájával és büszkesé­gével gondol mindegyikükre. Adnmányok elfogadtatkak úgy a polgár- mesteri hivatalban, mint a városi pénztárban. Különfélék. A hadikölcsönre Felsőbányán jegyeztek : a takarékpénztárnál 52.200., a szövetkezetnél 31.600., a m. kir. bányahivatainál 2.450., és a városi hivatalnál 1.100., összesen tehát 87'350 koronát. A szatmár — nagy- s felsőbányái \ vasat r.-t. pedig 100.000 koronát jegyzett. Farkas Jenő polgármester a hadiköl- csön ügyében a múlt héten Nagykárolyban és Budapesten, f. hó 22-ikén pedig Szatmáron járt. Hegedűs Zoltán Selmecbányái bányászati főiskolai assistenst vártüzér hadnagygyá nevez­ték ki. Kuszkó Dezső. Kuszkó József nagybá­nyai m. kir. építőmester fia és Kuszkó István kolozsvári mértékhitelesítő hivatalfőnök unoka öccse a harctéren hősi halált halt. Áldás emlékére. | HASZNÁLJUNK j HADISEGÉLY I POSTABÉLYEGET! A szatmárnémeti! pályaudvari ka­tonai őrség parancsnokai: Dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd, népfölkelő hadnagy és Boromisza Tibor festőművész, huszárhadnagy Nagybá­nyáról. Román katonák hősiessége. Egy román ezred sebesült tisztje a következőket beszélte: — Az én ezredem javarésze biharmegyei oláhokból áll. Vakmerőek, szívósak és lelkesek. Hihetetlen fáradalmakat viselnek el, dalolva, lel­kes, jó kedvvel. — Minden nemzetiségi külömbséget meg­szüntetett a háború. Magyar nótát énekelnek és nemzntiszinü zászlót követelnek. — Magyarok vagyunk mi is, azért, hogy román az anyanyelvűnk, - hangoztatják. — A legcsodálatosabb a türelmük. A leg­súlyosabb sebesültek is jókedvvel tűrik a fáj­dalmakat, a könnyebben sebesültek nem fogad­ják el az ágyat. Rajongással beszélnek magyar szanitészeinkről és azokról a kedves, derék úr­nőkről, akik a kórházban ápolják őket. Egy ha­vasi pakulár, aki századomban dobos volt, a kórházban igy fordult hozzám: — Elmondom otthon, ha hazamegyek, hogy milyen jók a magyarok és hogy szeretik a ro­mánokat. így egyenlíti ki a háború a faji, nemzeti­ségi ellentéteket, fűzi testvéri kapcsolatba az egy haza nemzetiségeit és csinál politikát a csatamezőn és kórházakban. Vármegyei közgyűlés. Szaímárvárme- gye törvényhatósági bizottsága e hó 26-án dél­előtt 10 órakor tartja meg rendes közgyűlését Nagykárolyban. A gyűlés főbb tárgyai a követ­kezők : Alispán jelentése a hadikölcsönbőí a vármegye részéről tett jegyzése tárgyában. A közigazgatási bizottságba öt tag választása. Az igazoló választmány megalakítása. Az állandó j bíráló választmány megalakítása. A vármegyei pótadók megállapítása. A. téli háború borzalmai ellen i katonáinknak prémre van szükségük; akinek van, küldje e cinire: Macisé- ; géiyző hivatal Budapest, Váczi- utca 38. A posta ingyen szállítja. | Prémnemüeket tovább-szállitás végeit elfogad a polgármester is. A városi múzeumnak Kropaszky lg- j nác építőmester 4 drb. régi pénzt ajándékozott. ! Fogadja a város köszönetét. Felsőbánya 1914. j november 23. Farkas Jenő s. k. polgármester. ; A pessimists és az optimista. A fiatal pessimista viszi a szót és fekete színekkel festi j a galicziai helyzetet. Miért vonulnak hátra, mikor eddig előre mentek, meg ez, meg az, i st'o. Öcsém! szólal meg az öreg optimista, Perczek j Demeter - látszik, hogy maga sohasem volt katona, mert köiönben annyit tudhatna, hogy a háborúban ez igy szokás. Maga is okosabban tenné, ha ahelyett, hogy mindig a rosszat tolja előre, inkább hátra menne, mert az ilyen ember rosszabb a hátramenésnél. Anyakönyvi közlemények : Születtek: Molnár Lajos bányamunkásnak nov. 1-én „Károly“ nevű fia. Meghaltak: Nov 1-én Majer József 48 éves bányamunkás tüdőgümőkórban, nov. 2-án özv. Brodács Jánosné, Smillár Anna nyugbéres özv. 73 éves, végelgyengülésben, nov. 5-én Petrik Má­ria Petrik Gábornak 10 hónapos leánya Orbáné­ban, nov. 10-én Chira László gazdálkodó, 51 éves, izületi csúz, nov. 12-én özv. Rákóczi Já­nosné Majer Ágnes, 58 éves, nyugbéres özv. tüdőlob. nov. 12-én Májercsik János 93 éves kőmives, nov. 13-án Nagy Lajos 46 éves bánya­munkás tüdő-gégegümőkór, nov. 15-én Lőrinc György, Lőrinc Márton fazekasnak 11 hónapos fia hevenygyomor-bélhurut, nov. 19-én özv. Mészáros Istvánné Smillár Juliánná 71 éves nyugbéres özv. gyomorrák, nov. 21-én Dächer Alajos 75 éves nyugbéres zuzómunkás. Házasságot kötőitek: Papp József (özv.) kincstári bányamunkás Triff Juliánná hajadonnah j «XlNi »/l'v wrliw iVIV i^lV | j WT ne vásároljunk francia j j és angol árucikket! *91 j v>TV( ixT\j A háború erkölcse. Jobkéz és balkéz szerepet cseréltek. A politikusok moralizálnak, mikor nap-nap után kénytelenek felháborodni a népjogok valamilyen megsértésén, a hivatásos erkölcsök pedig már közel állnak ahhoz, hogy az emberiség legesz­ményibb állapotának tartsák a háborút. Alapjá­ban véve nem is csoda, hogy a nagy világfel­fordulásban az a nehány fogalom is kisiklott a rendes kerékvágásból, amelyeket békésebb idők­ben a földlakók kötelességeinek és jogainak is- ! mertünk. Nagyon kívánatos volna, ha ebben az összevisszaságban tisztázhatnék azokat a fogal­makat, amelyek most annyira ingadozók. Mi az erkölcs, az erkölcs istennője, akit a háború egyszerre fölötte illetlenül a fejetetejére állított. Mindenekelőtt az erkölcs nem istennő, hanem egyszerűen az emberi szokás, amennyi­ben az fontosnak, vagy szükségesnek mutat- i kozik egy nép fennállásához. Különböző szo- : kasok és vallások különbözően Ítélték meg a háborút. A judeabeliek és a mohamedánok di­csőítették a háborút, a buddhizmus és a keresz­ténység megvetette. Schopenhauer szervezett lopásnak nevezte a háborút és a részvétben látta a legnagyobb erélyt; a tanítványa. Nietzsche megvetette a részvétet és a harci bátorságot a felebaráti szeretet fölé helyezte. Ma nincs szük­ség ilyen ellentétekre. Elegendő, ha valamelyik lapnak negyedév előtt megjelent számát egy mai mellé helyezzük: két ellentétes világot pil­lanthatunk meg bennük. Minnél kisebb a lap, annál nagyobb a szája, annál kiabálóbb az ellentét. Mi sem könnyebb, mint a béke moráljának tökéletes megforditottját bebizonyítani. „Az első parancsolatok egyike igy hangzott: „Ne ölj.“ A jelen ezt követeli: Ölj annyit, amennyit tudsz. Á régi tan szerint: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.“ A jelen ezt követeli: „Gyűlölj, mert gyűlölet nélkül nem lehet sikere a há­borúnak.“ Ha azonban azt kellene határoznom, hogy melyik az az érzelem, amelyben a megváltozott erkölcsi felfogás a legszembeszökőbben jut ki­fejezésre, csak egyet tudok megnevezni: a kár­öröm. A küzdőknél talán valamivel gyengébb ez az érzés, mint az itthonmaradottaknál. Itthon a sörös asztal mellett gyakran groteszk a meg­nyilvánulása. A kárörömtől azonban egyikünk sem ment ma. És ezzel kimondtuk a morató­riumot az összes erkölcsi követelmények szá­

Next

/
Thumbnails
Contents