Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-11-26 / 24. szám
Felsőbányái Hírlap mára. Ha majd a békével — milyen idegenül hangzó szó ez ma — visszatér a kultúra, elérkezik az az idő is, amelyben kivetjük magunkból a káröröm érzését. Ha béke lesz, természetesen csak a diadalt követő béke, úgy fogunk visszatekinteni a háborús időkben tapasztalt kedélyállapotunkra, mint valami erkölcsi megtévelyedettségre. Nem lesz igazunk. „A cselekvő ember mindig lelkiismeretlen.“ A háború a cselekvés, a tett korszaka; a cselekvő embereket kímélni kell, mint a holdkorosokat; a békeidőkből hangzó fecsegésnek nem szabad őket felébresztenie. Az itthonmaradt nézők a söröskancsók mellett, vagy nagy gyülekezetekben ösztönszerűen tartózkodnak attól, hogy hangosan ejtsék ki a régi békemorál szavát. Az erkölcsi értékeknek ez a megsemmisülése előrelátható volt. Mégis különösen az első hetekben nagy, jelentős korszaknak neveztük a mait, a háborút, a maga óriási mivoltában pedig nagyszerű eseménynek. Legjobbjaink kijelentették, boldogak, hogy megérhették ezt az időt és számlálhatatlanul sokan vannak azok, akik ezt utánuk mondták és utánuk éreztek. Kétségkívül erkölcsi érték az ilyen föllelkesedés is, talán a legmagasabb erkölcsi érték. Megtartani valamit ebből a nekihevülésből, megmenteni ama korszak számára, amely kell, hogy kövesse a nekihevülés, ez az a feladat, amelynek megoldásával, nem lehet eléggé korán foglalkozni. Talán nem is feladat, hanem mindenekelőtt a jövő kérdése. Az a kérdés ugyanis, mit őrizzünk meg, mi az, amit meg kell tennünk az emberiség elkövetkezendő békés korszaka számára abból a nagy hangulatból, amelyet a háborús állapot hirtelen előidézett. Igen valószínűen arról lesz szó, hogy a háború, akkor, amikor szétrombolta a régi erkölcsi értékeket, egyúttal újakat teremtett. Érdekes mindenekelőtt megfigyelni, amit különben óráról-órára megénekelnek rimes és rimtelen költeményeknek, hogy a nagy háború szétszakítva a nemzetközi és humánus szövetségeket, a néptörzsek kötelékét annál erősebbé tette. A németség sohsem volt olyan egységes, mint 1914. augusztus elseje óta, nem volt ilyen sem a szabadságharcban, sem 1870-ben. A történelem meg fogja örökíteni az idei augusz- I tus 4-én lefolyt Reichstag ülését, ahogyan megörökítette 1789. augusztus negyedikét, amelyben a francia nemzetgyűlés a népjogokra hivatkozott. Amint látható, a kör szűkebb lett: az ember azt hinné, hogy az 1914-iki ki nem mondott fogadalmakat könnyebb teljesíteni, mint az 1789-ikieket. Ne legyenek többé pártok. Pedig vissza fognak térni a pártok és visszatérnek velük az okos és az ostoba pártvezérek. Gondoskodtak róla, hogy ne hiányozzanak a szükséges politikai küzdelmek. Nagy nyereség volna, ha ezeket a küzdelmeket nem úgy folytatnák, ahogy eddig tették. Ha csak polgári fegyverekkel küzdenének, becsületesen, hazugság, ön- ámitás nélkül. A nemzeti egyesülésnek e morális hatása mellett a háború előreláthatólag csökkenteni fogja az egoizmust. Nem vagyok ábrándozó és igy nem szólok az egoizmus megszüntetéséről. Istenem, mennyi hiúság és becsvágy nyilvánul meg a mai jótékony mozgalmakban. És a hiúság mellett mennyi lemondás ama ezreknél, akik utolsó garasukat adják oda másoknak, akik tönkremennek, csak hogy egy pár meleg harisnyát ajándékozhassanak egy katonának. Ahhoz, hogy teljesen tudjuk méltányolni ezt az „altu- rista“ mozgalmat, vidéken kell azt tanulmányozni, ahol jóformán vagyontalan emberek élnek. A gazdagok sem maradnak el. Valóban öröm az élet. Öröm ajándékozni, akárcsak más időkben, karácsonykor. A közös veszedelem a sok millió egoizmus a közös népegoizmus ösztönévé tette. Gyakorlati szociálisták lettünk. A jövő második kérdése : mennyi marad meg békeidőben ebből az ösztönszerű szoci- aluzmusból a győzelem után ? Őrizkedjünk itt is a hazugságtól és önámitástól. Ellenségeinknek, igen természetesen az a céljuk, hogy nyomorultabbá szegényekké tegyen bennünket, holott mi a békében gazdagok akarunk lenni, mert erős fegyver a gazdaság is. Nem fogjuk tehát tudni megakadályozni, hogy a pénz után való rohanásban ne kereskedjék ismét fölül az egyéni egoizm us. Ez kikerülhetetlen. Nem fogjuk-e akkor elfelejteni, hogy a közös veszedelem idején többért küzdöttünk, mint pénzért? Hogy népünk léte vagy nemléte volt kockára téve? Micsoda voltaképpen a németség eszménye? Manapság talán ezt felelhetnők erre a kérdésre: hogy elég erős az igazság mellett kitartani. A hazugság is fegyver, a szükségben éppen olyan fegyver, mint a többi. Ezt a fegyvert sohasem használták ellenünk erősebben, mint az utóbbi hetekben. Bizonyítékra talán nincs is szükség. A kábel elvágása a hazugság monopóliumát adta az ellenség kezébe. Az angolok, akik a hazugság vádját tartják a legnagyobb sértésnek, mesterei ennek a fegyvernek, a román ellenségek és a semlegesek véres dilettánsok hozzájuk képest. És mégis: állithatjuk-e nyugodt lélekkel, hogy a németség nem esett ebbe a hibába? Nem követünk el mi is önámi- tást? Csak egy elszomorító jelenségre akarok rámutatni: az ellenség gyávaságát szóban, írásban, képben hirdető híresztelésre. Három hónap óta harcolnak halálmegvetéssel véreink északon és nyugaton bátor ellenség ellen. Ha van még értéke és értelme a „hős“ szónak, úgy a mieinket teljes joggal nevezhetjük hősöknek. Az oroszoknak, franciáknak, gyalázása nem illik hozzánk, az ilyen izgatott időkben azonban megengedhető. De ne felejtsük el: azzal, hogy az ellenséget gyalázzuk, azzal, hogy gyávának nevezzük, kissebbitjük, lealacsonyítjuk hőseink dicső tetteit. Ez a mi egyetlen önámitásunk, de a legszembeszökkenőbb. A szerkesztésért felelős: Farkas Jenő. Adófizetés iránti hirdetmény. Alulírott városi adóhivatal ezennel felszólítja mindazokat az adózókat, kik a községi adó- könyvben előirt és az 1909. évi XI. t.-c. 26. §-a értelmében esedékes adótartozásukat e hó 15-ig be nem fizették, hogy azt járulékaival együtt a jelen hirdetmény közhírré tételétől számított 8 napon belül, az alulírott városi adóhivatalnál annál is inkább fizessék be, mert ellenkező esetben ellenük a zálogolási eljárás azonnal meg fog indíttatni. Felsőbánya 1914. évi november hó 25-én. Pap Márton adóügyi tanácsos. Nánásy István KÖNYVNYOMDÁJA NAGYBÁNYA, LAKATOS-UTCA vállalkozik mindenféle könyvnyomdái munkák, u. m. művek, irodai stb. nyomtatványoknak gyors, csinos és jutányos áron való elkészítésére. Nagy nyomtatványraktár A „Felsőbányái Hírlap“ kiadóhivatala ALAPÍTVAs S892-BE1S, TELEFON-SZÁM: 43 Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
