Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-11-26 / 24. szám
1 madását jóváhagyja, a közgyűlés egyértelmű elhatározással tádomásul vette. Olvastatott a vármegyei közig, erdészeti bizottságnak 3001/914. sz. véghatározata 468 drb. tölgyfának kihasználása tárgyában. A közgyűlés a véghatározatott és az abban közölt feltételeket a gazd. és pénzügyi bizottság azon javaslatával egyetértőén, hogy az árverés kitűzése a jövő, 1915. évre halasztassék, mivel a jelenlegi hadi állapot és nyomasztó gazdasági viszonyok az előnyös értékesítést kizárják — tudomásul veszi; és Stoll Béla t. ügyész indítványának elfogadásával utasítja a polgármestert, hogy ha netalán a mai viszonyok hamarabb mint remélnénk előnyösen megváltoznánk és a jelzett fameny- nyiség értékesítését megengednék — az árverési hirdetményt szokott módon még ez évben bocsássa ki. Olvastatott ugyanannak a 2032-1914. K. b. számú határozata Felsőbánya város D. üzem- osztályú véderdőjének a rendes üzemtervbe való sorozása tárgyában. A közgyűlés a határozatot egyértelműen tudomásul vette és a szükséges további eljárás megtételével a tanácsot megbízta. Olvastatott Nagybánya város tanácsának 7481 -3f kgy. számú véghatározata a villany- világítási dij leszállítása tárgyában. Az erre vonatkozó pótszerződés felolvasása után polgármester föltevén a kérdést: kik fogadják el a szerződést ? igennel szavaltak a következők: Lévay Károly, Tury István, Szabó Károly, Tánczel György, Alexy Pál, Labina Sándor, Salamon Mayer, Dimant Károly, Lupán Athanáz, Gerő Gyula, Nagy Lajos, dr. Berks Aurél, dr. Szokol Pál, Bay Károly, Pap Márton, Spáczay Gyula, Novy Salamon, Bradofka Frigyes, Doroghy Sándor, Wider Lázár, Likker Károly, Stoll Béla, dr. Csausz Károly, Szalay László, Fizély Sándor, Maár József, Kováts Gyula, Husovszki Gyula képviselők, összesen 29-én. Az egyhangúlag elfogadottt pótszerződést a közgyűlés hozzájárulása véget, Nagybánya város képviselőtestületéhez áttétetni, azután jóváhagyás végett Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságához íölterjeszteni határozta. Dr. Moldován Ferencz v. főjegyző jelen tését Kassára hadiszolgálat teljesítése végett történt behívásáról és helyettesítése ügyében a polgármester tett intézkedések tudomásul j vétettek. Nemes Marczeil indítványát hadisegély adó megállapítása tárgyában a közgyűlés egyértelműen irattárba tenni határozta. Olvastatott a debreczeni állami méntelep átirata a fedeztetési előlegek tárgyában. Közmagának megnyerni, meghódítani tudó, az a lelkeket melegítő hatású modor, mely Rákóczi személyéhez a hű Kőrösy Györgyöket és Mikes Kelemeneket annyira oda láncolá s mely a kevésbé fogékony természetüeket is oly rendkívüli mértékben vonzotta a nagy szabadsághőshöz, már gyennekkoraságában sajátja volt; veleszületett. Bánásmódjára nézve jellemző, mit Mikes ir rióa 1736. aug. 15-én, tehát a R. haláki után másfél évvel kelt levelében. „Sokszor jut eszembe a szegény uram jövendölése; mert egyszer a többi között a vásárlásról való számadást, hogy oda adtam volna, — mert én vásároltattam, ami a köntö- sihez és a házbeli eszközökhöz kivántatott - a fizető mester, aki vásárolta parancsolatomból, nekem számot adott, én pedig azt a számadást megmutattam a fejedelemnek. De azt jó megtudni előre, hogy szegénynek olyan természete volt, hogy a számadásban nem nézte, hogy a számadásban miért adtanak 30 vagy 40 tallért; hanem, ha tiz vagy tizenkét poltura érő portékát olcsón vettek-e, vagy drágán. Az olyan apró állapotban miodenkor gáncsot talált. A számadásban tehát egy néhány poltura érő portékán megakad a szeme és kezdi mondani, mintegy nehezteléssel, hogy^ drázán fizették, nem kellett volna úgy venni. Én azonban szokásom ellen felindultam, mert nekem úgy tetszett, mintha bennem kételkedett volna és mondám mint goromba; ha bennem kételkedik, parancsolja másnak, aki vásároltasson. Erre szegény semmit nem felel, csak a kezembe adja a számadást és elfordul tőlem érdemem szerint - ezzel én is kimegyek. Másnap semmit sem szól hozzám, én I Felsőbányái Hírlap í gyűlés Stoll Béla t. ügyész indítványának elfogadása mellett egyértelműen elhatározta, hogy e város és vidéke lóállománya részére Felső- í bányán székhellyen állam ménfedezési állomány létesítését megkísérli, mi célból fölhívta polgár- mestert, hogy ez ügyben illetékes helyen a ! szükséges lépéseket tegye meg. Elnöklő polgármester előterjesztést tett ! 93 kor. 50 fillér befizetett vadászati bérhátralék leírása tárgyában. Elfogadtatott. A közgyűlés egyértelműen elhatározta, hogy azon tizedeseknek, akik teendőiket pontosan és híven teljesítették, fejenkint 2, azaz kettő köbméter tűzifát beszállítva ad. - Egyúttal utasította a tanácsot, hogy a jelenlegi 20 tized helyett jövőre 10 tizednek beosztása iránt a szükséges intézkedést tegye meg. Szaszarán György felsőbányái lakos kérelmét a terhére nyilvántartásban szereplő 63 K gubaványoló bérhátralék elengedése iránt miután j a kérvényben kifejtett indokok a valóságnak meg nem feleinek — egyértelműen elutasította. Daubner Péterné felsőbányái lakos kérelmére, melyben a Petőfi-liget bérbeadását az italmérési joggal együtt kéri. A közgyűlés úgy határozott, hogy ajánlattevő a folyó év hátralevő időtartamára kimérőül - az eddigi jutalékok mellett — alkalmazza, oly kikötéssel azonban, hogy köteles ajánlattevő bérleti biztosíték gyanánt 100 K, azaz egyszáz koronát a város i pénztáránál letétbe helyezni. Ez ügyből kifolyóan egyidejűleg utasította a tanácsot, hogy a jelzett bérleti tárgy bérbeadásáéra vonatkozó árverés megtartása iránt a szükséges intézkedést még ez év folyamán tegye meg. Végül Tomsa Mária és Erzsébet illetőségi S ügyében a közgyűlés a tanácsi javaslat elfogadásával Tomsa Máriát és Erzsébetet felsőbányái illetőségűnek nem ismerte el, mert a Tomsa Péterrel, nevezettek édesatyjával Vulkánban 1913. évi augusztus 20-án felvett jegyzőkönyv adatai szerint Tomsa Péter már 30 évvel ezelőtt eltávozott Felsőbányáról. Nagyágon és Boiczán - vallomása szerint - hosszabb időn át tartózkodott, ott házzal birt s mint háztulajdonosnak mindkét helyen adóznia is kellett, igy Felsőbányán birt eredeti illetőségét az 1886. évi XXII. t.-c. 10 §-a értelmében elvesztette s a fent jelzett helyeken szerzett uj illetőséget. 1914. november 21-én. Elnök: Farkas í Jenő polgármester, jegyző: Pap Márton adóügyi tanácsnok, hitelesítők: Likker Károly, Münnich Sándor és Bernovits Emil. Polgármester jelenti, hogy a hadi kölcsön ügyében Budapestre történt kiküldetése a kívánt eredménnyel nem járt, mert a pénzügyminisztériumban azt az értesülést kapta, hogy a város tulajdonát képező és a hadikölcsön céljára kijelölt 313.000 K névértékű kötvényezett regálé kártalanítási kötvény nem devinculálhatő; sőt még lombardirozni sem lehet azt, mert ez tulajdonképen az állam megterhelésével járna, amennyiben az eddigi i'l./’/o holott 6°/o-os kamatot kellene fizetni a város részére. Minthogy pedig a város egyéb jelzálogul leköthető értékpapírral nem bir, nem rendelkezik; őszinte sajnálattal látja, hogy a városnak a hadikölcsön jegyzésről le kell mondania. A közgyűlés a tett jelentést sajnálattal vette tudomásul. 0 & & Me igyunk többé francia cognacot! jg Gyűjtések és adományok: Gyűjtés a hadbavoniilt katonáink részére : Újhelyi Andrásné úrasszony, segélyző bizottsági elnöknő kezdeményezésére Kováts ga, Nagy Lenke, Pap Ella és Nagj' Vica ur- leányok az idei szanatóriumi gyűjtés helyett a fentebbi célra 133 korona 40 fillért gyűjtöttek az „Egy szál virág,“ illetőleg „Koszorú megváltás“ címén. A nemes célra adakoztak: Újhelyi András és Újhelyi Andrásné 10 — 10 K. Hámori Nándor- né, Fizély Sándor és N. N. 5 — 5 K. Tóth Gá- borné és Mikola A. Gyuláné 4 - 4 K. Boczor Lajos 3 K. Kováts Gyula, Nagy Lajos, Varga Já- nosné, Hajdú Lajosné, N. N. Dr. Vermes Hugó- né, Barthos Mariska, Pap Márton, Wider Lázár, Hoffmann László, Stein Ferencné, Brecher Dávid, Dr. Szokol Pál, Neubauer Leó, Bay Károly- né, Bernovits Emilné, Jancsó Janka, dr. Csausz Károlyné, Nyisztor Irén, Illés Lukács, Májer György, Lévay Zsigmondné, özv. Vágner Ber- nátné, és Szabó Károly 2-2 K. Miskolczy Kamilla, özv. Puskás Antalné, Puskás Ferencné, Szalay Lászlóné, Haranth Gyuláné, Árus Jenő- né, Csausz Tivadarné, Rácz Pál, Dull Sándor- né, Langer Antal, Almássy Jánosné, Tury Ferenc, Csepreghy Györgyné, Nagy Károlyné, Jamnik nővérek, Dukrét Gyula, Wolf Mihályné, Szigyártó Józsefné, Bugesch Károly, Maksay Lajos, özv. Hajdú Jánosné, N. N., Likker Károly, N. N, Münnich Sándorné, Münnich Sándor, Nistor János és Dézsi Sándorné 1 -1 K, Klein Sámuel, Dóra Istvánná, Róth Lázárné és Kormos Sándorné 60-60 f, N. N, N. N., Csonka Józsefpedig csak várom, hogy szóljon. Még másnap, akkor sem szól semmit is - az már nekem nehéz volt, mert megismertem ostoba cselekedetemet. Harmadnapján már nem tűrhettem, bemegyek utána az iróházába, ott eleibe borulok és könnyes szemmel csókoltam kezet és kértem bocsánatot. Erre az a ritka nagy ember megölel és mondja: „Megbocsátok, — sokszor eszedbe jutok én neked, ha meghalok — sokszor megemlegetsz engemet; de már akkor késő lesz.“ A legnagyobb tisztelet és szeretet hangján írnak róla titkárai is; Beniczky Gábor, ki 1707. máj. 24-től 1710. inárc. 1-ig és szatmári Király Ádám, ki 1711-től 1717. jan. 30-ig vezetett naplót udvarában. R.-nak egyik tulajdonsága a nagy vallásosság. Vallomásaiban melybén - szent Ágoston példájára - szivét, lelkét, legtitkosabb gondolatait is megvalja és mintegy meggyónja, hogy megnyerje Isten bocsánatát és kegyelmét, még azért is szemrehányást tesz magának, hogy nem mindig egész odaadással teljesítette vallásos kötelességeit. Belső titkárának Benitzky Gáspárnak napról- napra vezetett naplójában majdnem minden nap meg van írva, hogy reggel, devotioját (ájtatossá- gát) elvégezvén „ő Felsége“ mit tett azután. — Minden héten egyszer - hétfőn - fogságból való kiszabadulásának napján teljes böjtöt tartott. Francziaországban való tartózkodása alatt pedig, kivált nagy prátíogójának s atyai barátjának XIV. Lajosnak halála után amellett, hogy a magyarországi dolgokkal foglalkozik, egyedüli szórakozásától a vadászattól eltekintve, az ájta- toskodásnsk élt Itt kezdi meg vallomásainak (önéletrajzának) Írását is. Rodostói életéről pedig ezeket jegyzi föl Mikes Kelemen: „Reggel hatodfél órakor a dobot megütik, akkor a cselédeknek fel kell kelni és készen kell lenni hat órára. Hat órakor dobolnak és akkor a fejedelem felöltözködik — azután a kápolnába megyen és misét hallgat. Mise után az ebédlő házba megyen, - ott kávét iszunk és dohányozunk. Amikor az óra háromfertály nyolcra, akkor elsőt dobolnak misére, nyolc órakor másodikat s egy kis idő múlva harmadikat dobolnak, — akkor a fejedelem misére megyen, mise után a maga házába megyen és kiki oda megyen, hová tetszik. Tizenegyedfél órakor megütik a dobot és tizenkét órakor az asztalhoz ülünk és törvényt teszünk a tyúkokra. Harmadfél órakor a fejedelem csak magánosán kápolnába megyen és ott vagyon három óráig. Mikor az óra háromfertály ötre, akkor elsőt dobolnak estvéli imádságra, öt órakor másodikat és egy kevés idő múlva harmadikat, - akkor a fejedelem a kápolnába megyen és azután kiki eloszlik. Vacsorára hetedfél órakor dobolnak. A vacsora nem tartván sokáig, nyolc órakor a fejedelem levetkezik, de leggyakortább le nem fekszik még akkor és reggel, ha szinte hat órakor öltözik is fel, de éjféli 2 órakor fel kél. Azt pedig ne gondolja Kend, hogy a legkisebb változás is legyen mindezekben. Ha szinte a fejedelem beteg volna is, akkor is mind egyaránt folynak a rendek. Hatodfél órakor felkelni nem kicsiny dolog, de el nem mulasztom azért, hogy kedvét találjam és mindenkor jelen vagyok, mikor öltözik, — a hivatalom is azt hozza magával, I hogy vigyázzak a cselédekre.“ (Folyt, köv.)
