Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1914-02-05 / 3. szám

Felsőbányái Hírlap

A t. c. közönségnek az a része, mely ilyen módon és ilyen áron kölcsönt igénybe vett, nem gyűrte zsebre az előleges levont kamatok, folyósítási jutalék és — miután a bankemberek klasszikusan szeretnek beszélni — a provízió levonása után megmaradt összeget anélkül, hogy a maga részére egy erős erkölcsi tanulságot és fogadalmat ne szűrt volna le. Legyen az a kölcsönkérő akármilyen anyanyelvű, vagy politikai pártállásu, megfogadta erősen, férfiúi szavára, hogy csak most fizesse vissza ezt a kicsi pénzt; ilyen kamatra, ilyen erkölcsi »garnirung«-gal soha, de soha sem fog pénzt igénybe venni, a maga részére hitelre pénzt »folyósittatani.«

Ennek a fogadalomnak országszerte észlelhetjük a nyomait, jelenségeit, melyek igen figyelemre méltóak. Először is a társadalom kezd berendezkedni, hogy kölcsön nélkül megéljen. A jövő évi termést nem veszik kölcsön- formájában a banktól, azt nem is költi el; a jövő évi tisztviselői »remunerációt« nem esz- komptálja, hogy vele és általa már az idén hasznos beruházásokat eszközöljön uj szmoking és báli felszerelés, vagy a nagyságos asszonynak tervezett hermelin muff és boa alakjában, hanem nem vesz fel kölcsönt, nem fizet kamatot — és nem megy keresztül még egyszer az erköfcsi gőzfürdőnek ama kellemetességein, amelyben a bankvezető urak a kölcsönkérés alkalmával részesítették.

Ösztönszerüleg érzi a közönség, hogy a bankvezető uraknak nincs igazuk. Hogy a «Seehandlung« milyen áron ad pénzt és a berlini börze idegszálai, hogyan rezegnek nagyon kevéssé, talán csak 20 vagy 30 százalék erejéig (hogy én is percentekben beszéljek) érinti azt a »közgazdasági viszonyaink fellendítésére« alapított és »iparunk és kereskedelmünk istápolá- sára« vagy tudom is én milyen hangzatos szólamok mellett tovább vezetett intézetet.

Mert a »Piripócsi Takarékpénztár« vagy a »Bagolyvári Népbank R. t.« az általa kölcsön adott pénznek felét a piripócsi, vagy a bagolyvári közönségtől kapta takarékpénztári betét gyanánt, továbbá egynegyed vagy kétharmad részt ugyanattól a közönségtől kapott a régi jó időkben, mint alaptőkét, vagy tartaléktőkét és csupán az általa forgatott pénznek egynegyed része, vagy egyharmad része az, mely némi vonatkozásba lenne hozható, mely viszleszámi- tolás utján szereztetett be a nagy bankhatalmasságoktól: a Seehandlunggal, a londoni börzével vagy a koronajáradék magas vagy alacsony kurzusával.

Ösztönszerüleg érzi a közönség, hogy azok az erkölcsi prédikációk nélkülözik az erkölcsi alapot és csak arra valók, hogy szorult helyzetét kihasználják és szorult helyzetét még szorosabbra változtassák és őt alkalmasabb kamatfizető médiummá alakítsák.

Ennek az ösztönszerü megérzésének az eszmeláncolat során észszerű megértése a kövisszafizeti a köles. Ettől kezdve alig múlt el nap, hogy a félórányira fekvő birodalmunkhoz ki ne ment volna közülünk legalább egyikünk. Az aztán másnap reggel, mikor a folyosón vártuk a nyolczórát, hűségesen elreferált, hogy . . . már bújik . . . már igen bújik . . . már zöldéi . . . már a pityer nem látszik ki belőle . . . már hullámzik is. ha fuj a szél ... és igy tovább, mig a (6Xu/4) 161/, hold birtok teljes díszben állt.

Egyik délután, virágzáskor, rám került a sor. Kiballagtam, Benézek és, amint pár lépést teszek a vetésben, föltűnik, hogy valami idegen növény terpeszkedik a kölesszálak között. Nem egy . . . kettő . . . tiz . . . száz . . . ezer, meg ezer .. . tele van a vetés mindenütt. Mi lehet az ? Nézem . . . szerb tövis, Kossuthtüske. A szabadságharc alatt a Szerbiából importált sertéscsordák hozták be a magját bundájukra ragadva. Csakhamar elterjedt a veszedelmes, óriási szapora növény egész országban, főleg az Alföldön, úgy hogy később kormányrendeletre köteles volt mindenki irtani, mig végre megmenekedtünk ettől a szerbcsapástól.

— Hát biz ez baj . . . baj . . . Nem is vettem észre — szólt a mi ispánunk, mikor a dologról értesítettem. — Egyet-kettőt én is láttam, de azt hittem, csak szórványosan van ott. Majd kitépetem.

— Nem lehet azt kitépni, mert milliószámra terpeszkedik, tele tüskével.

' vetkezménye: a közönség úgy rendezkedik be, hogy drága kölcsönök nélkül éljen meg. De van egy más következménye is, hogy közönség igényeit mérsékli, egyszerűbb életet folytat — és nagyon sok, eddig életszükségletnek tartott berendezési tárgyról, divatról és mulatságról minden zökkenés nélkül lemond.

Ennek ellenképe az a jelenség, hogy a közönségnek az a része, mely eddigi keresete feleslegét eddig a takarékpénztáraknál helyezte el alacsony kamatozás mellett, most, egyelőre külön cim nélkül, mint »érdekcsoport« adja össze a pénzét és jóval mérsékeltebb kamatozás mellett, mint a bankok és takarékpénztárak teszik, igyekeznek elhelyezni.

Szép példája ennek az a beadvány, mely Szeged városához érkezett és »privát pénz«-t kínál a városnak.

A mostani zord idők következménye gyanánt ki fog alakulni a pénzelhelyezésnek, a pénzkölcsön felvételének egy olcsóbb, észszerűbb formája, amelynek keretében közönségünk 1 feltétlen biztonság mellett helyezve el pénzét,

1 a kölcsönt kereső része a publikumnak azt olcsóbban fogja beszerezni, mint azt a mai keretek mellett teheti.

A napilapok hirdetési rovatában közölt takarékpénztári és bank közgyűlésekre invitáló évi mériegek azt bizonyítják, hogy, az intézetek — csekély kivétellel — mind egytől-egyig jól tudták a maguk részére, a hitelmegszoritás, a hitelvonás műveleteit kamatoztatni.

De mindezen a mérlegben kifejezésre jutó hasznot jóval felülmúlja az az erkölcsi kihatás, mely életberendezésünk mérlegében jut kifejezésre és anyagi jólétünk jelszava gyanánt vésődjék emlékezetünkbe : Rendezkedjük be továbbra is »kölcsön nélkül.«

Dr. Török Arthur.

Múzeumunkból.

Ismertetés.

IX.

Pénzű Ezután sóvárog az emberiség legnagyobb része, sőt ez a legtöbbeknek élet végcélja. Egyenlően soha sem volt felosztva az egyének közt, nem is lesz az soha, mert szorgalom, életrevalóság, eszesség, no azután egy kis szerencse, csalás, sikkasztás, rablás, mindig fel fogja billenteni az álmodott egyenlőséget Már a legrégibb korban egy számadási egység után néztek, mely szerint az értéket — még az emberét is, kivált a hozományos leányokét — a különféle áruknál meghatározták, volt az egység mértéke marha, birka, arany, esüst, vastömb, dróttekercs, karika, négyszögletes, hosz- j szukás, lyukas, de az idők fejlődésével leginkább a kerek, lapos pénz jött divatba és ezen alakban az úgynevezett müveit nemzetek azt már 3—4 ezer év óta használják.

— Most már egy kis hiba lesz az aratásnál ; — aggódott a mi ispánunk is.

És lett hiba. Nem kis, de nagy hiba.

Az öreg Jóczó bácsi jelentkezett, hogy a j tizenharmadik részért termésünket betakarítja, i Megegyeztünk. De már másnap reggel beállított hozzánk, hogy hát megnézte a vetést, pompás, bő a termés, de ahhoz se ember, se állat közel nem mehet. A kinyomtatásáról meg szó sem lehet, i hacsak a lovaknak vasból nem csináltatunk csizmát. Másképen az bele nem megy az ágyasba Tüske az, uraim, csupa tüske, nem köles 1 Én nem takarítom be.

— Akkor ott marad, — szóltunk.

— Ott meg nem maradhat, mert esztendőre j tüskehegy terem a helyén. Azt le kell kaszálni és felgyújtani.

— De ki kaszálja le ?

— Tudják, mit, uraim ? Hát csupa szívességből, magasszáru csizmában lekaszáltatom. Talán j menthetünk meg valamit munkadij fejében, a többit eltüzeljük. Ha igy tetszik, jó; de fizetni j nem fogunk egymásnak.

Mit tehettünk: beleegyeztünk.

— Oda a dödölle, a rákoskása, a kásás- | hurka, meg a gömböc 1 — szóltam.

— Nem baj az, tanító ur, A jövő év kár- j pótolja az idei veszteséget. Az anyaföldre még hamu is jön. Ott terem ám majd a búza!

— Hiába! Az uraság bajjal jár ! — végeztem be a tanácskozást.

Múzeumunkban ezidő szerint ilyen exoti- kus formájú pénz nincs, de 2000 évnél régibb pénz már van, mely verve volt, azaz a kis fémdarabokat laposra verték, összehajtották, újra verték, kalapácsolták, mig sima felületet kaptak, melyre a hivatalos bélyeget ráverték, mely műtét alkalmával az alsó alak is kifejlődött a vert pénzdarabon. Azért a pénz felirata, sokszor az alakja is hiányos, mert nagyon ügyes, gyakorolt kéznek kellett lenni, mely éppen a közepére talált, leginkább a felirat nehány betűje hiányzik, néha a fele sincs rajta. Nagy, babra munka volt, de a legkisebb pénzdarab is nagy értékkel birt, és sokat lehetett azzal összevásárolni.

Legrégibb pénz a múzeumunkban a római köztársaság idejéből, mikor a világuralom már biztosítva volt a consulok céltudatos politikájával. Róma falai és őrei vannak rajta, bronzból valók, de az idők viszontagságai nagyon megviselték épen úgy, mint az Augustusét, ki alatt Krisztus Urunk született. A többi római pénz gyönyörű szép vastag patinával vannak áthúzva, mit nem szabad bolygatni, mert különben a patinával együtt elvész a felirat és az alak. így Vespasion (70 — 79. Kr. u.) érme, alatta a római légiók Jerusálemet elpusztították és a zsidókat Palesztinából kikergették, mióta az egész földön szétszóródtak. Thus (79—81!) alatt a Vesuv tűzhányó kitörése lávával és hamuval eltemette Pompeji, Herculanum és Sta- biae városokat és csak korunkban kezdik nagyobb mérvben ezeket újra kiásatni; ott veszett mindenki aki idejekorán el nem érte a tengerpartot. Trajan (90 -117) vidékünk felé jött a légióival, legyőzve az itten lakó dákokat; nemsokára a Szamosig terjedt a római uralom, Sülelmed közelében már voltak római határ- védmüvek és a legkezdettlegesebb bányaművelést átvették a benlakóktól (leginkább arany mosás) és feltehető, hogy a müveit rómaiak vidékünk gazdag aranyereit parlagon heverni nem hagyták. Valent (378) alatt a hunok már közeledtek Európa határaihoz be is törtek és a római világuralom végét járta- Legtöbb pénz van a Konstantinok és Konstantiusoknak (312 — 360) idejéből, legnagyobb része területünkön találtatott, biztos jele annak, hogy sürü össze ■ köttetésben állott vidékünk a nagy birodalommal. Ezen időben államvallássá lett az üldözött keresztyénség. *

így minden fáradtság nélkül, úgyszólván egy pillantással áttekintheti múzeumunk látogatója egy nagy kor legfontosabb eseményeit és kézzel foghatólag meggyőződhet a pénz — mely után a rómaiak épen úgy szaladtak, mint most a sokaság a mi pénzünk után — változó szerencséjéről és múlandóságáról. Rómában eredetileg a pénzdarab, egy font volt — as. névvel — de nemsokára annak huszonnegyed- részére devalválódott, mig végre még annak is csak a tizenketted részét vették (uncia).

Az akkori korban szép asszonyok tiszteletére is vertek pénzt. Ilyenek is vannak múzeumunkban. Ez már ezüst pénz. Plantika a császárné és Faustina az »isteni« valóban gyönyörű szép hölgyek lehettek 1800 évvel ezelőtt, élvezettel szemléli a néző a nemes arcot, az egyik hullámzó, sürü, hátul kontybán végződő hajjal, a másik hajviselete hasonlít a mostani divathoz. Pompás egy görög leány arcképe, finom, átszellemült vonásokkal, és hogyha ezer ‘pénzdarabokat összehasonlitjuk, rögtön szembe tűnik a görög és a római nőiszépség különbsége.

Úgy az előbb említett pénzdarabokról, mint pedig a most felsorolt női arcképekről inegkapóan kisugárzik az emberiség törekvése a szép, a nemes, az örökkétartó felé ; még a legkopottabb darabon is feltűnik a művészi- munka alkotása és kénytelenek vagyunk bevallani látásukra, hogy azok örökké szépnek, nemesnek fognak maradni, hogy egyébb értékük mellett művészi értékük soha el nem mú lik, az örökkévaló, hiszen mind a művészet klasszikus korszakának szüleményei.

Münnicli Sándor.

Különfélék.

Személyi hirek. Kacsó Károly műszaki ta nácsos Nagykárolyból és Pintér László kulturz- mérnök Debreczenből hivatalos ügyben városunkban jártak. Nagy Gábor nagykárolyi pénzügyi tanácsos, Csiidör Lajos nagybányai városi