Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-10-15 / 21. szám
ügyvédi, mérnöki, irói és művészi, alkuszi, közvetítői és ügynöki dijak is. Fizetni kell továbbá: az augusztus 1-je előtt szállított áruk és más ingó dolgok lejárt vételárát és az augusztus 1-je előtt végzett ipari munkateljesítmények lejárt ellenértékét október 15-től és amennyiben később járna le a tartozás, a lejárattól számított havi 10 százalékos részletekben. A pénzintézeti betétek kifizetésének további felszabadításáról a rendelet a következő irányokban intézkedik: A folyószámláról járó betétekről a betevő az eddigi kereteken felül a móratorium alá nem eső annuitások és biztositási dijak fizetése céljából, valamint a moratórium alól most kivett kamatok és a fentemlitett tőketörlesztések erejéig, ezenfelül pedig az üzeme folytatásához szükséges anyagok és áruk beszerzése végett rendelkezhetik. Pénzintézetek és biztositó társaságok más pénzintézetnél levő folyószámlái betétjeiket igénybe vehetik záloglevelek szelvényeinek, biztositási összegeknek, valamint az általuk kifizetendő betétösszegeknek fedezése céljából. Nem moratóriumos váltóknál a bemutatás és óvásfelvétel határideje a moratórium alatt szünetel; a hitelező a bemutatást és az óvást a moratórium alatt is eszközölheti. A kétoldalú szerződések teljesítéséről kiadott rendeletet az uj rendelet abban az irányban egészíti ki, hogy a vevő teljesítést csak úgy követelhet, ha az ugyanabból a szerződésből vagy hasonló tárgyú szerződésekből eredő hátralékos tartozását teljesiti. Kimondja végül a rendelet, hogy minden olyan birói intézkedést, amely az adóst a hazai moratóriumtól vagy az ezzel kapcsolatos jogoktól akarata ellenére megfosztaná, hazai tiltó törvénybe (hazai közrendbe) ütközőnek és a hazai törvény céljával ellenkezőnek kell tekinteni. A kolera. — A miniszterelnök rendelete. — A rendkívüli viszonyok okozta rendkívüli feladatokkal is megbirkózni kész friss tetterővel és azzal a fölemelő tudattal kell mindenkinek, minden téren helytállnia, hogy ez a nagy erőpróba nemcsak a hadseregre, hanem az egész nemzetre vár. Akkor, csakis akkor, ha mindenkit áthat ez a felfogás s ha mindenki kettőzött Máriuarosszigetíől — Felsőbányáig. A mármarosmegyei orosz betörésnek rohanó hullámai városunkon keresztül is át robogtak. Felsőbánya távolabb a világ zajától nagy csendben élt, a nagyobb városok katonai vonatainak, a sebesültek, foglyok, kémek szállításainak, táborozásoknak izgalmai elkerültek minket, csak lelkűnkben hullámzott a reményteljesen szorongó izgalom, hogy a világháborúból dicsőségesen fognak kikerülni. A Kárpátokon való betörések első hírei még nem okoztak izgalmat, hiszen bíztunk abban, hogy a hadvezetőség nem hagyja határainkat védtelenül; a mármarosi betörés azonban közelségénél fogva, már ránehezedett a kedélyekre. Szeptember hó 29-én kedden kezdődött Felsőbánya kritikus hete. Megjöttek az első mármarosszigeti és környékebeli menekültek. Elegáns úri fogatok, finom kofferekkel, táskákkal, pakkszekérrel tartották itt futásuk első állomását és tábort ütöttek a Korona-szállodában. Gazdag lengyel családok vették útjukat városunkon át egyenesen Wien felé. Szerdán még az úri rend menekült, de csütörtökön megindult Galic'ziának már egyszer menekült és Mármaros- megyének megriadt népe is. Egy végnélküli, éjjel sem csökkenő, izgató dübörgés — a menekülő szekerek zaja - feszitette idegeinket. A finom kocsikat, koffereket felváltották a zörFelsőbányai Hírlap buzgalommal igyekszik a cselekedetek terén hasznossá tenni magát, fogja a magyar nemzet a gondviselés által eléje állított nagy problémát hozzá méltóan megoldani. Különös nyomatékkai kell érvényesülnie ennek a felfogásnak a közegészségügy terén. Orvosi karunk nagy része elvonatott rendes foglalkozásától ; a polgári hivatásuknak élő itthon maradt orvosoknak száma a rendes egészség- ügyi szolgálatra is elégtelen; pedig a háború tetemesen fokozza a közegészségügyi szolgálat feladatait. Bárminő fokozott buzgalommal éljen is orvosi karunk hivatásának, a közegészségügy terén csak akkor lehetnek kielégítő állapotok, ha az egész társadalom az orvosok segítségére siet. Nem az orvost mellőző diletáns buzgólko- dás, a többé-kevésbbé modernizált kuruzslás lebeg szemeim előtt. Az orvossal karöltve, az orvos vezetése alatt, az ő munkáját kiegészítve kell a társadalomnak sorompóba lépnie. Lehetőleg minden községben, ahol elegendő számú orvos nem áll rendelkezésre, ki kell szemelni azt az egy vagy több alkalmas egyént, aki az orvos működésének támogatására vállalkozik. Ezek nevét közhírré kell tenni; megmondani, hogy orvos hiányában hozzájuk forduljon mindenki, akinek betege van. Nekik kell az orvossal érintkezésbe állniok, tőle olyankor, amikor személyesen nem jelenhet meg a községben, levél- vagy telefon-utasitásl kérniök, orvosi látogatás alkalmával pedig az orvost a betegekhez elkisérniök, hogy utasításait átvehessék s azoknak megtartását, a gyógykezelés pontos teljesítését s a betegség további lefolyását felügyel hessék. A régi magyar úrasszonyok nemes alakjai clevednek meg szemeim előtt, akikhez orvosságért, jólanácsért a hetedik falu népe is elzarándokolt s akiknél a szakértelem hiányát sokszor pótolta a nép rendületlen bizalma s a nagyobb tekintély, amely meghagyásaikat övezte. Ugyanezt a szolgálatot tudományosabb alapon, tehát czélszerübben, hatékonyabban hajthatja végre a mai társadalom, amely nem orvos nélkül, hanem az orvos felügyelő és végrehajtó bizalmi közege gyanánt gondozhatja betegségtől sújtott embertársait. Fokozott mértékben lép ez áldásos munka jelentősége járványok alkalmával előtérbe, legnagyobb mértékben pedig a kolerajárvány leküzdésekor. E járványok borzalmas volta kizárólag a társadalom hanyagságában, ijedtségében s az óvóintézkedések elmulasztásában rejlik Amilyen szertelen pusztításokat okozhat ott, ahol emberi értelem és emberi akarat útját nem állja, czél- tudatos működéssel éppen olyan föltétlenül megzabolázható. Nincs egyetlen járvány sem, amelynél olyan gős, létrás nagy szekerek ládákkal, zsákokkal, ágyneművel, eleven majorsággal és kétségbeesett, kimerült családokkal. Nagy tömeg telepedett itt is meg, egy-egy házban 15-20 menekült szorongott. Alakosság és a város hatósága mindent megtett, hogy a menekülteknek segítségére legyen; egy nehány szegény család pénzbeli segélyben is részesült. Október 4-ig tartott ez a szomorú népvándorlás, de ekkor már csak azok jöttek, kik gyalog, vagy még rosszebb gebékkel vánszorogtak megmaradt ingóságaikkal napnál tovább Szigetről, hová az orosz már október 2-án este betört. Azután már nem jött Szigetről senki, csak október 6-án hozták a hirt derék csendőreink, hogy az oroszt csapataink kiverték és elmúlt a veszedelem. * Az érzések egész skáláját élte át közönségünk egy hét alatt. Megmosolyogta a desperát urakat, kik leghamarabb s akkor még ok nélkülinek vélt sietséggel helyezték biztonságba magukat és sokatmondóan nehéz kofferjeiket. Csodálkozással nézte mindenki a szigeti közhivatalok egyik-másik tagját, sőt vezetőjét, kiknek némelyike már le is mondott arról, hogy visszatérhessen Íróasztalához orosz uralom alá. Csak a menekülő nagy tömeg ébresztette fel az igaz részvétet. Az izgalomnak, kétségbeesésnek és bizonytalanságnak arculata, mely mögött fáradságos munkával alapított családi tűzhely, biztos hatással s olyan könnyen lehetne fertőtleníteni. Tisztaság, ivó- és folyóvizeknek fertőzéstől való megóvása, a beteg testből eltávolodó kóros anyagoknak azonnali fertőtlenítése a fődolog. Kellő mennyiségű mész és nyers karból, lelki- ismeretes pontosság, a közönséget felvilágosító, annak bátorságát visszaadó, bizalmat megnyerő felügyelet biztosan a czélhoz vezet. Életbevágó fontossággal bir tehát, hogy minden kolerától fenyegetett községben a hatóság a helyi viszonyok szerint a lakosság alkalmas tagjainak bevonásával alakítsa meg az 1875: XIV. t.-cz. 151. szakaszában elrendelt járványbizottságot s ekként szervezze a védekezést. E védekezés sikerét leginkább az biztosítja, hogy lehetőleg nyomban jelentkezzék, gyógykezeltesse magát és egyúttal felügyelet alá kerüljön minden koleragyanus beteg, úgy, hogy minden belőle eltávolodó fertőző anyag azonnal dezinfekció alá kerüljön. A kórházkérdés elintézésénél is ez a szempont legyen irányadó. Faluhelyen is kell kolerakórházat állítani De gyakorlati tapasztalatok alapján a legnyomatékosabban azt ajánlom, hogy minden olyan helyen, ahol a modern hygienia szempontjának megfelelő s a beteg gyógyítására garanciákat nyújtó kórházat felállítani nem lehet, csak azt a beteget vigyék kórházba, aki eltitkolta baját, vagy akinél a dezinficiálás keresztülvitele másként lehetetlennek bizonyul. A falusi kolerakórházak nagy részének berendezése ugyanis szükségképen olyan, hogy érthető ijedelmet okoz mindenkiben az oda be- szállittalás gondolata. Ha tehát köztudomásra jut, hogy minden koleragyanas ember ezekbe a kórházakba kerül, természetszerűleg titkolni fogja mindenki baját s rejtekhelyeken fogja magát vonszolni mindaddig, amig teljesen le nem veszi lábáról a ragály. Ezzel pedig nemcsak saját életét veszélyezteti, hanem az egész lakosságét is, mert betegségének egész titokban tartott időszakában ellenőrizhetetlenül szórja el a fertőző anyagot. Czélszerü megoldásnak az látszik tehát, ha köztudomásra jut, hogy föltétlenül kórházba kerül, ha eltitkolja baját, vagy ha nem hajtja végre a fertőtlenítő intézkedéseket. Az ellenben, aki a legkisebb gyöngélkedésre nyomban jelentkezik és pontosan fertőtlenít, házi ápolásban hagyható Ezzel elérjük azt, hogy mindenki sietni fog a jelentkezéssel és a fertőtlenítésben is segédkezet fog nyújtani, tudva azt, hogy a kórházba szállítást azáltal kerüli el. Maga a fertőtlenítés konstatált betegnél igen egyszerű. Ágyán kell fektetni, szigorúan megtiltani, hogy szobáját elhagyja s valamely csuprot bocsátani rendelkezésére, amelybe megfelelő mennyiség mész töltendő. Használat után kenyeret adó munka, ipar, kereskedés összeomlásának rémképei kisértenek, a koldusság, hajléktalanság integetnek, megindította az embereket. A nagy tömegek szenvedései megrázóak és átrezegnek minden érző szívbe. A menekülők szomorú látványa s a gazdátlanul keringő rémhírek azután a részvét mellett hamarosan felébresztik a félelmet; a tolvaj-módjára belopódzott aggodalom úrrá lesz és leszorítja a nyugodt megfontolást és az események mérlegelését. Felsőbányát sem kerülte el az ijjedelem, de ez olyan mederben maradt, hogy sem fej vesztettségnek, sem tömeges menekülésnek nem lett okozója. Azon gyöngébb idegzetű nőknek, kik nem annyira magukért, mint inkább gyermekeik miatt távoztak el, nem lehet semmit szemükre vetni, távozásuk erkölcsi okai ép olyan becsülésreméltóak, mint azon nagyszámunknak bátorsága, kik erős akarattal és bizalommal helyben maradtak. A férfiak közül a 10-uél is kevesebb gyászmagyarkáknak mentő érveik özönének leadása után pedig tiirniök kell a termékeny malicia csipkedéseit. A krácsfalusi betörés hírére tetőpontját érte el az izgalom, mikor egy éjszakai virrasztás után megérkezett október 5-én a lengyel légió! A szorongó érzés felengedett, a bizalom visszatért és 2 nap múlva örömteljes sóhajtással szabadultak fel a lelkek Sziget visszavételének hírére. *
