Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1914-10-15 / 21. szám

Felsőbányái Hírlap a csupor tartalmát azonnal egy-egy szintén mészszel és nyers karbollal bőven dezinficziált emésztő gödörbe kell tölteni s amennyiben a beteg ágyát, niházatát és a fö'det is beszeny- nyezte volna, azt is nyomban fertőtleníteni. A család tagjait a lehetőséghez képest kell a betegtől elkülöníteni. Mindenesetre gondosan kell megmagyarázni mindenkinek, hogy a fer­tőzés csak a szájon keresztül történhetvén, kezüknek és az élelmiszereknek tisztántartá­sára a legnagyobb gondot fordítsák s általában az adott utasításokat pontosan hajtsák végre. Idegeneket természetesen szigorúan távol kell tartani a beteg szobájától s lehetőleg az egész udvartól. Arról ellenben gondoskodni kell, hogy a beteg egy vagy több családtagja részéről megfele'ő ápolásban részesüljön. Ezek mindmegannyi olyan teendők, ame­lyeknek elrendelését és felügyeletét minden értelmes ember kifogástalanul elláthatja. Kellő orvosi utasítás és bevezetés mellett reábizhatjuk a társadalom értelmes tagjaira bizonyos gyógy­szerek alkalmazását is, úgy hogy mindenütt, ahol gyáván vagy értelmetlenül el nem zár­kózik a társadalom a reáháruló feladatok tel­jesítése elől, győzelmesen fogunk a kolera ve­szélyeivel megküzdeni Fentiek alapján azzal a felhívással for­dulok alispán úrhoz, hogy a társadalomnak ezt a segítő közreműködését tettrekelteni szívesked­jék. Nem valamely kormányrendelet bürok­ratikus, sablonos végrehajtásáról, hanem életbe­vágó fontosságú nemzeti akczió megindításáról van szó. E munkában vesse latba egész egyé­niségét s mint a törvényhatóság bizalmának letéteményese, e bizalom nyújtotta erővel hozza mozgásba a lelkeket Különfélék. A király névünnepén október 4-én a róni. kath. plebánia-teniplomban hálaadó isten- tisztelet volt, melyen a hatóságok, az iskolai növendékek és nagyszámú közönség vett részt. Kinevezés. Az igazságügyminiszter a berettyóujfalusi járásbirósági jegyzőt a Nagy­váradvidéki járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Október 6. Az aradi gyásznapot Felső­bányán hivatalosan nem ünnepük meg. Ám azért minden jó magyar hazafinak lelke mélyén megrezdül a fájdalom a nemzeti gyász emlé­kére. Nemzeti létünk mostani nagy küzdelmé­ben a dicső ősökre való visszaemlékezés az önfeláldozás, elszántság és hazaszeretet érzéseit megerősíti. Vármegyei közgyűlést tartott Szatmár- vármegye törvényhatósága f. hó 8-án. A köz­gyűlésre kevés bizottsági tag ment be, mert a mármarosi betörés izgalmai lekötötték a mi A ,,lengyel légió“-t küldték védelmünkre, a fiatalság, erő, szabadság, elszánt bátorság nagyszerű bajnokait! Látásuk lelkesített, biztos szemükre és kezükre bízott fegyvereik meg­nyugtattak, szabadságharcuk nemes küzdelme viszhangra talált a magyar szivekben. A lengyel Sokol-egyletekből és lövész-ifjakból alakított légiók felajánlott szolgálatait elfogadta a Monar­chia és vitéz hadseregünk rendkívül értékes elemekkel erősbödöít. A fehér lengyel sas meg­mozdult, kitárta szárnyait és a sasfiókok vérük­kel segítenek rácsapni a fekete orosz sasra, hogy visszavegyék a drága kincset és még egyszer feltámadjon Lengyelország. A lengyel­légiók fiai mind önkéntesek; 16 évtől 60 évig közel 100 ezer ember állt fegyverben a nagy célért. Az ide küldött több ezerre menő csapat csupa ifjú; egy rózsaszín arcú fiatal lengyel fekete sereg, egy elszánt vitéz keresztes had. Félelmetes, lehetetlent nem ismerő tömeg, mely­nek erejétől az ellenség reszket és megsemmi­sül, melynek katonáit nem tekinti az ellenség katonának, hanem martalócnak, forradalmárnak, ördögnek és kezükben rettenetes bosszúálló kínzás után akasztófa vár reájuk ! Lengyeljeink csupa intelligens fiuk; a szokolok mind főisko­lai hallgatók, tisztviselők. Alantas tisztjeik leg­inkább lengyel tartalékosok, csak a parancsnok­ságuk a közös hadseregé. Felszerelésük a leg­jobb és legmodernebb, ruházatok tiszta, ők maguk ápoltak, frissek, jókedvüek; lengyel nem­zetiségük jelvényeikben és nemzeti szalagjukon megyebelieinket is. Felsőbányának több szabály- rendeletét hagyta jóvá a közgyűlés. A máramarosszigeti katonai parancs» nokság fölhívása. A máramarosi katonai pa­rancsnokság fölhívja a szigeti menekülteket, hogy lakóhelyükre sürgősen térjenek vissza, mert iparosokban nagy hiány van. Az oroszo­kat vitéz hadseregünk Kőrösmezőig verte vissza s már onnan is menekülnek. Polgármester. Sorozás. Az 1892-94. években született 3 korosztály összeirt újoncai f. hó 10-én álltak Szatmáron sor alá. A sorozás eredménye semmi eltérést nem mutatott más éviekhez képest. A hadvezetőség, mely kényszer-sorozás eszközeire nincsen ráutalva, épen olyan gonddal válogatta ki az újoncokat, mint béke idején. Ne világítsunk 1 Múlt számunkban már felvetettük a humánus eszmét, mely az ország jelenlegi hangulatából fakadt, hogy azon össze­get, melyet máskor kedves halottaink sírjának kivilágítására fordítottunk, az idén ajánljuk fel a haza oltárára a Vöröskereszt egylet céljaira. A kegyeletnek amúgy sem a külsőségekben kell igazán megnyilvánulnia, hanem a szivekben. A szeretetteljes visszaemlékezéssel és egy buzgó fohásszal kegyeletünk belső tartalma kimerül s a fényes külsőség annak csak világi hivságos kifejezője. Ha kedveseink sírja fény és virág nélkül maradnak, vagy azokon csak egyetlen mécs lángol, mindenki fögja tudni, hogy nem a közöny, hanem élő és szenvedő embertársaink iránti részvét vonta el a világításra szánt anya­giakat. Mennyi áldás fog fakadni azon jó cse­lekedetek nyomán, melyeket az igy összegyűlt százezrekkel gyakorolni lehet. A kegyeletnek ezen uj alakjainál szebbet és nemesebbet alig lehet elképzelni. Ne várjunk gyűjtést, szolgál­tassa be ki-ki magától a jótékonycélra szánt összeget a polgármesternek, ki a begyült pénzt rendeltetési helyére fogja juttatni. A begyült adományokat már legközelebbi számunkban fog­juk nyilvánosan nyugtázni. A miniszterelnök elismerése. Csaba Adorján főispán az alábbi értesítést küldte a polgármesternek: Polgármester urnák Felső­bánya. Nagyméltóságu miniszter elnök ur 7441. M. E. számú leirata folytán tolmácsolom az orosz betörések alkalmából tajiusitott férfias és hideg- vérit magatartásáért Öméltósága elismerését. Felkérem, hogy ezen elismerést fejezze ki mind­azon alája rendelt városi tisztviselőknek, kik e nehéz viszonyok alatt erre méltóknak bizonyultak. Ezen magas helyről jött elismerést annál szíve­sebben tolmácsolom, mert a mai napon tartott közigazgatási bizottsági ülésen a miniszteri ren­delet vétele előtt méltattam a tisztviselői kar megtartását. Egyben felkérem, hogy szívesked­nék hozzám 3 nap alatt jelentést tenni, hogy volt-e olyan városi, községi vagy állami alkal­mazott, ki állomáshelyét az e tárgyban kibo­érvényesül, melyekből szívesen osztogatnak em­léket. A magyarokkal erősen rokonszenveznek, hiszen annyi közös vonás van a két fajban, melyek között a rokonérzést a lengyel —magyar és magyar-lengyel egyesületek ápolják. A vitéz ifjak Radomnál, Kielcenél már ki­állották a tűzkeresztséget; most pedig városun­kon átvonulva a szomszédos mármarosmegyei Krácsfaluban, Bárdfaluban és Farkasréven is fényesen megverték az oroszokat. Nekik kö­szönhetjük, hogy városunk megszabadult a fe­nyegető veszedelemtől, amelyhez közel állottunk. A lengyel légió most már valahol Kőrös­mező táján szorongatja a betörő ellenséget Galiczia felé. Reméljük, hogy több orosz betö­rés nem lesz. A hadi szerencse felénk hajlik, a milliók harca a mi számunkra érleli a győzelem gyümölcsét. Bizzunk az Istenben, mint a len­gyelek, kiknek egy utócsapata templomunkban hajnali zengő énekkel hívta önerejéhez a Min­denhatót segítségül. * Az elmúlt nehéz napok izgalmas emlékei lassan megenyhülnek; biztos nyugalmunkban szeretetteljes féltő gondolataink a lengyel légió után száll, hogy váljon hol áztatja drága vérük hazánk földjét s hol szereznek diadalt dicső fegyvereiknek. Talán „lesz még egyszer ünnep a világon“ nemcsak a magyarnak, hanem a lengyelnek is. Dr. M. F. csátott miniszteri rendeletek értelmében meg­határozott esetek beállta előtt távozott el s ki volt az illető. Nagykároly, 1914. október hó 9. Csaba főispán. Farkas Jenő polgármester erre örömmel jelentette a főispánnak, hogy Felső- 1 bányán, dacára annak, hogy orosz csapatok | Kapnikbányáig és a máramarosmegyei szomszé- í dós Krácsfalváig vonultak, egyetlen városi vagy állami, vagy községi alkalmazott sem hagyta el állomáshelyét. Jótékonycélu magyar állami sorsjá- ték. 0 cs. és királyi Felségnek legfelső elhatá­rozása alapján a budapesti m. kir. lottójövedéki igazgatóság minden másfél évben jótékonycélu állami sorsjátékot rendez, melynek tiszta jöve­delmét közhasznú és jótékonycélokra fordítják. Az utolsó 10 államsorsjáték jövedelméből csak­nem 200 különböző közhasznú és jótékonycélu intézmény részesült 10-30 ezer K, sőt az utóbbi sorsjátékoknál már 60 ezer korona segélyben. Ilyenek voltak: a különböző köz- és gyermek­kórházak, árva- és szeretetházak, siketnémák és vakok intézetei, népkonyhák, fehérkereszt-egy- letek, mentők egyesülete, jótékony nőegyletek, különféle segélyző egyletek, szanatóriumok polikünikai és más hasonló jótékonycélu egy­letek és közhasznú intézetek, melyeknek sok­szor e jutalékok adták meg az első létalapot. A budapesti m. kir. lottójövedéki igazgatósága jelenleg a XXXI-ik állami sorsjátékot rendezi 475.000 K készpénz nyereménynyel. A főnye­remény 200.000 K és még 14884 nyeremény van 30.000, 20.000, 10.000, 5000, 1000 500 stb. nyereményekkel. Az összes nyereményeket kész­pénzben fizetik ki. A sorsjegy roppant olcsósága és a sok kedvező nyerési esély folytán a köz javára működő emberbaráti intézmények érde­kében felhívjuk a t. olvasóinkat a jelenleg ren­dezés alatt álló XXXI-ik jótékonycélu állami sorsjáték támogatására. A húzást visszavonha­tatlanul f. év december hó 9-én a lottójövedéki igazgatóság (Budapest, IX., Vámpalota) tartja meg. Az említett igazgatóság kívánatra bárkinek díjtalanul és portómentesen küldi e?en sorsjáték részletes játéktervét. Alispánt rendelet. Másolat; Szatmár vm. alispánjától. 22370/914. sz. Valamenyi főszolga­bíró és polgármester urnák. A katonai parancs­nokság a vármegye községeibe elcsigázott és beteg lovakat helyezett el, melyek között takony­kor fordult elő. A takonykor lovak a katonai hatóságok által kiírattak, megsemmisítettek és a fertőtlenítés végrehajtatott ugyan, de ennek dacára a polgári lóállomány befertőzése az érint­kezés utján megtörténhet. — A tekonykór fer­tőzésének megakadályozása végett felhívom címet utasitsa a községi elöljáróságok utján a községi lakosokat, hogy 1. a katonalovakat a szarvas- marha istállókba helyezzék el, 2. a katonalo­vakat vályúkból ne itassák, csak itatásra a la­kosok vedreket vagy dézsákat adjanak a lóápo­lóknak, 3. a katonalovakkal és az ápolókkal való közyetlen érintkezést kerüljék, 4.) a katona lovak elszállítása után az istállókat alaposan tisztítsák és fertőtlenitsék, 5. saját lovaikon észlelhető megbetegedést azonnal jelentsék a község elöljáróságának. Felhívom továbbá uta­sitsa a községi elöljáróságokat, hogy a fent irt intézkedések betartását ellenőrizzék, a mulasz­tókat pedig azonnal jelentsék be. Nagykároly, 1914. október hó 5. Ilosvay s. k. alispán. A városok téli szükséglete. A debre- reczeni kereskedelmi és iparkamara a következő levelet intézte a kamarai kerület alispánjaihoz és polgármestereihez : Abból az alkalomból, hogy a kamarai kerület egyik vármegyéje véleményt kért a kamarától a lakosságnak a mai háborús viszonyok közepette a mindennapi élelmi szük­ségletekkel való ellátása tárgyában, a kamara — mindig a városokra és népesebb hegekre gon­dolva - összeállította a főbb életszükségletekre vonatkozó listáját s azok beszerzésére és biz­tosítására vonatkozó megjegyzéseit, melyeket esetleges felhasználás céljából a tek. Címmel is közöl. A kamara véleménye szerint a harcok által érintett hamarai kerület városaiban külö­nös gondoskodásnak kell történni, hogy a tél folyamán e városok el legyenek látva a legszük­ségesebb anyagokkal. Ezek: fütőszén és tűzifa, gabona, tengeri liszt, hús és zsiradék, só, pet­roleum, cukor, kávé, thea, rizs, burgonya, bab és egyéb hüvelyesek. Általános rendelkezések­nek a gondoskodásnál hatályuk nincs. Minden egyes cikket vagy cikkcsoportot külön kell le­tárgyalni azokkal, akiknek a beszerzés és rak­

Next

/
Thumbnails
Contents