Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1914-04-16 / 8. szám
Felsőbányái Hírlap Uj lap. Husvét elsőnapján Erdődön „Erdőd és Vidéke“ címen társadalmi hetilapot indítottak. A lap vezetősége következően alakult meg: Felelős szerkesztő és laptulajdonos dr. Nagy Sándor ügyvéd. Főmunkatársak: kóródi Katona János tb. szolgabiró és Chirke Vilmos járási számvevő. Az első szám igen ügyes és tartalmas volt. Haláleset. Kahle Frigyes alsófernezelyi m. kir. kohómérnököt és nejét Kurovszky Juliskát súlyos gyászeset érte. Egyetlen kis leánykájuk: Annuska, folyó hó 5-én 9 hónapos korában Fernezelyen elhunyt. A mélyen sújtott család iránt általános a részvét. Halálos szerencsétlenség. Az utóbbi hónapokban, főleg a kincstári erdőségekben nagyban garázdálkodtak a fatolvajok. Igen sok panasz érkezett ellenük s oly vakmerőséggel űzték a lopást, hogy a legerélyesebben kellett ellenök föllépni. Az elmúlt héten is jelentették Szőts Béla kir. erdőmérnöknek, hogy a sándor- falusi kincstári erdőben cigányok garázdálkodnak. Szőts erdőmérnök maga mellé véve a sándorfalusi erdőört, azonnal a tolvajok üldözésére indult. A cigányok annyira mentek vakmerőségükben, hogy a kincstári erdőben a kincstár fájából faszenet égettek. Midőn Szőts erdőmérnököt s az erdőőrt meglátták, vad futásnak eredtek. Szőts erdőmérnök s az erdő- véd azonban üldözőbe vették őket s ekkor történt, hogy futás közben Szőts erdőmérnök elesett, fegyvere elsült s az apró hatos srét oly szerencsétlenül találta mintegy 15 — 20 lépésnyi távolból Rézműves Ilié 19 éves cigánylegényt, hogy szörnyet halt. Szőts erdőmérnök a véletlen szerencsétlenséget maga jelentette be a nagybányai kir. járásbíróságnál, mely gondatlanságból okozott emberölés miatt indította meg az eljárást Szőts Béla erdőmérnök ellen. A rokonszenves fiatal mérnök szerencsétlen esete általános részvétet kelt. Az erdélyi püspök az uj női ruhadivatról és az egykéről. Erdély róm. kath. püspöke, Majláth Gusztáv Károly most adta ki ezidei első pásztorlevelét, amelyben különösen az egyke és a női ruhadivat elfajulása ellen foglal állást. Az egykéről a következőket mondja: Csaknem naponkint kerül szemeink elé egy- egy hir, adat, tapasztalat, sajtóközlemény, mely arról ad számot, azért jajdul föl, mert a magyar nemzet is megindul az uj Mohács felé, ahhoz a mélységes erkölcsi romláshoz, mely után újjászületés nem remélhető, mert hiszen e romlás az élet forrásait és csiráit pusztítja el! A gyermekvédelem kérdése után a püspök foglalkozik a női ruhadivattal és többek között ezeket írja : Nem a ruha teszi az embert, jól tudom. De viszont ki tagadná, hogy különösen a nőknél a ruha erkölcsi felfogásuknak, Ízlésüknek a kifejezője és visszahatóan annak formálja? Ezért nem hallgathatok arról a köztapasztalatról, mely szerint van divat, mely nemcsak az egészségre ártalmas, nemcsak a szépérzéket sérti, hanem botrányt is okoz. Hangoztatom, hogy nemcsak az én véleményem ez. Amit reges-régen egy szent Jeromos, egy alexandriai szent Kelemen, mint pogány visz- szaélést megbélyegzett, az ma mint legújabb divat nyer létjogot, mikor ugyanis a ruházatnak oly agyafúrt formáit találják ki, melynek nincs és nem lehet más céljuk, mint a testidomok fitogtatása. A dominó=játék eredete. A dominó játék a Vl-ik században vette eredetét. Két kolduló barátot a Monte-cassinói hires zárdában valami csekély vétségért a prior elzáratott egy cellába, s mivel unták magukat, fehér könyvecskéket négyszögletűre faragtak s fekete pontokkal láttak el. Ezeket egymásmellé rakták s külömböző sorozatban számolták a pontokat. Tudták azonban, hogy a prior figyel reájuk s ezért összebeszéltek, hogy valahányszor közeledik a prior, belekezdenek egy imába, mely igy kezdődik: „Dikszit Dominus Dominó.“ Tovább azonban nem tudták az imát, a Dominónál mindig megrekedtek. S mert ez az eset naponta többször ismétlődött, játékukat elnevezték Dominónak. A vármegye tiszteletbeli tisztviselői. Úgy értesülünk, hogy a belügyminiszter további intézkedésig a tiszteletbeli vármegyei címek adományozását, mely főispáni jogkör, felfüggesztette. Nem érdekesség nélküli leközölnünk a jelenlegi tiszteletbeli tisztviselők neveit, akik majd valamikor elmondhatják, hogy a régi jó idők emberei közzé tartoznak . . . Tiszteletbeli főjegyzők: Mangu Béla, Kerekes Zsigmond, Farkas Jenő, Égly Mihály. Tiszteletbeli főszolgabírók: Neupauer János, Isaák Elemér, Kállay Szabolcs, Jékey István, Szombathy Ödön, Nemes- tóthi Szabó István, Galgócy István. Tiszteletbeli szolgabirák: Barth István, Dienes Sándor, Kóródi Katona János, Dr. Jakó Endre, Bónis Gábor, Dr. Streicher Andor. Tiszteletbeli főügyészek : Baudisz Jenő, Dr. Jármy Béla, Dr. Stoll Béla, Dr. Miskolczy Sándor, Dr. Vetzák Ede, Dr. Vass Gyula. Tiszteletbeli alügyészek : Dr. Uray Eedre Géza, Dr. Vetzák Sándor. Tiszteletbeli árvaszéki ülnök: Dr. Gyene Pál. Tiszteletbeli aljegyzők: Tóth József, Sikolya Bálint, Schusterich Béla, Dr. Mangu Gyula. Tiszteletbeli főorvosok: Dr. Kölcsey Ferenc, Dr. Hercinger Ferenc, Dr. Lachéta Brúnó, Dr. Cukor Lajos, Dr. Sternberg Géza, Dr. Olsavszky Viktor, Dr. Kápolnay Kálmán. Uj cigaretta. Április 6-án Mirjam elnevezéssel uj szopókás és szopóka nélküli szivar- kafaj került forgalomba. Az uj cigaretták 100 és 10 darabonként csomagolva kaphatók. Ara 5 fillér. Fegyelmi az árvaszék ellen. A szombati közigazgatási bizottság üiésen érdekes indítványt terjesztettek elő. A kérvényt az árvaszék valamennyi tagja aláírta és a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot kérik maguk ellen. Elmondja a kérvény, hogy az árvaszék tagjai tisztázni akarják magukat az ellen a lappangó és helyen- kint hangoztatott vád ellen, hogy az árvaszék egyes tagjai pénzintézetektől ellenértéket fogadnak el, amiért az árvapénzeket oda elhelyezik, továbbá, hogy protekciós magán egyének ingatlanaira a törvény által előirt egyharmad értéken felül adnak hitelt az árva-pénzekből. Szigorú vizsgálatot kérnek maguk ellen s a vétkesek megbüntetését. A közigazgatási bizottság a vizsgálatot elrendelte s annak vezetésével Ilos- vay Aladár alispánt bízta meg. A bankófaló. Koszté Tódór szatmárvár- megyei oláh gazda nagyon jómódú ember. Egyike a leggazdagabb parasztoknak. Tódor gazda mulatós természetű, szereti a bort meg a nótát s valahányszor berándul Szatmárra, mindig rendez egy-egy görbe napot, olyan görbét, ami pár száz koronát húz ki a zsebéből. A minap vidám dáridót csapott. Húzta a cigány, folyt a lőre, meg a pálinka. Mindenkit itatott és ugyan különös módon repesztette ketté a huszkoro- násokat. A bankó egyik felét a cimbalomra lökte, vagy a cigány képére ragasztotta, a másik felét pedig — lenyelte. — Ide nézzetek, hogy kell pénzt enni. És egyre-másra falta a fél bankókat, abban lelve mulatságát, hogy a cigány kétségbeesetten rimánkodik az egész bankjegyért. Ezután más korcsmába ment. Egyik ivóból a másikba, mig el nem nyomta az álom. Egy csapszékben elaludt s csak reggel ébredt fel. Aztán tapogatni kezdte a zsebét meg a pénzes zacskóját, amelyben közel ezer koronát hozott. Hol az ördögbe lehet az a sok pénz, mert bizony csak tiz koronát talált, azt is apróba. A gazda elment a csendőrökhöz és bejelentette, hogy felhasználva részeg állapotát, ismeretlen tettesek kirabolták. A csendőrök hamarosan kiderítették a tényállást. Koszté Tódor eszmélni kezdett: - Ahá, persze, hogy megint ettem a bankót. Megint nyavalyás lesz a gyomrom, mehetek a doktorhoz. És megnyugodott a sorsában. De egyelőre nem ment orvoshoz, hanem bánatában újra rettentően leitta magát. Most már kontóra. CSARNOK. A húsvéti locsolkodás. A mi egészséges magyar népünk még mindig úgy csinálja ezt a sok kacajra, jó kedvre fakasztó népszokást, ahogy Poncius Pilátus elkezdte. Mert nyilvánvaló, hogy a húsvéti locsolkodás szokását Poncius Pilátus indította meg, aki bírói pálcát tört az Isten-ember felett, de aki csak a vakszenvedelmü Írástudókra hagyta, hogy beteljék a jövendölés, maga pedig nem akarván erkölcsi felelősséget vállalni: mosta a kezeit. így esett az: A kíváncsiság Éva asszonnyal született. Mikor tehát hire futott Jeruzsálemben, hogy a kálvária kősirboltjából kikelt az, aki nem volt e világból való, elhengeredett a kő a koporsóról és fényözön közepette kilépett belőle a Megváltó, a csodahir nagy kíváncsiságot keltett. Mi igaz belőle ? Csak kósza beszéd-e az ? Elvégre azok az együgyü jeruzsálemi asszonyok mit tudnak abból, hogy a Megváltónak az ige hirdetéséért kellett megváltania az emberiséget. Hogy érthessék ők meg azt a földöntúli hatalmat, mely a halál után életet ad, mely sírokat nyit és kápráztató fényben jelenik meg, azt a hatalmat, mely koporsóból kitör és eget kér, mert ő az Igazság ? Mikor tehát hire ment, hogy a keresztre- feszitett Jézus halottaiból föltámadt, a jeruzsálemi asszonyhad hihetetlen csodálkozása kere- kedettt felül és vele a kíváncsiság. Már hajnal derengésére csapatosan elözönlötték a jeruzsálemi roma követségi épületet, ahol Pilátus lakott. Pilátus nagy zsinatra ébredt fel, amit kívül a kapu előtt az asszonyhad támasztott. — Micsoda lárma ez ! riadt föl. Mikor aztán fölvilágosították, micsoda hirt hoztak és miben akarnának az asszonyok megbizonyosodni, Pilátus parancsot adott szolgáinak : — Zavarjátok el az asszonynépet a kapu alól. A római légiónak házi rendet végző parancsnoka pedig tréfás legény lehetett. Mi űzné el legjobban az összeverődött asszonysereget ? Mi más, mint egy cseber hideg viz. És menten a nyakuk közé zúdított vagy 2 cseberrel, mire az asszonyok olyik csűrön vizesen, de valamennyien akkor hevenyészve még szörnyűbb zsinatott csapván, szétrebbentek. És ezzel a húsvéti locsolkodás népszokása kezdetét vette. Bizonyosan megőrizte a szájhagyomány, hogy már az első keresztények éltek ezzel a szokással. Ez aztán idők során sok változáson j ment keresztül és elvezetett a rózsavízig. De bizony ma is az igazi és a jókedv terjesztője, mikor különféle praktikával és érvvel, mikor nem is látja, mikor nem is várja, a kéznél levő locsoló száján kiömlik a viz s megriadt hangon zsörtölődő panasz hangzik fel érte. De nem fOell azt és nem lehet komolyan venni. Nem viszi el azt senki szárazon. És erre illik az a magyar példaszó: ma nekem, holnap neked. Sok helyen j az is dívik, hogy a gémeskut elé viszik a fehér- j népet és a kút hideg vizéből vederszám leöntik, j Ez egy kicsit több a kelletnél és nagyon sok ! áldozatot követelt. Amilyen nyegleségnek tartjuk, ha egészséges magyar ember szagos vízzel öntözködik, j — ép olyan vad, nyers dolog az is, amjkor kút elébe vonszolják a szegény áldozatot. És aminő különös tempója van most április komának, í bizony a hideg fürdő olyan ágybadöntőre is válhat, hogy gyász fakad utánna. Mint minden dologban, ebben is az arany középút a legjobb. Egyébként az öntözködés, hogy a férfi a nőt és megfordítva: a nő a férfit hideg vízzel leönti és aztán jó egészséget kíván, már az indusoknál jóval előbb megvolt, mig a keresztények, a jeruzsálemi asszonyokra való emlékezés gyanánt fölkapták. Az indusok szerint a viz az egészség, a termékenység jelképe és akit az indus hidegvízzel leönt, azt kitünteti, mert szivéből a legjobb jót kívánja neki. Hogy a kereszténység éppen husvétkor locsolkodik, csak abból lehet kimagyarázni, hogy Pilátus nagyon felbosszankodott a zsinatoló asszonyokon. Ez elég volt a kereszténység első fordulatán szokásba hozni, sok századig és sok locsolkodó nép nem is tudva, hűségesen utána cselekszi ezt a különben — ha kellő határok között mozog — ártatlan népszokást. Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
