Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)
1913-11-13 / 23. szám
Felsőbányái Hírlap által sújtott lakosság miképen s járásokra tekintettel milyen arányban volna a rendelkezésre álló segélyösszegből segélyezhető. Többek hozzászólása után a bizottság elhatározta, hogy csak a belsőségekben kárt szenvedettek segélyezésére szorítkozik. A bizottság a rendelkezésre álló összeget az árvíz által a legjobban sujtot 5 járás között a következőkép osztotta fel, még pedig a fehérgyarmati járásnak 18 ezer koronát, a szatmári járásnak 9 ezer koronát, a nagysomkuti járásnak 3 ezer koronát az avasi és nagybányai járásnak 2—2 ezer koronát, Szinér- váralja és Szakasz községeknek 1—1 ezer koronát juttatott. Elnöklő főispán ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg Dr. Schönpflug Richárd elhalt tiszti főügyészről. Úgy a maga, mint a bizottság fájdalmának és részvétének adott kifejezést, mely a vármegye tisztikarát és közönségét Schönpflug elvesztésével ért csapással érte. Indítványára a bizottság az elhunyt főügyész hozzátartozóinak jegyző- könyvi mély részvétét fejezte ki. Az alispán jelentése különösebb említeni valót nem tartalmaz. Útlevelet kért 633, útlevelet nyert 567, visszavándorolt 15 egyén. A tiszti főorvos jelentése szerint újabb kolera-eset és hólyagoshimlő elő nem fordult. A vármegye egészség- ügyi helyzete eléggé kedvezőnek mondható, amennyiben mindössze 5 községből érkezett jelentés járványosán fellépett fertőző betegségről. Az érendrédi gyógyszertárnái a főorvos vizsgálatot tartott, mely alkalommal a gyógyszerész részéről elkövetett súlyos visszaéléseknek jutott nyomára, miről alispánnak jelentést tett, hogy a gyógyszerész ellen szigorú eljárást indítson. A kir. tanfelügyelő. jelentése szerint a vármegyei népoktatás ügyében különös intézkedést igénylő mozzanat elő nem fordult. Több községgel megindította a tárgyalást a kir. tanfelügyelő azon községi hozzájárulásokra nézve, melyek biztosítása szükséges ahhoz, hogy azon községben állami kisdedovoda szerveztessék. Remény van reá, hogy a jövő évben néhány kisdedovoda engedélyeztetik. Az államépitészeti hivatal jelenti, hogy a törvényhatóság területén átvonuló állami és törvényhatósági közutak a kedvező időjárás folytán jókarban voltak. A mezőteremi állomáshoz vezető közút kiépítését a kereskedelmi miniszter elrendelte. A pénzügyigazgató bejelenti, hogy egyenes adóban befolyt 166,663 K 87 fillér, 141,344 koronánál kevesebb, mint a múlt év hasonló szakában; haddijban befolyt 5185 K, 12,620 koronával kevesebb mint tavaly október hóban; bélyeg-és jogilletékben 129,366 K, 50,559 koronával több, mint tavaly október hóban; bor- és husfogyasztási adóban 28,212 K 27 f, 9378 koronával több mint a múlt év hasonló szakában Ezután az árvaszéki elnök, a kir. ügyész és a törvényhatósági állatorvos adták elő havi jelentéseiket. A gyámügyi felebbezések ismét nem voltak elintézhetők a bizottsági tagok meg nem jelenése folytán. Az ülés fél 12 órakor véget ért. Múzeumunkból. Ismertetés. IV. A múlt számban megemlítettük a női háziiparnak kivált azon részét, mely a köznép között van elterjedve. A viszonyosság kedvéért felhívjuk a közönség figyelmét most a magasabb körök divatjaira. Ezen gyűjtemény is Szmik Antal és neje ajándéka, mely már ma is olyan kiterjedt, hogy a közönség csak egy kis támogatásával teljessé fejlődhetnék. Divatképek állnak itten rendelkezésünkre 1800-tól kezdve a jelen korig, melyekből kitűnik, hogy minden kornak jellemét visszatükrözi a divat. A test gondos elfedése, úgy férfiaknál, mint nőknél a huszas évek iparkodása, mely évek vége felé az alak minden különálló része megkapja a maga divatos jelmezét és divatos ékitését, de a ruha derékon alóli részének, kitágítása, kiszéle- sitése és a végtagok díszítésének a megszüntetése mindinkább előtérbe lép úgy, hogy 1858. körül a nő kihegyezett fejdiszével és a nagy kerek alsószoknyákkal valóságos gulya alakot vesz fel, a férfi pedig bő nadrággal és széles cilinderrel két egymás tetejébe beillesztett csigához hasonlít, mert erősebben is van befűzve mint a nő. 1858-ban észleljük a magyar divatlapokban legelőször a kísérletet a magyar motívumok behozatalára a divatban és a következő évben a magyar öltözet már túlsúlyra vergődött, csak kár, hogy a nők őrületes terjedelmű szoknya és ruhaaljt viselnek, a külföldi értéktelenségeket majmolják és megtartják; a férfiak ellenben teljesen magyar díszben jelennek meg. A női atilla, a posztószür, az »Ilona-mente«, a párta, a különféle fejkötők, melyek lassan csinos magyar kalappá fejlődnek, rohamosan terjednek és ezen szép viselet jól állott az amúgy is szép magyar nőknek. Bizony kár, hogy oly hamar megszűnt a magyar divat, az is csak szalmatüz volt, mert mindinkább elterjedt a külföldi majmolás és már a hatvanas évek közepe felé visszafelé fejlődik a léha Ízléstelen párisi divathoz, a hetvenes években pedig, ha az alsó rész szűkült is, hol hátul, hol elől, hol a fejen vagy a karon alaktalan csúnya kidom- borodásokat Írtak elő a külföldi divatban, mit a magyar hűségesen majmolt és csak a kilencvenes években vehető észre valami szebb, ízlésesebb öltözködés, mely újra csúnya szélsőségekbe hanyatlott Ezen divatképekhez csatolva vannak a különféle szabási rajzminták és himzési lapok, melyekről még most is sok szépet lehet hímezni és kivarrni. Vannak azonkívül a múzeumnak jelmezképei, melyek: libavirágot, ananast, tölgyet, cseresznyét, lent, kamillateát, nefelejtset, csa- lányt, oroszlánfüvet, keménymagot, komlót, rózsát, borostyánt, kökörcsint, ezerszépet, gyöngyvirágot, violát, liliomot, harangvirágot, lóherét, tulipánt, szegfűt és sok-sok mást ábrázolnak a megfelelő ruházattal, fejdiszszel és egyéb kellékekkel. Különösen szép az aratónő jelmeze. A kostümök történetéhez vannak képek, melyek a XI. századbéli viseleteket a jelenkorig ábrázolják. A jelenkor ruházataiból kiemeljük a francia, dalmát, spanyol, orosz, olasz, japán luhaviseleteket és a francia tengerparti népek ruházatát Ezen utolsó csoportképei igazi mesterművek. Münnich Sándor. Különfélék. Személyi hírek. Kacsó Károly műszaki tanácsos a kapnikbányai törvényhatósági ut kavicsátvétele végett városunkban időzött. — Farkas Jenő polgármester hivatalos ügyben dr. Makray Mihály nagybányai polgármesterrel Budapestre utazott. — Kuszkó István a kolozsvári mértéknek. Gyönyörködöm az isteni vidék pompájában. — Majd meg az »Él«-re visz a képzelődő Ott ülök a nagy bükkfa árnyékában. Nem tudok eltelni a ritka pompájú látvánnyal, amelynél szebbet, megragadóbbat még Svájcban sem láttam. Szomorúság tölti el szivemet. Miért nem tud igazi testvéreinkké lenni az a derék munkás, szép egészséges oláhság! Mi az oka, hogy egy hazában oly idegenül viselkednek azok irántunk, akik pedig mily örömmel ölelnők őket keblünkre I . . . Vissza-visszaálmodom magamat azon időbe, mikor már nem voltam felsőbányái lakos. Hogy vártam a vakációt I A kociut időnkint mind rö- videbb lett. Már csak Szatmáron kellett szekérre ülnünk. Hogy biztattam a kocsist! Hogy húztam volna magam is a szekeret, csakhogy mielőbb otthon legyünk. Ott vártak bennünket a család tagjai. Szemükben könny, Zokogva borultunk egymás nyakába. Hallom a zokogást, érzem az öleléseket, mig csak a jó öreg apa ránk sem szól, »Hát sírni jöttetek haza?« — összejárom egyen- kint a rokonokat. Mindenkinél van, mit beszélgessek. Az idő mindig rövid, de kedvesen felejt- hetetetlenül foly. És mily nehéz a válás ! Egy egész évre ! . . . Máskor meg ott ülök a templomban, a há- tulsó pádon. A koldusok padján. Amelyben boldogult Láncky-após szokott ülni. Nem megyek előbbre. Nem megyek az első padba, amelyben akkor . . . régen ülni szoktam. Most nincs ott, kire vigyázzak. Azok a kis fiuk már nem ott térdelnek. Szétszórta őket az élet. Miért keseregjek a visszahozhatatlanon ? Czak hátul ülve hallgatom a zenés Istentiszteletet. Magam is játszottam a kóruson. Orgonáltam, hegedültem vagy énekeltem. Mily lélekemelő volt akkor az a zene! Azok az egyszerű munkások, akik köznapon nehéz küzdelemmel keresték kenyerüket, vasárnap körülfogták hangszerüket és szivvel-léiekkel játszottak. Szinte látszó tt rajtuk, hogy most ők nem az ember, hanem az Isten szolgái: Óneki dolgoznak. Nem egynek könny csordult barázdás arcán, mikor a zenedarab egy-egy szivhözszóló részletét játszotta. És a nép ? Feszült figyelemmel, ájtatos- ságba merülve ült székében. Szinte képzelte, hogy nem a földön van, hanem a mennyországban és az angyalok zenéjét hallja. Es a zenészek zeneismeretükkel másfáleképen is fölhasználták. Ö3sze-összegyültek egymásnál, többször nálam is és megbirkóztak a klassikus zenével is. Bethowen, Mozárt, Haydu örökszép szerzeményeit is eljátszották. Közönség bőven akadt. Es hány esti korcsmázástól tartotta vissza egy egy ilyen zeneestély a játékosokat, meg a hallgatókat. Es most ? Nincs templomi zene. Hová lett f Miért múlt el? vagy az a pár női hang helyettesíti ? Vájjon nem volna-e szebb, lélekemelőbb, ha azok sem maradtak volna és a nép énekelné azokat a gyönyörű népénekeket ? Mily végtelenül jólesik a népnek, mikor a templomban magát kiénekelheti! Mily tulvilági érzést kelt az a hallgatókon, mikor száz meg száz ember buzgóságba merülve egyedül Istenre gondolva énekli: »Im a porba leborulva« ... az az örökség Haydu miseéneket . . . vagy, mikor a litánián magábatérve mondja: »Irgalmazz minekünk!« »Könyörögj éret- tünkl« «Ments meg Uram minket!« Megint másfelé visz a képzelet. De nem folytatom. Csak azt akartam Jenő öcsém levelére válaszolni, hogy ott vagyok . . . sokszor ott vagyok koztetek, most csak levélben, de ha a Gondviselés másképen nem rendelkezik, testestül- lelkestül bekopogtatok még abba a kis fészekbe. Addig is Isten áldása szálljon Mindnyájatokra és maradjon veletek! Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a II AGYAR SlEMEfiS-SGHüCÜERT-KÖYEK-aél. Budapest. VI, Teráz-körut 36. Gyár-atcza 13. A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszAHaí 75% áramroegtakaritás.
