Felsőbányai Hírlap, 1912 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-22 / 4. szám
2£"VII_ évfolyam. 191S. IFebruAr Sí3, 4_ szám. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ái’a 20 fillér. Felelős szerkesztő : D“ MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Farsang után. Felsőbánya, 1912. február 21-én. Nemcsak fővárosi, de még a kis vidéki riporterek is krokodiíus-könnyekkel siratják a farsangot, Carneval kimúlását. A lányok busán rakják szekrényeikbe hódiló toalettjeiket, a fiatal urak sóhajtva gyöngéden simogatják meg frakkjuk jobb karját, melyen édes női karok pihentek. A papák elismeréssel adóznak a naptár bölcsességének, hogy rövid farsanggal köny- nyitett nehéz gondjaikon, s mindkét nembeli ifjúság lába meg-megrezzen a ki nem táncolt bosztonok gondolatára. Végül a mamák vagy sóhajtoznak, vagy a stafirung gondolatával foglalkoznak titokban. Szóval az egész vonalon váltott ki valamilyen lelki emotiót, vágyat, hangulatot a farsang; a társadalmi élet kedves szokásainak, kötelességeinek mindenütt hódolt a társadalom, csak Felsőbánya sz. kir. rend; tan. városban nem. A 3 évvel ezelőtt eltemetett Carneval sírjába véletlenül belehullatták a kedélyt is és azóta fagyos közöny választja szét városunk minden társadalmi rétegét egymástól és az egy rétegbe tartozókat küiön-külön. Nemcsak a farsangon, hanem ősz óta egyetlen egy társadalmi összejövetel sem volt. Hova lett az a boldog idő, mikor a nagybányaiak »Felsőre« jöttek, ha igazán jól akartak mulatni. Hol van a sok jő tánc- mulatság és a kávéval, tört mogyoróval, bagoly-tüdővel s amellett kitörő jókedvvel és összetartással egybekötött házi mulatságok. A cigány éhenhal, a vendéglő ajtaját esténként a helybeliek felől a pókháló is nyugodtan belepheti. Szinte hallom a kifogásokat, hogy nagy a drágaság, nincsen fiatalság. Pedig ezek csak mesterséges kifogások; a valódi oka az embereknek egymáshoz való viszonyában rejlik. A barátságnak azon foka, mely nem elégszik meg egy-két udvarias szóval, kézfogással vagy kaszinói partnerséggel, avagy hölgyek között a család iránti udvarias érdeklődéssel, csak a iegkissebb csoportoknál mutatkozik, de az egészből hiányzik; a kritika, mely itt nagyon hajlandó az embertársaknak inkább valódi vagy ráfogott hibáival foglalkozni s egymást a hirek virágzó cserekereskedelme utján megismerni, úgy eltávolítja őszinte érzésben egymástól az embereket, hogy semmi kedvük nincsen, sem nem kívánkoznak a társadalmi érintkezés kellemes és felüditő alkalmaira. Ha jóindulattal, őszinteséggel fogjuk egymás társaságát keresni s a kritikát utána még az otthonban is ezen elvek szerint alkotjuk meg, lassan megváltozik társadalmunk képe s a közöny hidegségét valami melegebb közeledési vágy, a nagyobb körben való szórakozás szüksége váltja majd fel, mely egy egészséges, vidám társadalmi életet teremthet. A gyakori összejövetelek a vendéglőben, esetleg a kaszinóban kell, hogy megkezdjék ezt az átalakulást s nyomukban következik a sűrűbb érintkezés az otthonban. Ily módon a két főkifogás elesik, mert a kisebb összejövetelekhez a drágaságnak igen csekély köze van, a fiatalság hiánya pedig legfeljebb a bálokban baj, de ha már igy van azt az egy-két téli bált fel lehet áldozni a kisebb kedélyes társas estélyeknek. És ha meg lesz az összetartás és kedély, még fiatal ember is fog kerülni s akkor lehet itt is olyan farsang, mint máshol, vidámsággal és sok bájos emlékkel. m. Városi közgyűlés. Két tárgyas rendkívüli közgyűlést tartott a város képviselőtestülete f. hó 14-én. A Ganz-cégnek a kincstárral kötött szerződését fogadta el a város, mellyel az üzemek egy igen fontos kérdése, folytonossága és a természettől, független működése lett biztosítva. A Ganz-cég közös üzletkörének terjeszkedése örvendetes a közmüvek fejlődése és a két városnak a legközelebbi jövőben hasznot hajtó eredménye szempontjából, ennek bölcs belátása nyilvánult meg az egyhangúlag hozott határozatban : A részletes tudósításunk a következő: Farkas Jenő elnök a rendkívüli közgyűlést d. e. 11 órakor nyitotta meg, a jegyzőkönyvhitelesitésére Lévay Károly, Pap Márton és Tury István képviselőket kérte fel. 1. Polgármester jelentést tett a virili- sekről. Közgyűlés az alispáni értesítést, mely szerint a róm. kath. Templompénztár Pethe Lajost, özv. Lévay Ferencné pedig Weisz Jenőt bízták meg, illetve velük kívánják magukat a v. képviselőtestületben képviseltetni, közgyűlés tudomásul vette. Nehéz órák. Irta: Kárpáti Endre. Az utóbbi időben sok szó esett a lapokban Lux francia kapitányról, akit, mint kémet, Németországban elfogtak és Glatz erősségbe zártak. Hanem a kapitány végtelen ügyességgel megszökött börtönéből és most a legnagyobb ünneplés tárgya odahaza. Szabad óráimban figyelemmel olvasgatom a lapokban az ilyen, regénybe való, világra szóló dolgokat és nagy érdeklődéssel várom azok végeredményét. — De Lux kémkedése annál inkább érdekelt, mert, mikor a francia- porosz háború lezajlott és Metz, Glatz, meg a többi németországi erődök oly nagy szerepet játszottak, én künn jártam és nem egy nevezetes helyen fordultam meg, ahol a háború pusztításairól személyesen meggyőződhettem. Hanem még más emlékem is fűződik Lux kémkedéséhez. 1871-ben ötven tanárjelöltet küldött ki bold. Eötvös miniszterünk, többnyire Németországba, de Svajzba is, hogy azok ott főleg a tanitóképzést, de a népiskolákat is tanulmányozzák és majd az itthon állítandó tanítóképző és egyéb iskolákban tapasztalataikat érvényesítsék. A kiküldöttek egyike én voltam. Rendes tartózkodás helyül a württembergi Gmünd várost tűzte ki a miniszter. Innen jártam be ele- jénte a vidéki iskolákat; később nyakamba vettem az egész birodalmat, meg Svajzot. Amint az iskolákat annyira áttanulmányoz- j tam, hogy nyugodt lélekkel elmondhattam, j hogy azok külső és belső életéről szakszerű I jelentést tehetek ; emlékiratomat elkészítettem I és föltettem magamban, hogy fölhasználom az | alkalmat nép- és földrajzi ismereteim gyarapi- : fására. Nagy utakat jártam be. Sok vidéket, i várost, amelyeket most már elő sem tudnék | számlálni. Nem is próbálkozom veie; csak any- nyit, hogy pár hónapon keresztül folyton utón voltam, néha egyedül, néha egyik-másik kiküldött kollegámmal. Ezalatt Kiel-Strassburg —Luzern között sok nevezetes várost, falut, vidéket meglátogattam és minden oldalról tanulmányoztam. Egy Ízben egyik kollegámmal a Rajna vidékén jártunk. Eközben elhatároztuk, hogy átrándulunk Párisba, fölhasználjuk a kedvező alkalmat. Vonatra is ültünk csakhamar. Khelnél azonban, ahol a vasút a Rajnán át Strassburgba megy, a katonaság küldötte elállta utunkat, és, mikor mondtuk, hogy Párisba szándékozunk menni, értésünkre adta, hogy oda mostanában idegeneket nem bocsátanak be. így áílván a dolog, átmentünk Strass- burgbi, hogy legalább azt, főleg világhírű Münster ét és az abban levő híres órát megnézzük. Áteresztettek bennünket. Dóltájban volt az idő. Rövid étkezés után bejártuk a várost. Most is előttem áll az a végtelen pusztulás, amit ott láttam. Egész utcák romhalmazban hevertek Nem volt egy ép ház. Amelyiket j esetleg a bomba megkímélt, fölpörzsölte a tűz. j Az utcák tele kiéhezett, rongyos, piszkos em- ; berekkel, siránkozó gyermekekkel. Itt-ott megszólítottunk egyet-egyet. Most is fülemben cseng a szitok, átok, amelyet a németre kívántak. S j fönszóval átkozódtak. Hiszen a német úgy sem értette az ő nyelvüket, az édes francia nyelvü- | két. Jó időt töltöttünk a hires templomban, j Akkor javították. Mert az ellenség dicséretre méltó óvatossággal kerülte ugyan, hogy benne kárt ne tegyen, de ki parancsol a kilőtt golyó- i nak? Mintegy 100.000 márkányi kár esett az ! épületen. Lassankint a város végére jutottunk. Óriási térségre, amely azelőtt gyönyörű liget volt, de csak néhány fát hagytak meg i benne. A föld tele volt puskagolyókkal, mintha ! kaviccsal lett volna behintve. A fák oldalai telelőve (Egyik fa törzsén 75 golyót számláltunk meg Éppen egy golyót akartam kiásni emlékül, mikor mögöttem durva hangot hallok. — Halt! Visszanéztünk . . . Négy katona szuröny- szegezve, lövésre készen áll mögöttünk. — Mit keresnek itt? — kérdezte a káplár. — Nézzük a rombolást. — Mi közük önöknek a romboláshoz ? — Utasok vagyunk. A várost látogattuk | meg. Mert utunkba esett. — Utasok? Honnét valók? — Magyarországból. — Honnan? Van is olyan ország! ^ No majd a többit elmondhatják odaben. — Előre!
