Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-07-27 / 15. szám
Felsőbányái Hírlap díjalapját is képező törzsfizetésekként megállapítja, a lakbéreket az előléptetetteknél kiegészíti, az összes költségeket az 1912. évi várra, költségvetésbe az államsegélylyel és beszüntetett járandóságokkal, mint fedezettel, rendes kiadásokként beilleszti és azokat 1912. év január hó 1-től kezdődőleg törvényszerűen folyósítja; egyben a teljes rendezéshez 1912. évre szükséges 2299 K 60 f és az 1913. évre szükséges 799 K 60 f összeget a gazdasági pénztárból pótolja és a városi tisztviselők által eddig élvezett mellékjárandóságokat a gazdasági pénztár javára beszünteti. Végül közgyűlés hatá- rozatilag kimondja a tisztviselők, szolgák, rendőrök, erdőőrök és egyéb alkalmazottak fajárandósága, kivéve a Kisbányán lakó erdőőrt, az ősi szokáshoz híven, a számvevői kimutatás szerint természetben fog 1912. év január 1-től kiszolgáltatni. 6. Olvastatott előterjesztés az erdőőrök fizetésrendezése tárgyában. A nagykárolyi m. kir. áll. főerdőhivatal- nak előterjesztését a gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés magáévá tevén, az elrendelt névszerinti szavazás után egyhangú határozattal kimondja, hogy a városi erdőőrök fizetéseit a failletmények és természetbeni lakások értékének betudása mellett 1912. év jan. 1-től kezdődő hatálylyal olyképen rendezi, hogy Bodenlósz József I. oszt. erdőőrnek az eddigi 780 korona helyett 1214 korona összjárandó- ságot, Lukács István II. oszt. erdőőrnek 533 K helyett 1014 K összjárandóságot, Nagy Sándor II. oszt. erdőőrnek 533 K helyett 1014 K összjárandóságot, Mihálcsik Pál III. oszt. erdőőrnek 573 K 60 f helyett 800 K összjárandóságot, Brebán Gyirászin III. oszt. erdőőrnek 468 K 800 K összjárandóságot, végül Glodics Márton erdősuhancznak 360 K helyett 420 K összjárandóságot állapit meg azzal, hogy a Nyires-erdő melletti erdőőri lakás értékét évi 120 koronával, a faraktári erdőőri lakás értékét évi 60 koronával, a tűzifa értékét m3-ként 3 koronával számítja be az azokat élvező erdőőröknek. 7. Olvastatott bizottsági jelentés Jó Antal képviselőnek a szervezési szabályrendeletre vonatkozó indítványa visszavonásáról. Közgyűlés a jelentés alapján az indítvány visszavonását tudomásul vette. 8. Olvastatott Gribb Ferenc kérvénye fizetésemelés iránt. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés a megejtett névszerinti szavazás után egyhangú határozattal kimondja, hogy Gribb Ferencz városi szolgának hosszú szolgálatára és arra való tekintettel, hogy javadalmazása eddig kevesebb volt, mint legkisebb javadalma- zásu szolgának fizetését pótlék címen addig is, mig a szolgák és rendőrök fizetése állami támohaja lobogott, amint két-három lépcsőt átaíugrott. Gondolatok kóvályogtak az agyában. Az asszony csak mostohája a gyermeknek, miért sirassa ?!... S ő mit törődik mindezzel. Ö szolga, akit megfizetnek. Tanítója egy sápadt gyermeknek, aki meg fog halni . . . Megállóit egy pillanatra, nagyot lélekzett s sietve végig ment a folyosón s benyitott. A kis fehér szobában csend volt. A függönyök le voltak eresztve s égett a mécses. A falon árnyak tánczoltak, amit a lobogó fény varázsolt elő. Kis játékok érintetlenül hevertek az üvegszekrény alatt gondosan elrendezve s a kis rózsaszínű ágyban csukott szemekkel, görcsösen leszorított ajakkal feküdt a beteg. A kis szürke ember az ágy szélénél végtelen keserűséggel nézett reá. Maga is sápadt volt, beesett szemű vézna. Látszott rajta, hogy sokat éjszakázott, sokat sirt. — Vadasy ur! A megszólított felreítení, felvetette a fejét s reá nézett... Kammó, a nevelő suttogva beszélt, — Magát most megcsalják, meglopják. Gáládul meglopják. Itt ül, mig a felesége mással szerelmeskedik . . . — Meghalt, — mondta csendesen Vadasy s úgy látszik, nem értett semmit abból, amit a diák beszélt. Kamót egészen feldühösitetíe. — Hát ember maga, hát hagyja maga!? — Már kiáltott. Megfogta két vállánál azt a kis semmit és megrázta. — Jöjjön! gatással rendezve nem lesz, 764 koronára emeli fel és a pótlékkal együtt 1912. év január 1-től kezdve folyósítja. 9. Olvastatott a Ganz-féle villamossági r.-t. átirata Langer Antal pótadója tárgyában. Gazd. és pü. bizottság javaslata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy miután Langer Antal pófadója az 1868 évi VI. t.-c. 8. §. c) pontja értelmében követelhető és a Ganz-céggel kötött üzemviteli bérszerződés 21. §-a alapján községi adómentesség a vállalkozót illeti, de nem annak alkalmazottját, a Langer Antalra kivetett községi pótadót nem törli, hanem annak fizetésére kötelezi nevezettet. 10. Olvastatott özv. Pap Jőzsefné kérvénye földtérfeladás iránt, Gazd., pü. és jogügyi bizottság javaslata alapján, tekintve, hogy özv. Pap Jőzsefné a mintegy 20—25 □ ölnyi területet, melyre házát építette és azért 18 éven át 18 korona jogelismerési dijat fizetett, már régen bírja és hogy a házban szegénysége dacára állandóan több reá nézve idegen árvát tartott és nevelt és ezzel a városban elismerésre méltó jótékonyságot gyakorol, közgyűlés a megejtett névszerinti szavazás után egyhangú határozattal kimondotta, hogy özv. Pap Józsefnének a felkért területet díjtalanul feladja, tulajdonába bocsájtja és tulajdonjogának bekeblezését további megkérdeztetés nélkül megengedi. Nyaralás Felsőbányán. A kánikulában szerencsésen elértük a nyaralás zenithjét. A hőhullámok kegyelméből, melyeknek ereje a bűs patakok mentén és erdők árnyában megtörik, mindazt végig lehet élvezni, ami egy kellemes nyaralás feltétele. A száraz, verőfényes időben sétáló, vagy erősebb turistaszenvedélyüknek élvezettel adják át magukat kedves nyaralóink, kik szép számmal keresték fel Felsőbányát. A mármarosi gyönyörű serpentiás állami utón vígan kergetik egymást a kirándulókat vivő kocsik, a legkeresettebb Bódi-tó szépségeiben gyönyörködő vidám társaságok csengő kacagását visszaveri a Fekete hegy lombos oldala; még a méltóság- teljes Gutin is mintha mosolyogna megaranyozott délutáni arculatával a természetimádók önkénytelen hódolatán. Rossz idő jár most a Bódi-tó pisztrángjaira, melyeknek nyársonsült rózsaszín húsa a legnagyobb gurmandnak is ínyenc falat. Azért a rabló-pecsenyének sem kisebbedéit a böcsülete a kirándulások étlapján s aki csónakra vagy tutajra nem mer szállni, az a jó sikárlói fiaskó mellé telepedik, úgy szívja az özöndus levegőt és a felsteigerolt trabukkókat, vagy pedig különösen a szép nemből valók a műkedvelő művészek fényMegragadta a két karjánál fogva s úgy vonszolta az ajtóig. Vadasynak a szeme le volt hunyva, feje lecsuklott a mellére, huzattá magát a földön. — Gyáva! Eleresztette. A kis ember csendesen végig esett a padlón. Még zajt sem csinált. Most már rohant vissza. Szédelegve, ahogy a lábai birták . . . Felszakitotta az ajtót . .. Nem tudott semmiről semmit, csak azt látta, hogy valami feketeség van előtte, fojtogatja, kínozza. Felemelte a kezét, ütött, rúgott. — Csaló, gazember, gyilkos . . . Amint olt hadonászott a levegőben, egyszerre valami sikoltást hallott. Érezte, hogy egy erős kéz megragadja, belemarkol a karjába. Talán arcul is vágta ... A fejében iszonyú forróságot érzett, ügy támolygott ki az ajtón, le a lépcsőkön. Lenn zaj volt. Cselédek beszélgettek álmosan. Suttogtak kérdezősködtek. — Ez az árulkodó! A tanító! Csend lett egy pillanatra. — Rongyos heptikavirág! — mondta az egyik és nagyot lökött rajta. A többiek röhögtek. Ment, ment. Egyszer a fejében tompa fájdalmat érzett. Valami fába ütötte s hirtelen eszébe jutott minden . . . A szél zeneszót hozott. Csattogó, vérpezsdítő magyar nótát. Csörrent a réztányér, pergett a dob. Valaki énekelt hozzá szilajon, mámorosán. Még mindig hallatszott a cselédek vihogása... Nagyot hördült, beletemette arcát a fűbe, a levelek közzé és kínos, fájdalmas zokogás tört ki a szive mélyéből.. . képező gépei előtt csinálnak bájos mosolylyal konkurenciát a természet szépségeinek. Ott künn a tó partján csak a halászok komoly emberek, kik a zsákmányt elriasztó vidámságot nem egyszer szeretnék más időre és helyre telepíteni s egyformán bosszankodnak a társaságtól való kiválásuk és az üres horgok miatt. Az Ambrus-tó békái is megadták magukat sorsuknak, hogy nem ők az urak, hanem a fürdőzők és szabad úszók csapata, mely délelőtt és délután sűrűn keresi fel az üdítő uszodát. Itt is vidám az élet, hát ha még tengeri fürdői rendszerré fejlődnék! A nyaralók között igazán bensőséges baráti viszony fejlődött ki e pár hét alatt, mióta együvé hozta őket a véletlen sors az ország távoli városaiból. Ebéd után a nagy hőség elől a vendéglő nagytermébe menekülnek a nyaralók muzsikális tagjai és ott zongorával, hegedűvel, énekkel töltik a kellemes perceket. Uzsonna után a tenniszpályán szórakozik a fiatalság oly szép számmal, hogy az utóbbi napokban akár három tenniszpálya is elkelne a mostani egy helyett. A társaság másik fele pedig a ligeti kuglizóban mulatja magát, vagy kirándul a távolabbi és közelebbi vidékre. Az idei abnormisan száraz nyár ugyannyira kedvez a nyaralásnak, hogy hasonló kellemes, vidám szezonra Felsőbányán még bajosan akad a múltban példa. * Julius 17-én a Bódi-tóhoz rándult ki 27 tagból álló társaság, mely délutánra 43-ra szaporodott. Ezen a sikerült kiránduláson a helybeliek is számosán vettek részt. Julius 22-én este volt a felsőbányái nyaralók ismerkedési estélye, amelyen városunk vendégei igen szép számmal jelentek meg. A fiatalság táncba kezdett s csakhamar vidám hangulatba melegedtek a résztvevők, úgy, hogy a barátságos összejövetelnek csak az éjjeli órák vetettek véget. A jelenvoltak közül sikerült a következőknek a neveit feljegyeznünk: Ilosvay Tihamér és neje, Münnich Sándor és neje, Töt- tösy Gézáné, Újhelyi Béla és neje, Kárpáti Endre és neje, Gábor Sándor és neje, Sziklay Emil és neje, dr. Zalay János és neje, Pottyondy Tihamér és neje, Szmik Lajos és neje, Feren- csik Lajos, Ferencsik Renáta, Töttösy Dalma, Töttösy Ildikó, Gábor Ilonka, Gábor Vilma, Szmik Ilonka, Kerekes Gyula, Sziklay Ernő, Ilosvay Sándor, Ilosvay János, Aáron Béla, Aáron László, Lévay Ferenc, ifj. Kárpáti Endre. * A múlt számunkban közölt nyaralókon kívül Felsőbányára érkeztek: Sziklay Emil kir. erdőfelügyelő és családja Debreczenből, dr. Zalay János főreálisk. tanár és családja Debreczenből, Droveczky Károly főtörzstorpedómester Pólából, Ilosvay Béla magánzó Nagykárolyból, Aáron Béla egyetemi hallgató és fivére Nagykárolyból, Rákosi Ferike egyetemi hallgató Budapestről, Szilágyi Margit Debreczenből, Klimkó Sándor kát. főmérnök és neje Kolozsvárról, Boczor Lajos tanító Mármarosszigetről, dr. Szmik Lajos ügyvéd és családja Budapestről, Fila János tanitó Bor- csánfalváról, Madarassy Jánosné polgármester özvegye Szatmárnémetiből, özv Imre Sándorné gyógyszerészné és családja Bácsföldvárról, Tarján Lajos honvédfőhadnagy Károlyvárosból, Mezey Ferenc bányaigazgató és családja Budapestről, báró Collos Róbert máv. ellenőr és neje Budapestről, Örvös Marcsa Nyíregyházáról, Reizmann Klára Kisvárdáról. * A Korona-szállodában a legközelebbi társas összejövetel f. hó 29 én, szombaton este lesz, melyre az első estély sikerén felbuzdulva, nagy érdeklődéssel készül a nyaraló világ és a helybeli intelligencia. A fiatalság kedves meglepetést tervez a társaság szórakoztatására. Felsőbánya a jövő században. (Nem tudományos értekezés.) Tehát jöttünk már este óta a bumlizó személyvonaton. Az álom már nehéz ujjal nyomta össze szempilláimat. Éjfélre járt az idő s a tegnapi puha, matrácos agy jutott eszébe minden fáradt tagomnak. A vonat dübörgőit vigasztalan egyformaságban.
