Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-15 / 12. szám

XVI. évfolyam.

1J3_ SZéLXTL.

1011- ű"urLÍxis 15.

FELSŐBÁNYÁI

s

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő:

DR MOLDOVÁN FERENC

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

Városi közgyűlés.

Folyó hó 3-án rendkívüli közgyűlést tartott Felsőbánya város képviselőtestülete. Legkiemelkedőbb pontja a 72000 koronás kölcsön megszavazása volt, mely összegből a gazdasági iskola építése, vágóhíd kibővítése, a vízvezeték és villanyvilágitási hálózatnak kibővítése és sok más szükséges pótlás és javítás lesz fedezve, melyek már elkerülhetetlenül szükségesek, de a gazdasági pénztárból nem fedezhető. A különböző minisztériumok által elutasított kérelmeinket a közgyűlés megismételni határozta és a városra a kormány figyelmének rá- terelését is, mert lehetetlen, hogy ha bajainkat előadjuk, a kormány ridegen elzárkóznék a segítéstől.

A közgyűlést délelőtt 10 órakor nyitotta meg a polgármester. Hitelesítőknek Bernovits Emil, Lupán Athanász és Szi- gyártó József képviselőket kérte fel.

1. Olvastatott a tanfelügyelő értesítése a kért polgári iskola tárgyában.

Közgyűlés midőn a közölt miniszteri rendeletet tudomásul veszi, határozatilag kimondja, hogy a város a miniszterelnökhöz, mint a kormány fejéhez egy memorandumot intéz, melyben feltárja a város helyzetét és a város támogatásának feltétlen szükségét. Mutassa ki abban a város, hogy számos kérvénye és folyamodása érvénytelen maradt. Kérje a város a kormányt, hogy valamely állami vállalat, vagy telep létesítése és a kincstári bányászat emelése által biztosítson a város lakosságának kenyérkeresetet; állítsa fel a megtagadott polgári iskolát, a kért járásbíróságot, a kincstári bányászat eredményeinek fokozására az Ígért elektrómagnetikus szeparátort, a lakbérnsztály

felemelését. A memorandumot egy a városi tisztviselőkből és a képviselőkből alakítandó küldöttség vigye föl a miniszterelnökhöz s járjon el az egyes szakminisztereknél is. A memorandum elkészítésével közgyűlés a tanácsot bízza meg.

2, Olvastatott a máv. igazgatóságának átirata a bükktalpfa telitő tárgyában.

Közgyűlés az értesítést, mely szerint a bükktalpfa telitőt az államvasutak igazgatósága a fővonalaktól való távolság és szállítási nehézségek miatt Felsőbányán fel nem állíthatja, tudomásul veszi.

3. Olvastatott bizottsági javaslat a gazdasági ismétlő iskola építésére felveendő kölcsön tárgyában.

Gazd., pénzügyi és építési bizottság javaslata alapján közgyűlés elsősorban határozatilag kimondja, hogy a gazdasági ismétlő iskolában az évzáró vizsgát f. hó 16-ra tűzi ki, és azott való elnökléssel polgármestert, akadályoztatása esetén a gazdasági vagy közigazgatási tanácsnokot bízza meg.

Ezután a polgármester előterjesztette, hogy a gazdasági ismétlő iskola építésével kapcsolatosan sok olyan elkerülhetetlenül szükséges építés, javitás és átalakítás merült fel, melyek végrehajtására a gazdasági pénztár bevételeiből nem jut s mint rendkívüli kiadásokra fedezet nincsen. Mindezen munkálatokra Bernovits'Emil képviselőnek a vízvezetéki és villanyvilágitási hálózat kiterjesztésére vonatkozó indítványa folytán összesen 72.000 koronában előirányzott kölcsön volna szükséges. Az ügy tárgyalása után polgármester elrendelte a névszerinti szavazást és feltette a kérdést, hogy elfogadja-e a közgyűlés a felsorolt építkezésekre szükséges 72.000 K kölcsön összegnek a bányakárpótlási alapból való felévtelét. Igennel szavaztak: Spáczay Gyula, Münnich Sáudor, Bay Károly, Pap Márton, Bernovits Emil, Lupán Athanáz, Török Lajos, Labina Sándor, Szigyártó József, Tanczer György, Jó Antal, dr. Tóth Gábor, Bradofka Frigyes, Kovács Gyula, dr. Moldován

Ferencz., összesen 15-en, nemmel senki sem szavazott és igy a közgyűlés

a gazd. és pénzügyi bizottság javaslata alapján egyhangú határozattal kimondja, hogy a város a szükséges építkezések, javítások és átalakítások fedezésére a városi bányakárpótlási alapból 50 évi 4% %'os amunitásos törlesztéssel kölcsön veszi, ez évi törlesztési részletet a gazdasági pénztárból fedezi és az alább felsorolt építéseket, javításokat, átalakításokat a megjelölt előirányzati összegekkel foganatosítja. A gazdasági ismétlő iskola részére: épület 17.184 K, szerszámok 268 K, kerítés stb. 5651 K, melegház 1700 K, 1911. évi folyó kiadások és beruházások 1768 K 40 f., összesen 26571 K 40 f. A vizvezetéki hálózatnak a kérelmező lakosság beadványáinak sorrendjében és a villanyvilágitási hálózatnak kiterjesztése: 13.509 K. A vásártér rendezése 4244 K. ATomasovszky és Dimand házai között a Kapnik-utcán áthúzódó árok rendezése 1000 K. A faraktári ház ujjonnan való felépítése 3296 K 48 f. A vasúthoz gyalogjáró hid, járda és ut készítése 2095 K. A vágóhidnái szükséges uj épület 4859 K 62 f., a vágóhídi felszerelés 470 K. A vágóhídi kerítés, ólak, pöczegödrök 800 K. A vágóhídi jégverem és hütőház kibővítése 2260 K 78 f. A vendéglő udvari falának kijavítása 2400 K. A városházi nagypince csatorna kijavítása 444 K 96 f. A leppeni huzóhid kijavítása 47 K ö0 f. Az árok víznek a főutcára való irányítása 3300 K. A sörházi zazarhid újítása 2500 K. A ligeti ól és melléképületek újjáépítése 1200 K. A városházi klozettek elkészítése 2000 korona, összesen 71,029 K 4 fillér, az előre nem látott kiadásokra pedig a 970 K 96 fillér külömbözeti összeg. Végül az ökörbányai zúzdái hídnak újból való építése és erre a célra a hidalap 2289 K 43 f. összegeinek felhasználását is engedélyezi a közgyűlés, mely összeg ezen hid fenntartására áll rendelkezésére.

4. Olvastatott a belügyminiszter jóváhagyó határozata a mümalom stb. eladása tárgyában.

Kirándulás.

— Irta: Kárpáti Endre. —

— Soha életemben még igy nem járék; Ma egy hete is igy járék! — sóhajtott föl a zalai atyafi, mikor a deresről föltápászkodott és a 12 pálca helyét simogatta.

Én is ilyenformán sóhajtottam május

19-edikén. Óriási felhőszakadás zúdult reánk, jéggel vegyest és a vidék egy részét bizony jói megdézsmálta. Ott álltam feleségemmel együtt a házam mellett elterülő — 600 m2 — terjedelmű parkban! és sajnálkozva nézegettük a többi között a Felsőbányáról átplántált páfrány- és ibolyabokrokat. Össze-vissza voltak bizony szaggatva . . . szegények.

— No, ilyen ítéletidőt még nem értem — szóltam.

— Hát a műit évben Misztótfaluban! — világosított föl a nyonya,

— Úgy igaz ám! Egészen elfelejtettem. Mert soha sem az a nagyobbik baj, ami már elmúlt, hanem amelyik épen nyakunkon ül. Tehát: soha ilyen ítéletidőt nem érék; most esztendeje is ilyent érék 1

Hanem hát hogyan történt is az?

Nyaralásunk alatt mindig azon vagyok, hogy azokat a kedves helyeket, amelyeken akkor . . . régen megfordultam, fölkeressük. Persze a gyalogolás már nem megy úgy, mint akkor, de a világértsem árulnám el, hogy jobb kocsin gyalogolni; mert akkor az ember lába nem éri a földet. A gőzkocsizás meg épen

fáin gyalogolás. Szegény nagybányai ut! Hányszor begyalogoltunk; mennyit gyönyörködtem padlósima utadban, meg a kedves vidékedben! Most meg csak elsurranunk melletted. De hát az idő forgandó ; még abba is bele kell nyugodnunk, ha ma-holnap repülőgépen lebbennek el fölöttünk az utasok.

Úgy igaz ám! A misztótfalusi kirándulásunkról akarok szólni. Mert szép volt, regényes volt az; még pedig olyan regényes, amilyenhöz nem minden emberfiának van szerencséje.

A mi kedves sógorasszonyunk ottkün fillokszéra-vadászattal töltötte idejét. Hogy meg ne unja magát, egyik eleven unokáját kivitte magával. Ismerem a szőlőbeli életet, volt módom benne. Kedves, jó élet az, ha ugyan a termés- kilátás biztató, no meg ha van körülöttünk valaki, akivel a hangtalan magányunkat megoszthatjuk. Máskép bizony még a beszédtől is elszokunk.

Gyerekek! Szerezzünk egy kis jó napot a mi kedves számkivetettünknek: lepjük meg! — Indítványoztam egyik délután. — Kapva- kapott rajta mindenki. Másnap össze is szede- lődzködtünk, akik még abból a népes családból megmaradtunk és másnap reggel vonatra ültünk.

Vasárnap volt. Gyönyörű idő. A vasúttól gyalog mentünk toronyiránt a szőlőbe. Megmagyarázhatatlan édes-fájdalmas érzés vett rajtam erőt. Szinte fölismertem az egyes fákat, bokros helyeket, amelyek mellett akkor... régen rugalmas lábakkal, az élet csapásait még alig ismerve, könnyű lélekkel, vidám társalgás közben kisértem azokat a kedves, éltük tavaszát járó leányokat, akik közül már alig él egy- kettő ... azok is a nehéz küzdelmektől megtörve, fájó emlékekkel tekintenek a jövőbe .. . De lehangoltságomból magamhoz téritettek a körülöttem ugrándozó, jókedvű fiatalok.

A szőlőbe értünk. A mi háziasszonyunkat ugyancsak megleptük. Épen egy hízott libával küzködött; minden gágogása, kecmergése dacára elnyisszantotta az ő életének fonalát.

— Még szerencse, hogy ez a kis libám van. Máskép nem tudom, mit tálalnék — szólt nevetve a kölcsönös üdvözlések után. És bizony gondot is okozhatott neki, mikor hirtelen betoppan egy csomó éhes vendég és mindenik tőle várja, hogy a szőlőbeli törvény szerint, fülig jói tartsa őket.

— Legalább megüzenhettétek volna! — korholt bennünket. Mi meg csak nevettük zavarát és erősen fogadkoztunk, hogy megelégszünk azzal, amit az öreg, kétajtós sifonyérból kihalászhat számunkra.

No, ki is kutatott mindent. Mert meg volt győződve, hogy most a gazdasszonyok törvénye kátyúba jutott: nem elég, hogy a levesesfazekat föltöltse, mint váratlan vendégek érkezésekor szokás ; hanem igazi harapnivalóról is kell gondoskodnia. Szakácsnő akadt elég, több, mint ahány fazék fortyogott a sparon. Akik meg nem valók voltak a konyhába, kimentünk a szőlőbe.

Évek és évek óta nem láttam a szőlőt. Hanem azért mindent úgy találtam, mint ak-