Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-05-18 / 10. szám
ÍO. szám. i %.' / évfolyam. í 1911. 3VHÄJ-Ü.S 18 FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP IU V Sí = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = í Felelős szerkesztő : Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona, i Egyes szám ára 20 fillér. DE MOLDOVÁN FERENC A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Előadás a testi nevelésről, kapcsolatban az erkölcsi neveléssel és a magyar lovagias szellem ápolásával. Király ő felsége érdeklődése mellett, József föherczeg fővédnöksége alatt nemrég tartotta a régi képviselőház gyüléstermében az országos testnevelési kongresszus I. nagy gyűlését. E három napon át tartott kongresszuson miniszterek, államférfiakjelentek meg s a fővárosi közélet legkiválóbb férfiai tartottak előadásokat. A kongresszus »Fő- jelentés<-e egy vaskos kötetben most jelent meg, Maleczky Román titkár szerkesztésében és a kongresszus végrehajtó bizottságának kiadásában. E vaskos kötetben látjuk, hogy a kongresszus kiváló elnöke, Berzeviczy Albert v. b. t. t. egykori közóktatásügyi miniszter ß főváros urai mellé vidékről is kért fel előadót. A fentebbi címen, Kuszkó István az 1883 óta fenálló Kolozsvári Athletikai Club alelnöke tartott, helyeslésekkel több ízben megszakított előadást. Az előadás szövegét a főjelentés szószerint közli. Előadó ebben mindenekelőtt a kolozsvári athletikai clubnak azt a működését ismerteti, melyek az ország első gentlemanje báró Jósika Lajos az aranygyapjas rend lovagja vezetése alatt mára 80-as években úgy a testedzés, valamint a turisztika, de főleg a magyar lovagias szellem ápolása terén kifejtett. Ismerteti a club jelesebb vezetőinek sikereit a sport fejlesztése terén. Rámutat, hogy a club vivóiskolájában Jósika Tompa és Kővári Mihály mesterek a vívás tochnikája mellett mily szeretettel csepegtették a fiatalság leikébe a lovagias erényeket. Felméri Lajosnak, a neveléstan tanárának működését is ismerteti részletesen, aki nemcsak a testi nevelés terén, hanem az erkölcsi nevelés terén főleg az atlétikai clubban iskolát alapított. Elméleti fejtegetéseit a nemes emberről, amely ma nem születik, hanem lesz, tüzetesebben ismerteti. Jósika Lajos báró elnök utolsó közgyűlési beszédével az előadás tüzetesen foglalkozik. E beszéd egy hosszú élet gazdag tapasztalatának képezi értékes foglalatát. Tanítás ez és útmutatás arra, hogy az egyének és a testedző egyesületek miképen kell, hogy viselkedjenek és működjenek, hogy azt a nemzeti feladatot, mely egyesekre és testületekre vár, úgy tölthessék be, hogy a magyar nemzet a külföld, mint gentleman nemzetet tisztelje és becsülje mindig. Előadó arra kérte a kongresszus tagjait, vegyék át Jósikának e hattyúdalnak nevezett vég- rendeletszerü útmutatását arra, hogy a testi nevelés irányítása mindig harmóniában legyen az erkölcsi neveléssel és a magyar lovagias szellem ápolásával. Az előadást a kinyomatott jelentés szerint zajos éljenzés és taps követte. Az elnök pedig, a kongressus nevében hájás köszönetét mondott a t. előadó urnák tanulságos előadásáért. Kuszkó István legilietékesebb magyarázója a K. A. G. működésének, az országban akkor legszorgalmasabban működő egyesület szellemének, az erkölcsi nevelés terén kifejtett működésének. Ezt a Clubot báró Jósika Lajos a gentlemanok szövetségének nevezte. Legilletékesebb a magyarázásra Kuszkó azért, mert egy évtizeden keresztül báró Jósikával, ennek haláláig, együtt dolgoztak ezen a téren, épen akkor, mikor Tompa vivómester halála után 1880-ban Kővári Mihály ügyvéd-vivómesterrel a nemes báró uj korszakát nyitotta meg a testi és erkölcsi nevelésnek. Az iskolában Odes-chalchy Livió herceg, Kemény Árpád báró, Bánffy Kázmér báró, Páska Zoltán ma főszolgabíró, Benyovits Lajos ma kúriai tanácsjegyző társaságában mintegy száz ifjú között ott találta Jósika Kuszkót is. S mint a vivóiskoia egyik legszorgalmasabb, szerény modorú tagját, Jósika Lajos báró ót, kiváló előszeretettel vezette be a vivás mesteribb fogásaiba, miket később hattyúdalában, a gentlemanok szövetsége részére írásban pontozatokba foglalt. Kuszkó nemcsak hálás tanítvány volt, hanem e kitüntető figyelmet azzal viszonozta, hogy a sajtóban lelkesített, az egyetemi fiatalság körében pedig híveket toborzott a Kolozsvári Athletikai Clubb megalakítására. E klub ezelőtt 26 évvel Jósika Lajos bárót elnökének, Kuszkó Istvánt pedig titkárának választotta, így alakult ki, a Jósika báró intentiói szerint a gentlemanek társasága Erdély válogatott nemes ifjaiból. Jól szervezett becsületbirósága országos hírnévre tett szert s mint az előadás is említi, az ország különböző részéből föurak, államférfiak, képviselők, szerkesztők ügyeinek gyors, gondos, diszkrét elintézését végezte. Megállapodásait min- denik fél tisztelettel és feltétlenül elfogadta. Legkevesebb dolga akadt a klub kebelében, de a kardpárbajok egészségtelen divatját is, egyebütt is leszorította. A klubnak működése már a 80 as években felkeltette Berzviczy Albert figyelmét, ki akkor mint államtitkár a testnevelés helyes irányú iskolai fejlesztésének az első lendületet adta. Később miot a tornaegyletek országos szövetségének elnöke is figyelemmel kísérte ekkor már a kolozsvári tornavivó egyletben is, a Kuszkó működését. Az egylet 1896-tól kezdve szakított a régi egészségtelen rendszerrel. Ez ideig ugyanis hét kolozsvári középiskola összes növendékeit egyetlen tornatanár egy teremben tornásztatta. A kimeritő munka alatt egy életerős tornatanár, Albert Károly, 12 év alatt szívbajban elhalt. Ez eset után Kuszkó javaslatára az egyletben reformok keletkeztek s eredményül az, hogy ma minden iskolának külön tornatanára, külön tornaépülcte van. Berzeviczy elnöki közbenjárása mentette meg a testnevelés czéljainak 1902-ben is a kolozsvári tornavivó épületet, melynek akkor más rendeltetést szántak. Berzeviczy Albert egykori miniszter kongresszusi elnök tehát megtalálta az egyesületet is, amely a magyar lovagias nevelésnek évtizedek óta helyes irányt mutat s megtalálta Kuszkó István Club alelnök személyében a férfiút is, aki Felméri Lajosnak a neveléstau tanárának fejtegetéseit, s Jósika Lajos bárónak örök életű hattyúdalát, az egész ország színe előtt ismertesse. „ , .. „ .. Borbély György állami íőgimn. tanár. Csalódás. Fagyos fehér télben Vágyódva álmodtam Tavaszról, virágról. Nehéz ködjáráskor Fl-elábrándoztam Meleg napsugárról. * Most a verőfényben, Virág özönében Szivszorongva látom: Hogy mindenki örvend, Csak nekem fáj jobban, Boldogtalanságom. — o— Az én Jenő öcsém. — Irta: Kárpáti Endre. — Ünnep volt. Fényes ünnep. Felejthetetlen ünnep Felsőbányán május hó másodikán Jubileumát tartotta a város tisztelettel és meleg szeretettel környezett polgármestere, az én kedves Jenő öcsém. Sok jubileumon vettem már részt életemben, volt idő abban a sötét korszakban, mikor olyan nagy urat is jubiláltunk; akinek inkább temetésére mentünk volna el; de muszáj volt jubilálnunk, ránkparancsoltak. Hanem olyan jubileum kevés van, hogy valakinél tizenöt évi I hivatalkodása után nyújtsák az elismerés, tisztelet és szeretet koszorúját. Ezt meg kell érdemelni. Mert nem a kinevezés, a hivatal elfoglalása a fontos dolog a vezető egyének életében, hanem az, hogy miképen tölti be a reáruházott tisztjét. Ez a fődolog, ez a nehéz föladat. Ehhöz nagy tudás, bölcsesség, buzgóság, szakadatlan munkásság és mélyen érző nemes szív kell. Mint ilyen, ritka tulajdonságokkal fölruházott polgármesterét ünnepelte tehát Felsőbánya közönsége. Oly szívesen részt vettem volna e szép ünnepen! Mert hiszen ritka tanítónak adja meg a Gondviselés, hogy egykori apró tanítványát ennek élete delén oly fontos állásában megérdemelt jubileumán üdvözölhesse. De hát az ilyen, az egyház és haza iránti kötelességének már eleget tett és a munkából kiöregedett embernek sok minden körülmény, még a kalen- dáriom is útjában áll, hogy óhajtása teljesülhessen. De azt senki sem tilthatta meg, hogy ne örvendjek az örvendezőkkel. És e jogomat ki is használtam. Nemcsak azért, mert Felsőbánya családi és barátsági viszonyainál fogva oly kedves nekem; hanem főleg azért is, mert a jubilált férfiúhoz egy vékony, de hosszú évek során soha meg nem lazult kötelék fűz. Mialatt tehát a város és vidék összegyűlt közönsége vetélkedve igyekezett, hogy örömének, tiszteletének mennél fényesebb jelét adja én csöndes szobámban odaképzeltem magamat az ünneplők sorába. Láttam, amint az üdvözlők : í ajkáról elhangzott szavakra mélyen meghatva i válaszolt a jubilált és a megtiszteltetést hivataltársaival megosztani igyekezett . . . Eközben visszaképzeltem magamat a rég elmúlt idő kedves napjaiba. Régen volt, nagyon régen. Azóta egész könyvtárra való kalendáriumot leveleztünk át, melynek egyes köteteit örömmel, de a legtöbbet szomorúan, fájdalommal olvastuk. Ott ültem a népiskola negyedik osztályának tantermében. Ott, ahol most az én kedves Jenő öcsém zongorájánál egy édes kis leány keresgéli a c, d, é, f-et. Beiratás volt. A 18—20 növendék beiktatásával hamar végeztem. Már hazafelé indultam. Nyílik az ajtó. Egy 9—10 éves, gömbölyű arcú, kuszáit hajú kis fiú lép be. Csöndesen, bátran, de vizsla szemekkel körültekjntgetve közeledik felém. Utána beköszön az édes atyja, a mindenkinek kedves, mindenkitől szeretett Lojzi bácsi. Akkor a nagyság, meg tekintetes cim majdnem ismeretlen volt. Mindenkit a kedves bácsi, meg néni címmel tiszteltek. Hol vannak már azok a kedves pista bácsik, Tóni bácsik, Lajos bácsik, meg Bóbi néni, Ilka nénik, meg a többi bácsik, meg nénik! ...-- Elhoztam a deákot — szólt az apa. — Isten hozott kis öcsém — fogadtam az élénken mozgolódó, kutató fiút — Mi a neved ? — Ri-e-sem-berger Jenő. — Nem hiszem, ilyen nevű család nincs a városban — szóltam mosolyogva. — De igen! Ugy e tata? — nézett raeg- ! ütközve a kis fiú atyjára, mintegy fölhítta, hogy I jöjjön segítségére, igazolja állítását.
