Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-18 / 10. szám

Felsőbányái Hírlap Kálvineum-estély Nagybányán. Csak annyiban nevezhető a május 7-én min­den tekintetben nagy eredménnyel lefolyt hang­verseny Kálvineum- estélynek, mert a 3000 ko­rona jövedelem a Kálvineum céljára folyt külön­ben egy fényesen, várakozáson felül sikerült tár­sas összejövetel, mulatság volt az. A debreczeni ős kollégium énekkara 30 jeles taggal kezdte meg a hangversenyt. Valódi élvezet volt hallgatni a nagy precisitással éne­kelt darabokat. 34 éve már mióta Mácsay Sán­dor e jeles zene és énektanár vezeti a debre­czeni ref. főiskolai énekkart. Érdekes tudni, hogy ő már mint VIII-ik oszt. tanuló állt élére a fő­iskolai cantusnak, ő az akkori bagoly-diák. Tu­lajdonképpen ugyan a gymnásiumi VII-ik osz­tálynak a tisztességes neve ez diák nyelven, de bizony a vén theologusok »bagoly«-nak hívják ott még az elsőéves theologusokat is. S ha tud­ják, hogy p. o. egy 10 éves hittanhallgató, vagy ilyen korú jogász, mily végetlen magasságban képzeli magát a gymnásiumi tanulók felett, ak­kor megítélhetjük azt is, mit tett az, hogy a gymn. VIII-ik osztályos tanuló Mácsay Sándor vezetője lett a diák caudiumnak. A vén diákok nem tartották magukra lealázónak, ha a zene s éneklés terén már ekkor szaktekintély felibök emelkedik. Felismerték a nagy zenei műértő tehetsé­get, s felibe emelték maguknak a nagy diákok a kis diákot. Nagy veszteség lesz, ha majdan nyu­galomba megy Mátray. Bár lenne kedve vezetni még sok ideig! A szó szoros értelmében fülbemászó ked­vesen énekelt a tenor-solo énekes. Valami édes volt hallgatni. A kiváló szónok, Kiss Ferenc püspökladányi lelkész — némelyek az ország első reform, lel­kész szónokának mondják — mesterileg festette a szegény ref. lelkészi árvák siralmas helyzetét. Mintha csak átélte volna, mikor a 200, mondd kétszáz forint évi fizetés mellett tett s lelki ere­jét az egyház és haza szolgálatában felemésztett ref. lelkész halála után x/s év múlva kiköltözik az özvegy lelkészné sok apró árváival, kiköltö­zik abból a házból, hol mégis csak meg volt a fekete kenyér, meg volt a kopott vagy rongyos ruha a férj, az apa életében, s ha néha az ócska fedél alatt csurgott is az eső a szegényesen bu- torzott szobában, de még is csak fedél alatt vol­tak az apró »pulyák*. S most? Kitelt a törvé­nyes özvegyi év, ki kell költözni onnan. Hová mennek? hová, a nagy világba . . , Bizony, szégyenletesen siralmas állapot! Kiss Ferenc első azok között, ki ezen hatalmas, lebilincselő szónoklataival is segíteni akar. Isten áldja meg érette! László János nagybányai s. lelkész Sza- bolcska Mihály megindító költeményét szavalta a kálvinista pap sorsa, helyzetéről. Gyönyörű költemény, igen szépen előadva, megtette a ha­tást. Nem kisebb élvezettel hallgattuk Jánosi Antal püspökladányi kántor bariton solóját. Igazán elmondhattuk: Püspökladány kitett itt is magáért. Én már abban is nagy gyönyörű­séget találok, mikor egy pap kántorával veszi nyakába az országot, hogy szónoklattal, éneklés­sel ezreket gyűjtsenek az árvák otthonának, az­tán hirt, dicsőséget szerezzenek egyházuknak is. Mert e két kitűnő férfi Isten tudja hány helyen szerepeit már. Csak most is május 7-én Nagy­bányán s egy hét múlva 14-én Abaujszántón, s oda egy hétre — a helyre már nem emlékszem — de ismét más városban dobogtatják meg a sziveket, hívják szeretettételre a lelkeket. A nagybányai estélyen Balezer Györgyné zongora, dr Homola László hegedű és Alföldy Zoltán celló együttes művészi játékai egészen magukkal ragadták a zeneműértő közönséget. Hát még a Tóth Gyula debreczeni jogász vig szavalatai Ez ifjú e téren bámulatos tehet­séggel, ügyességgel rendelkezik. Rilka komikus színész válnék belőle. Már most is kész művész. Lovag Csiky Lajos debreczeni theologiai tanár is igen érdekes, vonzó képekben vezette a nagy társaságot Európa különböző tájaira, azokra a helyekre, ahol ő mint ifjú lelkész-jelölt tanulmányainak bővítése végett évekig időzött, ismertetve velünk is azon népek egyes szokásait. Az ő életsorsára p. o. milyen érdekesen alakult az a jóslós, mikor Edinburgban időzésekor egy­szer egy társaságban a tortába elhelyezett gyűrű neki jutván: A társaság tagjai között Csikynek kel­lett először megnősülni. Meg is nősült ő hamarosan még segédtanár korában s immár az 59 éves férfinak ma 4-ik neje van. Ezt csak azért emlí­tem, mert hallottam az estélyen, hogy némelyek agglegénynek gondolják. így tehát éppen nem az. A hangversenyt Soltész Elemér az egész ünnepélyhez méltó záró beszéde fejezte be. Meg­köszönte mindazoknak, kik az est sikeréhez hozzájárultak. Valóban hála, elismerés illeti a védnöknőket, védnököket, szereplőket és a jelen­levő közönséget. Mi ugyan bőven megkaptuk befizetett koronáinkért a jutalmat. De nagyon megérdemlik a köszönetét, elismerést a rendezők, első helyen Soltész Elemér kollega. Ügyes, jó gondolat volt tőle a kellemest a hasznossal igy egyesíteni. Egy minden tekintetben fényesen si­került mulatságot előállítani. ..gy __s. — Ha ez a tatád, akkor a te neved Riesen- berger Jenő — ejtettem ki a nevet úgy, mint kell, és nem úgy, mint a kis fiú, aki az egyes betűket úgy ejtette ki, mint a magyarban kell A fiú csudálkozva, de megnyugodva bó­lintott. — Lásd, kis fiam, ez német szó. A német egyik-másik betűt másképen ejti ki, mint a magyar. Majd megtanulod azt is, mert itt né­metül is tanulsz. — De én nem vagyok német! — ijede- zeit a kis fiú. — Nem fiam, csak a neved német. Te magyar vagy. Légy derék magyar ember! — Igen — szólt élénken a kis fiú és hir­telen körültekintett a teremben, hogy, vájjon, nem látna-e valamit, amiből meggyőződjék, hogy itt németül is tanítanak. Atyja mosolyogva nézte a jelenetet. Nem is gondolta, mily fontos percek voltak azok fia életében. Nem gondolta, hogy e rövid per­cek alatt jobban kiismertem az ő fia szivét, lelkét, képességét, mint mások heteken át, mikor egyenesen e célból nyaggatják tanít­ványaikat. Majd beiktattam a fiút az anyakönyvbe. Eközben folyton beszélgettünk. Az apa arcáról az öröm sugárzott fia élénk, okos beszéde miatt. A fiú figyelemmel hallgatta minden szavamat és élénken nézegette a jövendő osztály termét. Mint jóbarátok váltunk el egymástól. Megkezdődött a tanév. Most is előttem áll az én kis Jenő öcsém. Élénken emlékszem nyilt, őszinte arcára Ott ül előttem az első padban. Fürge, értelmes szemeit merően rám­függeszti ; minden szavamat, mozdulatomat figyelemmel kiséri. Ha fölszólítom, éles, csengő hangon, bátran, biztosan felel kérdésemre. És mint épül, emelkedik a tanító lelke, mikor a gyermek ragyogó szeméből annak törekvő, öntudatos szorgalmát kiolvashatja 1 Mily gaz­dag jutalom ez a verejtékező, fáradságtól gör­nyedő munkásnak! Es az ilyen örömöt, csak az ilyen Jenő féle gyermekektől nyerheti a tanító. Jelesen végezte az osztályt az én kis öcsém . . . aztán elváltunk egymástól .. . ő foly­tatta tanulását máshol . . . engem a gondviselés más térre szólított, hogy munkámmal édes hazámat szolgáljam. Jenő öcsémet eddig nem láttam. De viselt dolgairól pontosan értesültem. Hallottam, mint emelkedik a szorgalmas mun­kások sorában . . . végre polgártársainak bizalma édes szülővárosának polgármesteri székével tüntette ki. Kedves volt a hosszú idő után való talál­kozásom az én kedves Jenő öcsémmel, mikor nála mint nyaraló, jelentkeztem. Mintha csak akkor . .. régen lett volna. A szeretet, a tisz­telet, amely köztünk szűrődött még melegebb lett és, hiszem, meg is marad mindvégig. Ezek múltak el szemeim előtt, mikor az ünneplőkkel szellemileg én is ünnepeltem. Az is elmúlt . . . Csak az én kedves Jenő öcsém kötelezettsége haiványozódott az által, hogy a benne helyezett bizalomnak ez után is, és, ha lehet, még fokozottabb mértékben megfelelhessen. Ezt kívánom én is a távolból. Azért kérem a Gondviselőt adja ehhez szent áldását; adjon hozzá teljes erőt és testi és szellemi egészséget. Akkor kis városunk fölvirágzik. Es áldólag emlékezik mindenki annak ujjá- teremtőjére. Színészet Felsőbányán. Krasznay Ernő színtársulata május 9-én kezdte meg működését. Az előleges színi jelentés jól szervezett társulatot ígért és ebben nem is csalatkozott a közönség. Ügy a női mint a férfi szereplők képessége megfelel annak, mi a mai korban a szinmüvészettől szerényebb keretekben várható. A társulat tagjai nagyobbrészt fiatalok, telve ambitioval fiatalos jókedvvel. Egy olyan kivető tagja sincs a társulatnak, mely a közön­séget elnézésre, kínos érzésre vagy mosolygásra késztetné ; játékuk harmonikus összhatása a tár­sulatot kedveltté tette és méltóvá a pártolásra. A műsor, amit eddig lejátszottak s amit még Ígérnek kifogástalan; a legutóbbi fővárosi 2 színi szezon slagerjei mennek, egy néhány örök becsű darabbal vegyítve. A tagok operettben és drámában egyforma erősek és sokoldalúak. A darabok kiállítása és rendezése csinos és sikerült. Buday Ilonka az énekes primadonna a kö­zönség kedvence. Szép kellemes hangja, csinos alakja rokonszenves játéka hamar meghódított mindenkit. Elegáns toillettjei emelik játékának. Tánca könnyed, harmónikus és hatásos. Ami a Buday kvalitásaiból Nádasy Mid­ben hiányzik, azt pótolja nála bájos megjelenése, kedves játéka s az az Ízléses egyszerűség, ami egy fiatal leányt még vonzóbbá tesz. Hangja nem nagy, de kellemes, szerepei mintha mind neki iróduának. Kovács Lulu ragyogó fiatalságával hódit és szép szemeivel, behizeigő lágy beszédé­vel. A sasfiókban ismerte meg a közönség iga­zán ; ebben a szerepben elsőrendű volt. Kár, hogy más darabokban másodrangu szerepkör jut neki, bár a legkissebb jelenetben is rokonszenves. Vi­rányi Alice jól énekel főkép a magasabb regis- terekben, az alacsonyabbakban kissé torokhangu; játéka nagyon mozgékony, ideges temperamentum van benne. Sáska Ilona ügyesen alakit, komoly szerepeiben igen jó. Krasznayné Székely Amália, Kollár Kató kis szerepeikben igen jól megállják a helyüket. Krasznay Ernő igen jó színész és tökéletes alakítást csinál. A karzat kedvéért megengedett egy-egy túlzása azonban le vett a művészetéből. Batkay Józsefnek pompás baritonja elsőrendű, nagy színházba való. A mikor alkalma van azt ragyogtam, meghódítja a közönséget. Többet kellene felléptetni. Báthory Endre elegáns, érté­kes színész, művészete kiforrott és kitünően alakit. Molnár János rokonszenves fiatal művész, kelle­mesen énekel, jól táncol. Kertész Sándor pompás komikus egy pár darabban remekelt, de neki is ajánljuk, hogy óvakodjék a túlzástól, mert azon csak hátul mulatnak. Takács Árpád fiatal komikus igen előnyö­sen mutatkozott be már az első előadáson. Azóta játékával csak megerősítette az első benyomást. Marton Mihály jól játszik, hangja szép; az Obsitosban nagy sikert ért el dalaival s játéká­val. Gáspár Jenő, Kmetty Lajos. Krasznay Lajos. Kollár Gusztáv szerepeiket jól töltik be. Lillieh Miklós karmester nehéz feladatát nagy buzgalom­mal és sikeresen végzi. Erős játéka sokszor az ének rovására megy, erről le keil szoknia, viszont, az adott esetben több simulékonyság kellene já­tékában a szereplőkhöz. Május 9 én kezdte a társulat szereplését. Az »Iglói diákok* volt a bemutató előadás, Farkas Imre bájos zenéjü diáktörténete. Jól meg­választották az első darabot, mert a közönség előnyös oldaláról ismerte meg a színészeket. Május 10-én Paul Gavault vigjátéka: »A kis cukros* a gyengébb előadások közül való volt, a súgó emberfeletti munkára volt ráutalva. A darab mulatságos, változatos és hálás théma, csak nem volt eléggé kiaknázva. Buchbinder—Jarno operettje, a »Muzsikus leány* május 11-én annál jobb volt, itt mutat­kozott be a társulat egészen. Az előadásnak nagy sikere volt. Május 12-én a »Luxemburg grófja* ment Willner—Lehártól telt ház és kitűnő előadás mellett. Buday Ilonka nagy sikert aratott ezen az estén; a tánc, az énekszámok kifogástalanok voltak. Május 13-án Bakonyi—Kálmán operettje, az »Obsitos* került színre. Ez a kedves, meg­ható darab a régi fiuom, nagy operettekkel ver­senyez. Igen jó előadás volt, minden szereplő elsőrendűen játszott. A táncok sikerültek, az obsitos dalai meghatották a közönséget. Május 14 én vasárnap két előadás volt. Dél­után a »Hófehérke és a hét törpe* gyermek-

Next

/
Thumbnails
Contents