Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-05-18 / 10. szám
Felsőbányái Hírlap Kálvineum-estély Nagybányán. Csak annyiban nevezhető a május 7-én minden tekintetben nagy eredménnyel lefolyt hangverseny Kálvineum- estélynek, mert a 3000 korona jövedelem a Kálvineum céljára folyt különben egy fényesen, várakozáson felül sikerült társas összejövetel, mulatság volt az. A debreczeni ős kollégium énekkara 30 jeles taggal kezdte meg a hangversenyt. Valódi élvezet volt hallgatni a nagy precisitással énekelt darabokat. 34 éve már mióta Mácsay Sándor e jeles zene és énektanár vezeti a debreczeni ref. főiskolai énekkart. Érdekes tudni, hogy ő már mint VIII-ik oszt. tanuló állt élére a főiskolai cantusnak, ő az akkori bagoly-diák. Tulajdonképpen ugyan a gymnásiumi VII-ik osztálynak a tisztességes neve ez diák nyelven, de bizony a vén theologusok »bagoly«-nak hívják ott még az elsőéves theologusokat is. S ha tudják, hogy p. o. egy 10 éves hittanhallgató, vagy ilyen korú jogász, mily végetlen magasságban képzeli magát a gymnásiumi tanulók felett, akkor megítélhetjük azt is, mit tett az, hogy a gymn. VIII-ik osztályos tanuló Mácsay Sándor vezetője lett a diák caudiumnak. A vén diákok nem tartották magukra lealázónak, ha a zene s éneklés terén már ekkor szaktekintély felibök emelkedik. Felismerték a nagy zenei műértő tehetséget, s felibe emelték maguknak a nagy diákok a kis diákot. Nagy veszteség lesz, ha majdan nyugalomba megy Mátray. Bár lenne kedve vezetni még sok ideig! A szó szoros értelmében fülbemászó kedvesen énekelt a tenor-solo énekes. Valami édes volt hallgatni. A kiváló szónok, Kiss Ferenc püspökladányi lelkész — némelyek az ország első reform, lelkész szónokának mondják — mesterileg festette a szegény ref. lelkészi árvák siralmas helyzetét. Mintha csak átélte volna, mikor a 200, mondd kétszáz forint évi fizetés mellett tett s lelki erejét az egyház és haza szolgálatában felemésztett ref. lelkész halála után x/s év múlva kiköltözik az özvegy lelkészné sok apró árváival, kiköltözik abból a házból, hol mégis csak meg volt a fekete kenyér, meg volt a kopott vagy rongyos ruha a férj, az apa életében, s ha néha az ócska fedél alatt csurgott is az eső a szegényesen bu- torzott szobában, de még is csak fedél alatt voltak az apró »pulyák*. S most? Kitelt a törvényes özvegyi év, ki kell költözni onnan. Hová mennek? hová, a nagy világba . . , Bizony, szégyenletesen siralmas állapot! Kiss Ferenc első azok között, ki ezen hatalmas, lebilincselő szónoklataival is segíteni akar. Isten áldja meg érette! László János nagybányai s. lelkész Sza- bolcska Mihály megindító költeményét szavalta a kálvinista pap sorsa, helyzetéről. Gyönyörű költemény, igen szépen előadva, megtette a hatást. Nem kisebb élvezettel hallgattuk Jánosi Antal püspökladányi kántor bariton solóját. Igazán elmondhattuk: Püspökladány kitett itt is magáért. Én már abban is nagy gyönyörűséget találok, mikor egy pap kántorával veszi nyakába az országot, hogy szónoklattal, énekléssel ezreket gyűjtsenek az árvák otthonának, aztán hirt, dicsőséget szerezzenek egyházuknak is. Mert e két kitűnő férfi Isten tudja hány helyen szerepeit már. Csak most is május 7-én Nagybányán s egy hét múlva 14-én Abaujszántón, s oda egy hétre — a helyre már nem emlékszem — de ismét más városban dobogtatják meg a sziveket, hívják szeretettételre a lelkeket. A nagybányai estélyen Balezer Györgyné zongora, dr Homola László hegedű és Alföldy Zoltán celló együttes művészi játékai egészen magukkal ragadták a zeneműértő közönséget. Hát még a Tóth Gyula debreczeni jogász vig szavalatai Ez ifjú e téren bámulatos tehetséggel, ügyességgel rendelkezik. Rilka komikus színész válnék belőle. Már most is kész művész. Lovag Csiky Lajos debreczeni theologiai tanár is igen érdekes, vonzó képekben vezette a nagy társaságot Európa különböző tájaira, azokra a helyekre, ahol ő mint ifjú lelkész-jelölt tanulmányainak bővítése végett évekig időzött, ismertetve velünk is azon népek egyes szokásait. Az ő életsorsára p. o. milyen érdekesen alakult az a jóslós, mikor Edinburgban időzésekor egyszer egy társaságban a tortába elhelyezett gyűrű neki jutván: A társaság tagjai között Csikynek kellett először megnősülni. Meg is nősült ő hamarosan még segédtanár korában s immár az 59 éves férfinak ma 4-ik neje van. Ezt csak azért említem, mert hallottam az estélyen, hogy némelyek agglegénynek gondolják. így tehát éppen nem az. A hangversenyt Soltész Elemér az egész ünnepélyhez méltó záró beszéde fejezte be. Megköszönte mindazoknak, kik az est sikeréhez hozzájárultak. Valóban hála, elismerés illeti a védnöknőket, védnököket, szereplőket és a jelenlevő közönséget. Mi ugyan bőven megkaptuk befizetett koronáinkért a jutalmat. De nagyon megérdemlik a köszönetét, elismerést a rendezők, első helyen Soltész Elemér kollega. Ügyes, jó gondolat volt tőle a kellemest a hasznossal igy egyesíteni. Egy minden tekintetben fényesen sikerült mulatságot előállítani. ..gy __s. — Ha ez a tatád, akkor a te neved Riesen- berger Jenő — ejtettem ki a nevet úgy, mint kell, és nem úgy, mint a kis fiú, aki az egyes betűket úgy ejtette ki, mint a magyarban kell A fiú csudálkozva, de megnyugodva bólintott. — Lásd, kis fiam, ez német szó. A német egyik-másik betűt másképen ejti ki, mint a magyar. Majd megtanulod azt is, mert itt németül is tanulsz. — De én nem vagyok német! — ijede- zeit a kis fiú. — Nem fiam, csak a neved német. Te magyar vagy. Légy derék magyar ember! — Igen — szólt élénken a kis fiú és hirtelen körültekintett a teremben, hogy, vájjon, nem látna-e valamit, amiből meggyőződjék, hogy itt németül is tanítanak. Atyja mosolyogva nézte a jelenetet. Nem is gondolta, mily fontos percek voltak azok fia életében. Nem gondolta, hogy e rövid percek alatt jobban kiismertem az ő fia szivét, lelkét, képességét, mint mások heteken át, mikor egyenesen e célból nyaggatják tanítványaikat. Majd beiktattam a fiút az anyakönyvbe. Eközben folyton beszélgettünk. Az apa arcáról az öröm sugárzott fia élénk, okos beszéde miatt. A fiú figyelemmel hallgatta minden szavamat és élénken nézegette a jövendő osztály termét. Mint jóbarátok váltunk el egymástól. Megkezdődött a tanév. Most is előttem áll az én kis Jenő öcsém. Élénken emlékszem nyilt, őszinte arcára Ott ül előttem az első padban. Fürge, értelmes szemeit merően rámfüggeszti ; minden szavamat, mozdulatomat figyelemmel kiséri. Ha fölszólítom, éles, csengő hangon, bátran, biztosan felel kérdésemre. És mint épül, emelkedik a tanító lelke, mikor a gyermek ragyogó szeméből annak törekvő, öntudatos szorgalmát kiolvashatja 1 Mily gazdag jutalom ez a verejtékező, fáradságtól görnyedő munkásnak! Es az ilyen örömöt, csak az ilyen Jenő féle gyermekektől nyerheti a tanító. Jelesen végezte az osztályt az én kis öcsém . . . aztán elváltunk egymástól .. . ő folytatta tanulását máshol . . . engem a gondviselés más térre szólított, hogy munkámmal édes hazámat szolgáljam. Jenő öcsémet eddig nem láttam. De viselt dolgairól pontosan értesültem. Hallottam, mint emelkedik a szorgalmas munkások sorában . . . végre polgártársainak bizalma édes szülővárosának polgármesteri székével tüntette ki. Kedves volt a hosszú idő után való találkozásom az én kedves Jenő öcsémmel, mikor nála mint nyaraló, jelentkeztem. Mintha csak akkor . .. régen lett volna. A szeretet, a tisztelet, amely köztünk szűrődött még melegebb lett és, hiszem, meg is marad mindvégig. Ezek múltak el szemeim előtt, mikor az ünneplőkkel szellemileg én is ünnepeltem. Az is elmúlt . . . Csak az én kedves Jenő öcsém kötelezettsége haiványozódott az által, hogy a benne helyezett bizalomnak ez után is, és, ha lehet, még fokozottabb mértékben megfelelhessen. Ezt kívánom én is a távolból. Azért kérem a Gondviselőt adja ehhez szent áldását; adjon hozzá teljes erőt és testi és szellemi egészséget. Akkor kis városunk fölvirágzik. Es áldólag emlékezik mindenki annak ujjá- teremtőjére. Színészet Felsőbányán. Krasznay Ernő színtársulata május 9-én kezdte meg működését. Az előleges színi jelentés jól szervezett társulatot ígért és ebben nem is csalatkozott a közönség. Ügy a női mint a férfi szereplők képessége megfelel annak, mi a mai korban a szinmüvészettől szerényebb keretekben várható. A társulat tagjai nagyobbrészt fiatalok, telve ambitioval fiatalos jókedvvel. Egy olyan kivető tagja sincs a társulatnak, mely a közönséget elnézésre, kínos érzésre vagy mosolygásra késztetné ; játékuk harmonikus összhatása a társulatot kedveltté tette és méltóvá a pártolásra. A műsor, amit eddig lejátszottak s amit még Ígérnek kifogástalan; a legutóbbi fővárosi 2 színi szezon slagerjei mennek, egy néhány örök becsű darabbal vegyítve. A tagok operettben és drámában egyforma erősek és sokoldalúak. A darabok kiállítása és rendezése csinos és sikerült. Buday Ilonka az énekes primadonna a közönség kedvence. Szép kellemes hangja, csinos alakja rokonszenves játéka hamar meghódított mindenkit. Elegáns toillettjei emelik játékának. Tánca könnyed, harmónikus és hatásos. Ami a Buday kvalitásaiból Nádasy Midben hiányzik, azt pótolja nála bájos megjelenése, kedves játéka s az az Ízléses egyszerűség, ami egy fiatal leányt még vonzóbbá tesz. Hangja nem nagy, de kellemes, szerepei mintha mind neki iróduának. Kovács Lulu ragyogó fiatalságával hódit és szép szemeivel, behizeigő lágy beszédével. A sasfiókban ismerte meg a közönség igazán ; ebben a szerepben elsőrendű volt. Kár, hogy más darabokban másodrangu szerepkör jut neki, bár a legkissebb jelenetben is rokonszenves. Virányi Alice jól énekel főkép a magasabb regis- terekben, az alacsonyabbakban kissé torokhangu; játéka nagyon mozgékony, ideges temperamentum van benne. Sáska Ilona ügyesen alakit, komoly szerepeiben igen jó. Krasznayné Székely Amália, Kollár Kató kis szerepeikben igen jól megállják a helyüket. Krasznay Ernő igen jó színész és tökéletes alakítást csinál. A karzat kedvéért megengedett egy-egy túlzása azonban le vett a művészetéből. Batkay Józsefnek pompás baritonja elsőrendű, nagy színházba való. A mikor alkalma van azt ragyogtam, meghódítja a közönséget. Többet kellene felléptetni. Báthory Endre elegáns, értékes színész, művészete kiforrott és kitünően alakit. Molnár János rokonszenves fiatal művész, kellemesen énekel, jól táncol. Kertész Sándor pompás komikus egy pár darabban remekelt, de neki is ajánljuk, hogy óvakodjék a túlzástól, mert azon csak hátul mulatnak. Takács Árpád fiatal komikus igen előnyösen mutatkozott be már az első előadáson. Azóta játékával csak megerősítette az első benyomást. Marton Mihály jól játszik, hangja szép; az Obsitosban nagy sikert ért el dalaival s játékával. Gáspár Jenő, Kmetty Lajos. Krasznay Lajos. Kollár Gusztáv szerepeiket jól töltik be. Lillieh Miklós karmester nehéz feladatát nagy buzgalommal és sikeresen végzi. Erős játéka sokszor az ének rovására megy, erről le keil szoknia, viszont, az adott esetben több simulékonyság kellene játékában a szereplőkhöz. Május 9 én kezdte a társulat szereplését. Az »Iglói diákok* volt a bemutató előadás, Farkas Imre bájos zenéjü diáktörténete. Jól megválasztották az első darabot, mert a közönség előnyös oldaláról ismerte meg a színészeket. Május 10-én Paul Gavault vigjátéka: »A kis cukros* a gyengébb előadások közül való volt, a súgó emberfeletti munkára volt ráutalva. A darab mulatságos, változatos és hálás théma, csak nem volt eléggé kiaknázva. Buchbinder—Jarno operettje, a »Muzsikus leány* május 11-én annál jobb volt, itt mutatkozott be a társulat egészen. Az előadásnak nagy sikere volt. Május 12-én a »Luxemburg grófja* ment Willner—Lehártól telt ház és kitűnő előadás mellett. Buday Ilonka nagy sikert aratott ezen az estén; a tánc, az énekszámok kifogástalanok voltak. Május 13-án Bakonyi—Kálmán operettje, az »Obsitos* került színre. Ez a kedves, megható darab a régi fiuom, nagy operettekkel versenyez. Igen jó előadás volt, minden szereplő elsőrendűen játszott. A táncok sikerültek, az obsitos dalai meghatották a közönséget. Május 14 én vasárnap két előadás volt. Délután a »Hófehérke és a hét törpe* gyermek-