Felsőbányai Hírlap, 1911 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1911-04-06 / 7. szám
Felsőbányái Hírlap zokogva gondolt vissza az ő eltékozolt életére, ifjúkorának kicsapongásaira, amely őt testben és lélekben megtörve, ilyen szánalmas nyomorékká tette. így jár e földi életben minden ember aki a gyönyört a boldogsággal összetéveszti. Mert ez a kettő nem ugyanegy. Az egyik a testi érzékekből fakad, a másik az Istennek és embertársainak szeretetével bélelt szívnek összhangjában áll. És erre a boldogságra mondta az embereknek Krisztus: »Békét adok nektek. Az én békémet, nem azt, amit a világ adhat, hanem azt, amit én adhatok nektek.« Dr. Erőss Lajos ref. püspök. A magyar protestáns, közelebb magyar ref. egyházra, még közelebb a nagy terjedelmű, népes tiszántúli egyházkerületre szomorúan haj- ; nallott a nap ez évi március 25-én. Nagy eszü s nagy tevékenységű vezér- | férfia, püspöke halálos álomra hunyta szemeit e nap reggeli 4 órakor. Mennyi sok szép terv, : az egyház javára irányuló számitás hiúsult meg ; dr. Erőss Lajos halálával! Nagy energiával, alkotni akaró vágygval foglalta el magas állású, diszes székét 1900. év november havában. Kiváló tehetsége, vasszorgalma, szilárd akaratereje úgyszólván praedestinálták egyházkerületünk élére. Különösen mint debreczeni ref. theologiai tanárnak, sok alkalma volt látni a javítani, ren- deznivalókat. A debreczeni nagy egyháznak egyházalkotmányunkból folyó helyzete, a nagy múltú főiskolával való viszo^^a élénken foglalkoztatta éveken át a boldog emlékezetű püspököt. Hatalmas szónoki erejével, kitűnő tollával sokszor elkeseredett harcot vívott a szent ügy érdekében mint theologiai tanár. Majd megjött a kedvező alkalom. Püspök és debreczeni lelkész lett. Rendeznivalót talált eleget. Most már újabb egyházi törvényünk is segítségére járt p. o. azon törekvésében, hogy a minden tekintetben magasra emelkedő debreczeni egyházat kiemelje azon visszás helyzetéből, hogy alatta álljon az egyházmegyének. A régmúltból maradt nem egy ósdi hagyományos szokás megszüntetése, lelkészi állások szervezése, uj templomok építése stb. stb., mind ambícióját képezték. Némely dolognál ugyan, p. o. némely régi szokások eltörlésénél, neki is érezni kellett, hogy a távolból nézve köny- nyebbnek látszik — mint a közvetlen közelből •— megvalósításuk. Főcélja volt a debreczeni ref. egyházat fényben, hatalomban, erőben gazdagítani, vagyonilag, erkölcsileg, szellemileg gyarapítani. S ezen óhaja, vágya éppen úgy kiterjedt az azon egyházban levő nagyhírű, fényes múltú kollégiumra is. Egyetemi rangra emelni azt, ezt akarta minden erejével, miként elődei. Ezért fáradt élete utolsó idejében és végzetes betegségét is eközben kapta. Ott volt aztán a nagy egyházkerület ezer meg ezer gondja. Az 577 anyaegyházat 609 lelkészszel magában foglaló, a Kőrösmezőtől le az Al-Dunáig kiterjedő nagy egyházkerületet kormányozni nem kis feladat, kivált ha tekintjük, hogy egyházi törvényünk kötelességükké teszi az egyházak látogatását is. Előtte levő idős püspökeink e feladat teljesítése elől kitértek. Legfeljebb 1 — 2 egyházat látogattak időnként. Dr. Erőss nagy elhatározással vette gondozás alá ez elhanyagolt mezőt is. 1909. és 1910. évben egy-egy nagy vidéket szerencséltetett látogatásával. Szóval mindenütt elől járt, mint az Idvezitőnek hűséges tanítványa, vigasztalta a bánatosokat, intette a haragosokat, buzditotta a csüggedőket, bátorította a lelkesülteket. Nem sokkal élte túl 2 éves püspökségét. S ez alatt is igen sok jót tett. Ha az isteni gondviselés kedvez drága életének, mily áldás egyházának, hazájának 1 Az Ur másként végzett! S mily különös! Március 20-án délben lett rosszul s már március 17-én megírta temetésére vonatkozó határozott akaratát. Valami látnoki sejtelem éreztette vele végzetét már előre. Érdekesen jellemző erre vonatkozó következő akarata. Erős, határozott vonásokkal van írva és szóról-szóra igy hangzik: »Sírfeliratom ez legyen: A. B. F. R. A. ERŐSS LAJOS a Iheologia doktora, előbb kémen, földesi, püspökladányi ref. lelkész, később a rendes theologia tanára Debreczenben s végre a tiszántúli református egyház- kerület püspöke s mint ilyen, debreczeni lelkipásztor. Született Darvason, Biharmegyében, 1857. március 2. Meghalt 19 . . 1. Korinth 15. 20— 58. Megmásithatlan és semmiképpen el nem magyarázható, a hozzám tartozók előtt számtalanszor említett sitt is hangsúlyozott akaratom az, hogy ne Debreczenben, hanem a püspökladányi református temetőben temettessem el, abba a sírba, ahol boldogult első feleségem hamvai nyugosznak. Temetésem a lehető legegyszerűbb legyen; mondjon felettem egy 10 percig tartó imát a debreczeni nagy templomban a püspökladányi református lelkész (de imádság legyen az a nagy Istenhez s ne afféle okoskodás, aminővel egy idő óta szemkáprá- zatba ejtik az embereket!). Több és másféle beszédet nem akarok. Gyászruhát és divatos fátyolokat énérettem senki is egy pillanatig se viseljen; hasztalan koszorúkra ne költsön. így legyen! Ez az akaratom és mindenkitől elvárom, hogy azt tiszteletben tartsák. A szentháromság egy Isten nagy nevében. Debreczen, 1911. március 17. Dr. Erőss Lajos. Nem adott az Uritt változhatlan erősséget még az ő választottjainak sem. Gyönyörű földi pályafutása lelki és testi erejének teljében, életének délpontján kissé túl, véget ért. Megszakadt a sokat akaró életfonál. Porhüvelyed akaratod szerint ott nyugszik már a püspökladányi sirkertben. Fenkölt nagy lelked visszaszáll — ki azt jókedvében adta — Teremtőjéhez. Igazad volt, »sorsod ott van a legjobb kezekben«. Magyar ref. egyházunk lelki gyászt ölt utánad s aggódva kérdezzük: ki lesz most már utódod? Lesz-e, ki betölti helyedet? Az Isten gondot visel. N. L. Különfélék. Személyi hír. Hollós Oszkár vasutigazgató vasúti ügyekben városunkban járt. Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Gábor Sándor nagykárolyi m. kir. főerdőmérnököt erdötanácsossá nevezte ki. Esküvő. Traján Kristóf dévai fógymnasiumi tanár márc. 28-án tartotta esküvőjét néhai Kontz Gyula táblabiró leányával Ilonkával. A polgári esküvőn mint tanuk szerepeltek a menyaszony nagybátyja Szász József főispán és a vőlegény nagybátyja Hanzulovics Kristóf. Nászasszonyok voltak Szász Józsefné és Hanzulovics Kristófné. Az egyházi esketést a református lelkész a háznál végezte. Esküvő után a menyasszony házánál fényes vacsora volt. Erdőjárás. A közös erdőből a városnak jutott rész üzemterének végleges megállapítása végett március hó 27 és 28-án Sziklay Emil debreceni erdőfelügyeiő városunkban tartózkodott és az erdőt Farkas Jenő polgármesterrel és Műn- nich Sándor gazd. tanácsnokkal járta be. A nagybányai ref. egyházmegye tavaszi közgyűlését f. évi április hó 21-én fogja megtartani Széli György esperes és Helmeczy József e. m. gondnok elnökletete alatt. E gyűlésen városunkból Nagy Lajos lelkész és Pap Márton főgondnok fognak megjelenni. Szabadkőmives páholy Máramarosszigeten. A szabad kőmives páholy Máramarosszigeten március 18-án végleg megalakult és elnökévé dr. Papp Tibort, a máramarosszigeti ref. jogakadémia igazgatóját választotta, aielnökévé pedig Szigetkamaráról dr. Újlaki Samut. Kálvineumra adakoztak Felsőbányán : Nagy Lajos ref. lelkész 100 K, felsőbányái ref. egyház évenként 10 K és a részvény takarékpénztár 25 koronát. rőfszámra .. . Ha pedig sikerül minden locsolás nélkül megmosdanom, akkor az a baj: no, te drágalátos tisztaságom. Már megint csak úgy kenegetted magadat, minta macska az orrahegyét szokta. Azért fizetek annyit a pucerájba. En csak hallgatok. Várom a reggelit. Mindjárt mikor összeboronáltak bennünket, kértem a feleségemet, hogy nekem pillés kávét adjon, azt szeretem. Csak azért is habosat csinált, az természetes. Végre egyszer azt eszeltem ki, hogy megdicsérem s haboskávéját, talán pillést ad ... no iszen adott az nekem pillét, nem is egyet, hanem ide is egyet, a másik felére is (arcát tapintja), hogy csak úgy röpültek a szemem előtt a pillék. Azóta aztán se pille, se hab a kávén ... De legalább kávé lenne. Mert nagy ember az a Kneipp-páter, de azt sose bocsájtom meg neki, hogy a Kneipp-malátakávét hagyományozta az utókornak . Reggeli után hivatalba megyek. Nagyszerű hivatalom van, kérem: a »Könyvet Vegyünk Itt« részvénytársaság könyvkihordó segéde vagyok. Szép állás . . . Egész nap járok, mint az Orbán lelke, egyforint napidijjért. Azaz havi 30 pengőért, ami arra lyukad ki, hogy minekutána egy esztendőben 365 nap van, nekem meg 360 forint a fizetésem: hat napra nem jár fizetés, hat nap nem eszünk, hat nap csak egymást nézegetjük az éhség ellen. Mikor délbe haza megyek el vagyok csi- gázva, mint a stráfló és ahelyett, hogy szeretettel elfeledtetné velem a szenvedésemet, és megkérdezné tőlem: hogy vagy lelkem, mért vagy oly levert,szótalan .. . nekem ront: már megint megették a tyúkok a kenyeredet. . . bizonyosan kurizálni voltál, ott vették el a kedvedet . . . Ha meg néha megerőltetem magamat és nyájas arccal megyek be a szobába, azzal fogad: no, bizonyosan a régi szeretőddel taiálk óztál, az vidított fel, te savanyujózsi vén skatulya!... Aztán legalább jó lélekkel megebédelhetnénk. Hanem rettenetes rósz főző. Ha levest akar csinálni, kása lesz belőle. Ha metéltet akarok a levesbe, cvekkedüt főz. Egyszer meg a bablevesen kaptunk össze. Kérem a bablevesen! Hogy az Isten mórt nem küldte a filoxerát a babra inkább, mért arra az áldott venyigére! Jobb erről nem is beszélni . .. Mikor hazamegyek este, ott találom mindig azon az átkozott kanapén. Olvas egy 25-ös Wolfram-lámpánál. Es mit olvas . . . Rioaldo Ri- naldini. A gályarab menyasszonya. A hóhér báránya. A halvaszületett anyós és más ilyen kutyánakvaló históriát. En olvasásában nem akarom zavarni. Csak csendesen szólítom ... Az nem tetszik neki. Azt sivitja: no, megnémultál, nem tudsz becsületesen beszélni ... Ha meg hangosabban szólítom, az is baj: Az ő füle dobhártyája nincsen báránybőrből, lassabban is megérti ám a szót . . . Már igazán azt se tudom, hová álljak, ha a szobába lépek. Ha távolmaradok tőle, azt veti e szememre, hogy őneki nincs mindig messze- látó a kezében, hogy azon át gyönyörködjék bennem ... A múltkor egyszer egészen közelmentem hozzája és úgy köszöntem neki alázatosan. No, rámkurjongatott: ide, ide állj az orrom hegyére. (Mutatja.) Nem férsz el az egész nagy szobában. Egyszer megpróbálom, talán azért nem haragszik, ha négykézláb megyek be hozzája . .. Jaj, már nincs is kedvem tovább panaszkodni. Ma este is nagy örömmel megyek haza és újságolom neki, hogy elmegyünk a bálba, ott lesz a sok ismerős, jól fogunk mulatni. No, hogy rendezett ő nekem egyszerre mulatságot, de olyat ám, hogy a szomszédok is kinéztek rá az ablakon . .. Csitítottám, kérleltem ... mind hasztalan. Szóhoz se engedett jutnom. Mikor aztán kifogyott, a szusszá, leült a díványra, én meg szépen megkerestem az esernyőmet (kezébeveszi, hóna alá csapja), hónóm alá csaptam és megugrottam. Itt vagyok, de hogy a mulatás hogy sikerül, majd elválik. Haza ugyan nem megyek, nem tudom, hogy fogok majd egyáltalán hazamenni . . . Mert ha én egyszer, mégegyszer ez életben mulatok, akkor igazán akarok mulatni. Pezsgőt ... (A terem hátuljából a közönség közül valamely nő, vagy valaki nőies hangon kiáltja si- vitva: Ejha!) (Rémülten összecsapja kezét.) Jéruzsálem, Bötlehem. Itt az asszony. Jaj, kérem, meg ne mondják neki, hogy panaszkodtam. Oh, ez az átkozott esernyő. (Az esernyőt, ha lehet szerezni valami rossz portékát, akkor összetöri a térdén. Vagy csak egyszerűen elrohan.) Szervusz, mulatás! (Függöny.)
