Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1910-12-15 / 25. szám

Felsőbányái Hírlap ruházásról van szó, közgyűlés a községi tör­vény értelmében annak főtárgyalására 30 nap közbevetésével 1911. év január hó 11-ik nap­ját tűzi ki. 8. Olvastatott jelentés a vadászati bérlet árveréséről. Közgyűlés a gazd. és pénzügyi bizottság javaslatával egybehangzóan a vadászati jogot a város tulajdonát képező összes erdőire és külsőségeire a Szőke Károly elnök és Kilián Béla pénztárnok által képviselt felsőbányái va­dásztársaságnak 1911. január 1-től, 1916. augusz­tus hó 16-ig évi 204 korona bérösszegért ki­adja, úgy azonban, hogy bérlők az utolsó csonka évben, mikor joguk aug. 15-én, tehát a vadá­szati évad kezdetén megszűnik az évi bérnek csak V6-ódát fogják fizetni. A szerződés mely bérlőkkel köttetett, közgyűlés elfogadta. 9. Olvastatott Moldován Illés és tsainak kér­vénye a nyiresi földek eladása iránt. Miután a letarolt nyiresi erdőterület a város törzskönyvében mint erdőterület szere­pel, melynek elidegenítését a felsőbb hatóság nem egykönnyen engedélyezi; miután az egyes bérlők oly kevés területet béreltek, hogy an­nak hasznából megélni nem lehet s igy annak tulajdonjoga nekik önálló és biztos kereset­forrást nem nyújtana, mig a hosszú bérlet szorgalmas munka mellett mellékjövedelmet biztosit számukra; miután épen a parczellá- zás utján való eladás eredményezné azt, hogy az állhatatlan bérlők kezéből szükségből, vagy magas árigérettel a területek a város érdekeit szivükön nem viselő elemek kezére kerülné­nek ; végül miután a város ott egy jövedel­mező gyümölcsöst akar magának teremteni, mely az eladásnak még gondolatát is kizárja, közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a kérelmet, elutasítja s határozatát a fe­lettes hatósághoz felterjeszti. 10. Polgármester előterjesztést tesz az egész­ségügyi bizottság újjáalakítása iránt. Az 1910. évi 995. bjkvi sz. vármegyei közegészségügyi szabályrendelet, illetve az 1908. évi XXXVII. t.-c. 34. és 35. §-ai értelmében közgyűlés a városi egészségügyi bizottságba elnökké Farkas Jenő polgármestert, jegyzővé dr. Moldován Ferenc jegyzőt, tagokká dr. Csausz Károlyt, dr. Berks Aurélt, dr. Tóth Gábort, Nádor Jakabot, Pály Edét, Nagy Lajost, Nyisz- tor Jánost, Kilián Bélát, Diamand Károlyt, Hajdú Sándort, Stopej Pétert azonkívül a képviselő- testület részéről Szőke Károlyt, Hámori Nán­dort, Szalay Lászlót, Szigyártó Józsefet és Tan- ezer Györgyöt választja meg. 11. Olvastatott Nádor Jakab kérvénye az állatorvosi dijak megállapítása iránt. segélyével, melyet az ágyam fejéhez vezettem a hálószobában. Sári kételkedett. Este mindig az ebédlőbe eresztettem le az ezüstöt. Az ágyból látni lehetett a ládát. Fény­lett a bele rejtett villanykörtétől. Augusztus hatodikén éjjel két óra tájban Sára oldalbabökött. Ijedten felültem az ágyban. Csalhatatlan fürészelés hangját hallottam. Itt van . . . Jön . . . Én készen voltam. Sárának intettem, hogy hallgasson. Csak azt kívántam, hogy annak a szerencsétlen gonosznak ne volna családja, vagy gyámolra szoruló öreg anyja ... Az emelőt ke­zembe fogtam és hangtalanul lesüllyesztettem az ezüstöt a kredencre. Nem csalódtam. Tizet se számláltam, nyílott halkan az ebédlőajtó. A szemfüles fráter azonnal megneszelte, hogy abban a ládikóban kell ke­resnie . . . Az emeltyűt hirtelen megrántottam, ügy lett, mint akartam. Amint meglátta az én em­berem, hogy a kincs felszaladt a tetőre, kisietett és felment a lépcsőkön. Mikor a szalőnajtó kü­szöbje nyikkant egyet, az ezüstöt abban a pilla­natban újra leszállítottam az ebédlőbe. Pár má­sodperc múlva már idelenn volt az ebédlőben. Árnyékalakját tisztán kivehettem. Vastag, bum­fordi alak volt. Most már nem vártam meg, mig egész közel ér a kredenchez. Az ezüst felszaladt. Megfordult és felszaladt, aztán újra le, de mire az ajtóhoz ért, már az ezüst fenn volt megint az emeleten. Elnyomott mormogást hallottam, aztán fü leltem, hogy dühösen leszedi a gallérját, kabát­ját s felgyürkőzik. Láttam, hogy erős ellenfél lesz. A legközelebbi leszálláskor olyan sivitó hangot Közgyűlés a gazd, és pénzügyi bizottság javaslatát elfogadja s felhívja bizottságot, hogy az állatorvosi dijakra vonatkozólag az állat­orvossal egyetértőleg egy uj, mérsékeltebb díj­szabást készítsen s azt terjeszsze a közgyű­lés elé. 12. Róth Salamon és társainak a műmalom stb. megvétele iránti ajánlata tárgyában és 13. Reizmann Herman földvételi ügyé­ben miután a képviselőtestület teljes számmal nem jelent meg, közgyűlés ezen ügyek tárgya­lására f. év december hó 28-ának d. e. 10 óráját tűzi ki, mikor tekintet nélkül a kép­viselők számára, azokban határozat fog hozatni. 14. Olvastatott Serbán László és társainak ajánlata a Tölgyliget megvételére. Közgyűlés miután ajánlattevők városi törzsvagyon elidegenitését kérik, a községi tör­vény értelmében az ügy tárgyalására 30 nap közbevetésével 1911. év január hó íl-ét tűzi ki. 15. Tárgyaltatott Gribb Ferenc, Triff Péter és Gudász Gyula földfeladási ügye. Miután olyan kisszerű házak építésére, mint aminőket kérelmezők akarnak emelni, a csendőrlaktanya mellett, a város területet nem ad fel, mert ezen helyekre nagyobb, városias jellegű házak építését akarja elérni, közgyűlés a gazd. és pénzügyi bizottság javaslata alapján határozatilag kimondja, hogy a hámori erőviz- árok fölötti részen 8 méteres utca meghagyásá­val házépítés céljaira nevezetteknek díjtalanul ad fel területei azon kikötéssel, hogy házaik belvilága 3 méternél alacsonyabb, ablakaik 1 méter magasságnál és 60 cm. szélességnél kiseb­bek nem lehetnek, továbbá hogy kötelesek lesznek az árok felé a partot kőmajorlással felemelni és fenntartani és mellé akác- vagy füzfasort ültetni. 16. Olvastatott a magyar városok orsz. kon­gresszusának átirata az állami hozzájárulás iránt. Közgyűlés megbiiza polgármestert, hogy a város képviselőjét kérje fel, hogy a kép­viselőházban az államsegély költségvetési tár­gyalása alkalmával annak 1911. évre 4 millió, de legalább is az előirányzott 3 millió korona összegben való felvétele mellett foglaljon állást, 17. Olvastatott Bay Károly kérvénye 10 napi szabadság engedélyezése iránt. A kért szabadságot közgyűlés megadja. J Csausz István, j A százados tölgyet is megőrlik titkos ellen­ségek, legerősebb embert is kidönti az élet legnagyobb tragédiája: a halál. A végzet ebben adott, amiből kitudtam, hogy a karfát használta gőzsiklónak. Majdnem elnevetíem magamat. Igv hát rendben vagyunk. Minél hamarabb lecsúszik, annál többször lesz alkalma felszal&dni. Már másfél órája tartott ez a játék. Majd- 1 nem beragadt a szemem. Sári elaludt. Azt hitte, : nem volt semmi, csak képzelte a betörést. Va­lami százötvenszer már felhúztam a ládát az ezüsttel és a betyár még mindig bírta. Nem kü­lönös jellemereje volt. ennek az embernek. Friss volt, de én meg még frisebb. Rohant ! azon a lépcsőn alá s fel, úgy, hogy végre az egész ház döngve remegett, mintha óriás moto­rok dolgoztak volna benne. De ő nem csüggedett. Megzavarodott. Csak egy cél, egy gondolat uralta, megkaparitani azt a ládát. Végre befejeztem az unalmasan hosszú kín­lódást. A ládát annyira emeltem fel, hogy épen eltűnt az elválasztó padolatbaa. Amint a betörő felért a lépcsőn, nem látta a ládikót többé. A lámpát kioltottam benne. Az emeltyűt odaerősi- teltem az ágy oldalához. Elaludtam. Nyugodtan, mélyen, álomtalanul. Reggel nem ismertein rá a szegény párára. Aléllán hevert a lépcső lábánál. A tömzsi, kövér ember csontig soványodott. A rendőrségen dél­után sikerült csak életet verni belé. Mindent megtörtén beismert. Csak egy dolog keserítette meg a diadalt. Az ezüst összesen körülbelül öt fontot ért meg. Fél tucat kanál, kés, villa volt benne, egy vaj­vágó kés, cukroskanál, tejmérő. Es amiért ezt megmentettem, a betörő kénytelen volt a finom tizfontos lépcsőszőnyeget tönkretenni . .. De már ezen is segítettem. Vettem hozzá mégegyszer annyi ezüstöt. az egyben következetes, elviszi a proletárt s elviszi a munka által megszentelt oszlopokat. Ilyen oszlopa dőlt ki Felsőbánya város társadalmának, mikor Csausz Istvánt f. hó 11-én az ur magához szólította, miután előbb hosszas szenvedéssel tette próbára nemes keresztényi türelmét. Férfi volt ő a férfiak között. Egész élete nemes munkában telt el; a közügyek te­rén ép oly odaadással fáradozott, mint amilyen szeretettel családjának élt. Évtizedeken át ve­zető embere volt minden társadalmi mozgalom­nak, ott ált a legjobb polgárok helyén, hol az ész és szív összefog a közjó előrevitelére. Jó hazafi és jó katholikus ember volt, erős tiszta jellemű, nemes szivü, jó kedélyű, buzgó és lelkes mindenben. Csausz István 1836-ban született Nagy­bányán. Olt végezte iskoláit honnan a gyógy­szerészi pályára ment s oklevelét 1861-ben szerezte meg a budapesti tudomány-egyetemen. Azután több helyen igy Szaímáron, Gyulán is gyakornokoskodott és 1863-ban jött Felsőbá­nyára, hol a gyógyszertárt először bérelte azu­tán megvette. Ugyanez évben kötött házasságot Duba Máriával Szamosujvárról kivel példás családi életet élt, mig nejét el nem ragadta a halál. 1877 ben postamesterséget is vállalt s mint ilyen 1899-ig működött, mikor saját kérel­mére nyugdíjazták. Még ez évben megválasztották a felsőbányái részvénytakarék pénztárnokává, mely hivatalát haláláig viselte. Évtizedeken át tagja volt a városi képviselő testületnek s 23 éven át világi elnöke a rom. kalh. egyháztanács és iskolaszéknek. — A 75-ik évében járó férfi ez év elején is olyan erőteljes és tevékeny volt, hogy mindenki még hosszú életet jósolt neki. Tavaszon mutatkozott rajta némi lankadtság, de azért erejének tudatában elment Rómába avval a zarándok-társasággal, mely a szent ko­rona utánzatát a pápának hódolatul átnyújtotta. Utjábol már kimerülve jött haza, a sok fáradt­ság, utazás nyugtalan élet megviselték; azóta gyengült, majd a betegség ágyhoz szegezte s övéinek leggondosabb ápolása dacára négy heti szenvedés után befejezte földi pályafutását. Ha­lála előtt nehány nappal meggyónt, megáldozott s az utolsó kenet szentségében is részesült. Halálának hire 11 én reggel futó tiizként terjedt el, általános, mély részvétet keltve az egész városban. A templomra, plébániára, város­házára, takarékpénztárra, kaszinóra és kath. legényegyletre kitelték a gyászlobogót. Temetése f. hó 13-án délután volt. Meg­jelent ott a város apraja-nagyja, a rom. kath. iskolák zászlók alatt vonultak a gyászházhoz. A társadalom minden rétege nagy tömegben gyűlt össze, hogy kegyeletét lerójja az elhunyt iránt. A rövid, megható egyházi szertartás után meg­indult a gyászmenet a temetőbe. A sok szép koszorút bányászok vitték, a koporsót a város huszárja, díszbe öltözött rendőrök kivont karddal s a templomi fáklyások égő fáklyákkal vették körül. A temetőben rövid ima után átadták hűit tetemeit az anyaföldnek. Elköltözésével nagy ürí hagyott magaulán nemcsak családja körébeu, hanem a társadalom­ban is. Az a nagy tisztelet, becsülés és szere­tet, mely életében körülvette, kedves emlékét megfogja őrizni nagyon sokáig. Olyan élete volt, hogy például szolgálhat minden igaz embernek! A család a következő gyászjelentést adta ki: Alul­írottak Isten akaratában megnyugodva, mély fájdalommal tudatjuk, hogy az édes jó apa, nagy­apa, após és rokon: Csausz István volt gyógy­szerész, nyugalmazott postamester, takarékpénz­tári pénztárnok, a felsőbányái róna. kalh. egyház világi elnöke és városi képviselő folyó 1910. évi deczember hó 11-én, életének 75-ik évében, a halotti szentségek ájíatos felvétele után elhunyt. Drága hallottunkat folyó hó 13-án d. u. 3 órakor fogjuk a r. kath. egyház szertartása szerint örök pihenőre kisérni s leiki üdvéért az engesztelő szentmiseáldozat folyó hó 14-én d. e. 9 órakor lesz megtartva. Áldott legyen emléke! Felső­bánya, 1910. deczember 11. Haraut Gyuláné, Csausz Kornélia leánya, özv. Csausz Tivadarné, Fiskolty Klára menye, Harant Gyula veje, Harant Dezső, Csausz Etelka, István, Mariska, unokái. A józan érdek. A szabad véleménynyilvánítás a nagy- közönség elé terjesztve, sok közügynek vált már hasznára. Eszmék közlése, bizonyítékok felvonul-

Next

/
Thumbnails
Contents