Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-11-17 / 23. szám
Felsőbányái Hírlap génységnek arra való utasítását, hogy a nagyobb fegyelem érdekében a rendőr- tollnoknak is feltétlen engedelmességgel tartozzanak. A rendőrbiztosi állás szervezésére nézve kimondja közgyűlés, hogy azt szükségesnek tartja és afelől, ha csendőrségi szolgálat behozatala sikerül, ennek keretében, ellenkező esetben az 1912. évi költségvetéssel egyidejűleg fog intézkedés történni. 7. Olvastatott a gazd. és pénzügyi bizottság jelentése Jó Antalnak a koldulási pőtadó tárgyában beadott indítványáról. Közgyűlés a jelentést, mely szerint az indítványozó indítványát a bizottsági tárgyalás során visszavonta, tudomásul vette. 8. Olvastatott Jó Antal indítványa a gazdasági ismétlő iskola tárgyában. Közgyűlés 7 szavazat ellenében ha- tározatilag kimondja, hogy a gazdasági ismétlő iskola működéséről a tanítók évi jelentését a tanév végén az iskola igazgatójától át fogja kérni, hogy arról a város hatósága is tudomást szerezzen s azt figyelemmel kisérhesse, továbbá a szülőket és munkaadókat szigorú intézkedésekkel szorítani fogja, hogy tanon- caikat vagy ismétlő iskolaköteles cselédeiket beírassák és az iskolába járassák. 9. Olvastatott Jó Antal indítványa az iskolai testgyakorlat és az V. VI. osztály helyisége tárgyában. Közgyűlés határozatilag kimondja, hogy miután az iskolákban a testgyakorlás a helyhez és körülményekhez képest tanittatik, tornaterem felállítása pedig az elemi iskolákra nézve nem kötelező, ezen irányban valamely intézkedés szüksége nem forog fenn. A róm. kath. iskola V. VI. osztályának helyiségére, a III. IV. osztályok szétválasztására, a kántortanitói állás szétválasztására és egy uj tanerő alkalmazására vonatkozólag közgyűlés a róm. kath. iskolaszékhez fog előterjesztést, illetve javaslatot intézni. 10. Olvastatott Jó Antal indítványa a költségvetés tárgyában. Közgyűlés határozatilag kimondja, tett egyet, mikor azt mondta, hogy nem jöhet Bursleyba az ünnepekre anyámhoz. Édesen füllentett és anyám most elbújtatta a házba valahová, vagy pedig minden pillanatban lesi érkezését. Erre vallhat a könnyes szem, az idegesség, az ajtóhoz való futkározás. Kiosontam a ebédlőből, hogy anyám ne lássa, hogy titokban már megtudtam az asztal dolgát. Épen mikor átléptem a küszöböt, harmadszor csengett az előszobában és anyám harmadszor rohant ki ajtót nyitni. — Nagy Isten, Ágnes I — fagyott meg bennem a gondolat. És a várakozástól remegve hall- gatództam. Nixton ur hangjára ismertem. Nixton ur régi barátja családunknak. Negy- venkilenc-ötven éves lehetett s dúsgazdag hiré- b n állott. S hogy e híresztelés nem volt alaptalan annyi bizonyos. Egész sor háza volt a faluban. A Trafalgar-uton lakott egyedül és, habár nem volt beszédes természetű, mégis mindig jó kedvű, tréfás úriembernek ismertük, aki szüntelenül tartogatott valami jóizü törtéuetkét emlékezete legsarkában. Anyámmal egészen bizalmas viszonyban állott és sokszor segítette tanácsával, mikor atyám elhunyt oly hirtelenül. — Hahó, fiatalember! — kiáltott rám, amint kitoppantam az előszobába. — Hát maga itt az öreg Bursleyben ? Én oly barátságosan üdvözöltem, amint csak tőlem kitellett. — Nixton ur vacsorára jött, Fülöp. — mondta anyám. Szerettem Nixton urat, de e tudósításnak hogy jövőre a költségvetést az azt tárgyaló gazdasági és pénzügyi bizottsági ülés előtt 3 nappal fogja a város kiosztani a képviselők között, hogy azok még a tárgyalás előtt tanulmányozhassák s esetleges észrevételeiket idejekorán megtehessék. 11. Olvastatott Zazula Sándor kérvénye községi közmunkaadójának törlése iránt. A városi adóhivatal és bizottsági javaslat alapján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy Zazula Sándornak lovai után kivetett közmunkaadójából 1908. évre Ve részt, 1909. évre egészet törli, illetve miután az befizettetett, kérelmező részére visszautalja. 12. Olvastatott Lévay Sándor kérvénye községi közmur.kaadójának törlése iránt. Közgyűlés az adóhivatal jelentése és a bizottsági javaslat alapján határozatképen kimondja, hogy kérelmezőre lova után tévesen kirótt 1908. és 1909. évi közmunkaadót, mely be is fizettetett, törli s annak visszautalását elrendeli. 13. Olvastatott Kuszkó János beadványa az alsó malom tüzkárbiztositási dijának stb. elengedése iránt. Közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a malombér tüzkárbiztositási és egyéb mellékjárandóságait el nem engedi, miután a bérlet alól az alsó malom lakrészeit akkor vonta ki a város, midőn az évi bért 1600 koronáról 1200 koronára szállította le s a lakrészt bérlő szóbelileg vissza is bocsátotta a városnak. Ezért újabb kedvezményt közgyűlés bérlőnek nem ad. Aforismák az iskola köréből. Amikor még én is tanítottam, a tanítás és nevelés mestereinek irataiból sok-sok jegyzetet készítettem a magam okulására. Ezekből némely aktuálisokat — az illetékesek figyelmeztetésére — közreadom. Jó Antal. Saltzman: A nevelő önmagában keresse növendéke vétségét. A nevelési elvek holt betű, de a nehallatíára mégsem éreztem valami kitörő örömöt. Nekem feladatom volt anyámmal szemben, és most ez a Nixton ur belefirkál az én vacsorámba, már most nem gyóuhatok. Nem újságolhatom el anyámnak azt a titkot, amiről minden magam- fatja ember boldog, ha valakinek beszélhet. De hát mit csináljak ? Leültünk az uzsoná- hoz. Végig kóstoltuk a sonkát, kolbászt, tojást, kenyeret és a sok többit. De egyikünk se evett valami nagyon sokat, dacára az én kis anyám erőszakos diklálásának. Sejtelmeim kezdtek támadni, hogy talán anyám anyagi körülményeibe állott be valami katasztrófa és ezt fogja ez estén tudtomra adni Nixton ur kíméletesen. Engem ugyan ezzel épen nem ijesztett volna meg nagyon. Volt már annyi keresetem, hogy feleség mellett anyámat is köny- nyen el bírtam tartani. De nem hozakodott elő Nixton ur. Gondolatban összeszedegeLtem lassan- kint a szavakat, amelyekkel Nixton ur távozása után erre a nehéz témára fogom anyamat rászorítani. Mikor az utolsó tálat is kivitték, felkeltem és mondom, elmegyek egy percre, mert a postára kell adnom egy levelet. — Holnapig nem birsz várni ? kérdé anyám. — Nem, édes. — fejeltem. (Hogy hagyhatnám Ágneskét két napig tudósítás nélkül ? Meg kell Írnom neki sürgősen, hogy szerencsésen hazaérkeztem és mennyire imádom.) — Asszony van a dologban, nemde ? — tréfált Nixton ur. — Leány — feleltem szilárdan. velő élő tényező a nevelésben, melynek sikerülése jórészben tőle függ. A gyermek nem tekintendő szenvedő alanynak, mely a nevelés reáhatását csupán elfogadja; hanem tényezőnek, melynek saját összmüködésével kell az eredmény előállításához járulnia. Mindenekfölött a tanítás feladata: A gyermeket legalább — az életre — legszükségesebb fogalmakra reávezetni s a magukkal hozott, homályos, nem ritkán téves fogalmakat világos és helyes fogalmakká fejleszteni. Aki a gyermekre szándékosan, öntudattal hat avégből, hogy szellemi erőinek fokozatos fejlesztése mellett, benne bizonyos képzetek, fogalmak, eszmék s ezekből összefüggő képzettársítások, jtéletcso- portozatok támadjanak s állandósittassanak, az őt tanítja. S ezen tervszerű hatás az igazi tanítás. De csak sajnálni és fájlalni kellene, ha az iskola csupán tanítana: csupán az emlékező tehetséget gazdagítaná ismeretekkel, anélkül, hogy az értelmi erőket fejlesztené és művelné; ba csupán az ismerő tehetséget művelné anélkül, hogy a kedélyt nemesítené, anélkül, hogy a kedély nemesítésére hatna, vagy ezt is nemesítené anélkül, hogy az akarat nemesítésére is hatna. A nevelő, tanító tekintély a gyermek előtt. O hat, mint élő példa legélénkebben reá, főleg ha meggyőződésből az, aminek lennie kell: a gyermeknek mindenben utánzásra méltó élőképe. A jó közérzületből fejlődött fegyelem úgy lesz általánossá, ha az iskolába lépő gyermekek a fegyelmezett régibb tanoncok által vezettetnek be példaadással az iskolai fegyelembe. De a felvigyázókban ne helyezzen a tanító feltétlen bizalmat, ne engedjen nékik Eltávoztam. Megírtam egy levelezőlapot, be is dobtam és mikor hazatértem, Nixton ur még mindig nálunk volt. Egyedül találtam a szalonban. — Hol van anyáin ? — tudakoltam. — Ép most ment ki a konyhába. Gyere, ülj ide. Gyújts rá. Cigarettára gyújtottam és ránéztem várakozóig, — Hát igy van, fiam. Nem sokat teketóriázok. Mit szólnál, ha a mostohád lennék? Valami mintha a lelkembe ütött volna. — Micsoda ?... Talán csak nem... anyám ... és . . . Intett, hogy de .. . — Az, fiam . . . Tegnap elfogadott engem. Te nem is sejtetted, ugy-e?... Nehéz dolog ilyesmit megírni.. . Nem Írhatta meg anyád, hogy igy meg úgy. Neveltem. — Addsza a kezedet, apám ! így! Örvendek! Ekkor bejött anyám. Mint egy szégyenlős kislány, lesütött szemmel. — Sárika, a gyerek az enyém!... Ide nézz!... Én átöleltem Nixton urat. Ezen az estén nem szóltam az eljegyzésemről. Először néztem anyámra úgy, mint akinek jövője van . . . Először láttam, hogy vonzó, csinos. Először ébredtem fel, hogy őneki nemcsak az a jog jut az életből, hogy ebben a kis házban ődöngjön egyedüliségben. Elhallgattam boldog csacsogását éjfél utánig. Nem zavarom meg. Én majd holnap reggel mesélek csak.
