Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-05 / 9. szám

XV. évfolyam.

9_ szám.

1910- IIVII&ju.s 5,

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő :

DR MOLDOVÁN FERENC

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamációk és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora íO fillér.

Nemzetgazdasági és szociológiái tanulmányok.

— Irta: Tomasowszky Imre. —

III.

A rendet és az erkölcsi életet kultiváló államokban (pl. Schweiz) az erkölcstelen embert nem tűrik a társaságban, a községben, annál kevésbé a közhivatalban. Ott akár részeges, akár flörtölő hivatalnokot 24 óráig sem tűrnék meg állásában. Eklatáns példa erre az X sweizi községnek a magatartása Wölfling Lipóttal szemben, t. i. midőn polgári jogért folyamodott, hogy a községbe vétessék föl. A község elutasította a folyamodót azzal a megokolással, hogy a folyamodó előélete nem kifogástalan, mert erkölcstelen életet élt. Hiába van pénze, vagyona, az nem sokat ér azok szemében; ott a fő az erkölcs, mert ez fimdamentoma minden civilizációnak, az emberiség boldogulásának és az állam fenmaradásának.

Ha tehát mi is a szeretett hazánkat, nemzetünket akarjuk felvirágoztatni, nagygyá, boldoggá tenni, első sorban a családot kell a keresztény-erkölcs alapjára helyezni. Olyan törvényeket életbeléptetni, amelyek a család tisztaságát, szentségét nemcsak megóvják, de egyszersmint biztosítják is.

Igaz, hogy a családalapításnak a mai viszonyok között sok akadálya van, de különösen kettőre vezethető vissza. Az egyik föakadály a férfiaknál van, a másik pedig a nőknél. Ugyanis a férfi rendesen akkor jön oly állapotba, hogy családot alapíthasson, amidőn már testben, lélekben ki van fáradva; mikor már az a hajnal régen eltűnt, amelyben a fiatal lelke mindent rózsaszínben látott;

amidőn a tiszta leikéről rég letörölte a prózai élet azon zománcot, amely lelkét oly széppé tette. Ezek helyett rendesen beállott az élet- untság, a komoly munkától való irtózás; ellenben a mulatozási vágy, az urhatnámság lett mindennapi kenyere. Ha tehát gondol is a házasságra, ezt nem felsőbb, nemesebb okokból teszi, hanem csak azért, sorsán valahogy segíthessen, hogy finánciáit rendezve, egy darabig urat játszhasson. — A másik főok, mint említettük, a nőkben rejlik. Csodálatra méltó dolog az, hogy az ember tiszta észszel azt következtetné, hogy minél műveltebb, képzettebb a nő, annál okosabb lesz s ennéfogva annál jobb feleség, meg annál jobb anya lesz belőle. De itten nem vált be eme feltevésünk, mert a gyakorlati élet azt mutatja, hogy minél többet tanult, annál követelőbb lett az életben valószínűleg azért, mert a tudományokat nem birta any- nyira elsajátítani, hogy azok vérré, testté váljanak nála; hogy ennek következtében bizonyos bölcsességre szert tett volna. Mert hiszen ha az nem úgy lenne, azt az ostoba, minden esztétikai érzést nélkülöző divatot nem utánozna és igy tovább.

Ha az ember végig tekint az életen, első pillanatra azt gondolná, hogy az ember csak szenvedésre van teremtve, mintha a Gondviselésnek abban tellett volna kedve, hogy az ember itt a földön csak nyomorogjon, szenvedjen. Tagadhatatlan, hogy ezekből bizony nagyon sok kijut az embernek. De egészben még sincs úgy. A Gondviselés minden ember — kivétel nélkül — részére tartott fenn boldogságot, csak az ember bírja azt feltalálni, felismerni és megszerezni. A föltételek egyszerűek és mindenki által teljesíthetők, ezek: a munkaszeretet és a családi

élet szeretete. A munkaszeretet a legnagyobb három rossztól óv meg: az unalomtól, a bűntől, amely az előbbinek nycmában jár és a szegénységtől., mely minden bűnnek, nyomorúságnak lehet kutforrása. A családi élet szeretete, ha az a keresztény szellemben, vagy — ami mindegy — a természet törvényei szerint értelmeztetik és gyakoroltatik, úgy a szegénynek, mint a gazdagnak, kivétel nélkül minden embernek oly boldogságot adhat, amelyet nem lehet semmiféle pénzen vagy kincsen megvásárolni. Egy fejlődő gyermek az ő ártatlanságával oly gyönyöröket nyújthat a szülőknek, amelyek semmiféle más gyönyörhöz nem hasonlíthatók és semmifélével nem pótolhatók itt a földön. És ezek, ha a gyermekek jól vannak nevelve, egész életünkön keresztül, még az aggkorban is megmaradnak.

A család második, harmadik és negyedik fokozatáról (község, megye, állam) jövőre.

Közgyűlés.

Felsőbánya sz. kir. rend tan. város képviselőtestületének 1910. évi április- hó 9-én tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve.

1. Elnök üdvözölve a megjelent képviselő- testületi tagokat a mai rendkívüli közgyűlést megnyitja s a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére Bernovits Emil, Likker Károly, Szalay László képviselőket kéri fel s a hitelesités idejét f. hó 13-ának d. e. 11 órájára tűzi ki.

2. A tanács beterjeszti f. év március hó 26-án tartott váratlan pénztárvizsgálatról felvett lelet-kimutatásokat és jegyzőkönyvet, mely szerint a pénztárak rendben találtattak.

Tudomásul vétetett.

3. Olvastatott a nagyméltóságu m. kir. földművelésügyi miniszter urnák 78.882/1. B. 2. 1909. sz. leirata, melylyel a felsőbányái közös erdő megosztása ügyében kötött egyezséget az 1886.

A pünkösdi kalács.

— Irta: Kárpáti Endre. —

— Isten hozott, édes barátom! Épen hozzád indultam, hogy az örömhírt megvigyem. — Beszélt Ferkó barátom, szinte magánkívül az örömtől, amint benyitottam hozzá.

— No-no! Mi lehet az a rendkívüli örömhír ? Csak nem ütötted meg a nagylutrit ?

— Azt nem. De annál is nagyobb. Az én kedves szüleim meglátogatnak. Hanem, ime a levél, olvasd el 1

Átvettem a meglehetős ákom-bákommal irt levelet. Ez állt benne.

Ides fijam!

Kívánom, hogy Írásom fris jó egisigbe találjon. Azt Írtad a múlt leveledbe, hogy a pünkösdi ünnepre nem eresztenek haza, Hát annekem igen fáj. Szerettem vóna, ha a szent ünnepen segítetté vóna inekünyi a kántornak. Az is várt, de igen. Aszongya, hogy mihint kivigzed a kipezdét, magáhó vesz segigyinek. Allenne ám a jól Mellettem maranná, osztá te ineküni minden reggel a templomba.

Hanem most csak azt akarom megirnya, hogy ha te nem gyühec, elmegyünk mink. Üsse vót még anyád a vasúton, had tapasztaja meg azt is.

Máj visünk kalácsot, meg sunkát is. Addig tudd meg, hun mirnek jó bort. Mert azt is isunk ám 1

Pünkösd szombattyán délután várgy bennünket a vasúti megállóná.

Csóku

Apád.

— No, mit szólsz hozzá ? Nem örömhír ez ? — szólt érzékenyülve Ferkó barátom.

— Hogyne volna jó hir. Legalább együtt töltőd az ünnepeket édes szüléiddel.

Mert abban az időben — ötven esztendő előtt — nagyon szigorúan vették a szünidőt. A tanítóképzőben nem volt még husvétkor sem. A növendékeknek minden szertartáson jelen kellett lenniök, hogy mindent lássanak és megtanuljanak. Mert a tanító akkor mint kántor is volt. Csak a legritkább esetekben, ha a növendék apja kántor volt és bizonyítvánnyal igazolta, hogy fia nélkül a szertartásokat el nem végezheti, bocsátották el a növendéket. Ferkó barátom atyja egyszerű, jómódú falusi gazda volt, fiát tehát nem bocsátották haza.

— Te — szólt Ferkó barátom kis idő múlva — ugye-e, kijösz velem szüleim elé ?

— Szívesen. Négy órakor kimegyünk.

Ferkó barátom szinte nekipirosodott az

örömtől. Alig várta a szombatot.

Elérkezett. Négy óra felé ünnepi ruhájába öltözött és kimentünk a pályaudvarra.

Csakhamar hangos püffögés-, dübörgés- és

csöngetésre berobogott a vonat. Egymás után ömlött a kocsikból a sok utas. Mind a ketten csupa szem voltunk. Néztünk mindenfelé . . . Az öregek csak nem szálltak le a kocsikból. Amint az utasok ritkulni kezdtek, összekutattuk a kocsikat . . . sehol sem találtunk nyomukra.

— Mi történhetett? — szólt szomorúan Ferkó barátom. — Hiszen megírta apám, hogy most várjuk.

Egy ideig még kerestük őket, aztán szomorúan hazaballagtunk.

*

* *

Lássuk, mi történt otthon az öregekkel.. .

— Te, Mári, Írtam a gyereknek, hogy az ünnepen meglátogatjuk. Azt Írtam, hogy szombaton este este ott leszünk. Legalább te is meg- tapasztahatod a vasutat — szólt Mihály gazda élete párjához.

— jó lesz, aptyuk. Üsse ütem még vasúton. Legalább megtudom mijen az.

— Hát osztá süss ám ekkis jó kalácsot. Mesztelent is, meg lekvárossat is. Az a gyerek igen szereti a lekvárossat.

— Lekvárossat f Hová beszi kee, aptyuk ? Nem úri kalács a lekváros. Avvaa nem kiná- hattyuk meg a szállásos asszonyát. Máj sütök divósat. Van még divónk a palláson.

— Meg sunkát is főzz ám 1

Lesz az is. Még van kettő. A nagyobbikát megfőzöm.