Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-05-05 / 9. szám
Felsőbányái Hírlap évi XXII. t.-c. 110. és 113. §§-aiban előirt alakszerűségek melletti közgyűlési tárgyalás végett megküldi. A felolvasott miniszteri leiratot a közgyűlés tudomásul veszi s ennek következtében az 1886. évi XXII. t.-c. 110. §-a értelmében ezen ügy tárgyalását 30 nap közbevetésével f. év május hó 10-én egybehívandó rendkívüli közgyűlésre tűzi ki, mely közgyűlésre a képviselőtestületi tagokat jelen határozat közzétételéről s külön meghívó utján is meghivni határozza. 4. A tanács beterjeszti Róth Salamon és társai ajánlatát a mümalom, sörházi épület és fűrész megvételére s ez ügyben eljárt bizottság javaslatát. A képviselőtestületi közgyűlés, minthogy ezen ügyben ingatlan elidegenítésről van szó az 1886. évi XXII. t.-c. 110. §-ához képest elsö- izben a tárgyalást 30 nap közbevetésével f. év május hó 10-ik napjára egybehívandó közgyűlésre tűzi ki s ezen közgyűlésre a képviselőket jelen határozat közzétételével és külön meghívó utján is meghivni határozza azzal, hogy ezen közgyűlésen az összes képviselőtestületi tagok általános többsége határoz. 5. A tanács beterjeszti a betétszerkesztö-bi- zottság által kibocsátott hirdetményt, továbbá a f. évben Felsőbánya városban teljesítendő betétszerkesztéssel felmerülő kiadások mikénti fedezése ügyében a bizottság javaslatát. A hirdetmény a közgyűlésen meghirdettetek s a betétszerkesztö-bizottság mellé bizalmi férfiakul és pedig rendesekül Spáczay Gyula v. tanácsost és Pap Márton számvevőt, ezek akadályoztatása esetére póttagokul Likker Károly és Lupán Athanász képviselőket választja meg. A képviselőtestület továbbá a bizottság juvaslatával megegyezöleg, miután a betétszerkesztés, illetve telekkönyvek rendezése a magán birtokosok érdekében történik, az ezzel felmerülő összes kiadásokat a ház vagy földbirtokkal biró birtokosokra házosztály, házbér és földadójuk arányában kivetendő pótadóból határozza el fedezni, a megejtett névszerinti szavazás szerint egyhangúlag, oly módon, hogy 1910. évtől kezdödőleg 20°/0 vettetik ki évenként a Felsőbányán ingatlan vagyonnal bírókra házosztály, házbér és földadó arányában mindaddig, amíg a felmerülő kiadás teljesen fedezve nem lesz; egyidejűleg engedélyt ad a tanácsnak, hogy az itt érintett kiadásokat a gazdasági pénztár, esetleg más városi alap terhére előlegezze s az előlegezett összeg után annak pótadó utján leendő megtérüléséig felmerülő kamatösszeget is pótadö utján vesse ki és szedje be. Miről is a tanács határozatilag értesitte- tik s jogerőre emelkedés után jelen határozat a törvényhatósághoz beterjesztetni határoztatok. 6. A tanács beterjeszti a csendőrlaktanya építésére vonatkozó tervet és költségvetést a bizottság javaslatával, melyszerint a csendőrlaktanya a város alsó részén a két betonhid közötti részen lenne felépítendő s költségvetés szerint 19274 koronába kerülne. A képviselő testület a bizottság javaslatával megegyezöleg az uj csendőrlaktanyának a két beton hid közötti területen felépítését a költségvetésileg kimutatott 19274 K összeg keretei között elfogadja és elhatározza azzal, hogy a kincstárral a bérszerződés egyelőre 6 évre lesz megkötendő s az építkezés árlejtés utján kiadandó. Egyidejűleg határo- zatiíag egyhangúlag kimondja, hogy az építkezésre megkivántató fenti összeget amortisa- tionalis kölcsönül veszi föl s a további intézkedésekkel a tanácsot bízza meg. 7. Farkas Jenő polgármester bejelenti, hogy a tanács megbízatása folytán f. hó 10-től 22-íg távol lesz, a magyar koronát ajándékozó II. Silvester pápa emlékének Rómában f. hó 16-án tartandó leleplezési ünnepélyén Felsőbánya városát képviselje és X. Fiús pápánál tisztelegjen. Ezután az elnöklést Münnich Sándor gazd. tanácsos vette át s érdekelt polgármester a köz gyűlési teremből eltávozott. A képviseleti közgyűlés a bejelentést helyesléssel tudomásul veszi s a kiküldetéshez hozzájárul és Stoll Béla t. ügyész szépen megokolt indítványára a kiküldetéssel felmerülő utazási költségét és napidijait a város gazdasági pénztárából kiutalni egyhangúlag elhatározza. 8. Olvastatott Kovács Olivér iktató kérelme, melyben tekintettel betegségére, f. év április 12-től kezdödőleg 6 heti szabadságot kér. Farkas Jenő polgármester a közgyűlési terembe visszatér s az elnöklést átveszi. A közgyűlés a kérelemnek helyt ad s a kért szabadságot engedélyezi, egyidejűleg Joó Antal képviselő indítványára tekintve kérelmező hosszas betegségét megbízza a tanácsot, hogy kérelmező részére a körülmények mérlegelése mellett némi segélyt állapítson meg és utaljon ki. 8. Ávrám Mikuláj kisbányai lakos kérelmét a tanács átteszi, melyben az általa bérelt eddigi területet további 6 évre kiadni kéri. A képviselő testületi közgyűlés a bizottság javaslata elfogadásával a kérelemnek helyt ad s kérelmezőnek a tanács által adott s kijelölt területet további 6 évre bérbeadni határozza évi huszonhárom korona bér és évi egy korona jogelismerési dij mellett, mely összeg évnegyedenként előre lesz fizetendő a város pénztárába. Kmf. A modernizmus és a gyermek. Essék szó egyszer egy nagyon fontos társadalmi kérdésről, a gyermekről. Schopenhauer azt mondja, hogy a természet csalfa módra, egy percnyi kéjjel csapja be az embert s kényszeríti arra, hogy a gyermekszülés és a gyermektartás súlyos kötelességét magára - vállaja. Csúnya, kalmárleikü és termeszetellenes j bölcsesség. A szigorú, összeráncolt homloku német bölcset megcáfolja az első kislány, a kis, éretlen gyermek, aki kócos, porcellánarcu babáját épen olyan végtelen szeretettel gyügyögteti, mint ahogy később fogja az élőt, az igazit, az ő szülöttjét. A Schopenhauer bölcsesége igazi férfibölcseség; a férfié, aki a kéjért, a kéjen keresztül szereti meg a gyermeket. Az asszony gondolkozása épen megforditottja ennek. A természetes, hamisítatlan asszony szemeiben főcél a gyermek; odaadásában már benne van a vágy, az akarat a gyermek után. Ez szól az igazi, természetes asszonyokra. A mi modern asszonyaink azonban magassarku cipőt, szoritós midért viselnek; ami asszonyaink hamis hajbetétet viselnek, rizsport és pirositót raknak az arcukra. A mi asszonyaink mereven és feszesen járnak, mint az auiomata-bábák; nem azt mondják, amit gondolnak, éreznek, hanem azt, ami illő, a mai kor erkölcsei szerint kötelező. A mi asszonyaink messze távolodtak a természettől és velük együtt távolodunk mi férfiak is. Minden ösztönünk az újfajta életmódhoz, a civilizált igényekhez idomult. Miért csak az anyaság s a gyermek után való vágy maradt volna a régi, természetes és hamisítatlan? Nem is maradt. És a Schoppenhauer igazsága egyszerre megizmosodik, mihelyt a modern társadalom jelenségeit kell vele magyaráznunk. A modern nő nem akarja, vagy kisebb számban akarja a gyermeket. Gazdasági erők változása és a gazdasági helyzettel összefüggő előítéletek okozzák ezt az átalakulást. A primitiv társadalmakban gazdagság, erő és hatalom a sok gyermek. Több kéz több földet müvei, több fegyvert forgat, az egyén érdeke tehát összeesik a társadalom érdekével s erősiti az ősi ösztönt. A modern társadalom ellenben teherré, uj gondok forrásává tette a gyermeket. Ilyen körülmények közt a természetes ösztönök eltorzulnak, uj társadalmi problémákat teremtenek. A mai gazdasági berendezkedés mellett az látszik, ha nem is természetesnek, de ésszerűnek, hogy törvények és jogszokások tervszerű láncolatával állapítsák meg azt, hogy a gyermek eltartására mikor ki köteles. Az állam közügynek tekinti a gyermek jövendőbeli sorsát és a maga törvényeivel és bíráival kényszeríti ki azt, amit eddig a szülők önként adtak; az utódok eltartását. A mai állam kapitalista és militarista tervezet. A mai államnak katonára, munkáskézre van szüksége, mind a kettőből minél többre. A gyermek ha felnő, munkájával többé nem a család vagyonát, hanem az egész családot kiuzsorázó tőke profitja szaporítja. És az utód fegyveres ereje nem a család nagyobb hatalma, hanem az egész állam haderejének egy atomja. És ennek dacára az állam még mindig az egyéntől követeli a generációk neveltetésének terhét. A proletár napszámos napszám- jának felét arra kénytelen költeni, hogy uj munkást és uj katonát neveljen maga helyett az államnak. — No, hát csak kiszüj ee I Szombaton a négyórás vasuttaa megyünk . . . Pünkösd előtti pénteken sütött-fózött Mári néni egész nap. Még a szomszédasszony is átpöndörödött egy szóra, hogy megtudja, miért csörömpöl oly pogányinódra a mozsár, aztán meg miért füstöl olyan rettenetesen Mári néni kürtője. Mári néni megnyugtatta, hogy nem maguknak süt főz, mert ük bütünek a szent napon, hanem fiának, akit meglátogatnak a városban. Másnap egész délelőtt csak járt-kelt Mári néni; nem találta helyét; röpült volna fiához, összerakosgatta egy kosárba a sonkát, kalácsot, még egy darab kenyeret is szorított melléjük, hátha a városban nem árulnak jó kenyeret. — Mennyünk, aptyuk! — szólt kétóra- tájban. — Hová mennénk még ? Micsinyálunk nigy óráig ? — Máj csak eemulik az idő, még meggyün a vasút. Aki korán kel, nem késik ee, aszongya a példabeszid. Csak készüjünk! Mihály gazda fölvette ünneplőjét és kimentek a pályaudvarba. Persze sokáig kellett várakozniok; de nem unatkoztak, elbeszélgettek kettecskén egy terebélyes fa árnyékában. Leginkább a vasútról folyt a beszéd. Mert az még újság. Akkor nyitották meg a Brucktól Győrön át Ujszőnyig épített vasutat. E vonal mellett lakik Mihály bácsi. Hanem igen sok baj volt ele- jénte a vonatokkal. Csak nehezen szokta meg az utazó közönség a rendet. Nem is csoda. A vasúti személyzet sült német és a magyarok halálos ellensége volt. Örült, ha valamelyik utazónak bajt, kellemetlenséget okozhatott. Az utazók saját kárukon tanultak bele mindenbe. Mert hiába kérdezték a németet akármiféle dologban; vagy nem kaptak választ, vagy durván németül, duzzogott valamit a kérdezett. Mihály bácsi a feleségével csak várt-várt. Folyton a végnélkülinek látszó sínpáron volt szemük, hogy mikor pillantják meg az ördöglovát. Végre nagy dübörgés, fülsiketítő fütty, keserves harangozás után megállt előttük a vonat. A konduktor e’kiáltotta a falu nevét hozzátette »Tünf munter ;« aztán kézzel-lábbal mutogatta az utasoknak, hogy »vorwärts« menjenek. Mindebből az utasok nem értettek semmit, csak rohant mindenik abba a kocsiba, amelyik hozzá legközelebb állt. — Minek nyargaajunk mink oda messzire ? Üljünk be ide, legalább nem leszünk sokan — szólt Mári néni és bekászolódtak az utolsó kocsiba, amely épen előttük állt. — No, csakhogy idáig vagyunk — sóhajtott, nagyokat fújva Mári néni. — Egy óra múlván Győrbe leszüuk, ugy-ef — Ott — válaszolt Mihály bácsi, aztán kalapja mellől kihúzta pipáját, kiverte, kifújta, lassan megtöltötte a magatermése szűz dohányból, rágyújtott kényelmesen végigdölt a pádon és csöndesen füstölni kezdett. Ez alatt a külső lárma, fntkosás megszűnt. Csakhamar megszólalt a harang, elharangozták a hármat, mire a vonatvezető belefujt trombitájába ; erre aztán a konduktorok egymás után elkiáltották a >fertig«-et és a gőzsip keserves .sikoltozása után megkezdődött a dübörgés ... a vouat elindult. — Aptyuk! — szolt kis idő múlva Mári- néni — mijen lassan, szépen megy ez a vasút. Az gondutam ráz. — A mutkor, mikor azt a gyereket beirttam, úgy rázott, hogy majd a lölköm szokott ki. Csu- dálom, hogy mos nem ráz. — Talán uj kocsi, azér nem ráz. — Alighanem azér. Máj talán később elkezdi, mikor má a kisö útra ir. Várták a külső utat, hogy rázzon a kocsi. Hanem már jó ideig pipálgatótt Mihály gazda, a vonatnak már el kellett érnie a külső utat . . . de csak nem akart rázni. Hozzá halotti csönd volt, pedig Mihály gazda jól tudta, hogy a vonat dübörögni szokott. — Nem teccék nekem ez a csöndesség — szólt hirtelen Mihály gazda. — Má csak kinizek. Talán nem is indutunk ee. Talán más vasút vót,
