Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-02-24 / 4. szám
XV. é’v'foly'SLirj.4. t;zám. 1910. ZFetorxi&r 24. FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. /■ . ■* ’• ílö Ti ni «4 i MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN IHiNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN JZ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztik tíi Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, rekTama ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Városi közgyűlés. — Vasút. Diszpolgárság. Búcsuzás — A folyó hó 17-én lefolyt közgyűlés nemcsak cimében, hanem tartalmában is rendkívüli volt. A láposvölgyi vasút Felsőbánya város részére a hozzájárulás megszavazásával biztosítva lett. A város jövendő fejlődésének ez által szabad lesz az útja s ha a város vérmes reményekkel nem is vár a vasúttól valami rendkívüli előnyöket, maga az a tény, hogy ez a város mellőzésével nem teszi tönkre a jelenlegi viszonyokat, megéri az áldozatot, melyet a vasút kíván. Hogy pedig Felsőbányának a vasút hasznára is fog válni, azt a már eddig is adott biztosítékokból föltétlenül várni lehet. A közgyűlés úgy hozta határozatát, hogyha a láposvölgyi vasút a módosított tervek szerint a jelenlegi vasúti állomáson keresztül fog vezettetni, megadja a város az építéshez a kívánt 100.000 K hozzájárulást, a város által átbocsátandő területek, a város által szállítható nyersanyagok értékének és a 3500 korona előmunkálati költségek levonásával, melyek a hozzájárulásba be lesznek tudva s csak az ezeken felüli összeget fizeti a város készpénzhen. Viszont a város a vasúttársaság által kibocsátandó és kisorsolandó 100.000 K értékű törzsrészvényt kap. A város a szükséges tőkét a bánya- kárpótlási alapjától veszi kölcsön 5%-os kamat fizetéssel, 50 éves törlesztési kötelezettséggel. Közgyűlés dr. Szokol Pál képviselő indítványára megbízta a tanácsot, hogy a láposvölgyi vasút építése alkalmából tegyen lépéseket arra nézve, hogy a vasúti állomás a városhoz közelebb hozassák. 2. A közgyűlést ünnepélyessé tette Stoll Béla és Színik Antal díszpolgárokká való választása. Az indítványt Likker Károly képviselő és számos társai tették mindkét díszpolgárnak a város körüli nagy érdemeik elismeréséül. Stoll Béla városi tisztiügyész nagybányai ügyvéd nagy szülei Felsőbányán laktak és innen is vezethető vissza az unokának a város iránti rendkívüli vonzalma. Stoll Béla a felsőbányái takarékpénztárnak az alapítás óta ügyésze, a városnak második cikluson át tisztiügyésze; ezen idő alatt a város fejlesztése és szépítése körül állandóan buzgólkodott és nagy anyagi áldozatokat hozott. A járda, az idén felállítandó díszes szökőkút, szépítésre alkalmas háztelek adományozás, az országos monográfiában Felsőbánya bőséges és gazdagon illustrált ismertetésének fedezése, a múzeumnak uj berendezése, a nagybányai telefon kapcsolásához való hozzájárulása stb. stb. mind az ő áldozat- készségét dicsérik. A felsőbányái takarék- pénztárnak felvirágoztatásában és meg- erősbödésében mint jogtanácsosnak és pénzügyi szakembernek rendkívüli vezető és irányitó része volt és van. Színik Antal budapesti lakos egy külföldi kiviteli társaságnak igazgató főmérnöke, néhai Szmik Ignác felsőbányái bányatanácsos fia, Felsőbányán született és szülővárosának érdekeit sohasem szűnt meg előre segíteni. Egy vaskos kötetben megírta Felsőbánya város külön monográfiáját. A városban a házi ipart különösen a csipkeverést állandóan fejleszti, a városi múzeumnak pedig gazdag maecenasa. Egész gyűjtemények, sok és értékes tárgyak érkeztek már több Ízben Szmik Antaltól, maga egy kis múzeum az, ami az ő bőkezűségéből lett a város tulajdona, legutóbb 2800 K értékű képgyűjteményt ajándékozott a múzeumnak. A városnak ezen iparművészeti és kulturális irányú fejlesztését legkedvencebb becsvágyává avatta Szmik Antal. A képviselőtestület egyhangú lelkesedéssel és éljenzéssel választotta meg díszpolgárait és megbízta a tanácsot, hogy a díszpolgári okleveleket készíttesse s annak mikénti átadásáról gondoskodjék. Az uj díszpolgárok már értesültek a kitüntetésről és Stoll Béla szóval, Szmik Antal Írásban fejezte ki a nem remélt megtiszteltetés fölötti örömét s mindketten ígérték, hogy eddigi nemes munkájukat még fokozottabb buzgalommal fogják folytatni s magukat a kitüntetésre méltóvá tenni. A Szmik Antal levelét, melyet Farkas Jenő polgármesterhez intézett, ide iktatjuk : Kedves Barátom! A becses soraidat a legkiválóbban köszönöm s rendkívül meg vagyok lepve ezen nem remélt és meg nem érdemelt kitüntetés által, s hálás vagyok mindazok iránt, akik ilyen megtiszteltetésben részesítettek. Törekedni fogok e szép és Hir a falunkból. Szomorú hirt kaptam a falunkból, Tiszaparti vén akácosunkról, >Kertünk alatt rendezik a gátat, Kivágták az öreg akácfákat.« Megreszket a levél a kezembe, Mintha nehéz gyászjelentés lenne, Gyászjelentés régi világomból, Legigazibb, leghübb barátomról. S leszorul a szivein bánatába, Isten veled ábrándok világa, Dalok kertje, álmok birodalma : Vén akácfák árnyas, lombos alja! Mit ér nekem a ti biztatástok: Hogy helyettük más erdőt csináltok, Ujdivatu nyírott gömbakácból, Télen-nyáron egyszin fenyőfából. Szegény falum, nem a régi lesz az ! Daltalan és virágtalan lesz az ! Megsiratod még a régi fákat I A régi dalt s a régi nótákat! Szabolcska Mihály. Levélhullás előtt. Minden tavaszszal nyílnak a virágok, Nyáron pompáznak, télen hullanak. S hegyek ormain és a völgyek mélyén Kápráznak az arany napsugarak. A földre bársonyos pázsitok borulnak, És lomboznak a bokrok és a fák, A madarak is gondtalanul, vígan Töltik az élet fönséges nyarát. Csak nekem nem jut a tavaszból, nyárból, Lelkem szomorú, magára hagyott S a nap, mely mindent virulásra késztet Engem elhervaszt, mert: ember vagyok. Tavaszi fényben, nyári sugárzásban, Kihal szivemből: mámor, vágy, öröm, S akár egy árnyék nesz nélkül, nyugodtan Levélhullás előtt elköltözöm .... Peterdi Andor. Olasz temetők. üti jegyzetek. — Irta: Túry József. — Idegen földön járva, ritkán jnt eszünkbe, i hogy a temetőt is figyelemre méltassuk: bár- : mennyire is megnyerte tetszésünket valamely ! váro$. Annyi oldalról s olyan raffináltsággal foglalják le érdeklődésünket mindenütt az élők, ! hogy kiszámított időnkből nem juttathatunk a i holtak birodalmának semmit sem, jóllehet tudjuk, mennyire hiányosak általános benyomásaink, ha nem győződhetünk meg arról is, miként érez és gondolkozik egy kultur város lakossága elhunytjaival szemben. A temetők látogatásának elhanyagolása olasz földön járó idegenre nézve nagy veszteséget jelent. Bezárhatjuk Olaszország minden valamire való városát, hetekig bújhatjuk hires templomait, tanulmányozhatjuk műkincseit, ha nem néztük meg temetőit is, nem lehet teljes fogalmunk az olaszok művészetéről, az olasz nép érzületéről, gondolkozásáról. Az olasz temetők között mint világhírűt emlegetik Genua temetőjét. A nagyforgalmu, hires kikötő-város zegzugos utczáinak zűrzavarából, nyomasztó lármájából szívesen menekülünk a szabadabb külsőrészek felé, ahol Genua temetője fekszik. Útközben azonban folyton azon töprengünk, ugyan mi megkapót s nevezeteset alkothatott elhunytjai emlékére ez a nép, mely a közrend, a tisztaság, iránt semmi érzékkel nem bir s egész utcai szereplésével, viselkedésével az ellenszenvnek legnagyobb fokát tudja kelteni bennünk. A rendkivüliségnek annál nagyobb erejével hat reánk, amidőn a temető kapuján belépünk. Táblákra osztott óriási négyszögnek közepén a Megváltó óriási fehér márványból faragott szobra áll előttünk. A sirhantokkal s márvány keresztekkel sűrűn telerakott négyszöget minden oldalról oszlopos árkád csarnok veszi körül, mely már méreteivel is impozáns hatást kelt. Ez az oszlopcsarnok képezi a falba és a padlózat alá sülyesztett sirüregekkel a jobb módú és nevezetesebb családok temetkezési helyét. Az árkád csarnok két oldalán vannak elhelyezve a sírfeliratok és emlékművek. Ezek
