Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1910-02-10 / 3. szám
Fels őbányai Hírlap ságot 1912. deczember 31-ig tartsák vissza. A nem képzett póttartalékosokat hívják be és kiképzés után is tartsák ben őket, hogy pótolják az 1910. deczember 31-én szabaduló rendes katonaságot, mert a kiszolgált katonákat csak deczember 31-én bocsátják haza, október 1-je helyett. A megránczosodott gyümölcs felfrissítése A tél vége felé a fonnyadt gyümölcs már nem ritka, mert akármily üde is volt ősszel, midőn eltettük, különösen, ha száraz helyen volt, fényét veszti, ráncos és fonnyadt lesz s ennek folytán levesességét és izét is vesztette. Azért célszerű azon helyiséget, amelyben a gyümölcsöket tartjuk, időközönként fellocsolni, vagy laposedényben ott vizet tartani, melynek elpárolgása a körlégnek némi nedvességet ad s nem fonnyad el annyira a gyümölcs. Különben fonnyadt gyümölcsöt üdévé és levesessé tehetünk úgy is, ha használat előtt gyengén nedvesített homokba takarjuk be. Nagy aranylopás. Több fővárosi lapnak f. hó 6-án megjelent száma közölte a következő szenzácziós hirt: Tegnap délután Róth Adolf aranyműves holló-utczai üzletébe beállított egy vidéki ember és aranyat kínált megvételre. A kereskedő az eladó portékát jól megnézte. Valódi nyersarany volt, éppen 65 gramm. Az üzletet meg lehetett volna kötni, ámde a kereskedő gyanúsnak találta, hogy az eladó miképpen juthat itt a fővárosban a nyers-aranyhoz. Gondolt egyet és későbbre rendelte oda az aranyas embert, őmaga pedig értesítette azalatt a rendőrséget. Tíz perez múlva már megjelent két detektív s amikor az ember újra megjelent, igazolásra szólították föl. Az illető erre nagyon megijedt, hirtelen eldobott egy csomagot, azután futásnak eredt. A csomagban 65 gramm arany volt. Az ismeretlen embert elfogták és a főkapitányságra kisérték. Ott elmondotta, hogy ő Herskovits József borpataki korcsmáros. Az arany dolgában eleinte fölöttébb kitérően válaszolt, utóbb azonban őszinte vallomást tett. Elmondotta, hogy Borpatakon korcsmájába sok bányamunkás jár. Azok bizonyára szereznek a bányában maguknak aranyat s ha nagyobb mennyiség összegyűlik, ő megvásárolja tőlük. Ezt a nyers-aranyat egy Yiteszku György nevű bányásztól vette. Mivel a bányász csakis lopás utján juthatott az aranyhoz, Herskovits Józsefet a rendőrség orgazdaság miatt letartóztatta s távirati jelentést küldött az esetről Borpatakra. — Nagybányáról jelentik: A budapesti rendőrség ma délben értesítette a nagybányai csendőrparancsnokságot, hogy a fővárosban letartóztatták Herskovits József borpataki korcsmárost, aki több ezer korona értékű szinaranyat akart a fővárosban értékesíteni s letartóztatásakor azt vallotta, hogy az aranyat egy Vizsdera György nevű láposbányai bányamunkástól vásárolta. A csendőrparancsnokság azonnal a jelentés vétel után a legszélesebb körű nyomozást indította meg az aranytolvajok kézrekeritésére; mindenekelőtt értesítette az ügyről a kincstári bányák nagybányai főhivatalát és Pokol Elek bányatulajdonost, akinek borpataki bányájában történt állítólag a lopás. Még a délután folyamán házkutatást tartottak Herskovits József borpataki korcsmáros házánál, de semmi olyan dolgot nem találtak, ami reá nézve kompromittáló lenne. Felesége állítólag mit sem tud az aranyvásárlásról. A korcsmában a bányászok nap-nap mellett megfordulnak, de aranyeladásról sohasem hallotta őket beszélni. A csendőrség mindazonáltal a nyomozást elsősorban azokra a bányamunkásokra terjeszti ki, kik az utóbbi hetekben Herskovits korcsmájában megfordultak. Egy őrjárat még az est folyamán elindult Lápos- bányára, hogy letartóztassa Vizsdera György nevű bányamunkást, kit a Budapesten elfogott borpataki korcsmáros megnevezett. Ketney Mihály, a borpataki bányák igazgatója a legszigorúbb vizsgálatot indította meg a bányamunkások között és mindenben a csendőrség kezére jár, hogy az aranytolvajokat kinyomozzák. A csendőrség nyomozását kiterjesztette a kincstári bányák körzetére is, mert nem tartja lehetetlennek, hogy az aranytolvajoknak a kincstári bányák közt is vannak czinkostársai. — Eddig a fővárosi lapok híradása. Herskovits József borpataki korcsmárost a fővárosi rendőrség két napi fogvatartás után szabadlábra helyezte. Herskovits József szabadon bocsátása után azonnal jelentkezett Boda főkapitánynál s bejelentette, hogy a rendőrségen tett vallomása alapnélküli, de kénytelen volt vallani, mert máskülönben nem engedték volna szabadon. Bejelentette azt is, hogy olyan nevű bányász, mint akit ő megnevezett, hogy tőle vette az aranyat, nincs is. Tényleg a bányakerületben sem Vitesku, sem pedig Vizsdera nevű bányász nincs. Herskovits úgy adja elő az esetet, hogy az elmúlt héten pénteken, a korcsmáját takarítva, a pad alatt egy papircsomagot talált, melyben sárgás por volt. Ö nem is tudta micsoda, de mivel üzleti ügyekben Budapestre kellett utaznia, magához vette a kis csomagot s azt kiváncsiságból vitte el egy ékszerészhez, hogy megtudja, valóban arany-e az? Az összes aranypor alig nyomott 63 grammot s igy annak értéke csak 120—140 korona. Föl sem tehető tehát, hogy ő az aranypor értékesítése végett utazott volna föl Pestre, hiszen az arany értéke utazási költségeit ha fedezte volna. Róth ékszerésznél érte azután a malőr, hogy az ékszerész följelentette. A detektívek már az ékszerészbolt ajtajában várták, akiktől ő annyira megijedt, hogy a kis csomagot eldobta, de Róth ékszerész ezt észrevéve, fölvette a csomagot és később átszolgáltatta a de- tektiveknek. Herskovits ellen az eljárás folyamatban van, de oly ügyesen védekezik, hogy a vizsgálatnak aligha lesz valami eredménye. A poloskák alapos kiirtását petéivel együtt csakis Cimexin poloskairtóval eszközölhetjük, mert a Oimexinnel érintkező poloskék nyomban elpusztulnak; petéik pedig a Cimexin hatása folytán nyomban kiszáradnak s többé ki nem kelnek. — A Cimexin mindenütt használható, szövetet, bútort, falat, vagy festést nem piszkit; nyomot vagy foltot nem hagy. Kapható : Löche- rer Gyula gyógyszertárában Bártfán és Boda Gyula füszerkereskedő urnái Nagybányán. Anyakönyvi közlemények. Születtek: 1910. jan. 6. Bocsi Sándor és Bölenyi Máriától »Lajos* ; jan. 4. Bónis János és Bónis Matildtól »József Sándor*; jan. 3. Burján János és Moise Flórától »Etel*; jan. 7. Morzsa Sándor és Márk Eudokliától »Antal*; jan. 3 Petrován János és Tyira Máriától »István Titusz* ; jan. 9. Szilágyi Antal és Palkovics Erzsébettől »Etel«; jan. 13. Raituran Máriától »József*; jan. 15. Abrahám Miklós és Babies Demnikától »Ilona*; jan. 14. Almási Béla és Szilágyi Rózától »Juliánná«; jan. 15 Nyegreán Sándor és Cseh Zsuzsánná- tól »Pál«; jan.,15.Rákóczi György és Petrován Erzsébettől »Ágnes*; jan. 21. Fülep Máriától »József*; jan. 18. Bányai Sándor és Grábán Máriától »Juliánná«; jan. 22. Kovács Sándor és Boros Máriától »Mária*; jan. 28. Shmidt Ferenc és Rusz Juliánnától »Ferenc*; jan. 31. Mészáros István és Ember Máriától »Veronika Juliánná* ; február 3. Horvát József és Dobrikán Annától »Mária*; február 4. Gájer István és Haller Ilonától »Rozália*. Meghaltak: 1909. év december hó 31-én Krassai Istvánná tüdő- gümőkórban; 1910. január 5. Horog Mária hörgöcslobban; jan. 7. özv. Jeremiás Jánosné végelgyengülésben; jan. 6. Bocsi Lajos veleszületett gyengeségben; jan. 8. özv. Rusz Pé- terné aggkorban; jan. 8. Szepkó Márton tüdőgümőkorban ; jan. 14. Csula Viktória veleszületett gyengeségben; jan. 22. Boczor János végelgyengülésben; jan. 25. Boros Józsefné influenzában ; jan. 27. ifj. Májdik Mihály tüdőgüraőkórban: jan. 27. Gödri János szivszélhüdésben; jan. 29. Naprogyán Mihály belsőbélelzáródásban; jan. 29. Marosán Sándor görcsökben; jan. 31. Máriás László véletlen lövés által; febr. 1. Gyicsuk Simon idült gyomorbélhurutban; febr. 1. Mi- hálcsik István idült tüdőlobban; febr. 4. Bo- rogyi Péter tüdőgümőkórban; febr. 3. Bónis János szivhüdésben; febr. 4. Horváth Mária veleszületett gyengeségben; febr. 5. Ptyetrus György végelgyengülésben; febr. 6. Pap Miklós szivhüdésben; febr. 6. Mátra György tüdőgümőkórban. — Házasságot kötöttek: 1910. jan. 6. Holló András föaknász Szontag Terézia Melánia hajadonnal; jan. 8. Naszódi Ferenc bányász Hein Mária hajadonnal; jan.9. Snakoczki Fülöp Péter bányász Juhász Terézia hajadonnal; febr. 8. Smillár János bányász Kerekes Klárával. Kiadótulajdonos: Nánásy István. SIMON SÁNDOR épület- és bútor-asztalos Nagybánya, Kigyó-utcza 2. sz. ßpaE&Q Tisztelettel hozom a helybeli és vidéki közönség szives tudomására, hogy eddig is jóhirnévnek örvendő asztalos-üzletemet a kor kívánalmainak megfelelően, villanyerővel hajtott gépekkel szereltem fel. Vállalkozom épületek, hivatalok, iskolák, templomok, stb. asztalos munkálatainak terv szerinti, valamint szakmámba vágó mindenféle munkák gyors, pontos és jutányos árban való előállítására. Kérve a n. é. közönség szives pártfogását, maradok szolgálatkész tisztelettel Simon Sándor, Nagybánya. EóXq] Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
