Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-10-21 / 21. szám
zanci kultúrát, művészetet terjesztették és Gizella királyné maga is görög apácák számára zárdákat alapított. Gizella királyné tehát a bizánci iparművészet mintáit, technikáját, a nyugati kultúra befolyása alatt hazánkban önálló felfogás, ízlés és kidolgozásban alkalmazta. A bizánci hímzésnek egyik kiválóan eredeti technikája volt a »szálhuzásos« hímzés a subrika, a melyet a görög kultúra az ázsiai népektől — elsősorban a perzsáktól — vett át és csodásán finom tökéletességre fejlesztette. A subrikált hímzés művészi technikája a görög kultúra révén jutott el egész Európába, s hono- sult meg Magyarországon is és bár kezdetben a kolostorok falai közt talált művelőkre, az az évszázadok során behatolt a nemesi udvarházak körébe is, utóbb a polgári rend leányai is kedvvel foglalkoztak vele, mig végül általános házi ipari himzési móddá alakult ki. A történet irás szerint, már Géza vezér idejében is állandóan tartózkodtak görög hittérítők, barátok és apácák a fejedelmi udvarban és már akkor nagyban folyt a versengés a keleti és nyugati kultúra között, hogy melyik legyen úrrá az országon. Habár Géza vezér nagy bölcsesség és politikai előrelátással, a katholikus vallást és a nyugati kultúrát fogadta el, azért Bizánc befolyása, ugyan váltakozó mértékben, de az Arpádházi királyok uralkodása alatt évszázadokon át állandóan éreztette hatását, sőt egyes királyok alatt, kik a görög udvarból nősültek, ez a befolyás uralkodó és döntő is volt. Ezen utón terjedt el hazánkban a szálhuzásos hímzés is, amely csakhamar kedvelt és széliében elterjedt lön. Az egyházi célokra szánt szerelvények között sűrűn találunk sub- rikálásokat és az idők során a hímzésnek ezt a nemét mind nagyobb mértékben alkalmazták nemcsak egyházi célokra, de a családi életben is. Utóbb egész vidéken — úgy Felső-Magyar- országon, mint Erdélyben — a subrikálás a nép körében is gyökeret vert, ott teljesen meg- honosult és háziiparszerüen foglalkoztak vele. Hazánk nőinek ügyes, gondos keze alól sok csodás szépségű ilyen munka került ki, amelyek a kelengyés ládák nagy gonddal őrzött ékességei voltak. A subrikálásból alakult ki a szálhuzásos rece munka, amelyből azután a hálós rece filet guipure) fejlődött. Mindkét munka bár Ázsiából került Európába, Bizáncból terjedt el s jutott hazánkba is, sok évszázados múlttal bir és szintén házi ipari foglalkozássá alakult ki. A magyar nemesi osztály háztartásaiból még reánk maradt sok száz éves ruha, asztal és egyéb fehérnemű hímzések között, sok akad olyan, melynek technikai kidolgozása szakasztott párja a hires »Bayeux<r-i térítőnek. Amint már fentebb megírtuk, e becses munka hímzése olyan módon készült, hogy a minta hosszában lefektetett sodratlan fonal keresztben kétszeresen volt öltésekkel letüzdelve. Ugyanez a fáradságos öltési mód jellemzi már a leghogy az idén nem olvasok fel Birming- hamban? ... De remélem, hogy márc. 3-án találkozunk Manchesterben; csak arra ügyeljen, hogy el ne tévesszen szem elől és először az; életben megszoríthassam a magácska kis kacsóját. Igaz is! Szeretem Byront, a zenét, de mindenek fölött legédesebb a női hang zenéje. Plátói szövetségese: Gilbert. — így — szólt Mrs. Stanton — ha eljuthatok a házassági ajánlatig, akkor pompás lesz majd felfedeznem a kis lány előtt, hogy én vagyok az ő álombéli Gilbertje. Nem is szólt senkinek semmit, a levelet is maga vitte el a postára. Két nap múlva megérkezett a válasz. Kedves Gilbert! Vettem jegyet a manchesteri felolvasásra és alig várom, hogy az a nap elérkezzék. Ama tudat, hogy ön nőtlen ember, szívdobogással tölti el egész valómat. Oh, repüljetek napok!. . . Hogy mielőbb lát • hassa egyetlen bölcs felolvasóját a kis Mirry. — Hm — szólt Mrs. Stanton. — így már biztos a siker! írjuk csak meg, amit annyira óhajt őkelme! Felsőbányái Hírlap régibb magyar hímzések technikáját is és ennek folytán nyilvánvaló, hogy ezt hazánkban, már a legrégibb századokban is ismerték és alkalmazták. Habár kétségtelen adataink nincsenek is, a melyekkel állításunkat feltétlen hitelességgel bebizonyíthatnák, az csaknem bizonyosnak látszik, hogy ez a »Bayeux«-i tehát eredetileg angol öltés, szintén Gizella királyné idejében és az ő hímző iskolája révén honosult meg hazánkban. E két különböző kidolgozású himzési öltés mellett azonban mi reánk magyarokra legnagyobb érdek és jelentőséggel az az iparművészetünk történetében is rendkívüli fontosságú tény bir, hogy amint ezt Ernest Lefebure a könyvében megírja : »Gizella királyné alkotta meg az eredeti magyar öltést« (Point de Hongrie), amely himzési technika az egész világon ismeretes' volt és amelyet a zig-zug vonalas kidolgozás karakterizált. A koronázási palástnak abban a részletes alapossággal megirt ismertetésében, amelyet Czobor Béla tollából bírunk és előbb szószerint közöltünk, sajnálatunkra, — az öltési mód technikájára vonatkozólag nem találunk bővebb adatokat, de ha apróra szemügyre vesszük azt a két művészi színes képet, amely a már idézett diszműben, a koronázási palástról mutat csaknem valódi nagyságban részleteket, ezeken teljes biztosság- és határozottsággal felismerjük a »magyar öltést«, mert e részletek világosan mutatják azon zig-zug-vonalas technikát, amely Lefebure szerint a magyar öltést karakterizálja. Kétségtelen tény tehát, hogy Gizella, az első magyar királyné, megalkotta a legrégibb magyar iparmüvészetünknek, a hímzésnek eredeti, jellegzetes technikáját s az általa meghonosított »magyar öltés« szerte e széles világon, mindenütt ismert, csodált és nagyra- becsült volt. Illesse ezért örök becsület és tisztesség első királynénk nemes emlékét. Most, kilenc hosszú, viszontagsággal teljes évszázad lezajlása után, mi lehet nekünk, utódoknak szebb és nemesebb feladatunk, mint hogy felújítsuk a régi, igaz magyar öltést és azt a magyar nőink világszerte elismert ízlése, tudása, ügyessége utján uj, a réginél még szebb virágzásra indítsuk. A magyar öltésnek a nemzeti kultúra egyik ékességének kell lennie, amely eredeti, jellegzetes zománcot kell, hogy adjon a magyar hímzésnek. Tanítsák ezentúl hazánk összes leányiskoláiban a magyar öltést és a női kézimunkaoktatást, ezzel a nemzeti ízlés, felfogás útjára terelvén, a magyar kultúra szolgálatába kell fognunk. Hazánk hölgyei apraja nagyja, ösmer- jék mind a magyar öltést, azzal hímezzenek, azzal díszítsék a kézimunkáikat. Legyen a magyar öltésnek újból épen olyan ismert és becsült, csodált a világhíre, mint a milyennek 900 év előtt azt Gizella királyné megteremtette. A »magyar öltés« (Point de Hongrie) a külföldön napjainkban is ismeretes és legkivált Franczia- és Olaszországban kedvelik. Az olaszhoni magyar öltéses hímzés minták finom congress alapon, sodratlan selyemfonállal, laposöltéssel vannak kidolgozva és átmenetes színárnyalatok, hullámvonalas elrendezésben jellemzik e munkákat. Ezzel ellentétben a koronázási palást zig-zeg-vonalas magyar öltése különbözik, mert ennél a kontúrvonalak szerint alakul ki a technika s az inkább hajfonathoz hasonlít. Hogy milyen összefüggés van a két eltérő himzési mód egyforma elnevezése között? azt részletes tanulmányozás után lehetne csak megállapítani. Különfélék. Személyi hírek. Ilosvay Aladár alispán és Kaosó Károly műszaki tanácsos Nagykárolyból hivatalos ügyben városunkban időztek. Eljegyzések. Dr. Köhler János orvos Petro- zsényban folyó hó 15-én eljegyezte Bawmerth Terikét, Baumerth Károly bányatanácsos, főfelügyelő kedves és bájos leányát. — Hegedűs Zoltán selmeczbányai akadémiai tanársegéd Désen, a folyó hóban eljegyezte Sófalvy Lajos kir. törvényszéki biró leányát: Annát. A közös erdő megosztása. Beyer Jenő nagybányai m. kir. erdőmérnök, erdőrendező f. hó 8-án és 9-én állapította meg, illetve tűzte ki a közös erdő felső részén, hol természetes határ nincs, az elválasztó vonalat. 8-án Farkas Jenő polgármester, Gábor Sándor főerdőmérnök, Münnich Sándor v. gazd. tanácsnok és Szmik Gábor kassai m. kir. főerdőmérnök (utóbbi mint vendég) is jelen voltak a munkálatnál. A városi gyümölcsös ültetését Gábor Sándor főerdőmérnök f. hó 21-én fogja megkezdeni. Ez évben 2600 alma-, szilva- és diócsemetét fog kiü ltettetni. A kövezetvám engedélyezése ügyében fölhívjuk a közönség figyelmét mai számunkban megjelenő hivatalos hirdetményre. Gyászhir. A kék Adriáról f. hó 16-án érkezett haza friss erőben Szellemy Geyza nagybányai in. kir. bányatanácsos és 17-én már halva volt. Szivszélhüdés ölte meg, a halálnak ez a legszebb, de a hozzátartozókra nézve legborzasztóbb neme! Temetése óriási részvét mellett, bányászt megillető pompával f. hó 19-én ment végbe. A gyászszertartáson a felsőbányái bányahivatal és a bányaiskola ifjúsága testületileg jeleni meg s koszorút helyeztek a koporsóra. Az elhunytban Szellemy László főmérnök fivérét gyászolja. — A család gyászlapja a következő: Szellemy Geyzáné sárospataki Pataky Gabriella neje, Szellemy László és Szellemy Ida testvérei az összes rokonok és jóbarátok nevében is mély fájdalommal tudatják, hogy a felejthetetlen jó férj és szeretett testvér tizellemy Geyza m. kir. bányatanácsos, a m. kir. bányászati és kohászati egyesület titkára, városi képa színházban. Mrs. Stanton az emelvény közelében ült, néhány sorral előtte pedig egy szép ifjú hölgy foglalt helyet, mellette egyfelől egy éltesebb nő, talán az anyja; jobb oldalt pedig egy nagy, termetes fiatalember, aki bizonyosan a bátyja lehetett. Erős volt a gyanújuk, hogy Mirry az a szép ismeretlen. A felolvasás véget ért és gyönyörűen sikerült. Utána szétoszlott a közönség és Stanto- nék csakhamar egyedül találták magukat a nézőtéren. De még sem egészen: velük szemben fürkésző tekintettel állott a Mirrynek vélt hölgy, két kísérőjével. Kölcsönös bemutatkozás után a fiatal hölgy hódolattal üdvözölte Mr. Stantont. — Köszönet a társadalom jótevőjének. Mr. Stantont meglepte ez a nem várt és sohasem hallott dicséret. Tudományosnak, úttörőnek sokszor nevezték dolgozatait. De azért még sem tartotta magát »jótevőnek.« — Nem érdemetlenül adták nekem ezt a címet? — Kérdezte kissé elfogultan. — Ha j óltevőről van szó, akkor első sorban az önök humoristáját, Mark Troaint kell említenünk. — No, hiszen, ha úgy vesszük — felelt a tenyeres-talpas ur — önt mint humorista is jóttevőm nekem és feleségemnek. Most kezdte észrevenni Mr. Stanton, hogy az ifjú hölgy nem húga, de felesége a férfinak. Mosolyogva tette meg észrevételét. — Úgy látom, önök ott is humort kerestek és találtak az én száraz előadásomban, ahol eszemben sem volt ékelődni. Mondhatom, hogy Kedves Miriam! Oh, hallgasson ... hallgass az epedő szóra! Akarod, amit én? Akarod, hogy a Mirry neve Mrs. Stanton legyen ? Beszélni akarok veled örökké Byronról, és hallgatni a Te édes hangodat napestig. Akarsz az enyém lenni f Tiz nap múlva kérem válaszodat, a felolvasás után! Örökké a Tied: Gilly. Erre a levélre is érkezett még válasz, de csak ennyi volt benne: Édes Gilly! Tehát a felolvasáson! Aztán beszélünk — beszélünk . . . Oh, Istenem! . . . Mirryd. — Nos, — szólt Mrs. Stanton, miután a leveleket mind elolvastatta a férjével, és a szegény ember majd elhült a szörnyüködéstől — neked ezt a tervet véghez kell most vinned! Találkozni fogunk a lánykával a felolvasás után! — De, édes szivem ... azt hiszem, hogy igen messze mentél a dologban. — Nem tovább, — mint akartam! — Felelt a nő és pajkosan kacsintott a férjére. — Majd meglátom hát, kedvesem. De úgy gondolom, hogy mégis bajos kissé az idegenekkel tréfálódzni . . . * * * Egy napon utaztak Mirry, Mr. és Mrs. Standon Manchesterbe. Beszállottak rendes hoteljukba és még aznap lezajlott a felolvasó-ülés
