Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-28 / 2. szám
Felsőbányái Hirla p nem is egészen gondmentes. Határozzon: Ha rászánja magát, hogy elkíséri Zenót s megosztja vele az uj élet örömeit és keserveit, úgy ö még ma felel barátjának, elintézi ügyeit s mint egy uj, egy boldog ember fordít hátat régi életének s a régi világnak. Engem bizott meg, hogy ezt önnek elmondjam, nehogy önkéntelenül is befolyásolja határozatát. Hogy szabadon válaszolhasson. Murayné (hallgat. Arcza lágy, mélázó kifejezést ölt. Ajkain szomorú mosoly játszik. Hirtelen hangos, dallamos, szűnni nem akaró kacagásba tör ki): Zsadányi mint farmer. Pompás ! Milyen nagyszerűen nézné az ö nyúlánk diplomata alakja a nyersvászon-zekében. Blazirt, szőke arcával a gyűrött búr kalap alatt. Vékony lábszárain a goromba sáros csizmákkal. Igazán érdemes volna elmenni ezért a látványosságért! Szalánczy (megbotránkozva): Ön nevet ? Ez az ön válasza, midőn egy férfi egész életét, sorsát, szerelmét az ön lábai elé teszi ? Murayné (lassanként megkomolyodva) : Maga nagy bébé! Megbotránkozik a nevetésemen, pedig ez az egyetlen válasz, melyet erre a kalandos propozicióra adhatok. Szegény Zsadányi, farmernek akar menni. Egy olyan ember, ki, ha nem kaphatja meg a szokott illatszerét, hát beteg. Ki még a kabátját sem tudja felvenni egyedül. Ki nem tud egy lépést sem tenni olyan cipőben, mely nem Londonból való. Ilyen ember akar negyvenéves korában marhatenyésztéssel pénzt szerezni! Beláthatja, hogy ezen csak nevetni lehet. Szalánczy: Ez mind csupa apróság. Erős férfiakarat legyőz mindent. Murayné: Az ám, erős férfiakarat. Hisz éppen ez az, amivel Zsadányi nem rendelkezik többé. Az ő jellemében minden csavar meglazult. Nemcsak az idegei koptak el. Elkopott a lelke is. Mága a szememre veti, hogy ö szeret és én nevetek. De hogy szeret, azaz legalább nem úgy, mint azt egy ojyan nagy gyerek, mint a milyen maga képzeli. Ő támaszt keres az én lelkemben, azt hiszi bennem találná meg az erőt az uj életre, ha elkisérem. Melegedni kíván az én szerelmem tüzénél. (Sóhajtva): Pedig annál megfagyok majdnem magam is. Szalánczy : ^Tehát nem szerereti Zenót? Murayné; Ö az egyetlen férfi, ki valaha érdekelt s valószínűleg szeretném is, ha tudnék egyáltalában szeretni. Ha nem volna az én lelkem is olyan kopott... Csodálkozik ? Pedig úgy van. Ugy-e azt hiszi, hogy egy tökéletesen korrekt, rendezett körülmények között élő asszonynál az lehetetlen. (Szilajon felvetve fejét.) Higyje meg, kedves barátom, sokkal több érzést és áldozatot várhat egy férfi az olyan nőtől, kinek ő az ötödik szeretője, mint attól az asszonytól, kinek ő a harmincharmadik ártatlan flirtje. Látja, mi már leánykorunk óta megszoktuk, hogy vigyázzunk, nehogy valami »ostobaságot« csináljunk. Az az nem engedjük, hogy a szivünk megszökjön az eszünkkel, mert hát ostobaság volna elszalasztani a jó parthiet egy kis érzelgősség miatt. Ugy-e? Ha aztán megcsináljuk a jó parthiet, ott áll a »convenance« nevelésünk, elveink stb,, miknek újra meg kell hozni az áldozatot. De megmarad a hiúság és kíváncsiság. Belenézni egy férfilélekbe, kicsit megbolygatni a nyugalmát s ha érezzük, hogy egyik-másik esetben a mi nyugalmunk is veszélyben van, akkor óvatosan és biztosan lekoppintjuk a kis érzelem- virágocskának első rügyeit s még örülünk, hogy a mindenapi élet unalmában kis emócióra tehetünk szert. A lelkiismeret se nagyon bánt, mert tisztelet a kivételnek, maguk nem érdemelnek egyebet. De igy kopik el a mi lelkünk is lassan menthetetlenül .... Ugy e belátja, hogy furcsa kis farmerek volnánk mi ketten ? Biztosíthatom magát, hogy Zsadányi nagy szerelme rögtön megcsappanna, ha engem kretoarubában látna kanyeret dagasztani s megvallom őszintén, hogy én sem tudnék lelkesülni egy izzadságát törülgető, kapadohányt pipázó marhatenyésztőért. Szalánczy (feláll): tehát mit mondjak szegény Zenkónak ? Murayné: Mindent. És hogy estére várom teára. Szalánczy (meglepetten) : És ön azt hiszi, hogy eljön? Murayné: Persze, hogy eljön ! Ha nem is éppen az én kedvemért, de mert megszokta ezt a magas támlásszéket, az én kékvirágos csészéimet . . . Tessék ? Azt hiszi, hogy haragudni fog ? Dehogy fog, hiszen még haragudni sem tud szegény. Hisz olyan kopott a lelke, olyan kopott . . . Kiadótulajdonos: Nánásy István. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Villamos szerelési vállalat. Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy üveg- és porczellán-üzletemet megnagyobbítottam 11 egy villamos szerelési vállalattal. m Villamos csillárokban állandó nagy raktári tartok, melyeket előnyös összeköttetéseim révén olcsó árban árusítok. Kívánatra tervrajzzal és költségvetéssel díjmentesen szolgálok. A szerelési díj a városi üzem feliilvizsgáttaa után fizetendő. Kiváló tisztelettel Oestreieher Tóbiás. eib531S55I elektromos :: műve :: Harag-féle villamossági r.-t. üzemvezetősége. — "Vátrosi iroda.: Nagybányán, Deákdér, Gröf Dégenfeld-féle palota. Díjtalanul szolgál mindazoknak költségvetésekkel, rajzokkal, tervekkel, útbaigazításokkal stb. kik lakásaikat, üzlethelyiségeiket stb. electromos E=rr=:::r-r világításra berendezni kívánják. —----Vi llamos csillárok díszes és egyszerű kivitelben, szénszálas és fémszálas izzólámpák, ívlámpák, villamos főzőkészülékek, vasalók stb. állandó raktára. 3E==3®i§Si CK Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
