Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-09-09 / 18. szám
XIV. évfolyam.. 18. szám.. 19O0_ szeptember 9, FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére FelsíP— bányára küldendők. — Nyilttér garraond sora 40 fillér. Jubileum. Lélekemelő szép ünnepélyt rendezett f. évi augusztus 29-én a magyarországi, Munkások Rokkant és Nyugdij-Egyletének felsőbányái fiókja (35.) azon alkalomból, hogy tiz éves fönnállását betöltötte s hogy itt ezen egylet, amely a felebaráti szeretetnek egyik legmagasztosabb alkotása, immár 7 tagnak nyújtja az alapszabályszerü rokkantsegélyt. Mindeneseire dicséretére válik az érdemes elnöknek és a vezető férfiaknak, hogy tiz évi kifogástalan működésük során sikerült nekik egyletüknek oly általános tiszteletet és tekintélyt kivívni, hogy a szépen lefolyt örömünnepükben, szivvel-lélekkel resztvettek a város vezérférfiai: Farkas Jenő polgármester, Pály Ede r. k. esperes-plebános, dr. Szokol Pál m. kir. bányatanácsos, Báthy Imre nyug. járásbiró, Jó Antal nyug. bányaisko- lai tanár, a városi tisztikar számos tagja, a helybeli tanintézet, egyletek stb. képviselői és a lakosság minden rétege. Az ünnepély védőségét Farkas Jenő polgármester volt szives elvállalni, mig az ünnepi beszéd tartására Pap Márton városi számvevő kéretett föl. Délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermében a tagok díszközgyűlésre gyűltek össze. Itt Spáczay Gyula elnök a következő beszéddel üdvözölte a díszközgyűlést: Igen tisztelt díszközgyűlés I A magyarországi munkások rokkant és nyug- dij-egylete felsőbányái fiókpénztárának 10 éves jubileumi közgyűlését midőn megnyitom, engedje meg a t. közgyűlés, hogy első sorban üdvözölhessem mélyen tisztelt védnökünket, tek. Farkas Jenő polgármester urat és egyidejűleg kifejezzem az egylet hálás köszönetét, hogy közelebb felkérésünkre egyletünk támogatását és védnökségét készséggel elfogadni szives volt. Fogadják őszinte üdvözletem az igen tisztelt vendégek, kik jelen ünnepélyünkön részt- venni megjelentek s ennek fényét emelték. Fogadják forró üdvözletem a t. tagtársak. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy a központ az igazgató és választmányi tagok rendkívüli elfoglaltsága miatt ünnepélyünkön nem képviseltethette magát. Tisztelt közgyűlés! Valamely eszmét, tervet felvetni könnyű megcselekedni, de a tervet kivitelre juttatni, az eszmét megvalósítani, az eszmének híveket szerezni, amellett állandóan kitartani — a zászlót diadalra juttatni, ez nehéz feladat! Ezen feladat nehézségéből azonban annyit vészit, mint amennyivel nemesebb, humánusabb eszme szolgálatában teljesítjük ezen feladatunkat. Mi is, mint tudva van, ilyen nemes, humánus eszme szolgálatában állunk és igyekszünk megvalósítani, a társadalmi jólétet munkálni, ugyanis munkás és iparos társaink nyugdiját biztosítani. Bármily magasztos és nemes az eszme, azonban a kezdeményezéstől a mai napig erős kitartás, nagy buzgóságra volt szükség, hogy fiókegyletünk ennyire megerősödött és méltán ülheti ma 10 éves jubileumi ünnepét, mert tagjainak a száma a 300-at meghaladta és jelenleg 7 rokkantunk van, kik már részesülnek az egylet áldásos jótéteményeiben. S mintegy élő reklámul szolgálnak egyletünk eszméje terjesztésében és annak gyarapításában. T. közgyűlés! 10 év egyes magánemberek életében nem oly hosszú idő, hogy méltó ok legyen a jubilálásra, azonban egy egyesület életében, hol gyakran a nagy lelkesedést rideg közöny váltja fel és öli meg az egyesületi életet, ott 10 év ünneplése indokolt, annyival inkább nálunk, hol mintegy forduló pontot képez, mivel a 10 évvel ezelőtt belépett tagok most érték el nyug- dijképességüket! Kívánom ez ünnepélyes alkalommal, hogy az a lelkesedés, mely eddig a tagokat az egylet mellett kitartani sarkalta, jövőben sem szűnjön meg, továbbá a buzgalom és munkakedv jövőben sem lankadjon azon férfiakban, kik egyletünk ügyét tovább vezetni hivatva vannak, hanem mindinkább fokozódjék és hasson el az eszme minden iparos munkás házához s ott hódítsa meg egyletünknek a még mindig bizalmatlankodó egyéneket! Van szerencsém az ünnepi díszközgyűlést megnyitni és indítványozom, hogy a fiók a központ iránt ragaszkodását és üdvözletét táviratilag fejezze ki! Majd Farkas Jenő emelkedett szólásra. Meleg szavakban megköszönte a kitüntetést, mely szerint az egylet fiókja őt védnökül megválasztotta. ígéri, hogy tőle tel- hetőleg minden lehetőt el fog követni, hogy ezen emberbaráti intézmény fejlesztését, virágzását előmozdítsa. Lelkes szavait a díszközgyűlés éljenzéssel és tapsokkal fogadta. Ezután elnök felolvasta a budapesti központi vezetőségtől érkezett következő táviratot: »Az ünneplő fiókra, vezetőire, tagjaira Isten áldását kívánjuk. Kitartással — előre«! Majd a Krasznay Zsigmond tagtársnak Fehér-Gyarmatról érkezett következő táviratát: »Mint hiv lelkű tagtárs őszinte üdvözletemet küldöm a jubileumra.« A távolból megemlékező érdemes tagtársat a díszközgyűlés lelkesen megéljenezte. Ennek elhangzása után felkérte az elnök Al- mássy Cornél titkárt, hogy az egylet tízéves történetét olvassa fel. Ez a következőképpen hangzik: Felsőbányái fiók (35.) 10 óv története. Egyletünk alapszabályaiban lefektetett elvek szerint a társadalmi jólét munkálását tűzte ki, ezen feladatot is csak a 10 évi tagsági időt betöltött egyénekkel szemben, a tényleg beállott rokkantság, vagy munkaképtelenség esetén, igy valódi működése a 10 év eltelte után következik. Most, amidőn fiókunk 10 éves jubileumi ünnepélyét üli, nem annyira történetet Írunk, mint fiókunk 10 évi egyesületi életéről, nevezetesebb mozzanatairól számolhatunk be. Ezelőtt mintegy 16 évvel egy komolyan gondolkodó csoport vetette fel az eszmét az iparosok köréből, az ország szivében, Budapesten, a Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíj- egyletének eszméjét, innen szivárgott aztán ki a vidékre s hol előbb, hol később vert gyökeret az elvetett mag, aszerint, amily korán találtak egyik-másik helyen lelkes támogatókra, nemes- szivü emberbarátokra, kik felkarolva a nemes eszmét, igyekeztek azt embertársaik részére megvalósítani. Ma már az elhullott hópehelyből lavina lett, mely már csapatostol öleli magához a munkások, iparosok nagy részét, a vidéken is egymásután alakulnak a fiókegyletek. Különösen pedig 1903. évtől, amely időtől tényleg megkezdte az egylet hivatásét, úgy, hogy 1908. év végén az egyletnek 231 fiókpénztára, 72,246 rendes fizető tagja és 4.012,361 korona vagyona volt. 444 rokkantnak adott nyugdijat és 122 árvának neveltetési járulékot, Budapesten a VIII. kerületben, József-utcában háromeletes saját háza van; az egylet azóta is folyton halad előre úgy a tagok szaporodásában, mint a vagyon növekedésében. Ezen egyesület minden hangzatosabb reklámot került, tisztán az egyének emberbaráti sze- retetére, jóindulatára támaszkodott az egyesület terjesztésénél, körleveleket bocsátott ki hatóságokhoz, először az ipartársulatokhoz, iparhatóságához, mint a munkások és iparosok illetékes hatóságokhoz: egy ilyen körlevél Felsőbányára is eltévedt s az eszme itt is visszhangra talált s az tette lehetővé azt, hogy ezen egyesületnek fiók-pénztára, a fiókok első sorában, 35-iknek, 1899. augusztus 13-án Felsőbányán is megalakult. A megalakításban az ugyanakkor megválasztott, alább megnevezendő választmány tagjainak van főérdemük, a kezdeményező mellett különösen ifj. Lévay Sándor iparosnak, ki a köz ponti egylet létrejövetele, 1893. év után mindjárt már néhány évre próbálkozott itt fiók létrehozásával, de az érdekelt körök részvétlensége miatt dicséretre méltó próbálkozása sikerre nem vezetett. Első években alig 60-ra tehető a tagok száma, ezen szám egész 1908. junius haváig alig nőtt 100-on felül, bár időközben csekély számban, mint az alábbi statisztikai kimutatásból kitűnik, léptek ugyan be uj tagok, de a tömegesebb belépés csak a tényleges nyugdijnyujtás után, néhai Záj István tagnak 1908. junius hó 21-én történt nyugdíjaztatása után van. Nyugdijaztaltak, illetve véglegesen rokkantnak lettek megnyilvá- vánitva: 1908. szept. 20. Lévay Károly tímár, Szontagh István kémlefelőr, Kandó András bányász, 1909. jan. 24-én Ernyei József bányász, 1909. máj. 23. Heiler Károly asztalos, 1909. áprilisban Csórik Antal czipész, 1909. junius 20. Szász János szabó. Ez idő szerint hét a rokkantak száma, mivel az első rokkant Záj István f. év május havában elhalt. 1900. aug. 12-én tartott közgyűlés határozata értelmében fiók egyesületünknél is létesítettünk a többi fiókok példájára külön alapot a tiz évet be nem töltött elhalt tagok utódai rögtön segélyezésére ez alapra minden tag minden hét után csekély 2 fillért fizet, mely jelenleg 637 K 95 fillért teszen ki, ennek terhére eddig a következő segélyek lettek kifizetve: Mika József, Makove Pál, Palkovics Márton, Hitter Ádám Smillár Mihály, Smillár József, Záj István, Kuszkó András utódainak összesen mintegy 280 kor. segély. Budapesten évenkint tartandó taggyűléseken 3 ízben képviseltette magát a fiók az elnök által. Egyletünk vezetésére tiszteletbeli állásaira mivel azok épen semmi javadalmazással nem járnak tagjaink közül igyekeztünk olyanokat megnyerni, kik emberbaráti kötelességből az egylet nemes céljától áthatva an a mir,cegy önként vállalkoztak, épen ez a körülmény magyarázza meg azt, hogy a vezetőség személyében a tiz év alatt oly kevés változást találunk, meggyőződve voltunk arról, hogy az önként vállalkozókat az ügy iránti nemes ámbitió tölti el, e mellett bizonyít, hogy azzal a kevés számú taggal is 10 éven híven kitartottak az eszme mellett, kitartásuk meg is hozta az örvendetes eredményt, ma 300-nál többen csatlakoztak a kibontott zászló alá. Hogy fiókunk 10 éves gyarapodásáról fogalmat alkothassunk arról a következő statisztikai kimutatás számol be: 1898, év május 1 én alakult egy tag cső-
