Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-08-26 / 17. szám
Felsőbányái Hírlap Főispánunk Felsőbányán. Felsőbánya gyönyörű szép hegyvidékét dr. Falussy Árpád szatmármegyei főispán is meglátogatta a múlt héten. Ö mindenek előtt tüzetesebben akart megismerkedni e hatalmas, erdő- dus tájakkal, hol oly édes nyugalommal lehet pihenni, a lelket-testet egyaránt emésztő napi fáradalmak után és igv csak a legszűkebb, legbizalmasabb körben történtek a célbavett kirándulások, hol szeretett főispánunk kellő felvilágosításokat nyerhetett. Folyó hó 13-án délután érkezett ide vasúton dr. Vajay Károly Szatmár-Németi sz. kir. város polgármestere, Tankóczy Gyula rendőrkapitány, Kacsó Károly műszaki tanácsos és Kálnay Gyula főispáni titkár kíséretében. Az állomáson a lakosság és nyaralók szine-java várta. Farkas Jenő polgármester rövid, velős beszéddel üdvözölte a népszerű főispánt, aki válaszában hangsúlyozta, hogy a szép szabad természetbe pihenni jött, abban a reményben, hogy itt jól fogja magát érezni. Azután hosszú kocsisorban kisérték a főispánt Farkas Jenő vendégszerető házához, hol az elköltött uzsona után az Élre rándullak, honnan az öt vármegyére kiterjedő szép kilátást csudálták. Visszatérőben Csausz Károly dr. villájában élvezték a nap ragyogó lementét, azután ismét Farkas Jenő házához siettek, hol a vendégeket a vacsora várta. A vacsorán résztvettek a polgármester családján, a főispánon és kíséretén kívül még Plachy Gyula pénzügyigazgató nejével, Bradofka Frigyes bányatanácsos, Fizély Sándor főmérnök, dr. Csausz Károly főorvos nejével, báró Collas János és dr. Miskolczy Sándor ügyvéd Nagybányáról és a legkedélyesebb hangulatban töltötték az estét. A vacsora folyamán Felsőbánya polgármestere szép szavakkal köszöntötte föl a főispánt megköszönte neki, hogy szerény körünkben megjelent és azt kívánta, hogy érezze jól magát Felsőbányán. Erre a főispán válaszolva, megköszönte a szives vendéglátást, majd kiemelte a polgármester érdemeit, melyeket e város fellendülése körül szerzett és biztosította, hogy lelkes munkájában hathatósan segítségére lesz. Szavaiból kivehető volt, hogy bizalmas körben azért keresi az érintkezést, hogy tájékozást szerezzen az iránt, hogyan, mi módon lehetne az egész bányai vidék fejlesztését előmozdítani. Csak az éjjeli késő órákban oszlott széjjel a társaság. Másnap reggel a meghatározott órában a főispán és kísérete, melyhez a városból még többen nevezetesen: Farkas Jenő polgármester, Bradofka Frigyes bányatanácsos, Kacsó Károly műszaki tanácsos, báró Collas János, Plachy Gyula p. ü. igazgató, dr. Csausz Károly főorvos, Holéczy Sándor áll. gépgyári főmérnök, Holéczy Gyula áll. épit. főmérnök, Pap Márton városi számvevő, Háder Ferencz városi pénztárnok, Münnich Sándor g. tanácsos, Gábor Sándor erdőcsöngettem. Nyílik az ajtó és Jolánt látom kisirt szemekkel. Mi van, mi történt? Kérdem tőle. Jöjjön be és nézze meg még egyszer Erzsikét, ügy hívja, hívogatja magát. Mindig csak magát . . . Bemegyek. Édes anyjuk fogad némán és bevezeti a másik szobába, hol Erzsikét láttam meg. De hogyan ? Hogyan ? . . . Feküdt az ő fehér szép ágyában. Oly halványan, oly mozdulatlanul, mint egy halott. Mint egy szép, nagyon, nagyon szép halott 1 . . . Odalépek hozzá és ő néz . . . néz . .. azokkal a nagy, kék szemeivel . . . Néz ... de nem ösmer meg .. . Szólok, de ő nem felel. . . Csak néz, néz... És ekkor én is néztem . . . néztem ... és a torkom összeszorult. Valami vad fájdalom, valami őrült nagy kin által elragadtatva álltam ott és néztem, néztem . . . Anyja halkan beszélni kezd: Másnap, hogy elmentek édes anyjával, Erzsiké beteg lett. Agyhártyagyu- ladás, mondották az orvosok. És haza, haza! . .. Szegényke azótátul igy fekszik eszméletlenül .. . Néha, néha megszólal. És magát hívja, magát keresi. . . Hol van Sándor? Még nincs itt? Még nem jött el? .. . Óh, te kis Erzsókám, te kis lányom ... Itt van Sándor, itt van, eljött . . . Látod, látod . . . Nem tudtam beszélni. Elnémultam. Csak néztem, néztem ... és sírtam . .. Másnap meghalt! Nem, nem halt meg ! Elment, el mesz- szire. .. Láttam a ravatalon. Olyan fehér volt, olyan halovány és olyan nagyon, nagyon szép... De nem nézett többé. Kezében egy kis csokor volt mezei virágokból. Azokat szerette . . . Beteg, nagy vágygyal szerette ... És eltemettük ... Itt hagyta a virágait, itt hagyott engem . . . Egy halk, párás hajnalon elment, el, messzire ... A másik : Elment ... p. e. I főmérnök, Fülep Imre gimn. tanár csatlakoztak, kocsin a keringőhöz és onnan gyalog, a borús, hideg időjárás dacára a Bóditóhoz mentek. Beszéd közben érdeklődött a főispán a város viszonyairól, bajairól, sokszor meg-megállva az egyes szebb helyeknél, a vidék gyönyörű fekvésétől megkapva elismerésének adott kifejezést. Már permetezni kezdett az eső s a tó háborgott, sötét szint vett fel és komor képet nyújtott a szemlélőnek és nem az a barátságos, üde, világos napsugár fényáram ömlött el rajta mint derűs időben, de igy is mély benyomást tett a tó és környéke a kirándulókra, ámbár a Gutinra sötét, esőt rejtő felhők ereszkedtek le. De mindannak dacára hozzáláttak a szakértők a szalonnasütéshez és csak a jól végzett munka után sétált át az egész társaság a Kacsó Károly- házhoz, hol az ízletes gulyás s az illatosán párolgó nyárson sült csirke várta a vendégeket. Időközben a társas eszmecseréből kijegecedett több eszme, melyeket a főispán ékes szóval adott elő és a felsőbányaiakról azon meggyőződés jött létre, hogy a főispán úgynevezett kirándulása tulajdonképen Felsőbánya város életében forduló pontot képez s egyúttal kiinduló pontja egy szebb, egy jobb, áldásos jövőnek. Mielőtt a kiránduló társaság hazajött volna, ifj. Farkas Jenő amateur két ízben képfelvételeket eszközölt. Este Torday Imre és Pokol Elek kisérték a főispánt Nagybányára, hová Plachy Gyula és a főispán kísérete követte. x. Különfélék. Személyi hírek. Dr. Moldován Ferenc városi tanácsjegyző, lapunk felelős szerkesztője, e hó 16-án — üdülés céljából — öt heti szabadságra — Portoroséba utazott. Dr Falussy Árpád, szatmár vármegyei főispán e hó 14-én Kálnay Gyula főispáni titkár, dr. Vajay Károly szatmári polgármester és Tankóczy Gyula szatmári rendőrfőkapitány, Kacsó Károly nagykárolyi államépitészeti műszaki tanácsos kíséretében, melyhez dr Miskolczy Sándor is csatlakozott, az esti 6 órás vonattal városunkba érkezett. A vasúti állomásnál a bányahivatali és a városi tisztikar, élén a hivatali főnökkel, illetve a polgármesterrel fogadta a kiránduló társaságot, amely Farkas Jenő polgár- mester vendégszerető házánál szállott meg. Másnap reggel az illusztris vendég kíséretével együtt a Bódi-tóhoz és onnan a fő völgyön át a Kacsó Károly-házhoz tett kirándulást, hol ebéd volt számukra készítve, melynek elköltése után estefelé Nagybányára utazott. Remenyik Lajos p. ü. min. főbányatanácsos és neje a múlt heten pár napig városunkban időzött, mely idő alatt Farkas Jenő polgármester vendége volt. Plachy Gyula nagykárolyi p. ü. igazgató és neje, akik pár hétig városunkban nyaraltak, a napokkan hazautaztak. Fizély Sándor főmérnök négy heti szabadságra a Balaton mellékére utazott. A helybeli g. kath. egyházi tanács e hó 21-én tartott ülésében Medán Györgyöt választotta meg tanítónak. Lupán Athanáz nyug. tanító pedig kántornak lett megválasztva. Hangverseny. E hó 15-én, este 8 órakor a Korona-szálló nagytermében, Sztáncsek Kornélia úrnő, az ismert zongoranaturalista, válogatott műsorba foglalt magyar népdalokból, a tőle megszokott virtuositással érzósteljes számokat adott elő, melyeket az aránylag kevés számú, de intelligens hallgató közönség lelkes tapsokkal, itt- ott éljenzéssel honorált. A király születésnapja. Évről-évre emelkedő fénynyel és pompával üli meg a hivatalos világ a király születése napját, augusztus 18-át. Nemcsak a köteles alattvalói, hódolat kifejezői ezek az ünnepségek, hanem megnyilvánul bennük országszerte a népek millióinak tisztelete és elismerése az immár 80-ik évébe lépett ősz uralkodó iránt. Városunk is megünnepelte e nevezetes évfordulóját. Már reggel 4 órakor, a harangszó elhangzásának visszhangjaképpen számos mozsárlövés dördült el a hegyek ormairól. Az isteni tisztelet előtt a bányász-zenekar a Rákóczy- indulóval járta be az utcákat. A szivet-lelket egyaránt felemelő zene hangjára csakhamar meg is mozdult az egész város. Akik csak tehették: siettek ki a főutczára és a Hunyadi János-térre. 9 órakor a róm. kath. templomban ünnepélyes Te deum volt, melyen úgy a kincstári bányahivatali tisztikar, élén a hivatalfőnökkel, — kíséretében az összes munkásszemélyzetnek — mint a városi tisztviselőkar a polgármester vezetése alatt, teljes számmal részt vett. Szent István-király napját, augusztus 20-át, melyet az ország tudvalévőén nemzeti ünneppé avatott, szintén méltó fénynyel ünnepelte meg a város. E nap reggelén is a 4 órai harangszóra számos mozsárlövés dördült el, jelezve a nagy ünnep jelentőségét. A református és gör. kath. templomban ünnepies isteni tisztelet volt. A róm. kath. templomban pedig zenés bányászmise tartatott, fényes segédlettel, melyen a kincstári bányahivatali tiszti kar a munkásszemélyzet kíséretében, valamint a városi polgármester vezetése mellett a városi tisztviselőkar is részt vett. Fellegszakadás. E hó 19-én d. u. 3—4 óra között városunk felett borzasztó nagy zivatar kíséretében fellegszakadás volt, melyhez hasonlót csak 18 évvel ezelőtt láttunk, amely rövid 10—15 perc alatt annyira megduzzasztotta a patakokat, hogy a medréből kilépett nagy víztömeg 20 —25 cm. magasságban hömpölygött végig a Hunyadi Mátyás- és nagybányai utcán, hosszú útjában szeméttel és iszappal megtöltvén a mélyebb szinten levő pincéket. A Zazar medrében 3 méter magas volt a víztömeg, amely vehemens erővel ostromolta az azon átvezető fahidak pilléreit; szerencsére azonban sikertelenül. Az Árpád-utcába vivő, éppen építés alatt levő nagy kőhíd köpil- lérei felett volt faoszlopokat és a partomlás ellen emelt ideiglenes jellegű deszkakötéseket azonban teljesen elpusztította és magával ragadta a szokatlanul nagy vizáradat. A város határa felett átvonult orkán a gyümölcsös kertek függő terméseiben és a mezei kapás növényekben igen jelentékeny kárt okozott. Bradolfka Frigyes és neje ünneplése. Ehó 21-én este 8 órakor, a Korona-szálló nagytermében az ide Szélaknáról áthelyezett bányatanácsos és hivatali főnök és neje tiszteletére, kiket régi kedves emlékek és rokoni és baráti kötelékek szálai fűznek városunkhoz, 72 személyre terített társas vacsora volt, melyen a városi intelligencia csaknem teljes számmal résztvett. Csupán azok maradtak távol, akiket a véletlen, előre nem látott körülmények akadályoztak meg a megjelenésben. Az uj bányahivatali főnök állásának elfoglalása alkalmából rendezett lelkes ünneplés nemcsak alkalomszerű, de teljesen méltó is volt úgy az ünnepelt házaspárhoz, mint a vacsora keretében ünneplést rendező intelligenciához. Tudvalévőén a népszerű, köztisztelet- és közszeretetben álló bányatanácsos 33 évvel ezelőtt bányagyakornoki minőségben itt kezdette meg a bányakincstári szolgálatát, melynek hosszú időtartama alatt, különböző tiszti minőségben, két Ízben is, huzamosabb ideig tartózkodott városunkban. Most élethajójával, a közel 7 lustrum folyamán szerzett tapasztalatok kincsével megterhelve, ismét visszatért ide, a honnan egykor kiindult, ahol kezdettől szakadatlanul, osztatlan köztisztelet- és közszeretetben volt része, ahová úgy jött vissza mint a diadalmas hóditó, aki a sziveket és lelkeket mindenkor és mindenütt, úgy itt is meghódította magának. A három fogásból állott vacsorát a Rumpold-vendéglö konyhája szolgáltatta. Az ízletes ételekért s a jó borért méltó elismerés illeti meg. A zenét Markocsán Gyuri jól szervezett bandája szolgáltatta. A második fogásnál BradoÍKát Farkas Jenő polgármester köszöntötte fel lelkes szavakban a maga és családja és a város közönsége nevében. Ezután még a következő toasztok hangzottak el: Dr. Szokol Pál bányatanássos a bányahivatali tisztikar, Nagy Lajos ref. lelkész a város intelligens társadalma nevében köszöntötte fel az ünnepeltet, Bradofka meghatottan köszönte meg a lelkes fogadtatást* és a polgármesterre úgy is mint a régi jó barátra ürítette poharát. Lupán Athanáz g. k. tanító az ünnepeltet mint a g. k. egyház patro- nusát köszöntötte fel. Csausz István és Vagányi Kálmán Bradofkát, a jó és hü barátot üdvözölte, Pap Márton v. számvevő a bányászat tartós virágzásáért, mint a mely szorosan összefügg Felsőbánya anyagi és szellemi jólétével, ürítette poharát ; Mátyásovszky Sándor a bánya altiszti kara nevében üdvözölte az uj hivatali főnököt. Végre Farkas Jenő az altiszti kart köszöntötte fel. Asz- talbontás után a fiatalság táncra perdült, melynek csak az éjfél vetett véget, midőn is a társaság nagy része hazament, a fiatalság azonban vidám nótázás mellett a hajnali órákig kitartott. Utcai jelenet. Egy gyakori részegeskedésükről ismeretes napszámos házaspár közül a nő előbb, a férj pedig később távozott el hazulról, hogy a korcsmát meglátogassák és »bevett* szokás szerint felöntsenek a garatra. Egyszer csak a fő
