Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)

1908-01-15 / 2. szám

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. •’

_____ I,

Előfize

tési ára : Egész évre 4 korona. Eélévre 2 korona. !

Egyes szám ára 20 fillér. .’

Felelős szerkesztő :

DR MOLDOVÁN FERENC

Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a la szellemi részét illető köz'emények a szerkesztő címére Felsc bányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér.

Társadalmi otthon.

A társadalomban élő embernek kötelezettségei vannak. A visszThihKÍJífásnak, elkülönülésnek lehetnek tiszteletreméltó vagy méltányolandó okai, de ha ezek a jelenségek általánossá és rendszeressé válnak, ez már nem véletlen, vagy kivétel, hanem társadalmi baj, melyet föltétlenül orvosolni kell, mielőtt a széthúzás azt végleg meg nem hiúsítja.

Szomorú bizonyítékát láttuk társadalmi életünk hanyatlásának minap, a kaszinó közgyűlésén. Még az ilyen rendkívüli alkalmak sem bírnak vonzó erővel a tagokra! Szép dolog mikor a családi élet otthon tartja a családapákat, azonban annak sérelme nélkül mindenki szakíthat magának egy kis időt, hogy az érintkezést, mely itt amúgy is szakgatott, a szórakozásra szánt helyen fenntartsa barátaival, ismerőseivel.

Ez az érem egyik oldala ; a másik, hogy a társadalmi érintkezést nem szabad elhanyagolni. Hiszen a barátkozásnak, eszmecserének, a kölcsönös megértésnek szűk- sége minden emberben él, és kielégítést kíván, ezekre pedig nemcsak a legalkalmasabb, de egyenesen hivatott a kaszinó. A kaszinói életnek a tagok által való fejlesztésével lehet azután elérni, hogy kifelé, a nagyközönség előtt mint egy életképes, erős, nemes, gondolkozásában és karakterében solidáris közművelődési és társadalmi intézmény mutatkozik. Egy kaszinónak, mely felöleli az értelmiség egészét, nem visszafejlődni, hanem haladni kell, kezében tartani azt az irányitó jogot, mely nemcsak az egész város társadalmi életébe, hanem még a közügyek intézésébe is döntő befolyást enged; a közmüvelédést fejleszteni s alkalmat adni a közönségnek, hogy a szép, ideális dolgok iránt lelkesedjék.

Mindezeket pedig könnyen el lehetne érni. Élénkebb érdeklődés, egy kis mozgékonyság, kedélyesség, no meg egy kissé nagyobb keresetlen vonzalom a társaságban egymáshoz, olyan biztos orvosszerek, melyeknek jó hatása és eredménye elma- radhatlan.

Ezen pzyhologiai motívumok pedig a kaszinó uj otthonában a legszebben fognak életre kelhetni. Isten tudja, mi sokat várunk a kaszinó uj otthonától. A mi kis t4rsadalmunknak épen elegendő, magán - lakás jellegű helyiségek, a környezet, mind olyan barátságosaknak, bizalmasaknak Ígérkeznek az eddigi rideg, kaszárnyaszerü helyiségek után. Természetesen csak akkor fog érni az uj helyiség valamit, ha megfelelően lesz berendezve. A kényelem és Ízlés hiánya megöli az otthonosságot s nem lesz csoda, ha a mostani, szegényes és hiányos bútorzattal nem fog vonzani mint a hogy most sem vonz a kaszinó. Épen a külső csíny, legyen bár a legegyszerűbb, és a barátságos benyomásra való törekvés biztosíthatnak a kaszinónak, mint Társadalmi otthonnak, jövőt. Jelen esetben is külső benyomások szükségesek a belső átalakulás létrejöveteléhez. — A beszerzendő uj zongorára, mire már volt alap is, az uj bútorokra, egy nehány képre, a takarékpénztár más intézetek példáját--, adhat olcsó kölcsönt, melyet a zongora használati dijából s a megszerzendő italmérés jövedelméből szépen fog lehetni lefizetni; a csinos kertben felállítandó kuglizó majd önmagát törleszti. Végül egy tisztességes, értelmes, kellő felszereléssel rendelkező nős — s mint hírlik, igen helyesen a takarékpénztárral közösen fogadott — szolga a tisztaságot és rendet fenntarthatja s állandóan rendelkezésre állhat.

A kaszinó választmányának kezébe van letéve annak sorsa; ha a választmány az eddig tapasztalt s telhető ügybuzgalommal nemcsak más, hanem egy kényelmes és csinos otthont fog teremteni, úgy biztosíthatjuk, hogy a kívánt szellem uj életn kél, népesebbé válik a kaszinó, a tagol családjukkal együtt ellátogatnak majd es ténkét; fehér asztal és zongora mellett jó fog esni az ott idózés, felolvasásokat, tea estélyt, a részvétel reményében rendez ; fiatalság.

A szunnyadó társadalmi erők felkeltése, a barátság és szeretetnek a nyilvá nos életbe való átvitele vannak hivatva ; társadalmi pangást megszüntetni, ez pedij nálunk csak egy vonzó, kellemes társadalmi otthon keretében vihető ki.

D. M. F.

Népmozgalmi kimutatás

a Felsőbánya városi anyakönyvi hiva tálnál 1907. évben.

Felsőbánya városban az elmúlt 1907. évbe született 196, meghalt 160, házasság köttetel 40. Részletezve a 196 szülöttből fiú 112, leány 8- ezek közül halva született 6 és pedig fiú 4, leány í

Vallás szerint elkülönítve: róm. kath. fiú 51 leány 34, gör. kath. fiú 33, leány 29, ev. ref. fi 14, leány 15, izraelita fiú 8, leány 6. A halva szülött gyermekekből : róm. kath. fiú 3, leány ! izraelita fiú 1.

Törvénytelen gyermek volt 23, ezek közi egy utóanyakönyveztetettj róm. kath. fiú leány 5, gör. kath. fiú 8, leány 5, izraelita fiú leány 1.

Ikerszülés volt 4 esetben és pedig hároi esetben kettős, egy esetben hármas ikerszülé Két róm. kath. fiú, 1 róm. kath. leány, ref fiú ’ leány 1, ref. fiú 2, leány 1.

Az elhalt 160-ból férfi volt 91, nő 69.

Vallás szerint: elhalt róm. kath. férfiú 4 nő 32, gör. kath. férfi 26, nő 20, ev. ref. férfi 1 nő 15, izraelita férfi 2, nő 2; utóanyakönyveztete egy eset.

Az elhaltak korszerinti osztályozása; elha I—5 éves korban 75, 5 —10 éves korban 4,11—1 éves korban 2, 15—20 éves korban 4, 21 — '2 éves korban 3, 31—35 éves korban 2, 35—4

éves korban 4, 40—45 éves korban 6, 50—í

éves korban 17, 56 — 60 éves korban 2, 60-€

éves korban 10, 65—70 éves korban 9, 70—1 * i

Márton bácsi trombitája.

— Irta: Junior. —

— Húzd rá, Pista! . . . Fújjad Gergő! . . .

— Ej ... huj! soh’se halunk meg!

Hangos muzsikaszó haliik ki a düledező

csárdából; vígan vannak ott ben, majdnem szétverik a rozoga épületet. Duhaj, falusi legények csapnak ottan murit; borozás, vig nótá- zással búcsúztatják el az óesztendőt. Nyolcán a hosszú asztalt ülik körül és szorgalmasan öblögetik a torkukat a literes üvegből. Hárman, a legtüzesebbek, a szoba közepén rúgják a port. Össze-össze koccintják a kezükben tartott poharakat, húznak egyet belőle; aztán folytatják a táncot, nagyokat rikogatva oda a cigánynak.

Cigány ? . . . Nincsen itt egy szál füstös- képü sem; akik a nótát fújják, azok is a falu legényei. A Bodzás Pista, meg a Kajla Gergő. Az egyik egy náthás hangú hegedűn nyikorog; a másik meg a klarinétot recsegteti olyan szilaj módon, hogy a könnye is kicsordul a nagy erőlködéstől. Amolvan falusi műkedvelők; min den valamire való cécóban ők húzzák a talp alá valót. Hogy valami nagyon szépen szólna a muzsikájuk: azt épen nem mondhatnám. De őnekik tetszik; s ez a fő. Nekünk meg nincs jogunk lebirálni őket.

Ejnye, a kis kanalát neki, te Pista! — kiált fel Virág Andris — most jut eszembe. Van itt nem messze, 'a Pörnye-utcában egy öreg ember, a Pipás Márton. Elmehetnétek érte, hogy jöjjön ő is ide; hozza el a trombitáját is, aztán fújja veletek a nótát. Tudom az apámtól,

hogy Márton bácsi jól tud trombitálni; 48 ban is zenész volt a honvédeknél. Talán csak megteszi, ha szépen kéritek.

ügy lett, ahogy megmondták. Pista le tette a hegedűjét a pad alá és neki indult a szürkületben Márton bácsi háza felé. Gyönyörű, holdvilágos téli éjszaka volt készülőben; csikorgóit a hó a Pista patkós csizmája alatt.

. . . Pár perc múlva megzörgött Márton bácsi ajtaja. Az öreg kinyitotta az ajtót, Pista meg bellebb került.

— Mi jót hoztál, István öcsém, ezen a szent estén? — kérdi Márton bácsi az érkezőtől.

— Hozni nem hoztam semmit, hanem vinni viszek, ha lehet.

— Ugy-e? . . . Aztán mit? — kérdi az öreg kiváncsi csodálkozással.

— Mit e ? . . . Bátyámat magát . . . Mulatság van az Akadék zsidónál ; egy trombitásra volna még szükségünk. Ugy-e, bátyám uram, megteszi a kedvünket ?

— No no, Pista fiam. Hová gondolsz? Ezen a szent estén mulatni ? . . . Meg, ha nem is volna ma épen Szilveszter, még akkor sem mennék . . . Nem én, fiam, soha sem megyek. Tudod, szolgám, fogadásom tiltja, hogy trombitáljak többé . . . Csak ne is beszélj tovább ; nem megyek, ha még úgy koptatod is a nyelvedet.

. . . Csalódottan, megnyúlt orral lépett be Pista társai közzé.

— Nincs kereset, pajtás — szólt oda Gergőnek, a másik muzsikásnak. — Azt mondta az öreg, hogy fogadásból nem trombitálhat.

— Ha-ha-ha, fogadás pattant fel Virá Andris — Bolond, aki arra fogad, hogy nei mulat, mikor teheti. Ugy-e, Csörge Dani ? . . Csak azért is; Pista, Gergő! Hadd hallom a a szépet ... az én nótámat! . . .

A söntés mellett felsikolt erre a dal ; mulatók is utána éneklik:

i

Hires péri nagy kocsmában Szól a muzsika . . .

Márton bácsi a meleg kályha mellett ü dögéi; körülötte játszadoznak unokái is. F< homály tölti be a kicsi szobácskát; nem ég lámpa, a külső, gyér világosságból meg ali szűrődik át valami a kisded ablakon. Csak tűz pislog át a kályha rácsos ajtaján és a lobog lángnyelvek vadul táncoló alakokat rajzolna az átellenes szoba falra Mintha megannyi sá kánykigyó szabadult volna ki, s azok ugrálni nak ott a sűrűén sötétedő alkonyaiban . . . Márton bácsi maga köré gyűjti unokáit.

— Üljetek ide mellém, gyermekeim. T Gyurka, ide balról, amide meg Erzsiké. T Laci, már nagy vagy . . . állj ide mellém . , Ne töltsük az időt hiában, mig édes anyátc hazajő a munkából.

— Jaj, de jó lesz! Nagyapa mesét mon — ujjongtak a gyermek, kivéve a Laci fiút, a leolvasta nagyapja arcáról, hogy valami komi lyabbat fognak hallani.

— Csak csöndesen, gyermekeim. Ne közönséges mesét mondok; megtörtént dolgo Elég nagyok vagytok már ahoz, hogy megér seték Csak jól ide figyeljetek minden szavam";