Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1907-12-04 / 25. szám

Felsőbányái Hírlap

osztva: A lebegő határ feletti rész: a középhegyi bányamegye magántársulatok tulajdona és azok tulajdonjogi viszonyait az általános bányatörvény rendelkezéseitől eltérőleg külön törvényszerűen megerősített alapszabályok intézik. A lebegő határ alatt az örökmélység a m. k, bányakincstár tulajdonát képezi.

Ezen lebegő határ három külömböző magasságban rögzített szintes sik által képeztetik; és pedig: a Teréz aknát és a Ferenc irány aknát összekötő egyenes vonallal párhuzamos 60 (113.789 m) széles övben (az öv északi határvonala az aknáról északfelé 10 ölnyi távolban van) az öv déli határvonalától kezdve északfelé a föteléret magában foglaló rész a Csiszár tárói lebegő határsik, az övnek többi részében, mely a főtelér fedü ereit képező : ökörbányai-ignáci és Lcppen érhálózatot foglalja magában 10 öllel (18 965 m.) mélyebben egy másik határsik és a Középhegynek az övön kívül eső részében 28aöllel (53 1. m.-rel) mélyebben egy harmadik lebegő határsik van fektetve. A csiszár tárói lebegő határsik a Nagybánya hegy legmagasabb pontjától 256 m. mélységben (473 m. tenger feletti magasságban) rögzittetett. A Középhegyen kívül létező magántársulati bányatelkek már az általános bányatörvény szerint adományoztattak s a külszíntől a végtelen mélységig terjednek.

E bányavidéken tehát a kir. bányakincstár mellett magán vállalatok is bányászkodnak, sőt a kir. bányakincstár csak a 17-ik század utolsó tizedében jutott jelen bányászatának birtokába s a magánbányatársulatok a közel múltig változó szerencsével ugyan, de nagyobbrészt jövedelmező élénk bányamivelést folytattak. A megváltozott viszonyok azonban, különösen az ezüst értékének nagymérvű, rohamos csökkenése a magánbányászatra mélyre ható szomorú következményeket vont maga után : a magán bányák legnagyobb részének jövedelmezősége megszűnvén, az üzem végleges felhagyására kényszerültek, úgy hogy jelenleg már csak 2— 3 bánya- társulat küzd még a mostoha viszonyokkal és előreláthatólag rövid idő múlva a Nagybánya hegy virágzó magánbányászatának már csak múltjáról fogunk beszélhetni.

A m. kir. bányakincstár azonban nemcsak e mü köz- és nemzetgazdasági fontosságának teljes tudatában, hanem azon nemes missio érdekében is, melyre a nemzetiségek lakta ezen végvidéken ős bányavárosunk tisztán magyar ajkú és magyar érzelmű lakossága hivatva van , a bányamivelést, dacára a kedvezőtlen viszonyoknak, változatlan élénkséggel még mpst is folytatja sazt a mü berendezésének lehető tökéletesbitésével tetemes befektetések árán a jövőre nézve is biztosítani óhajtja.

A fémtermelés mennyisége és az alkalmazásban levő munkás személyzet számára nézve, a felsőbányái kincstári bányamű az elsőrendű hazai fémbánya vállalatok között foglal helyet, sőt ólomfémtermelés mennyisége tekintetéből határozottan a legelső. Közgazdasági fontosságát e bányaműnek még azon körülmény is emeli, hogy a vidék kiterjedt bányászata nagyobbára aranyos, ezüst tartalmú terményeinek kohósitásához nélkülözhetetlenül szükséges ólom érccel látja el a kerület legnagyobb fémkohó müvét, a fernezelyi m kir ezüst kohót. A felsőbányái bányászat történetét illetve a m. kir bányahivatal levéltárában őrzött s 1858-ik évben Nath. I. Sunik

k. bányamester által öszeállitott műleírásban a következő feljegyzések találhatók :

A felsőbányái bányamivelés nem oly régi ugyan, mint a szomszédos erdélyi bányászat, mely már a rómaiak által is müveltetett de a nagybányai kerületben bizonyára egyike a legrégebbieknek. Az 1376-ik évből Lajos király uralkodása idejéből reánk maradt, legrégibb okmáuy ugyanis, mely Nagybánya (: RivulusDominarum :) és Felsőbánya (: Mons Medius :) városoknak bizonyos kiválságokat biztosit, egyebek között elrendeli, hogy a bírót és az esküdteket a gróf és bánya vámszedö (: Comes et Urburarius :) a város lakói közül válassza. Ezen okmányban továbbá a város lakói po'gároknak és bányászoknak (cives és montani) neveztetnek és Heckmannus judex et Pereus notarius-ról is említés történik.

Mindezekről biztos következtetés vonható arra, hogy ezen időben Felsőbányán is már régibb, virágzó bányászat létezett. Bányászatunkról tanúskodó második legrégibb okmány: Hunyadi János inagyarország kormányzójának 1452-ben kelt adománÁ levele, melyben a bányatermények után fizetendő vámot a helybeli rom. kath. Szt, Mária templomnak ajándékozza, kárpótlásul az általa innen Zólyomba átszállittatott orgouáért. Ezen adományt 1465-ben Hunyadi Mátyás király is megerősítette.

(Folyt köv.

Városi közgyűlés.

Felsőbánya város képviselőteslülete november 30 án rendkívüli közgyűlést tartott.

1. Megállapította a legtöbb adót fizető városi képviselőknek 1908 évre érvényes névjegyzékét Eszerint a város virilisei a következők :

1. Baumerlh Károly 672 K 92 f, 2. Erdőkincstár 669 K 92 f, 3. Pály Ede 425 K 02 f, 4 Nagy Lajos 402 K 26 f, 5. C-c Vajda Péter 343 K '10 f, 6. Dr. Szokol Pál 332 K 60 f, 7. Róth Lázár 273 K 19 f, 8. Dr. Csausz Károly 272 K 62 f, 9 Róth Mihály 224 K 98 f. 10 Kilián Béla 221 K 40 f, 11 Bernovits Emil 220 K 28 f,

12. Csausz István 204 K 70 f, 13 Sarudi Sándor 182 K 62 f, 14. Ev. ref. egyház 178 K 42 f, 15 Kende Dániel 176 K 58 f, 16, Hajdú Lajos 172 K 29 f, 17. Dr. 1. Berks Aurél 171 K 84 f 18. Róth Salamon 162 K 79 f, 19. ifj. Szabó Károly 158 K 41 f, 20 Dácsek Péter 157 K 42 f, 21. Salamon Mayer 150 K 40 f, 22. özv. Kremnitzky Alberlné 145 K 12 f, 23. Szőke Károly 144 K 72, 24. Hámori Nádor 142 K 97 f, 25. Ferencz Mihály 142 K 50 f, 26 Husovszky Gy. Herr Ida 136 K 14 f, 27. Farkas Jenő 132 K 32 f, 28. Jó Antal 128 K, 29. Mikola A. Gyula 116 K 84 f, 30. Nővé Salamon 111 K 80 f, 31. Tomasovszky Imre 109 K 50 f, 32. Wider Lázár 105 K 16 f, 33. ifj. Lévay Sándor 101 K 51 f, 84. Süssner Ferencné 95 K 49 f, 35 Lupán Atanász 94 K 54 f, 36. Klein Sámuel 91 K 60 f, 37. Lévay Károly 90 K 58 f, 38. Bónis Sándor 86 K 49 f, 39. Dán György 85 K 32 f, 40. özv. Lökös Jánosné 82 K 50 f, 4L Klein Herman 80 K 94 f, 42. özv. Szűcs illésné 80 K 71 f, 43. Báthy Sándorné 78 K 11 f, 44. Kerekes József 77 K-val.

A jegyzékből kiesnek a városi tisztviselők, kik hivatalból tagjai a képviseletnek s azon virilis képviselők, kik mint megválasztottak óhajtanak a képviselőtestület Lgjai maradni.

2. A vármegyei törvényhatósági határozatot, mely szerint az 1906 évi zárszámadások jóváhagyattak, a vagyonkezelés megnyugtatónak találtatott és a tisztviselőknek a felmentvény megadatott, tudomásul vette a közgyűlés.

3. Az 1908—1910. évi borital és husfogyasz- tási adók beszedésének megváltása iránt a szerződést közgyűlés jóváhagyta, miután a beszedés eddig is állandó jövedelmet hozott a városnak.

4. A róm. kath tanítók kérvényére vonatkozólag, melyben fizetésüknek korpóllék címén és lakpénzüknek kiegészítését kérelmezik, a g izda- sági, pénzügyi és jogügyi bizottságok egybehangzó javaslata alapján úgy határozott a közgyűlés, hogy a kérvényt tudomásul vette, de érdemlegesen ezúttal nem tárgyalja; hanem, miután a város nem felettes hatósága a tanítóknak és csupán a társkegyuraságból kifolyólag járul hozzá a tanítók javadalmazásaihoz, állapittassék meg kérelmezők igényjogosultságukat először az iskolaigazgatósággal és a róm. kath egyházpénzlárral szemben; és ha az igényjogo: ultság és a város hozzájárulási aránya meg lesz állapítva, az egyházi fennhatóság által a város értesítve, akkor fog közgyűlés ?, kérvényre nézve határozni.

5. A városi adótiszt javadalmazásához közgyűlés évi 64 ürköhméter lüzifaérléket hozzácsatolt és ennek következtében Brettschneider Béla v. adótiszlnek egy félévi tüzifapénzt kiutal- ványoztatni rendelt.

6. A nyugdíjas özvegyek fasegély iránti kérvényét a gazd. és pénzügyi, továbbá a nyug- dijügyi bizottságok egyenlő javaslata alapján közgyűlés elutasította, mert a nyugdijszabályzat értelmében >az özvegyek a nyugdíjon kívül más segélyben nem részesülhetnek.«

7 Róth Salamon és társainak a volt Nyires eidőteiülel művelés végett való bérbevétele iránti ajánlatát közgyűlés egynéhány feltétel kikötésével elfogadta, mert: a város a Nyires erdő területét a kihasználás után a helybeli és környékbeli lakosságnak irtás és 10 évre való kihasználás végeit nem tudta kiadni, miután a kevésbé termékeny területeknek művelésre alkalmassá tételére megkívántaié intensivebb gazdálkodásra a lakosságnak sem módja, sem kedve nincsen, a f'öldmiveléssel pedig szükségszerűen összefüggő állattenyésztésre maga a vidék és a népnek vagyoni helyzete nem alkalmas.

Ilyen területnek a város által házi kezelésben való irtása és művelése az eddigi tapasztalatok szerint igen költséges, tényleges kiadásokat kíván, fokozatos befektetést és gazdálkodást. Ezen terheknek az ajánlattevő bérlők által való átvétele a várost, bár positiv jövedelem nélkül, de 20 év után a visszabocsájiott termőképes be- fásitott ingatlan gazdasági értékében és becsében kárpótolja és menti azon gondtól, melyet a lakosságnak foglalkozásából kifolyólag a gazdálkodás iránti érzéketlensége és az anyagi mód hiánya, a környékbeli lakosságnak pedig közönye a nyi- resi terület jövőjére vonatkozólag már eddig is okozott.

A bérlők ajánlata mindenképen megfelel a város intentióinak; a teljesített munkák értéke ha úgy vesszük, 1400—1800 korona bérösszegnek, avagy a város által való kezelés esetén kiadásnak felel meg. A kikötött szigorú ellenőrzés az irlást, trágyázást és fásítást illetőleg biztosítja a 20 év utáni teljes termőképességet és a jövedelmi forrást.

Felsőbánya egész mostani lakosságát, hanem csak egyest vagy egyeseket. De csakhamar észrevettem, hogy ilyes korrekciótól nem lehet tartanom, mert mégis csak a mai egész Felsőbányát érti a levélíró, mikor törpe utódokról beszél. A szép műalkotást ugyanis nem egy vagy két égvén hozta létre, hanem sokaknak, a régieknek buzgólkodá^a és erőkifejtése létesítette, tehát ha a monumentális mű pusz- tulóban volna, amint nincs pusztulóban, szintén az utókort és ennek gyermekeit terhelné a felelősség és sújtotta a vád, annyival is inkább és másodszor, mivel még ha csak egy vagy két vagy három vagy csekélyebb számú egyéneket terhelné is a templom jókarban tartásáról való gondoskodás kötelessége s ezt ezek elmulasztanák, ismét csak az összességnek kellene gondoskodnia a mulasztás kedvezőtlen következményeinek megszüntetéséről, hahogy • törpe utódok« lenni nem akarunk.

Tehát mégis csak rólunkmai felsőbányaiakról van szó, — Önről is tisztelt szerkesztő ur.

Tisztázva ekként a kérdést, térjünk a dolog érdemére.

Azt bocsátom előre, hogy ha valaki másnak gorombaságot mond, ez mint eljárás, gusztus dolga.

Most pedig kérdezzük, pusztul-e a felsőbányái szép templom, vagy nem ? Mert ha pusztul, akkor — törpe utódok vagyunk.

Engem senki sem kért fel a jelen sorok közzétételére, valamint azt is jól tudom, hogy

nem szorult rá senki az én pártfogásomra, de érzem, hogy a K. I. ur levelének olvasása után szinte lehetetlen megállani, hogy ki ne fejezze az ember azt, miszerint legalább is hatalmas túlzással van mondva mindaz, amit az érintett levél templomunk pusztulása felől tartalmaz.

Legjobban jellemzi pedig a helyzetet az a kategorikus kijelentés, melyet egy komoly úri ember tett, aki már több évtizedek óta ismeri a felsőbányői katholikus templomot s aki nekem róla egész egyszerűen azt mondotta, hogy az szebb máskor sem volt mint most.

Sőt!

Tekintsük meg csak ezt a felsőbányái templomot!

Elegáns vasrács veszi körül a templom udvarát, pompás terméskő falazat, valóságos erődítmény teszi azt még díszesebbé, szolidabbá, pedig mindez hiányzott a hajdani templomnál, tehát utódok alkotása.

Ámde egy idegen, vagy mondjuk: egy elszármazott, aki már régen nem fordult meg szülővárosában, olvasva a Felsőbányái Hírlapban kedves barátomnak, K. I. urnák múltkori siralmas hangú levelét, akár azt hihetné, hogy ez a templom talán bizony düledezik, vagy legalább is fel van támasztva, vagy hogy például az egyik torony meg sincs, hanem rég összedőlt. íme, a túlzásnak, a túlságosan sötét színekkel való festésnek eredménye: a félrevezettetés, habár mindenesetre jóhiszemű és túlbuzgóságból eredő félrevezetés!

Már pedig ez a monumentális templom bizony áll, — áll a maga fönséges nagyságában, a maga szivet megejtő szépségében, hatalmas arányaival, áhítatra keltőén, áll szilárdan, rendben tartva, gondozottan, hogy ölén minden fáradt lélek békét, enyhülést találjon.

Ki tagadhatná ezt?

Igaz, csakugyan mutatkozik egy-két hiba az épületnél, de távolról sem olyanok, hogy ezek miatt a templom pusztulásáról vagy csak elhanyagolt voltáról is lehetne beszélni. Egykét kisebb felületen, mielőtt megakadályozhatták volna, a boltozaton át nedvesség szivárgott át, melytől folt képződött; más helyen pedig az ívnek kis repedése tűnik elő; — mindezek azonban együtt véve sem oly jelentékenyek, hogy az épület szilárdságának szempontjából végzetesnek, az eszthetikai hatás szempontjából pedig olyanoknak volnának tekinthetők, hogy az elhanyagoltság benyomását ébreszthetnék a jelenlevőben,

Külömben az épületek gondozása folytonos és állandó.

Én már öt pünkösdöt töltöttem Felsőbányán, de ezen idő alatt olyan esztendő még nem volt, hogy a templomnál jelentékenyebb munkálatok, most ez, most az, ne eszközöltettek volna. A vezetőség mindig talál ki valamit, hol a bástya-falat ujitják, hol általános külső tatarozás van, hol a kolosszális szobrokat ala-