Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-12-04 / 25. szám
Felsőbányái Hírlap A 3 évi próbaidő kikötése ajánlattevők részéről szintén méltányos, miután sikertelenség esetén a város anyagi károsodásukat nem akarhatja s a kísérletezés megengedése elől ki nem térhet annál is inkább, mert a 3 év alatt is az évi 5 hold forgatása kötelező s legrosszabb esetben a város 3 év múlva 15 hold felforgatott többlettel ott áll, ahol ma. Végül a bérlet tárgynak egy 3 tagú bérlő társaság által való bérbevétele az ellenőrzést, a biztosítást és saját érdekükből a minél gazdaságosabb kihasználást és igy feljelentést sokkal könnyebbé és biztosabbá teszi, mint ha 20—30 féle bérlővel a nép köréből kellene bajlódni. 8. Brebán Pável földtérfeladás iránti kérelmével elutasittatott, mert a felkért terület jelenleg bérben van s később a városnak faraktár céljaira lesz szükséges. 9. Palkovics Mihály a száraz érctörő helyéből kért egy darab földet feladni, de miután ezen terület ipari célokra alkalmas és értékesíthető, a kérelmet a közgyűlés elutasította. 10. Nagy Lajos és társainak beadványára a mezőőri intézmény megszüntetését a közgyü lés elhatározta s avval polgármestert megbízta, mert az intézmény egyáltalán nem felel meg céljainak, és nagyobb szabású ellenőrzést a lakosság nem bir el, igy a mezőőri adót birtoka védelmeért hiába fizette. 11. Jedenák János földtér feladás iránti kérelmét közgyűlés elutasította, mert a Kölcsey térből egy tekintélyes részt kellene neki és szomszédainak feladni, de evvel mig az utca sor külsőben nyerne, a tér annyira megszükettetnék, hogy ilyen jellegét teljesen elveszítené. 12. Kerekes József telekvételi ügyében közgyűlés kimondotta hogy nevezettnek a Kiss és Lőrinc féle telkeket a melettük elhúzódó köz utca nélkül adja fel a kínált 800 K vételár mellett. 13. A magyar »Minimax gyár* r. t. ajánlatát Minimax felszerelés berendezése iránt egy ujonan alakított tűzoltási bizottságnak adta ki közgyűlés véleményezés végett. 14. A gazdasági munkás közvetítők kijelölése tárgyában kiadott vármegyei alispáni rendelet folytán közgyűlés közvetítőül Spáczay Gyula közigazgatási tanácsost, helyettesül Moldován Ferenc tanácsjegyzőt választotta meg. 15. A városi erdőőrök és Lukács István, valamint Gréb Ferenc városi szolga kérelmét fi- zetésjavitás iránt közgyűlés elutasította, miután nevezettek ez évben már részesültek drágasági pótlékban. Különfélék. bányára kinevezett uj kincstári orvos, lakásügyben városunkban időzött. Kavicsátvótel November hó 27-én Kacsó Károly műszaki tanácsos és Schönpflug Richard dr vármegyei főügyész a kavics átvétel ügyében városunkban időztek. Választás. A vármegyei alispán a városi állatorvos választás napjául 1908 január 5-ét tűzte ki. Föispáni hivatalvizsgálat. Dr Falussy Árpád, Szatmár vármegye és Szatmár város főispánja, f. hó 1-én a város hivatali ügymenetét megvizsgálta. Kíséretében voltak Kálnay Gyula föispáni titkár, dr Schönpflug Richard vármegyei tiszti-főügyész és Mező Károly pénzügyi titkár. Délben Farkas Jenő polgármesternél szükkörü ebéd volt. A vendégek a délutáni vonattal Nagykárolyba utaztak. Személy hírek. Holéczy Gyula államépi- tészeti mérnök a mármarosi állami ut ez évi munkálatait befejezte s a téli hónapokra Nagykárolyba utazott. — Dr Tóth Gábor, a FelsőAz Orsz. Magy. Bányászati és Kohászati Szakegyesület folyó hó 7-én délután 4 órakor tartja osztályülését Nagybányán. Este az úri kaszinóban táncestély lesz. — A vegyészeti és kohászati bizottság ülése f. hó 16-án d. e. 9 órakor lesz Nagybányán a bányaigazgatóságnál. Ifjút temettek! Kialudt __________egy élet, melyen sokat re mélő tekintete függött egy szerető nagy családnak I A fiatalság duzzadó erejét megcsufolta a halál, alattomos munkájának nem tudott ellenállni egy vaszzervezet sem! És most a kegyetlen végzet másithatlan müve előtt köny- nyezve álltunk meg, azzal a keserű kérdéssel, hogy miért kellett ennek igy lenni! Fájdalmas minden elmúlás, de mikor egy derék, nemes ifjú száll reményekkel, önbizalommal, tetterővel szivében a sírba, ez az életnek legnagyobb tragédiája! A család gyászlapja a következő: Ozv. Szendy Antalné mint nagyanyja, Zoltán László és Viola mint testvére, Hanzulovits Kristóf és neje sz. Sztan Ilona mint gyámszülők, az összes rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel, de Isten akaratába vetett törhetetlen hitben megnyugodva jelentik, hogy a mindnyájuk által oly nagyon szeretett családtagjuk, Zoltán Lajos műegyetemi hallgató, f. hó 22-én, délelőtt 9 órakor, élte 21-ik évében, a haldoklók szentségének felvétele után Budapesten az Irgalmasok kórházában, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. Drága halottunk földi maradványait f. hó 24-én, vasárnap d. e. 11 órakor a nagybányai vasúti állomástól temetjük és az ev. ref. sirkertben adjuk vissza az örök nyugalomnak. Lelke üdvéért a gyász misét a róm. kath. plébánia templomban f hó 25-én d. e. 9 órakor mutatjuk be az Egek Urának Nagybánya, 1907. november hó 22-én. Áldás és béke lengjen drága porai felett! Mol- csány Gáborné és családja, Moldován Lászlóné és családja, Tarjánné Hanzulovits Anna és családja, Lánczkyné Hanzulovits Mária, Bugyisné Hanzulovits Cecilia és családja, id. Özv. Hanzulovits Ilona, Hegedűs Zoltán. A-gyászbaborult családnak szolgáljon vigasztalásul az a tudat, hogy senki nincs, aki a legőszintébb részvéttel ne volna nagy fájdalmukban ! Tisztujitás: december 19. A főispán végleges elhatározása szerint — mint értesülünk — a vármegyei tisztújító gyűlés 1907. december hó 19-én lesz. Az uj mezeumör. A nagybányai muzeum egyesület és a város képviselőtestülete által kiküldött vegyes bizottság a napokban ejtette meg a muzeumőr választását dr. Makray M. polgármester elnöklete mellett. A bizottság titkos szavazás utján egyhangúlag Balezer György főgimnáziumi rajztanárt választotta meg. Helyőrség változás. A cs. és kir. 5-ik gyalogezred, melynek törzse Egerben, egy zászlóalja Szatmáron és egy Rogaticán Boszniában fekszik, helyet változtat és Eperjesre, Zoltán Lajos. Iglóra és Kis-Szebenbe lesz áthelyezve. Minket ez azért érdekel, mert a mi fiaink leginkább az 5-ik gyalogezredben szolgálnak és sok anya fog örülni, ha katona fia hazakerül Boszniából, ha mindjárt itt benn messzebb is kerül az otthontól. Városi muzeum A felsőbányái múzeumot most rendezik nagy buzgalommal Münnich Sándor tanácsos és Farkas Jenő polgármester. A muzeum két helyiséggel bővült s a régi adóhivatali helyiségekben most kényelmesebb otthont talál. A régiségtár a napokban több értékes darabbal gazdagodott. Özv. Lévay La- josné 3 drb cserép mintát ajándékozott a fazekas ipar virágzásának idejéből. Likker Károly egy ősi cserép bányamécset, melynek kora biztosan meg nem állapítható, de tény, hogy az alakból következtetve a felsőbányái bányászat »első idejéből* való. Az adományokért a muzeum nevében köszönetét mond Farkas Jenő. Nyilvános nyugtázás. Az aranyosmegyesi és udvarii tüzkárosultak javára következő nemes adományok gyűltek be: Felsőbánya város 30 K f.-bányai részvénytakarékpénztár 25 K, Farkas Jenő 5 K, Dr. Csausz Károly 4 K, Harant Gyuláné, Dr. Moldovon Ferenc, Kilián Béla 2 2 K, Kilián Béláné, Alexa Tivadarné, Likker Károly, Csausz István, Mikola A. Gyula, Maj- ker József, Nagy Lajos, Baumerth Károly, N. N., N. N., Spáczai Gyula, H. Gy.. B. S., K. B., Szalay László 1—1 K, összesen 87 K. Az adományok a vármegyei főispánhoz lettek beküldve. A mamák álma! vagy: Házasodni vagy bírságot fizetni! Fort Dodge Egyesült-Államokbeli város tanácsa a minap egyhangúlag és teljes lelkesedés közben mondta ki a következő határozatot: »Mindazok a huszonöt évtől negyvenötig terjedő korú személyek, akiknek testi és elmebeli szervezete ép s a kik mindeddig házasságot nem kötöttek, két hónapon belől házasodni kötelesek, különben ötventől ötezer dollárig terjedő birság rovatik ki rájuk«. Mikor a határozatot harmadik felolvasásban is elfogadták, szóba került a polgármester és a következőket jelentette ki: — Mindazok számára, akik a bírságot el akarják kerülni, állandóan hivatalban leszek teljesen díjmentesen. Közeledik az az idő, a melyben a világ minden modern városának hasonló határozatot kell majd hoznia a közerkölcs és a közjóiét érdekében. Beküldetett. A 27-én, 10 óratájban, a városház előtti járón elejtett fél téli keztyüm becsületes felemelője — a mennyiben fel nem tehető, hogy ne tudná: ki az elveszítő, — jelentkezzék a másik félért. Félnek úgy sem veszi hnsznát. Vagy igen? Exhumálás A folyó év márc. 24-én elhalt Harencsár János, fiatal, nagy reményekre jogosított bányagyakornok holttestét e hó 22-én hatósági engedélylyel Nagybányán exhumálták s szegény öreg szülei kíséretében a délutáni vonattal szülőhelyére, Dobsinára vitték eltemetés végett. Óriási visszavándorlás indult meg Amerikából. A hajószörnyetegek ezer meg ezer számra hozzák vissza az uj-világból a nyughatatlan vérü honfiakat akik jobb hazát kerestek a tengeren túl, de reményük bizony nem vált be, mert a gyárak a nagy pénzválság miatt seregestül útnak eresztik, földönfutóvá teszik a kitják át, hol meg a torony ormán dolgozó mesterember ejti ámulatba hajmeresztő produkcióival az utcák járókelőit, csakhogy már hozzá van szokva mindenki, hogy a kőművesek s más iparosok állványai évenkint hűségesen megjelennek a templomnál. Tavaszszal és őszszel pedig minden évben napokon át foglalkozik egy létra tetején álló kertész a templomot környező fák nyírásával. Ezeken kívül úgyszólván állandóan foglalkoznak mesteremberek a templomnál : majd csatornákat igazítanak, majd a vörösréz fedelet reparálják stb. Már bocsánatot kérek, az effélét gondoskodásnak hívják, nem elhanyagolásnak. És akkor előáll K. I. ur és kesereg a felsőbányái templom felett, amiként tévé egykoron Jeremiás, a próféta, a szent város romjai felett. Mert azt mondotta levélíró ur, hogy mély keserűség foglalja el lelkét, ha a felsőbányái templomra gondol. Nemes indulatból származó, de kárba veszett könyek 1 merthogy itt bizony nincs pusztulás. Bennünket pedig, mai felsőbányaiakat megvádol — és haragosan törpéknek nevez. Nem lehet ez más, mint hogy levéliró ur attól a forró ragaszkodástól és gyöngéd szeretettől indíttatva, mely szülőföldje iránt lelkét eltölti, ami különben szerfölött örvendetes, dicséretes és igazán meghatóan szép jelenség, föllelkesülve továbbá a szép elaborátum olva sásán, nekibuzdulva tollat ragad, hogy ir valamit ő is. Hisz a tolinak amúgy is gyakorlott kezelője. És néha az embernek alig fér meg szivében az érzés. Már az »elszármazottak« »találkozójának« évében meg volt, peditve e hírlapban egy ilyen panaszos, kritizáló hang, ez csendült meg most füleiben a levéliró urnák úgy látszik, újra, pedig az a hang akkor is nem egy méltatlan vádnak hangja volt és ir annak a benyomásnak a hatása alatt panaszt és vádat, talán nem is sokat törődve azzal, hogy éppen olyan-e a való helyzet, mint a hogy a vád szavai feltüntetik, hiszen ha valamit nagyon sokat hangoztatnak, lassankint »igazsággá* kezd válni és sokakat elfogulttá tesz. Ő tehát csak ir, ir — a templom pusztulásáról, ha ezt a templom éppen nem is teszi. Külömben is olyan jól fest az, mikor valaki, ha szereti szülőföldjét, aggódik érte s kesereg romlása fölött ... Ez gondolatnak egészen csinos, és igen hálás tárgy avagy szerep. Az ember könnyen kisértetbe jut, hogy erre az útra lépjen. Csakhogy vigyázni kellene egyúttal, hogy másokat ok nélkül ne vádoljunk és ne bántsunk. Legendákat szoktak mesélni a felsőbányái egyház gazdagságáról. A felsőbányái egyház csakugyan, gazdag, sőt igen gazdag, de még sem mesésen az Ha figyelembe veszszük, hogy mintegy 600.000 koronát kitevő vagyonának 5 százalékkal számilott évi 30.000 K jövedelmét mi minden évi kiadás terheli, terheli papság fentartása, tanítók javadalmazása, több rend beli iskola fentartása, a templom évi költségei. stb. akkor beláthatjuk, hogy a templomra a rendelkezésre álló összegből százezreket csakugyan nem lehet fordítani. Mindent összegezve, ha K. I. ur elhanyagoltnak mondja templomunk állapotát, akkor irgalmatlan túlzásba eűk, vagyis — hogy hét- köznapiasan fejezzük ki magunkat — elhajította a sulykot és csak félrevezet másokat. Valamint méltán apprehendálhatjuk azt is, hogy ezen az alapon bennünket törpj utódoknak nevez. Ezt az epitheton ornans-t váltig igazságtalannak találjuk s azért nem is tehetünk mást. mint hogy azt visszautasítjuk, —- és én szinte bizonyos vagyok a felől, hogy ebben nekem minden igazságszerető felsőbányái ember — katholikus vagy nem katholikus — igazat ád. Végül kérem Szerkesztő urat, hogy e haragos szavak után, melyekkel csak az igazságnak akartam szolgálni, juttassa el az én kedves barátomhoz, a kitűnő költőhöz és hírlapíróhoz, a történeti szakirodalom érdemes művelőjéhez azt a meleg és őszinte kézszoritást, melyet az ideszármazott küld az elszármazottnak. Hazafias üdvözlettel. Felsőbánya, 1907. november 30. Krasznay Zsigmond róm. kath. lelkész, plébánia kisegítő, városi képviselő é; egyike a törpe utódoknak.
