Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-12-04 / 25. szám
jXLH_ évfolyam. 2£5. szá.xn._ ÍÖO’T’. December 4:, /r r TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN, k Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. ! Egyes szám ára 20 fillér. íj Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető köz'emények a szerkesztő cimére Felső bányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. A város és tisztviselői. Megelégedéssel olvashatjuk nap-nap mellett, hogy a rendezett tanácsú városok tisztviselőik mostoha javadalmazását érett megfontolással és belátással sorban javítják. A képviselőtestületek megértik a kor követelményeit, a viszonyok kedvezőtlen változását ; elismerik, hogy a mérték, amivel sok évvel ezelőtt a tisztviselők fizetéseit megállapították, ma nem állhat fenn, már tisztán az elsőrendű szükségletek kellékeinek ijesztő drágulása felemészti azt az összeget, mely 8—10 évvel ezelőtt egyéb szükségletekre is elég volt. Maga az állam jár elől jó példával és különböző állami tevékenységi körök végrehajtóinak és betöltőinek fizetésrendezéssel biztosítja a tisztességes megélhetést. Sőt kilátásba helyezte a rendezett tanácsú városoknál; is tisztviselőik nagyobbmérvü támogatására a szükséges anyagiakat rendelkezésre bocsájtani. Azonban ezen kilátás még az időbeli bizonytalanság homályában rejtőzik; az államháztartás terheltsége, a folytonos újabb megterhelések, nagy országos gondok és bajok a jó akaratú szándékot is soká késleltethetik s addig a tisztviselők méltatlankodással, kedvetlenséggel, esetleg röpködő váltókkal és üres zsebbel fordulhatnak a parlament, az Ígéretek Mekkája felé, várva sorsuk égetővé vált javítását. Az állami segitség biztosan meg fog jönni, csak az a kérdés, hogy mikor? A remények megvalósulásának elérkezéséig a városoknak kell az atyai gondoskodás szerepét átvenni; segiteni önön véreiken, kiknek nagyobb része a város fia, itt élnek, halnak és töltik el éveiket a közügy szolgálatában. A városi tisztikar a város érdekében használja szellemi képességeit; jól ellátja a jelenkort, s megnyugtató, sőt reményteljes jövő alapjait rakja le. A város szemlátomást fejlődik, rövid 10 év alatt fontos intézmények létesültek, és ilyenek a megvalósulás stádiumában vannak; szerencsésen lekerült arról a zátonyról, mely már-már történeti múltjának cs rejtett életerejének csúfjára a lefokozódás, elposványosodás, a jogfeladás cégérévé tette volna a szabad királyi nagyközséget; Azonban jó munkához nyugodt kedély s a nyomasztóbb gondoktól mentes anyagi viszonyok kellenek; ez pedig a mai javadalmazás mellett, azt hisszük, nagyon illu- ziós. Az élet követelményei és az erre való fedezet között az aránytalanság folyton nő, s ez az eszével dolgozó csodálkozva kezdi tapasztalni, hogy az ipari munka többet ér az övénél! A mostani viszonyok mellett a kifejtett szellemi munka itt ma a kézi és fuvar napszám árával egyenlő; az iparosnak munkáját, ki magának dolgozik, jobban megfizetik, mint a hivatalnokét és nem kívánnak tőle társadalmi álláshoz mért költekezést; mai korban a polgár a maga puritán egyszerűségében tiszteletreméltó; de a tisztviselő ugyanakkor krajcáros és kopott ; ezért ha a mai kor a szellemi munka fölényét, a társadalmi vezetöszerepet a tisztviselőktől a drága külsőségekben követeli érvényre juttatni, úgy adjon hozzá anyagi módot, hogy azt nélkülözések nélkül és adósság nélkül tehessék! Azt hisszük, fölösleges tovább illus- trálni a mai állapotok nehézségét és ferde- ségét; mindenki, aki lapot olvas, naponta tudomást szerez a gazdasági és kereskedelmi viszonyainkban beállott zűrzavarokról, melyek visszahatnak az összes piaci árakra, legyen az élelmi, vagy iparcikk. Ebben a szomorú forrongásban a városi tisztviselők nem lehetnek azok a mos toh'a gyermekek, kikről a város megfeledkezik. A tisztviselők várják, hogy a képviselőtestület kérés nélkül — mint Nagybányán — belátásának és méltányos érzetének tanujelét adva, maga kebeléből fogja megkezdeni az akciót akkor, mikor az a város fejlődésének kára nélkül, a meglevő jövedelmi források felhasználásával s a lakosság megterhelésének kizárásával keresztül vihető. Felsőbánya bányászata. — Irta: — Felsőbánya város közelében létező hatal más ércvonulat e városban már évszázadok óta élénk bányamivelés tárgyát képezi. Jelesül: a vá- ros északi oldalán emelkedő 729 m. magas Nagybánya hegy tanyája ezen ős iparnak s e hegy hátán meg ma is szembeötlő külszíni mivelések és kiterjedt törecshányók kétségtelen bizonyságául szolgálnak azon óriási munkának, melyet a régen elmúlt idők bányászata itt a kincsek napfényre hozatalánál kifejtett. A rhyolitos Orthoklas trachit kőzetben előforduló ezen érces telér hálözat egy nyugatról kelet felé vonuló, 75—85 fokkal észak felé dülc 1 — 18 m. vastag fötelérböl és ebből elágazó töbt mellék érből, valamint egyes kisebb vastagsági s a főtelérrel többé-kevésbé párhuzamosan vonuló önálló mellék érből áll. Ezen hatalmas telér hálózatnak nyugat felöl a Nagybánya hegy tövében futó Mélypatek völgye határt szab, de kelet felé a telér vonulat a hegyen túl is tart; a m. kir. kincstári bányaműben a főteléren hajtott keleti irányú feltérö vágatok egyikének (a X-ik szinti keleti fő vágat] vájat vége ugyanis már igen távolban van e Nagybánya hegyet keletről határoló »Zavaros*- pataktói és itt a főtelért 4 m. vastag mivelésbei érdemes minőségben tartja fel. Az érces telérek kitöltésének főanyaga £ quarc a földpát és kisebb mennyiségben : a man- gánpát és a sulypát, melyben az értékes érc hol kisebb-nagyobb szemekben behintve, hol pedig majd vastagabb, majd vékonyabb s többé-kevésbí összefüggő erekben lép fel. A bányamivelés célját képező éreuemek ólom fényle (galenit horgany tűnte, Spalerit arany-ezüst tartalmú vaskéncg, (Pyrit és Markasit), rézkéneg (Chalkopyrit) és antiman érc (Antimonit.) Az elősorolt ásvány nemeken kívül a telérekben gyakran igen szép jegecekel alkotva, még számos ásvány fordul elő. Bányatulajdon szempontjából a Nagybánya hegy ércvezető része : az úgynevezett Középhegy egy szintes lebegő határ által két részre vai Legújabb dal. — Énekli és fújja: Pilculás. — Megy a gőzös, megy a gőzös Nagybányára. Nosza pajtás: gyere velem nagy vásárra. Itt van egykis üres fülke; Ihaj, csuhaj! — ketten leszünk — Hát suttyómba, ide ülj be. Kátsa után a jó Mujkos besomfordál, Hogy ne lássa a kalauz, vagy a hordár, — Hogy ők ketten mit müveinek, Ihaj, csuhaj! — sok az utas — Hátha szűke lesz a helynek. Jól be húzzák a függönyt is az ablakon, Hogy majd a sok pasas rájok ne rohanjon. Kátsa vigan szól Mujkosnak: Ihaj, csuhaj! — hogy kileltük — Hogy itt össze nem rugdosnak. Fütyöl is már, dübörög is e masina, Olyan furcsán hangzik ide, mintha hívna . . — Ejnye! — fikom teremtette — Masinista a vonatot Bizonyosan elvitette ! —_________________ — Hejh. Főnök ur ! hát ez nem megy ma ki innen ? — Hiszen kérem, elment már a másik sinen — — Hallod pajtás ? — fuccs a jegynek . . . Ihaj, csuhaj! — dérrel-durral — Mujkosék Tíéj-utra mennek. Bánya felé a vasúton »Nyires« alatt Mujkos, Kátsát vigasztalva, könnyen halad. — Látod : igy még jobb az utunk. Ihaj, csuhaj! — hogy kupéban — Mint a hering nem szorulunk! . . . „Törpe utódok.“ — Levél a szerkesztőhöz. — Tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjának hasábjain szépen lesajnáltak a múltkor bennünket felsőbányaiakat: a legutóbbi szám egy különben igen érdemes férfiúnak, egy kedves »elszármazott* földinknek a Szerkesztő úrhoz intézett levelét hozta, melyben ő bennünket mai felsőbányaiakat, szemben a felsőbányái lakossággal, törpe utódoknak titulál. Egy szintén lelkes felsőbányái patrióta, a távolban élő Szmik Antal igazgató-mérnök ur, Felsőbánya város monographiájának kitűnő megirója, ez a kiváló miiértő, ideális szempontoktól vezéreltetve, magasztalást érdemle ügybuzgóságból s az ő nagy szaktudásával e; év őszén egy terjedelmes tervezetet dolgozot ki és nyújtott át egyes illetékes tényezőknek mely a felsőbányái monumentális róm. kath templommal foglalkozik s ennek megóvásán és tökéletesebbé tételére nyújt szakszerű é: nagyértékü utbaigazitásokat, és amelyet Ön is t., Szerkesztő Ur! folytatásokban igen bölcser közzéteszen b. lapjában, hogy a nagyérdekü gyönyörű elaboratum a nagy Közönségnek, a: érdeklődőknek is hozzáférhető legyen. Egy kedves barátom aztán, Éuszkó Istvár ur, jelenleg kolozsvári lakos s városunk jele: fia, a fentisztelt tervezet olvasásának hatásí alatt irt nyilt levelében a hatalmas műalkotá: fölött elmélkedve, ennek során keserű váddá illeti Felsőbánya lakosait. A régi felsőbányaiak képesek voltak olyan remekművet alkotni, m mostani emberek fentartani sem vagyunk az: képesek! ezt mondja a levél Írója, s azért szerinte »törpe utódok* vagyunk. Midőn e sorokat irom, arra gondoltam hogy alighanem korrekciót fogok kapni a szerkesztőtől, olyatén korrekciót, hogy ő nem okolj; H. RIEDL E. női és férfi-divat, vászon, szőnyeg és rövidáru-üzlete. Cég újonnan berendezett „Kegyelet“ temetkezési intézete. ^(ezelőtt: HANZULOVITS K. és FIA)0 szolid bevásárlási hely.— Figyelmes kiszolgálás. Felsőbányán (Alapittatott: 1850. évben)
