Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1907-11-20 / 24. szám

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. *

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. !' Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő :

DR MOLDOVAN FERENC

j, Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap ül szellemi részét illető köz'emények a szerkesztő címére Felső- l.i bányára küldendők. — Nyilltér garmond sora 20 fillér.

Tisztaság*.

Mint a mindennapi életben váltakozva jönnek egymásután nap és éjszaka, ugv követik egymást az emberiség életében is a világosságnak és sötétségnek periodikus változatai. E végnélküli kerengősben úgy látszik, ismét a sötétség korszakába értünk.

Szenny és piszok hullámai kavarognak körülöttünk. Amit itt-ott felszínre vet egy-egy nagyobb és hevesebb lökés, az sem egyéb csúnya és förtelmes iszapnál. Pedig az még csak egy-egy ritkán napvilágra kerülő tünet, onnét lentről, a mélységről, hol egyebet sem látni, egyebet se találhatni.

Botrányos pörök követik egymást. Ugv látszik, hogy az eddigi szenny alapján uj Sodorna épült, érzéki és értelmi aberrációk valóságos orgiáit kell tapasztalnunk.

Miben lelhetjük e tünetek magyarázatát ?

Régente az volt a hit, hogy a nagy vagyon, a jólét elterjedése teremtett olvan helvzetet, amilvent ma kell ta- pasztalnunk. A hétköznapi élvezetekben elfáradt, minden közönségeset megunt, vértelen sziberitáknak sajátságát véltük fellelhetni abban a törekvésben, hogy uj, hallatlan és undorító orgiákban keresse vágyai kielégítését.

A történelem, — ezt nem tagadhatjuk — e nézetnek kedvez. Tény, hogy Hellas, Róma és még sok állam akkor bukott erkölcseiben legmélyebbre, mikor anyagilag épen a legjobb helyzetben volt. Mérhetlen kincsek halmazán látjuk heverni Athén és Spárta romjait és Darius népe is csak addig volt hatalmas, mig a jóllét meg nem mételyezte erkölcseit.

De mostani helyzetünkben is itt találhatjuk e kérdés magyarázatát ?

Ki mondhatja, hogy a társadalmi viszonyok ma olyanok, hogy tobzódó jólét okozza az erkölcsök pusztulását?!

Hiszen amerre tekintünk, csak éhség és nyomor képeit találjuk. Jajszó harsog felénk mindenünnen és talán még soha sem volt olv nagvfoku az eléseV öv o

detlenség, az elkeseredés, mint éppen most.

Igaz, vannak egyes társadalmi osztályok, melyek bizonyos szerencsés körülmények között élve, ma sem panaszkodhatnak nyomorról. Találunk ma is családokat, kik fejedelmi kincseket vallhatnak magukénak, kik akkora vagyon urai, hogy félkézzel is segíthetnének ezer és ezer felebarátuk nyomorán.

De ezekre azért mégsem alkalmazhatjuk a fenti theoriát.

Az ilyen nagy vagyon ritka, a bűn pedig gyakori. E kettő tehát okozati összefüggésben egymással nem lehet.

Máshol, egészen máshol kell tehát e jelenségnek magyarázatát keresnünk.

Éppen a jómódnak ellenkezőjében,

. a végtelen nyomorúságban.

Sok, igen sok ember, ha terveiben csalódott, ha valami csapás, valami sze- ! rencsétlenség érte, ivásnak adja a fejét.

' Azt hiszi, hogy mámorában elfelejti búját, baját és legalább addig boldog, mig | külső behatásokkal feledtetni tudja bánatát.

Olvan helyzetben vannak most Európa népei.

Soha nagyobb kegyetlenséggel nem ült nyakunkon a deapotizmus, a militáris uralom, mint most. És soha nem voltak gyöngébbek, tehetetlenebbek e mindent lenyűgöző hatalmakkal szemben, mint éppen most, mikor más oldalról meg

súlyos és szinte gyógyíthatatlan sebek gyötrik gazdasági életüket.

Szinte élvezet nézni azt a szabály- szerű processust, melyen minden modern ember keresztül megy, amíg a tobzódó, a kétségbeesett élvezetek posványához érkezik el.

Először szépszerével, alkudozással próbál helyzetén javítani. Nem veszi komolyan a hatalom túlkapásait, képzelt ereje tudatában azt hiszi, ez úton is célt érhet.

De a hatalom nem ijed meg, álláspontjából nem enged. És akkor jön a kísérletezés ideje. A nép, az istenadta nép mozgolódni kezd. Izmai dagadnak, karjai feszülnek. De hah, mi az?! Láncok csörgése, bilincsek csikorgása. És most, csak most veszi észre, hogy szabadnak tartotta magát, pedig rab, nyomorult szolga csupán.

Tehetetlen vergődésben tépdesni kezdi a láncokat. Őrjöng fékevesztett haragjában. De mind hasztalan. Ereje gyönge, küzdelme hiábavaló

És most következik a küzdelem harmadik foka, beletörődik a változhalal- lanba.

Kezdetét veszi a féktelen tobzódás. Soha nem hallott, nem is sejtett élvezetek, mámorok tengerébe tuí a nép és széles rétegekben egyre nagyobb mederben terjed körülötte, fölötte, alatta a szenny, a piszok.

Ebben a stádiumban van most Kö- zépeurópa minden nemzete.

Innen magyarázhatjuk meg mindezt, ami Pia Monicától egész a Harden porig a közvéleményt foglalkoztatta.

És ezekkel a sor még nem záródik le. Sok dolog titokban maradt, de ami felszínre került, az is elegendő, hogy még évekig is anyagot adjon a közvélemény.

Lázadás.

Föllázitá egy komondor Társait az ember ellen;

Diszküldöüség az emberhez Tillakozni tüstént megyen.

Volt közöltük minden szinti,

Minden fajta szép és nem szép A diszszónok önérzettel Szép beszédét kezdi ekkép :

Az okosság tulajdonunk Es a hűség: azért kérdjük A lenézés, a rossz bánás Mégis miért osztályrészünk.

Felmondjuk a szolgálatot Nem őrzünk ha jő a tolvaj,

Nyíllal sem fogaltok velünk,

Felzúg a vészjósló moraj.

Az ember most egy huskoncot Odadobott; s e darabon Összevész a diszküldöüség S véget ér a forradalom.

Jeney Gyula.

A tolakodó.

— Irta; Kárpáti Endre. —

Weber, a világhírű zeneóriás nagybátyja a mannheimi színháznál mint zenész, másoló, néha mint súgó működött. Öt leánya és egy fia volt. Mivel pedig szokott napi munkája mellett minde- nik zenét tanult, némely napon folyton szólt a zene, úgyhogy a szomszédoknak, meg a kert madarainak volt mit hallaniok.

Legnagyobb zenei tehetséget talált Lujza és Konstantina leányában. Ezekkel foglalkozott tehát szabad idejében. Legnagyobb gyönyörűsége az volt, mikor este, fáradalmas munkája után a kis Lujza melléje ült és énekelt, Konstantina pedig zongorán kisérte.

Gyönyörű hangja miatt Lujza már fiatal korában általán ismert volt és nem egyszer a templomi zenekarban is énekelt.

Egyik meleg, őszi estén kedves ének hallatszott ki Wéber egyszerű házának ablakain át. Lujza egy gyönyörű áriát énekelt Mozárttól Konstantin zongorán kisérte.

Az utcán járókelők meg-megálltak, hogy a szép énekben gyönyörködjenek.

A háztól nem messze egy fiatal ember ballagott mélyen elgondolkozva, mereven maga elé nézve. A két leány zenéje füleibe jutott. Hirtelen,

meglepetve megáilt, hallgatódzott, honnan jönnek a hangok. Nem sok fejtörésbe került, hogy eltalálja. Néhány lépéssel a Wéber ház elé jutott, ott megállt az ablak alatt és hallgatta a zenét.

Ez épen azon nap estéjén történt, mikor hire járt, hogy Mozárt Minnheimba érkezett, az a Mo- zárt, akiről már gyermekkorában elterjedt a hir, hogy oly gyönyörűen zongoráz, akit a császár boszorkánymesternek nevezett el. Ez a Mozárt érkezett tehát Mannheimba, hogy ott hangversenyen játszék.

Az izgatottság, a kíváncsiság nagy volt a városban, mindenki óhajtotta, hogy a nagy mester játékát hallhassa.

A Wéber-leányok is egész nap csak arról beszéltek, hogy milyen ember lehet Mozárt és csakugyan oly fölségesen játszik-e, mint hire mondja. Este aztán előkeresték egyik Mozart-áriát eljátszották, még pedig Mozárt iránti lelkesedésből oly gyönyörűen, hogy a testvérek önkéntelenül megtapsolták őket. Erre megint zongorához ült Konstantina, hogy a szép darabot mégegyszer el- játszák.

Ekkor érkezett az idegen ifjú az ablakhoz. Mikor Lujza az ének egyik nehezebb részéhez ért, az ifjú behajolt az ablakon és hangosan kiáltott:

— Itt piáno kell énekelni . . . nem forte!

H

Dimí T? n°i férfidivat, vászon, szőnyeg és rövidáru-üzlete.

. nlLUL L. cég Újonnan berendezett „Kegyelet" temetkezési intézete.

^(ezelőtt: HANZULOVITS K. és FIA) 0 szolid bevásárlási hely.— Figyelmes kiszolgálás.

Felsőbányán

(Alapittatott: 1850. évben)